Mélyég észlelések

Mini-Cassiopeia. 40x: Egyenlő szakaszokból álló W betű, hasonló fényességű csillagokkal. A látómező mérete 78'.

50x: Keskeny sáv, közepét halványabb ragyogás veszi körül. A látómező mérete 48'.

100x: Lencseszerű körvonal, közepe elkülönülő, benne fényes, kissé elnyúlt mag. A látómező mérete 24'.

Napraforgó-galaxis. 50x: Elnyúlt folt, benne fényes csomó. A látómező mérete 48'.

120x: Apró, részlettelen. Kör alakú, elég halvány. Csak néha tűnik elő a háttérből, közeli csillag nehezíti a látványt.

Kék hógolyó-köd. Nagyon fényes, látványos, de nincs rendkívüli ismertetőjegye, átlagos részletességű. A többi planetárisnál mélyebb és élénkebb színű. Belül sötétebb.

Hamburger-galaxis. 120x: Van, hogy egyáltalán nem látszik, néha előbukkan az egyik fele. Halacska vagy súlyzó formájú. Szinte semmi inhomogenitás.

120x: Kevesbé fogott meg, mint az M66, mivel nincs a közelében fényes csillag, ezért nehezebb volt követni. Küllője innen nézve téglalap vagy paralelogramma alakú, kissé rücskös felszínű. Az ég alatt nem tudtam eldönteni, hogy az M65 vagy az M66 az elnyúltabb.

120x: Így már kiterjedtebbnek látszik, mint 34x-en. Egyszerre csak az egyik fele látszott. A küllőjét észak felé csúcsosodó éknek láttam. Egy spirálkar is megjelent. Később leellenőriztem, tényleg arra tekeredett.

Leo-triplet. 34x: Úgy negyed órányi nézelődés után ugrott be először a három egyszerre, egy látómezőben. Ekkor láttam neki az észlelésnek. Kis nagyításon, kertvárosi égen csak a legközepük látszott, valójában sokkal nagyobbak. Az M66 messze a legfényesebb a három közül, a terület beállítása után néhány pillanattal már ott is volt. Az M65-hoz olyan fél perc kellett. Körvonaluk és méretük hasonló, egy-két részletet mindkettőben meg tudtam figyelni. Egyik se volt annyira feltűnő, mint a látványosabb M95. A 3628 rajzolt halacska formájú. Vértesboglárról 11,4T-vel az NGC 3628 (Hamburger-galaxis) szúrta a szemet, itt viszont perceket kellett küzdeni érte. A látómező mérete 100'.

34x: Az M105-től dél felé indulva az M95 szinte megállít, nem lehet elsiklani felette. Az itteni kupacból a leglátványosabb. A mag és a küllő is jól elkülönül, nagyon fényesek, utóbbi talán még részleteket is rejt. Korongja viszont alig látszik. Az M96 halványabb, homogénebb, de biztos ő se jellegtelen, majd jobb égen megnézem újra, sajnos a felhők már gyülekeztek.

34x, 48x, 120x: Az M105 a terület beállítása után egyből előtűnik. Apró korong, közepén fényesebb. Az NGC 3384 ugyanilyen, csak egy kicsit halványabb, elnyúlt külseje túl halvány. Elliptikus voltukhoz hűen teljesen részlettelenek. Nagyobb nagyításon, az NGC 3389-et csak a pozíciója ismeretében vettem észre, és csak néha bukkant elő, de elnyúltsága így is érzékelhető volt.

Halvány és csillagszerű, mást nem tudok megemlíteni. Nem is biztos, hogy azt láttam/néztem.

Selejt észlelés. A régi megfigyeléseket böngészve most feltöltés után tűnt fel, hogy amúgy nem is láttam ezt az objektumot, csak az akkor még amatőrök között is amatőr szemem nem tudta, mire kell felkészülnie. Az objektum beállítója tévesen protoplanetáris korongnak hitte (nem összekeverendő a proto- vagy preplanetáris köddel), ez is nehezítette a látottak értelmezését. A rajzon csak néhány csillag van, semmi más. A köd valószínűleg a közeli hármas alatt lehet (elképzelhető, hogy az a kis halvány foltocska valójában az). A nyugati irány se volt megjelölve eredetileg. 600-szoros nagyítás, fogalmam sincs, mekkora lehet a látómező. Utánajárva nem tűnik egy nehéz objektumnak. Most, hogy legalább sejtem mit is kell keresni, le fogom rajzolni, amint magasan lesz.

34x, 48x, 120x: Halványabb, mint az M47, de annál sokkal gazdagabb. Egy sűrű körből sok nyúlvány és halványabb régió ágazik szét. A planetárist gondoltam szép kihívás lesz kikeresni a sok csillag közül, de UHC szűrőben egyértelmű, nagyon fényes és szerencsére nagyméretű. Egy nagyon kicsit elnyúlt korong, amely nagyon kicsit halványabb belül, mint a szélén. Ha látszólag nem a halmazon belül lenne, akkor akár önálló Messier-objektum is lehetne.

34x, 48x, 120x: Halvány, pedig nem kicsi. Sűrűbb, mint az M47. Egy fényes csillag ül a közepén, van még egy-két közepes, és megszámlálhatatlan nagyon halvány fényességű. Ötszög alakú, nagyon gyengén koncentrált.

34x, 48x: Téglalap alakú, laza, de gazdag. Középen egy sűrűbb tömörülés. A szomsédos M46-ra és NGC 2423-ra alig hasonlít valamennyire, fényesebb és lazább, valamint egy kicsit nagyobb is, de remekül kiegészítik egymást, látványos a párosuk és a környékük is.

Binokulárral megfigyelése nem okoz gondot, de szabad szemmel most nem láttam. 34x, 48x: Jellegzetes házikó vagy fordított serleg alakú. Néhány szögletes, fényes csillaglánc, mögöttük halvány csillagok sokasága. Lazább, mint az M93.

Binokulárban még nem látszik belőle sok minden, de nagyon feltűnő. 34x, 48x: Közepes méretű, gazdag és kis nagyításon egybefüggő: tipikus téli halmaz. Jellegzetes körvonalú, fényes.

A Rozetta-köd (NGC2237) egy óriási molekulafelhő amely az Egyszarvú csillagképben látható és nagyjából a telehold méretének kétszeresét fedi le az égbolton. Az közepén lévő nyílthalmaz (NGC2244) szorosan összefügg a ködösséggel, a kékesen fénylő csillagai a porból és gázokból álló köd anyagából jöttek létre. A köd és a nyílthalmaz kb. 5000 fényévnyire fekszik a Földtől, átmérője pedig nagyjából 130 fényév. A fiatal csillagok sugárzása gerjeszti a ködben lévő atomokat, amitől maguk is sugárzást bocsátanak ki, létrehozva az általunk látott emissziós ködöt. Ezek a csillagok "nagyon fiatalok" kb. 4 millió évvel ezelőtt formálódtak a köd anyagából, és a csillagkeletkezés még ma is folytatódik. A nagytömegű és forró csillagok együttesen különösen heves csillagszelet produkálnak. Ez a központi részből folyamatosan fújja kifelé a köd anyagát, s így egy óriási buborékhoz hasonló forma jön létre, ami a képen is jól látszik.