Mélyég észlelések

Az NGC 1491 a Perseus csillagképben található emissziós köd. Mélyvörösen világít, mert a ködben lévő hidrogéngázt forró, nagy tömegű csillagok táplálják. Ezek a csillagok nagy mennyiségű ultraibolya (UV) fényt bocsátanak ki, amitől a gáz felizzik. Távolsága ~ 9800 fényév. A képet a telihold fénye mellett készítettem. Feldolgozás Siril + Gimp

A szabadszemes halmaz mögött binokulárral halványan dereng a ködösség is. Körvonala nagyon nehezen megfogható, néhol élesebb, máshol diffúzabb, átmérője a 3 fokot súrolja. Közepe szinte egyáltalán nem látszik.

Éppen, hogy látszik. Ha nem keresi az ember, soha nem fogja felfedezni vizuálisan. Kb. 1 foknyi. Alakja nem nagyon jön elő, alapvetően egy ovális, ami északra inkább a körvonalainál látszik csak. Az NGC 7510 fényes, binokulárban apró nyílthalmaz segít a tájolásban. Tudtommal ez annak a ködnek a maradványa, amiben többek közt ez a halmaz is kialakult (a többi távcsőben látszik).

ÉNY sarka látható legjobban, itt szegélyezi a Barnard 30. Keleten diffúzabb. Lehetetlenül halvány az egész, és akkora, hogy nem is veszi észre az ember, ha nem a szélénél van éppen. Középen a nagyon fényes, de nem gazdag Collinder 69 halmaz, ez binokulárban vizsgálható a legjobban. Közvetlenül e körül a köd szupernehéz, de nem a leghalványabb. Jobb égen a legfényesebb részei akár szabadszemesek is lehetnének, hallottam utalásokat erre vonatkozóan.

Az Orion-ködtől nyugatra, a Barnard-ív képzeletbeli folytatásának közelében van ez a kissé elnyúlt, ezúttal nem is végtelenül halvány folt. Lapos háromszög, az M42 felé mutat. Mérete kb. egy telihold, annál valamivel kisebb. Vannak halvány csillagok is a felszínén.

Látszik, azta! Sőt, szabad szemmel is lehet sejteni, hol kéne futnia! Én azért azt mondom, így is láttam. Csak a legtetejét tudtam műszer nélkül érzékelni. Binokulárban se lehetett sokkal tovább követni, az öv alatt már eltűnt. De, talán még az Orion-ködig is eltartott, de ott már az eddigihez képest is extrém halvány. Szélesebb, mint gondoltam, vastagsága egy-két fok körüli. Kétségtelenül az M78 felett a legfényesebb. Na most jött volna jól egy RFT H-bétával, azzal gyerekjáték lett volna. Nem tudom, lesz-e még ilyen jó ég rövid időn belül.

19:37–21:08 UT; 5,5 mm 60° Premium Flat Field (218,2x; 16,5'). GH-k között szokatlanul ritka és elnyúlt. Amúgy szabályosabb, csak nagyon halványak a nagyjából körré kiegészítő részek. A csillagláncok itt olyanok, hogy a magból kiérve még utána kanyarodnak el, akár 90 fokban! Sőt, átfedik egymást. Azt nem tudom, hogy ezek valós térbeli képződmények vagy csak a fényesebb csillagok így rendeződnek el. Mindenesetre igen látványos lenne szebb égen. Bontani EL-lel az egész felszínen tudtam, ettől még mindig megmarad egy háttérderengés, a csillagok összeérő ragyogása is hozzáad a grízességéhez. Az elkülönülő csillagok egész kevesen vannak. Megjegyzés: Gyakorló GH, a digitális feldologozással most nem vacakoltam sokat. Biztos lesz még jobb rajzom is, amit megéri majd alaposabban kidolgozni.

20:38–21:01 UT, 35 mm 58° Kellner (34x, 100'). Egyik legfeltűnőbb névtelen halmaz, de nem is feltétlenül kell neki külön becenév, hiszen mindenki jól ismeri. Nem rajzoltam még, itt volt az ideje. Ez egy számomra nagyon kedves nyílthalmaz. Amikor a környéken sündörgök halványabb dolgok után kutatva, mindig átmegyek felette. Szabad szemmel viszont még nem láttam emlékeim (hiánya) szerint. Megjegyzés: Maga a halmaz jól sikerült a halvány csillagok hiányát leszámítva, bár azért most sikerült elég gyenge fényűeket is feltűntetni egyet-egyet itt-ott. Az LM többi része viszont katasztrófális lett. Ez azt jelenti, hogy valamikor újra fogom próbálni, persze jobb határmagnival vagy nagyobb LM-mel, hogy valami új is látszon. A 114/500-asom utóbbira ideális lenne.

Az NGC7331 és a Stephan's Quintet öt galaxisának kompozíciója.

