Mélyég észlelések

Hatalmas, gyönyörű planetáris! Teljesen kerek, semmi szál, kilógó anyagcsomó nem töri meg a szimmetriát. Nyugati pereme a legfényesebb, de a köd belsejében is felsejlik néhány részlet. A nyugati ív amilyen fényes, olyan keskeny, mindig vissza-visszavonzza a tekintetem. A köd környezete is igen megkapó, szép csillagmezőben láthatjuk.

Mit tehet az amatőr, ha felhőlyukakra vár, s azok alig-alig akadnak? Keres valami fényes nyílthalmazt! Az M73 sem a legnagyobb, sem a legrészletgazdagabb, sem a legmegkapóbb objektum. Inkább azt mondanám rá, hogy aranyos. Három csillaga kifejezetten fényes, szépen kiemelkedik a környező, egyébként sem túl sűrű csillagmezőből.

Apró planetáris. Mégis, hihetetlenül színes, abszolút megkapó látvány, azonnal kitűnik a környező csillagmezőből. Mindig vissza-visszatérünk hozzá, ilyen jó ég alól egy éjszaka sem lehet kihagyni. A déli része valamivel fényesebb. A színe igazi türkiz, mint a haragos tenger.

Az Androméda fotózása után tettem egy próbát ezzel a galaxissal is.

Próbakép, hogy a Star Adventure 135 mm-el vezetés nélkül mire képes 2 perces expóiővel. Mondhatom, hogy a vártnál többet.

Most hogy már működik minden, egyértelmű volt, hogy erről is kell egy képet készítenem.

A júliusi fótomnál írtam, hogy a jövőben érdemes lenne több időt fektetni erre a célpontra, az október közepén adódott derült éjszakák pedig remek lehetőséget adtak rá.

Mindenszentekhez és halottak napjához közeledve jöjjön egy szellemes kép. Körülbelül 550 fényévnyire, a Cassiopeia csillagképben található ez a halvány ködösség. A Gamma Cassiopeiae (Navi) sugárzása alakítja, amely lassan erodálja a kísérteties por- és gázfelhőt. A Navi a Napunknál 19-szer nagyobb tömegű és 65 000-szer fényesebb, 1,6 millió km/óra sebességgel forgó kék-fehér szubóriás. Sugárzása olyan erőteljes, hogy a tőle nagyjából 3 fényévnyire lévő IC59 és IC63 ködöket hidrogén-alfa sugárzás kibocsátására készteti. Első ránézésre teljes egészében emissziós ködnek tűnik, de a halvány kékes árnyalat - főleg az IC59 felületén - a Gamma Cassiopeiae visszavert fénye, tehát reflexiós köd is.

Próbaképként indult fotó a Kemble-kaszkádról. Érdemes lesz később több időt rááldozni és más expozícióbeállításokat alkalmazni.

Nyilas csillagkép szabadszemes megfigyelése

Messier 29 megfigyelés Őrimagyarósdon

Kb. tucatnyi fényes, és a közöttük megbúvó rengeteg halványabb csillagból álló halmaz. A csillagok színe közel azonos.

Kis méretű, de jól látszó gömbhalmaz. Alakja nem szabályos kör, inkább megnyúlt, eperre hasonlít. Jobb égen grízesedne, de így is megfigyelhető néhány fényesebb csillaga.

Megnyúlt formájú, babra, vagy földimogyoróra emlékeztető csillaghalmaz. Főleg elfordított látással grízes hatása van. A környezetében fényesebb csillagok láthatóak. A környéken pásztázva a halmazból D-re egy legalább tucatnyi csillagból álló csillaglánc található.

Majdnem éléről látszó galaxis. Egyből feltűnik az osztott mag, illetve a mag melletti fényes csomó. A galaxis alakja erősen megnyúlt.

Egy előző IC1396-hoz gyűjtöttem még némi expot és újra feldolgoztam. Erősen crop-olt, de nekem tetszik ez a kivágás. Igaz a felbontás már nem az igazi.

A telihol átmérőjének hétszeresét kitevő területen elterülő objektum egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva-kitörés maradványa. A köd hivatalos NGC sorszámai: 6960, 6979, 6992 és 6995. Az igazi Fátyol-köd vagy Hattyú-ív NGC 6992 és NGC 6995 sorszám alatt fut. E két NGC objektum között két halványabb, az NGC 6979 és az NGC 6974 terül el - Pickering-háromszögnek is nevezik őket. A két felvételsorozat nem fedi le a teljes területet. A felvételsorozat 2022. augusztus 26 és szeptember 2 között készült Baader Ha és OIII szűrőkkel.

Idén tavasszal úgy döntöttem, hogy nekivágok ismét az M51 lefotózásának, ezúttal Mono kamerával és már jelentősen átalakított távcsővel. A cél az volt, hogy a 2017-ben készült, minimálexpós képemnél nagyobb felbontást és mélységet érjek el. Sajnos a 37 óra expó több mint fele nem volt kielégítő a rossz nyugodtság miatt, ezért a felbontás és a mélység is inkább marginálisan javult.

Ha nyár, akkor egyik biztos célpont az Észak-Amerika köd. A helyszín ismét az Alsóörs és Felsőörs közötti völgy volt, ahol viszonylag kevés fény zavarja a fotózást. A fő célpont az 1800 fényévre lévő Észak-Amerika köd volt, de 135 mm-en fotózva feltűnik a vele szomszédos Pelikán-köd és a LdN 914 katalógusszámú sötétköd is. Előbbi két objektum mindegyike emissziós köd, tehát egy közeli csillag nagyenergiájú fotonjai ionizálják a ködösségeket alkotó gázokat. A nyers képek elkészítését nehezítették az időnként átvonuló fátyolfelhők, de végül sikerült 86 olyan fotót készíteni, melyek alkalmasak voltak a kész képmegalkotásához. Feldolgozás során meglepő volt, hogy az átalakítatlan géphez képest mennyi részlet, halványabb köd jött elő.

Ez a kép két panelből összerakott mozaik. Amikor megérkezett a mono kamera, hiába volt éppen telihold, ki kellett próbálni. Gondoltam, az Észak-Amerika köd elég fényes ahhoz, hogy rövid expókból összehozzak egy tesztképet. Szűrőnként 20 darab egy perces nyersekből sikeres volt a teszt. Majd már nem tesztként, a Pelikán-ködöt céloztam meg, amit feldolgozva jutott eszembe, hátha sikerül a két, sokak kedvence objektumot egymás mellé rakni. Hát így sikerült... Észak-Amerika köd: 2022.07.13. 3x20x60 sec Ha, OIII, SII - gain139 Pelikán-köd: 2022.08.09-17. Ha: 44x60 sec, OIII: 61x60 sec, SII: 56x60 sec. - gain139