Mélyég észlelések

Két teljes éjszakán át sikerült az Írisz ködöt fotóznom. A 100db. 5 perces képből, végül 77db-ot sikerült integrálnom az elkészült képbe. Sajnos a ködösség környékének űrporát nem sikerült tökéletesen feldolgozni, de szerintem így is kellően érdekes lett a kép. Az Írisz-köd régiója meglehetősen halvány, és nem ábrázolható keskeny sávban, ezért a fényképezéshez el kell kerülni a fényszennyezést. Sajnos az árnyékolások ellenére is sok a fényszennyezés a településünkön. Ráadásul a csillagközi porral nagyon nehéz dolgozni, és speciális szerkesztési technikákat igényel. Amint alább látható, a kép tele van ilyen porral. Az Írisz-köd feltűnő kék színét a SAO 19158 fényes csillag fénye hozza létre, amely egy sűrű, általában sötét porfoltról verődik vissza. A ködösség fényes kék része körülbelül hat fényévre terjed ki. A képen látható Írisz-köd körülbelül 1300 fényévnyire fekszik, és egy kis teleszkóppal a Cepheus csillagkép felé található.

Az NGC 2403-at William Herschel fedezte fel 1788-ban, és úgy gondolják, hogy az M81-es csoport külső tagja . Az NGC 2403 az M81 után a második legnagyobb galaxis ebben a csoportban. Távolság a Földtől körülbelül 10 millió fényév. Ez az egyik legközelebbi galaxis a helyi csoportunkhoz, amely magában foglalja a Tejútrendszert is. Az NGC 2403 mérete és szerkezete hasonló az Androméda galaxishoz (M31), és az egyik legfényesebb spirálgalaxis, amely a Földről látható. Az NGC 2403 spirálkarjaiban több mint 100 ismert emissziós köd található, amelyek némelyike ​​akár 800 fényévre is elnyúlik, és nagy távcsövekben látható. A galaxis összesen 21,9 x 12,3 ívpercnyi látszólagos égboltot ölel fel. Az NGC 2403 egy csodálatos spirál, és az égbolt északi részének legfényesebb galaxisa, amely nem szerepel a Messier-katalógusban. Térbeli átmérője 65 000 fényév, és a becslések szerint körülbelül 50 milliárd csillagot tartalmaz.

Az üstökös fotózása után, mivel a légkör átláthatósága elég jónak bizonyult, megkerestem a Fátyol-köd keleti részét, és a holdkelte előtt 18db 5 perces képet készíteni. A képek halmozását, és korrekcióját ma készítettem. A színek nem a leg tökéletesebbek mert jóval több expóra lett volna szükség, de közbe szólt a Hold. A fotón látható vörös és kékes színt a gerjesztett hidrogén és oxigén adja, amelyet speciális keskeny sávú szűrővel tudtam láthatóvá tenni. Ráadásul a szűrő a kétszeresen ionizált oxigén fényét átengedi, ami igen jellemző a Fátyol-köd-re. Tehát a szűrővel a köd egyfajta kémiai analízisét hajthatjuk végre. A zöldes részek a hidrogénre utalnak, a sárgás részeken kén is található, míg a kék és a lila részeken az oxigén a domináló. A Fátyol-köd egy felhevült és ionizált gázból és porból álló felhő a Cygnus (Hattyú) csillagképben. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva robbanás maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold magnitúdójának. Távolsága a bocskaikerti csillagvizsgálómtól 2500 fényév :-).

Az SH2-132, más néven Oroszlán-köd, egy gazdag HII régió csillaghalmazokkal, emissziós ködökkel és sötét porrégiókkal. (A H II régió gázból és plazmából álló, világító csillagközi felhő, amelynek átmérője a több száz fényévet is elérheti, és a belsejében csillagképződés zajlik. A fiatal, forró, kék színű csillagok erős ultraibolya sugárzást bocsátanak ki, ezzel ionizálva és világításra késztetve az őket körülvevő gázfelhőt) A Cepheus csillagkép déli részén található Oroszlán-köd nagyjából 10 00 fényévre van a Tejút-galaxis Perszeusz karjában. Ez elsősorban egy emissziós köd néhány hatalmas csillaggal, amelyek felelősek a gáz ionizálásáért ebben a régióban. Konkrétan két Wolf-Rayet csillagot azonosítottak – HD 211564 és HD 211853 jelzéssel. A Wolf-Rayet csillagok hatalmasak és forróak, és fehér-kék színűek. Ezek a csillagok legalább 20-30szor nagyobb tömegűek, mint a mi Napunk, és akár több százezerszer vagy akár milliószor is fényesebbek lehetnek! Ezenkívül hajlamosak kitörésre, és rendkívül erős napszéllel rendelkeznek.A köd átmérője körülbelül 20 fényév. A Wolf-Rayet csillag a köd kialakulásának fő oka. A ködben található gázok és porok a jövőben csillagok és bolygórendszerek kialakulásához járulhatnak hozzá.