Tisztelgés a Hubble űrtávcső előtt... Miután megkapta a "szemüvegét", a Hubble űrtávcső ezzel az ikonikus képével került világszerte az emberek érdeklődésének központjába. A képet 1995. április 1-jén Jeff Hester és Paul Scowen – az Arizona State University csillagászai – készítették a Hubble teleszkóp Wide Field and Planetary Camera 2 (WFPC2) eszközével. A Sas-ködben (M16) tornyosuló porköd a Teremtés oszlopai (Pillars of Creation) néven vált ismertté. Az addig soha nem látott részletességet produkáló felvétel olyannyira híressé lett, hogy hamarosan bögréken, pólókon, sőt még női fehérneműkön is látható volt. Ez a felvételt nem az űrből, csupán a "kert végéből" készítettem még augusztus elején, kicsit nagyobb látószöggel.

229x: Gyönyörűen látszik az NGC 1999, apró fényességbeli különbségek a felszínén, középen élesen elkülönül a kulcslyuk alakú sötét rész. Egy közepesen halvány csillag rajta, ez világítja meg (V380 Orionis). UHC szűrővel mellette nagyon halványan láthatóvá válik a HH1, aztán a HH2 is. Egymás felé elnyúlt részlettelen foltok.

Részletrajz az előző észleléshez.

Lófej-köd (1:30–1:42 UT). 24 mm 68° SWA (73,5x): B 33: Nem tűnik fel azonnal, de egy idő után már közvetlen látással is szemet szúr, ekkor a nyaka látható. El-lel néha hihetetlenül élesen beugrik az orra és a sörénye is. Nagyon komoly, soha nem számítottam ilyenre vizuálisan. IC 434: Nagyon halvány, a keleti pereme látszik legjobban. Látható, hogy a sötét tömb (Orion B felhő) hogyan érintkezik vele térben, főleg a lófejtől délre. Nyugaton fokozatosan olvad bele a háttérbe. Ezen a nagyításon már nem látszik az egész. Nem fér be az LM-be, és szétoszlik a kevés fénye. NGC 2023: Fényes, de nem részletes. Szálas jellegű. Megjegyzés: Fontos! Az okulárban és a vázlatfüzeten lefelé volt észak, ezt a kidolgozáskor elfordítottam 90 fokkal. Pedig pont az előbbi helyzetben lett volna érdekesebb, ahogy szembenáll a fotók megszokott orientációjával. Maga az élmény leírhatatlan, "extázist" okoz! LM = 55,5'

Buborék-köd (22:59–23:41 UT) 23 mm 82° UWA (155x): Körülötte tejútfoltok. Néhány részlet, mint például az ionizációs front csak H-béta szűrővel látszott. Várakozásom ellenére a H-béta nem rontott sokat a buborékon. Megjegyzés: Zenittükör! Használtam még 35 mm 58°-os Kellnert is. LM = 31,8'

Részletrajz az előző észleléshez.

Gyűrű-köd (20:16–21:01 UT) 6,7 mm 84° UWA (263,1x): Még a belsejében is vannak részletek, kívül-belül színes (sötétkék, türkíz, sárgászöld, vörös). Mindegyik szűrővel egy kicsit más arcát mutatja, UHC-val a legfényesebb. A központi csillag nem okozott nehézséget. Kívül talán dereng valami a halóból is, de lehet, hogy ez inkább csak a fényesebb rész ragyogása. Megjegyzés: Ha lesz időm, készítek színes részletrajzokat is. LM = 19,2'

Pac-Man-köd (18:43–19:40 UT) 25 mm 52° Kellner (70,5x): Gazdag halmaz, középen szoros hármascsillag. Részletes sötét öböl, egy apró Bok-globula. Körülötte halvány tejútfoltok. Megjegyzés: A halmazhoz és a globulához a következő okulárt használtam: 6,7 mm 84° UWA, OIII (263,1x, 19,2'). LM = 44,2'

73,5x (24 mm 68° Explore Scientific). Nem egy LM-ben, de mindegyik látszik, bár az NGC 2064 csak nagyon nehezen. A félhold alakú M78 közepe kékes. UHC szűrővel határozottan láthatóvá válik a gomba formájú HH24 az NGC 2064 mellett. Szokatlanul kevés csillag az LM-ben.

Orion-köd. 73,5x (24 mm 68° Explore Scientific); 114,5x; 229x (7,7-15,4 mm 67° APM Super Zoom): Nehéz róla jó leírást adni, egyszerűen döbbenetes. Térhatású, színes (zöld, barna). Az M43 bordó színű, mögötte izzik a háttér is. A részletekben elveszik az ember, még a bolygóknál is többet mutat. Nem tudja semmilyen fénykép sem visszaadni a látványt, főleg, hogy a legközepe sincs kiégve. 356/3556SC-vel (23 mm 82° Sky Panorama) három szűrőn is végigmentünk vele, mindegyikkel egy másik dimenzió. Körbe lehet követni az NGC 1981-ig. Ezt bizony kemény lesz lerajzolni télen.

Fátyol-köd. Biztosan látszik mindkettő fele, de nincs még rajzolható állapotban.