Mélyég észlelések

Vázlat, részletrajz. A látómezőrajzon inkább csak a helyét és méretét jelöltem. UFO-galaxis, 120x. 240x-on nem látszott sokkal több minden, követni is nehezebb úgy.

UFO-galaxis. 120x (20'): Fényes és érdekes, spirális mintázatot sejtető körvonalak. Majdnem éléről látszik, középen kidudorodik.

37-es halmaz. 240x (10'): Ez az égbolt most ennyit engedett. 18 csillag volt a látómezőben, a 37 épphogy kirajzolódott. A Struve 848 már 120x-on is bomlott. A halmaz kicsi, de szétszórt, szögletes, egy-két fényes és még néhány halványabb csillaggal, két jobban elkülönülő térrész.

A kép alapjául szolgáló nyerseket 2023 márciusában gyűjtöttem két kitelepülés alkalmával. Összesen 12,5 óra expóidő jött össze.

Tavaszi galaxis sorozatom második képén a Tű galaxist mutatom be Nektek! Gondolom a fotót nézve egyértelmű miért "Tű" a neve! A galaxis nagyon hasonló a Tejútrendszerünkhöz, mérete is közel azonos 100 ezer fényév átmérőjű és 40 millió fényév távolságban helyezkedik el. Az éléről látható spirálgalaxis fényének egy részét eltakarják a porsávjai. A fotón megint kutakodtam kicsit a távoli galaxisok után és találtam egy új "csúcstartót" a feliratozott kép bal szélén a PGC1742871 számú galaxis nagyjából 2.5 milliárd fényévre van!

Intergalaktikus vándor. Meglepően könnyű megtalálni, a Castortól kell meni észak felé, amíg egy csillagsorba nem ütközünk. Ennek ellenére elég halvány, bár könnyebb látvány az NGC 5466-énál. 120x Kicsi, nem bomlik. Nagyon enyhén grízes felszínű, gyenge fényesedés a közepe felé.

Először próbáltam ezt a módszert, hogy a ködösséget keskenysávú, a csillagmezőt pedig UV/IR Cut szűrővel fotóztam, az elkészült felvételeket egymásra illesztettem. Így a csillagmező is színes maradt.

Hickson 44 galaxiscsoport. 120x: Az NGC 3190 a legfeltűnőbb, körvonala is könnyen kivehető. AZ NGC 3189 külön megkülönböztethető rajta. