Mélyég észlelések

Showing 701-720 of 1,983 items.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
NGC 5139 Omega Centauri
2023-06-20
2023.06.20-án Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Kentaur csillagképben található NGC 5139 "Omega Centauri" gömbhalmazról. Itthonról sajnos egyáltalán nem figyelhető meg, de Namíbiából szabad szemmel is látható egy pelyhes csillagként. Egy 50mm átmérőjű binokulárral látható, hogy a magja enyhén elliptikus, amit 3 rétegben egyre halványuló diffúz rétegek vesznek körül. Binokulárral gyakran felkerestem esténként, a déli égbolt egyik leglátványosabb vizuális célpontja. A felvételen látható a fényes, enyhén elliptikus mag, amit kifelé haladva egyre ritkább csillagmező vesz körbe. A gömbhalmaz mintha egy kicsit réteges lenne, nem folyamatosan ritkulnak a csillagok, hanem lépcsőzetesen. A felvétel feldolgozásakor vettem észre, hogy a gömbhalmaz enyhén lapult formája pont függőleges a fényképezőgépem látómezejére, emiatt úgy vágtam ki és forgattam el a halmazt, hogy vízszintes irányban legyen lapult. A Tejúthoz tartozó legnagyobb gömbhalmaz, ami valójában egy, a Tejúthoz tartozó törpegalaxis magja, csak a külső rétegeit a Tejút gravitációja már magához vonzotta. Már Ptolemájosz is írásos emléket hagyott róla időszámítás szerint 150-ben, de Edmond Halley fedezte fel újra 1677-ben és megfigyeléssel igazolta, hogy nem csillagszerű, hanem kiterjedt, foltszerű objektumról van szó. 17 000 fényév távolságra van tőlünk, mintegy 150 fényév az átmérője és közel 10 millió csillagból áll, korát 12 milliárd évre becsülik. A magjában elhelyezkedő csillagok elemzése után fedezték fel, hogy a gömbhalmaz közepén egy 40 000 naptömegű fekete lyuk található, ami a ritkaságnak számító közepes méretű fekete lyukak közé sorolható.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
M83 Déli Szélkerék-galaxis
2023-06-17
2023.06.17-én Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Hidra és Kentaur csillagképek határán található Messier 83 "Déli Szélkerék-galaxisról". Nevét a Messier 101 "Szélkerék-galaxishoz" való hasonlósága miatt kapta. Ugyan az asztrofotós korszakom elején már fotóztam belföldről ezt a látványos galaxist, de 10-15°-os horizont feletti magassága miatt igazán látványos felvételt nagyon nehéz készíteni róla. Namíbiában viszont magasra emelkedik, és kiváló célpont alakja és nagy látszólagos mérete miatt. A küllős spirálgalaxisok közé tartozik, a magjából egy pár "küllő" nyúlik ki, és a spirálkarok ezekből a küllőkből ágaznak tovább. A Tejút szintén küllős spirálgalaxis. A felvételen az apró sárgás magot a kék színű spirálkarok veszik körül, a galaxis körül pedig még némi haló is észrevehető. Nicholas Louis de Lacaille fedezte fel 1752. február 23-án a Jóreménység fokánál, Charles Messier 1781-ben vette fel katalógusába. 40 milliárd csillag alkotja, 55.000 fényév az átmérője, spirális galaxis. Távolsága a Földtől: 14.700.000 fényév, az M83 galaxiscsoport tagja. Ez a meglehetősen kompakt galaxiscsoport 15 tagból áll. Érdekessége a galaxiscsoportnak, hogy a szomszédos, majdnem kétszer akkora Centaurus A-galaxiscsoport meglehetősen közel van hozzá, egymáshoz képest mért sebességük pedig elhanyagolható. Emiatt gyakran egy csoportként hivatkoznak rájuk, mint a Centaurus A/M83-galaxiscsoportra, amely 44 galaxisból áll. Összesen hat szupernovát figyeltek meg benne, ezzel az egyik legaktívabb csillagváros.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
NGC 3372 Carina-köd
2023-06-11
A namíbiai utam első célpontjának a déli égbolt talán leglátványosabb objektumát, a Hajógerinc (Carina) csillagképben található NGC 3372 katalógusszámú Carina-ködöt választottam. Szabad szemmel is látható volt fényes, diffúz foltként, 50 mm-es átmérőjű binokulárral pedig már lenyűgöző látványt nyújt. Leginkább az Orion-ködre hasonlít, viszont legalább kétszer akkora, és jóval fényesebb is. A kisebb sötétködökkel tarkított fényes, fehér központi régiót a jellegzetes "L" alakú hideg gázfelhők részben kitakarják. A köd közepén az Éta Carinae csillag és a Kulcslyuk-köd található. Kifelé haladva már vöröses színnel örvénylik és fodrozódik a ködöt alkotó hidrogén, amit kisebb sötétködök tarkítanak. A ködtől jobbra még látatjuk a Gabriela Mistral-ködöt és az NGC 3293 nyílthalmazt is. Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász fedezte fel 1752. január 25-én, amikor két éven át a déli égboltot katalogizálta a Dél-Afrikában található Jóreményság fokáról. 10 000 csillagot mért fel és 14 csillagképet nevezett el. Elnevezését a 19. században kapta John Herscheltől. 8 500 fényévre található tőlünk, átmérője 460 fényév. Csillagkeletkezési régió, a fiatal csillagok erős sugárzása gerjeszti a ködöt alkotó hidrogénatomokat, amik a többletenergiát a 656nm-es hullámhosszon adják le, amit mi látható vörös fényként észlelünk. A közepén a hidrogénen kívül jelentős mennyiségű oxigén is észlelhető. 2022-ben a James Webb űrtávcső első képeinek egyikén a ködösség egy részletét fényképezte le, a felvétel a "Kozmikus sziklák" (Cosmic cliffs) néven lett híres.