Mélyég észlelések

Ezen az estén folyamatosan jöttek-mentek a felhők, valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy a vázlatom igen szerényre sikeredett, de a kidolgozásban azért törekedtem a pontosságra. Sajnos a szkennelés során a galaxisok a kissé szemcsések lettek, holott az eredeti rajzon viszonylag homogénnek tűnnek.

23 mm 82° SykPanorama (N=83x): fényes és közepes fényességű csillagokból álló, elsőre feltűnő, Y alakú csillagcsoport, az Y egyenes szárán egy fényes, narancssárga csillaggal. Kb. 30 tagból áll, teljesen bontott halmaz, jól elkülönül a halmaz a csillagos háttértől. A halmaz mérete kb. 10 ívperc. Az Y egyenes szára kb. K-DK-re áll. Nem is kerestem tudatosan, csak véletlenül botlottam bele a Gamma Cygni környékén tejútpásztázás közben, majd másnap azonosítottam vázlat alapján az Aladinnal.

A Vadászebek csillagkép ezen galaxisai tőlünk 30 millió fényévnyi távolságra vannak és erősen torzult alakjukat az egymással való kölcsönhatásuk okozza. A csoport leginkább látványos tagja az NGC4631 (Bálna-galaxis) és a borja, az NGC4627 katalógusjelű kicsi, elliptikus galaxis, melyek ugyancsak kölcsönhatnak egymással. A bálna testét kimondottan látványos galaktikus halo veszi körül. Központi régiója kifejezetten aktív, a galaxis magjában található számos szupernóva gázt fúj ki a galaxis síkjából. A szuperszelet az 1990-es évek elején a ROSAT műholddal végzett röntgenfelvételek észlelték, ami a galaxis magjában egy csillagkeletkezési esemény által létrehozott szuperbuborék kitörésére utal. A bal alsó sarokban az NGC4656 katalógusjelű, látványosan torzult alakú spirálgalaxis, a Hokiütő-galaxis látható. Jellegzetes alakja az NGC4631 galaxissal való közelmúltbeli gravitációs kölcsönhatásnak köszönhető. Ez még nem biztos, de ez a két galaxis az egyesülés korai szakaszában lehet. Az "ütő fejétől" felfele lévő halvány objektum lehet hogy nem a galaxis része, hanem egy törpegalaxis, amely az NGC4656-tal egyesül.

Pontosan 1 héttel a 2023.02.08-i M42 fotózásom után az M45 esetében is sikerült elkövetnem ugyanazt a hibát, vagyis hogy vélelmeztem, hogy a 600D Manual módban van, de nem abban volt. Pedig menet közben már rájöttem, hogy az előző alkalommal készült képek nem a megfelelő expókkal készültek, de szoftveres problémára gondoltam, arra nem, hogy a fényképezőn kellene keresnem a jelenség okát. Annyi adalék még, hogy csak linuxos számítógépeket használok már kb. 2015 óta, és az asztrofotózáshoz használt, régi laptopomon akkor MATE asztali környezet volt (a kicsi hardverigény miatt), amin viszont nem tudtam megnézni a fájlkezelőben az elkészült képek tulajdonságait, csak a benti gépemen, amin a sokkal bővebb funkcionalitással bíró KDE asztalt használom. Így aztán ezen az estén is bőszen készítettem a light képeket a Canon aksim lemerüléséig (64 light képet terveztem eredetileg). Tartalék aksim nem lévén bementem a házba kb. fél órát tölteni, majd visszatértem megcsinálni a korrekciós képeket. Ez természetesen megint csak elrettentő példa, mivel a dark képeknek elviekben ugyanazon a hőmérsékleten kellene készülniük, mint a light képeknek, ami nyilván nem tudott teljesülni, mert a kényszerszünet alatt a Canon érzékelője lehűlt a hidegben. Menet közben egyébként azért nem volt egyértelmű számomra, hogy sokkal kevesebb expóidővel készülnek a képek, mint amit beállítottam az Ekos-ban, mert eleve be volt állítva 2mp tükörfelcsapás késleltetés, és több mp-t vett igénybe az is, amíg az éppen elkészült nyers kép letöltődött a laptop HDD-jére, ezután indult csak a következő expó. Mindenesetre – gyakorlásképpen – elvégeztem az elkészült nyers képek feldolgozását és utómunkáját, legalább a diffrakciós tüskék jól néznek ki rajta… Sajnos ezután az alkalom után csak április végén tudtam visszatérni az éjjeli égbolt alá, így az M42 és M45 esetében több hónapot kell várnom, hogy kijavíthassam a korábbi hibáimat. Remélem azért addig is lesz jó pár derült éjjel, mert fényképezni valóból így sem lesz hiány az égbolton.

