Mélyég észlelések

Kamera főpróba, kicsit hosszabb etappal.

Kicsit többet vártam a felvételtől, de ez még mindig a kamera tesztje volt.

A sarkok fényesedése a kamera hibájából adódik.

Két éjszaka készültek a fotók az M101-ről, és 8 órányi anyag gyűlt össze. (2023. 05. 21. 22:06-tól 2023. 05. 23. 3:16-ig) Kifejezetten a szupernova miatt tértem vissza erre az objektumra. Jobb oldalon kinagyítottam a szupernova helyét, illetve egy 3 hónappal ezelőtti fotó ugyan azon részletét raktam alá. Nagyon jól látszik a kettő közötti különbség.

Sokáig kerestem az M108, mire megtaláltam az M109-et... :) Egész fényes, kissé elnyúlt galaxis. Sajnos hamar utolértek a felhők, de egy-egy adandó tiszta pillanatban még meg-megsejtettem egy spirálstruktúrát, küllős szerkezetet.

Kisebb galaxis csillagszerű maggal, szép, csillagokkal teli látómezőben a Draco csillagképben. Nehéz lenne a mostani látvány alapján behatárolni a lentikuláris jelleget: ugyan alakja hasonlít egy lencsére, fényességeloszlása megkülönböztethetetlen egy elliptikus galaxisétól.

Brutálisan méretű és brutálisan sűrű látómezőben brutális látvány! Az M24 fényesebb csillagai szép láncot alkotnak, mely lánc a nyugati oldalon nyitott. Itt-ott grízesség, ködös fénylés is feltűnik. Rengeteg egyéb apró csillag van a látómezőben.

Nagy, de kissé jellegtelen galaxis. Az M82-nek természetesen a nyomába sem érhet. A központi régióban azért felfedezhető némi aszimmetria, a galaxis nyugati fele egyértelműen fényesebb, mint a keleti. A mag egészen csillagszerű, olyan, mintha egy fánk közepén csücsülne.

Hűha! Hihetetlen, mennyi részlet tárul fel ekkora nagyításon! Abszolút az egyik, ha nem a kedvenc galaxisom lett! Négy porsávot biztosan láttam, és egy ötödik is felsejleni tűnt az észlelés vége felé közeledve. Sok helyütt a porsávok közti csomók fényesek, habosak. Több, mint a fél látómezőt átéri a galaxis. Sokáig elvesztem az apróbb részletekben, biztosan vissza-vissza fogok még ide térni, tényleg gyönyörű, a Messier katalógusban egyedülálló látvány.

Hatalmas az M87 galaxis! Bár kissé jellegtelen. Magja nem igazán csillagszerű, inkább csak egy központi fényesedésként érzékelhető. Sokkal inkább megfogtak a nyugat felé elterülő NGC galaxisok. Annak ellenére, hogy mind eltörpül az M87 mellett, mindegyik egy kicsit izgalmasabbnak hatott valamiért. Mindnek kicsit más a szerkezete, fényességeloszlása, bár méretben és fényességben egymáshoz rendívül hasonlók.

Órákig tudnám nézni ezt a látványt. És órákig tudnék mesélni minden laikusnak és amatőrcsillagászatot elutasító hivatásos csillagásznak, milyen csodálatos egyszerre 9 galaxist látni a saját szememmel. Hihetetlen élmény volt, megérte eddig várni ennek a régiónak a részletes felfedezésével. Legjobban az éléről látszó galaxisok fogtak meg, de az NGC 4435-4438 páros is nagy kedvenc lett. A rajz két látómező mozaikja.

Elég nagy kiterjedésű, ezen a kis nagyításon felbontatlan halmaz. Sok tekintetben emlékeztet az M79-re. Nincs jól elkülöníthető magja, fényessége kb. lineárisan csökken, ahogy haladunk kifele. Az egész halmaz grízes, azonban a széleken feltűnően ragyog néhány fényesebb csillag.

Rengeteg apró, halvány csillagból áll. Képe teljesen bontott - bár nem próbálkoznék minden egyes csillagot tökéletes pontossággal lerajzolni. Alakja teljesen szabálytalan, elnyúlt, leginkább egy pillangóra emlékeztet. A sok halvány csillag miatt olyan az összhatása, mint ha valaki egy csipet sót ejtett volna az égre.

Apró, viszonylag halvány gömbhalmaz. Sok halvány csillagból áll, alakja pedig közel sem kör. A széleken, ahol egyébként a fényesebb csillagok java is van, több irányban is megfigyelhetők csápok, nyúlványok. Közepe grízes, magrégiója felbontatlan maradt.

Eszméletlenül látványos ütköző galaxispár! Bár a finomabb részletek előcsalogatásához sokáig kell nézni elfordított látással, a fényességkülönbség hamar feltűnik: az NGC 4038 jóval fényesebb a 4039-nél. Mindkét galaxis önmagában nyugati irányban fényesebb. Megkapó látvány ilyen közvetlen közelségből, saját szemmel figyelni az asztrofizikát működés közben!

Az M49 fényes, jól látható, de kicsit jellegtelen elliptikus galaxis. Csillagszerű magot mutat, fényessége egyenletesen csökken a szélek felé. Az NGC 4470-ben azonban nem lehet központi régiót meghatározni, magja egyáltalán nincs, a galaxis halvány, egyenletes fényű. Méretben nincs ekkora különbség, az NGC 4470 csak egy kicsit kisebb az M49-nél.

Hatalmas, sok részletet mutató galaxis. A magja még éppen csillagszerű marad, központi régiója kiemelkedően fényes, jól elkülönül a halványabb szélső részektől. A porsáv téveszthetetlen, ahogy a sombrero-alak is. A porsáv szinte ugyanolyan halvány, mint az égi háttér. A magrégió közvetlen közelében látható némi fodrozódás. A sombrero alja nyugat fele fényesedik és vastagodik, míg a porsáv feletti rész, ahol a mag is található, alakban és fényességben is szimmetrikus.

Wow! Brutális látvány, mintha egy akkretáló fekete lyukat nézegetnék! Élesen, téveszthetetlenül tekereg a fényes mag körüli porsáv, melyről a galaxis a nevét kapta. A galaxis maga szinte tökéletes ellipszis, szélei diffúzak, szinte selymesek, felhőszerűek. Az északi része egy árnyalatnyival fényesebb a délinél. Magja csillagszerű, illetve a mag körül is szépen elkülönül egy fényesebb központi régió. Szenzációs látvány!

Gyönyörű látvány együtt a három galaxis! Remek nyitánya volt ez az észlelés egy megfigyelési élményekben gazdag észlelőhétvégének! Az M96 nagyobb, fényesebb, mint az M95, cserébe kerekebb is nála. Mindkét galaxis magja csillagszerű, de az M96-é fényesebb, illetve ez különül el leginkább a galaxis diffúz külső területeitől.

Az M101 szupernóvája engem is nagyon érdekelt de nagyobb felszerelés híján a 135 mm-es Zeiss objektívemmel eredtem az új fénypont nyomába. Végül nem bántam meg, az élőképen is szépen látszódóott, illetve a rövidebb expós tesztképeken is kiemelkedett már a galaxisból. A felhők miatt néhány expót ki is kellett hagynom, de ami a cél volt, azt 15 képből is meg tudtam valósítani.