Az elmúlt néhány napot tekintve célba vettem ismét az Észak-Amerika - ködöt, ám most nagyobb gyújtótávon. Cirka 2 órának ez lett az eredménye! Kalibrációs frame-ek nélkül!

Téli esték egyik legszebb objektum-párosa, véleményem szerint.

Csak egy tesztnek indúlt, kíváncsi voltam mennyire látszanak a részletek. Már az első három perces is igéretes volt, kicsit emeltem az expoidőt és tátva maradt a szám.

Expozíciós adatok: 44x180 s (2 óra 12 percnyi adat) 8x dark 44x flat 40x bias Felszerelés: Canon EOS 800D + Sigma 70-300mm DG Macro + Sky-Watcher Star Adventurer Pro + Viltrox távkioldó Szoftverek: AstroPixelProcessor Siril Adobe Photoshop CC 2024

Technikai adatok: Canon EOS 800D + Canon EF 50mm f/1.8 STM + Sky-Watcher Star Adventurer + Viltrox távkioldó Expozíciós adatok: 15x180s - 2x105s Light, 6x Dark, 61x Bias, 40x Flat (2024.05.09.) Szoftverek: AstroPixelProcessor, Siril, Adobe Photoshop CC 2024 (Beta)

20:29-20:44 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' 114x: viszonylag halvány, elnyúlt, csillagszerű mag. Ennyi. Nem mondom, hogy gyenge nyitánya lenne a Virgo-halmaznak, mert azért látványra tetszetős.

19:52-20:17 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' 114x: halvány és kiterjedt. Aszimmetrikus fénycsík, Ny diffúzabb. Fényes csillag rajta. Közepe felé gyengén fényesedik. Megjegyzés: Közvetlenül mellettem működött a 40,5T, az észlelés során sokat elkalandoztam, azért tartott az M97-tel együtt eddig.

19:40-19:52 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' 114x: É fényesebb, szemek gyakran megjelennek. Türkiz, zöld felé. UHC-val könnyebb látvány, kontrasztos. OIII is jó hozzá.

19:09-19:40 UT 35 mm 56° -> 34x, 98' 80x: 19:09 UT-kor már mindkettő sejthető. 34x: az M 108 kicsit M 82-re emlékeztet. Az M 97 jóval fényesebb. Sok részletet még nem mutat, de a jellege nagyjából látszik: kör, benne egy fényes homokóra.

2024. május 10-11-én, a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem a Vadászebek csillagképben található, NGC 4631 katalógusszámú Bálna-galaxisról, és az NGC 4565 katalógusszámú Pajszer-galaxisról. A felvétel tetején a Bálna-galaxist láthatjuk, élével felénk fordulva. A galaxis nagy része kék színű, magja sárgás. Hosszanti irányban porsávok szabdalják, bal fele rövidebb és szélesebb, jobb oldala elnyúlt és vékony, így valóban hasonlít egy hosszúszárnyú bálnára. Bal oldalán mintha még a mellúszói is látszanának. A galaxist halvány haló veszi körül, illetve a csillagváros fölött még megfigyelhető az NGC 4624 is. A kép bal alsó részén láthatjuk a Pajszer-galaxist, amit hívnak még Hokiütő-galaxisnak is. Nevét jellegzetes formájának köszönheti, mivel egy hosszúkás "nyélhez" csatlakozik egy rövid, kampós terület. A Nyél lefele haladva lassan elhalványul, fölfelé haladva viszont még a kampós régiót elhagyva is folytatódik halványan. Az NGC 4631-et William Herschel fedezte fel a küllős spirálgalaxist, 30 millió fényévre van tőlünk. Az NGC 4656 szintén küllős spirálgalaxis, de a Bálna-galaxis gravitációja eltorzította. Szintén 30 millió fényévre található tőlünk.

A Szűz csillagkép nálam mindig szégyenlősen mutatja meg magát, így az egyik kedvencemmel, a Messier 104-el nagyon ritkán van értelme próbálkoznom. Most megkíséreltem. Azt már több alkalommal láttam, hogy a kiterjedt és fényes haló alatt a galaxis szerkezetének is fel kellene sejlenie. Nem lehetetlen, de ahhoz ennek az időnek a többszörösét kellene rászánni. Magát a galaxist két képből illesztettem össze. Az egyik rétegről megpróbáltam eltüntetni a halot és a spirális szerkezetet erősítettem fel, a másik réteg pedig a kép eredeti változata volt. Kicsit megerőszakolva így is sejthető a lényeg.