Sokat gondolkodtam azon, hogy megosszam-e ezt a képet, vagy inkább ne. Végül úgy döntöttem, hogy igen, hátha más kezdők tudnak tanulni az én hibámból. 2023.02.07-én, kedd este egy egészen tiszta égbolt köszöntött rám, ám előző vasárnap volt Telihold, szóval a Hold még mindig erős fényszennyezést okozott, így mindenképp csak egy fényesebb célpont jöhetett szóba, amivel kipróbálhatom a Canon 600D-met. Eleve a pólusra állásom sem sikerült túl jól, itt az volt a hiba leginkább, hogy nem kezdtem újra a folyamatot, mert annyira féltem, hogy befelhősödik az ég, vagy mindent elborít a leszálló köd, az előző hónapokban nagyon sokszor jártam így. Kstars/Ekos-szal, laptopon keresztül próbáltam fotózni, mert a vezetett felvételeket is így csinálom majd, vagy ha el tudok odáig jutni, hogy beruházzak egy komolyabb ASI kamerába, akkor szintúgy. A Kstars-szal vezéreltem tehát a Canon-t, amihez feltétel, hogy a fényképező Manual módban legyen. És azt gondoltam, hogy ezt be is állítottam, de sajnos hibásan. Benéztem a dolgot, és nem Manual módban volt a gép, hanem Av, vagy A-Dep módban, persze nem szándékosan. Így a Kstars/Ekos tudta ugyan vezérelni az expozíciókat, de a képek nem a programban beállított expóidőkkel készültek… Ez persze akkor este nem derült ki számomra, csak sok nappal később. Végül úgy döntöttem, feldolgozom ezt a nyersanyagot, mivel a képfeldolgozást is tanulnom, gyakorolnom kell. Nem lett annyira rossz a végeredmény, mint amire számítottam, ugyanakkor a legbosszantóbb az egészben az, hogy ez lehetne egy jobb kép is, ha odafigyelek rá, hogy milyen beállításokkal dolgozik a gép.

Az első nyerseknél feltűnt, hogy a galaxis magja a halmozás után túl lesz exponálva. Ezért gyorsan beállítottam egy rövid sorozatot fele exponálási idővel. A két sorozat halmozása után Photoshopban összeraktam a két képet. Így megmaradtak a halványabb külső régiók, és galaxis közepe se lett beégve. Azt kell hogy mondjam, ilyen mikor minden összejön. 😃

Kalandos éjszakák után végül csak kevés expo lett használható. Első alkalommal használtam ezt a kamerát, komakorrektort, és a Nina fotózó programot. Ehhez még hozzájött hogy a Sirillel is az első próbálkozásom. Bizonyára több expóval még jobb lenne, de én már így is elégedet vagyok. Nagyon tetszik többek között, hogy az NGC5195-nek a két karja is előjött.

Május 8-án este a fényes Vénusz a Messier 35 és az halványabb NGC 2158 katalógusszámú nyílthalmazok közelébe került, nem mindennapi lehetőséget adva az asztrofotósok számára. Relatíve régóta készültem erre az együttállásra, így örültem amikor félig-meddig derült eget láttam azon az estén. Valahogy ha együttállást szeretnék fotózni mindig fátyolfelhős ég van, a Vénusznak eddig minden hasonló fotómon pártája van. Jelen esetben sem feltétlenül probléma, mindenesetre érdekes egybeesés. 135 mm-en fotóztam, ám ez a feldolgozásnál túl széles látószögnek bizonyult, így a képnek majdnem felét levágtam, hogy a fentebbi képet kapjam.

First light az új ASI 294MC Pro hűtött kamerámmal. Hazai viszonylatban egészen jó, Bortle 3 kategóriájú égbolt alól fotóztam a Szélkerék galaxist. A nagyobb hasznos látómező és több részlet megörökítése érdekében egy 2"-os APM 1,5x kómakorrigáló Barlow-t használtam, aminek köszönhetően távcsövem eredeti, 800 mm-es fókuszát 1200 mm-re tudtam nyújtani. A 800 mm-en jól bevált vezetőtávcsővel történő vezetés az 1200 mm-re nyújtott fókuszú rendszer esetében nem volt tökéletes. A jónak mindható légköri adottságok ellenére okozott némi kellemetlenséget. Eredetileg az 5 óránál sokkal több integrációs időt terveztem az objektumra, de az előbbiek miatt ezúttal itt megálltam. A vezetési problémát megoldottam, amint az égbolt kiderül újrakezdem az objektum fotózását.

Az Abell31 az egyik legnagyobb ismert méretű öreg planetáris köd. Távolsága kb. 2000 fényév, átmérője közel 10 fényév. Központi csillaga egy apró, de nagyon forró, 85ezer°C-os fehér törpe, mérete nagyjából négyszerese a Földének. Tömege körülbelül fele akkora, mint a Napunk tömege, ami azt jelenti, hogy egykoron valószínűleg kétszeres Naptömegű csillag lehetett. Az elvesztett anyagát az idők folyamán a csillagszelek elfújták el. Legalább egymilliárd évnyi „normális” életet követve a csillagszelek jellemző sebességéből ítélve a drasztikus tömegvesztés folyamata körülbelül 130 ezer éve kezdődhetett. A köd viszonylag nagy sebességgel, déli irányban mozog, itt jellegzetes ív alakú lökéshullám látható, ahol a köd anyaga a környező csillagközi anyaggal való kölcsönhatás során összenyomódik. Az ellenkező oldalon a gáz viszonylag szabadon mozog, itt a köd határa meglehetősen diffúz. A képen a kék szín az oxigén, a piros a hidrogén jelenlétére utal. Annak ellenére, hogy a kék a szülőcsillag környezetében látszik, az oxigén valószínűleg az egész ködben jelen van, de csak a fehér törpéhez közel kap elegendő gerjesztő sugárzást, hogy világítson.

Nagy-Herkules-gömbhalmaz. 150x, 273x: Az NGC 6207 elég feltűnő, ha tudjuk a helyét. Elnyúlt, kissé szögletes, közepe felé gyengén fényesedik. Az M13 az egész látómezőt kitölti, középen is láthatóak felbontott tagok egy derengés előtt. Nem szabályos kör alakú. Őket is rajzolni kéne majd nyáron.

A Vadászebek csillagkép ikonikus kölcsönható galaxispárosa tőlünk körülbelün 23 millió fényév távolságra van, és akár már egy jó binokulárral is felkereshető. A hatalmas Örvény-galaxis egyik spirálkarja a szomszédos, NGC 5194 galaxisban végződik és teljesen szétzilálja annak szerkezetét, ugyanakkor ez a kölcsönhatás az M51-ben is erőteljes csillagképződést eredményez. A két galaxis összeolvadása a becslések szerint félmilliárd évvel ezelőtt kezdődött és "jelenleg" is tart.

Coma-halmaz. 43x: Az NGC 4889 mindig látszik, mellette egyszerre legalább egy-két kisebb GX tűnik fel. Olyan, mint egy NY, csak GX-okkal. Varázslatos élmény, sűrű mező, mégis nehéz. Talán az egész LM tele lehet hintve. Ahhoz azonban, hogy rajzolható, valóban gazdag látványt kapjak, nagyobb műszerre lenne szükségem.

Sas-köd, Csillagkirálynő-köd, Teremtés oszlopai. 150x: Ezzel a nagyítással a legkönnyebbek az elefántormányok, UHC többet mutat, mint az OIII. Mind a hárman látszanak, az őket összekötő hidak is, pedig még épphogy csak felkelt az objektum. A halmaz önmagában is érdekes, a köddel együtt pedig megfogó látvány. A sas formája kirajzolódik.

23 mm 82° SkyPanorama okulár (N=70x): nagy, vizuálisan 4 ívperc átmérőjű, csipkézett-grízes szélű, fényes gömbhalmaz. Magja van, de az nem túl fényes. Nem szabályos kör alakú.

23 mm 82° SkyPanorama okulár (N=70x): nagyon halvány, széle határozatlan és nem vélik el az égi háttértől. Kb. 1-2 ívperc átmérőjű, közepe felé fényesedik. Alakja nem szabályos kör, hanem szabálytalan alakú, mintha egy átlagos kör határvonal körül ingadozna a széle. Még a szürkületi égen észleltem még 21:50 NYISZ előtt. Két fényesebb csillaggal közel egy vonalban látszik.

Hosszú idő után elkészült a Tejút panorámám. Nyilván az északi oldallal volt gond. Sokszor nekiálltam a feldolgozásnak, de aztán mindig félbemaradt mert igyekeztem a légkörfény és a vékony fátylak okozta gradienset ekkora képről levakarni. Nyilván vannak hibái a képnek, hisz a légkör folyamatosan változik, ráadásul a Földön nincs menekvés a légkörfény elől. Ekkora panorámánál meg az ebből adódó gradiens rengeteg volt, amit intenzitásmaszkokkal sikerült eltűntetni nagyjából.

Bálna-galaxis, Hokiütő-galaxisok. 150x: A 4631 az egész LM szélességét kitölti, kicsit túl is nyúlik rajta. Valóban bálnára hasonlít, nem csak méretben. Felszínén számos apró, sötétebb fodor. A 4627 felette lebeg, kihagyhatatlan látvány, ilyen nincs máshol. Szomszédja a keskeny és sokkal halványabb hokiütő. Meg lehet különböztetni, melyik a 4656 és a 4657, utóbbi nehezen látszik. a 4656 szintén szokatlanul nagy, de eltörpül a 4631 mellett. Feledhetetlen élmény!

Épp kicsit kicsúsztak a látómezőből, ezért az rajzon kissé nagyobbnak tűnik. A Trifid-köd megfigyeléséhez UHC szűrőt használtam. A rajz közepén sűrűbben vannak a csillagok, de igazából csak azért, mert a nyílthalmaztól szerettem volna a megfelelő arányokkal eljutni a Trifidig.

Ezen az estén igazán nagy versenyt futottam a felhőkkel. Próbáltam a lehető legtöbb objektumot észlelni, mígnem 24-én 1:00 körül be nem felhősödött teljesen. Siettem a rajzzal, így talán észre is vehető, hogy az M66-on túlig már nem jutottam el a csillagmező feljegyzésében.