2024. május 4-én, az ausztriai Trahütten melletti hegyen készült felvételem a Bereniké haja csillagképben található, NGC 4565 katalógusszámú Tű-galaxisról. A kedvezőtlen időjárás miatt közel fél év kihagyás után álltam neki a következő mély-ég felvételemnek. Eléggé kiestem a gyakorlatból, és sikerült bin2-t beállítanom bin1 helyett, így negyed felbontással rögzítettem a képeket. Igyekeztem menteni a helyzetet a feldolgozás során kétszeres drizzle segítségével, de ennyit sikerült kihoznom a két és fél megapixeles nyers képekből. A felvételen a spirálgalaxis teljesen az éléről látszik, középen hosszában egy porsáv választja ketté. A galaxis gömbölyded, kissé elliptikus magja szépen megfigyelhető, ahogy a csillagváros széleinek enyhe görbülete is. Míg a galaxis közepét az öregebb csillagok vörösesre festik, a széleknek a fiatalabb csillagok kék színt adnak. William Herschel fedezte fel 1785 április 6-án, távolsága a Földtől 42 millió fényév. Egymilliárd csillag alkotja, átmérője 100 000 fényév. A felvételen látható még a Tű-galaxisra merőlegesen az NGC 4559 galaxis is, aminek távolsága tőlünk hasonló, mint a Tű-galaxis távolsága. A kép tetején még két kisebb galaxist is láthatunk.

Íme a Rho Ophiuchi és az Antares-régió! Mindösszesen 2 és fél órányi adatból, a Hortobágy peremének csillagos ege alatt! Sok sebből vérzett az alapanyag, alacsony horizont közeli fátyol felhőzet, kezdődő Hold illumináció és a szintén horizont közeli városi fényszennyezés. De végülis sikerült elérnem, amit szerettem volna! Júniusban kimaxoljuk és megpróbálok még néhány órányi adatot gyűjteni, ha az időjárás is kegyes lesz hozzám! Technikai adatok: Canon EOS 800D + Canon EF 50mm f/1.8 STM + Sky-Watcher Star Adventurer + Viltrox távkioldó Expozíciós adatok: 17x180s Light, 6x Dark, 61x Bias, 40x Flat (2024.05.09.) 64x120s Light, 11x Dark, 45x Bias, 44x Flat (2024.05.12.) Szoftverek: AstroPixelProcessor, Siril, Adobe Photoshop CC 2024 (Beta) Helyszín, időpont: Balmazújváros határa, 2024.05.09-12.

Az NGC 2403 spirálgalaxis a Zsiráf csillagkép irányában látható a tavaszi égbolton. Az objektum Caldwell 7 néven is ismert. A mintegy 10 millió fényév távolságra lévő galaxist először William Herschel azonosította 1788-ban. Az M 81 csoport egyik távolabbi tagjaként tarják nyilván. A képen megfigyelhetőek a galaxis jellegzetes spirálkarjai, melyek alakja egészen hasonlatos a jól ismert M 33 galaxis spirálkarjainak alakjához. A képet APM 1,5x kómakorrigáló Barlow 2"-al készítettem, így a távcső eredeti 800 mm-es fókusztávolságát 1200 mm-re növeltem. Sajnos ezzel együtt a rendszer fényereje f/4-ről f/6-ra csökkent. Éppen ezért eredetileg sokkal több anyagot szerettem volna gyűjteni, de sajnos csak 7 és fél órányi nyersanyag gyűlt össze két kitelepülés alkalmával. (A második alakalommal mindössze 30 perc fotózást követően befelhősödött.) Az NGC 2403 fotózását tulajdonképpen kameraváltás miatt nem folytatom, legfeljebb egyszer majd újrakezdem azt. Úgyhogy az ASI 294MC Pro kamerámmal ez volt az utolsóként megörökített mélyég objektum.

Őrimagyarósdi VCSE észlelő hétvége eredménye ... feldolgozást megnehezítette az erős aurora borealis piros fénye közel zeniten :-)

Ha már a galaxisok szezonja van, akkor indulásképpen nézzünk meg egy igencsak közeli szomszédot, ami nem is annyira szomszéd, hiszen "birtokon belül lakik". A Leo I törpegalaxis (más néven Regulus törpegalaxis) a Tejútrendszer kísérő galaxisa és nevéhez híven szerényen megbúvik a Királycsillag hatalmas fényözönében. Albert George Wilson amerikai csillagász fedezte fel 1950-ben, miközben a Palomar Obszervatórium 48 hüvelykes Schmidt teleszkópjával készített fényképfelvételt vizsgálta. A Leo I mintegy 830 000 fényévnyi távolságban van, így a Tejútrendszer negyedik legtávolabbi kísérője. Átmérője 2000 fényév, tömege pedig nagyjából 25 millió Naptömeg. A csillagászok úgy gondolják, hogy a Leo I lehet a Tejútrendszer legfiatalabb kísérő galaxisa. Csillagainak nagy része úgy tűnik, hogy 2-6 milliárd évvel ezelőtt keletkezett és az elmúlt egymilliárd évben nem alakultak ki csillagok, mert ekkortájt közel járt a Tejútrendszerhez, amely valószínűleg megfosztotta a csillagkeletkezéshez rendelkezésre álló összes gáztól. Rendkívül meglepő, hogy a Tejútrendszernél 100 ezerszer kisebb tömegű Leo I központjában a csillagászok felfedeztek egy fekete lyukat, ami majdnem akkora, mint a galaxisunk magjában lévő szupernagy tömegű fekete lyuk.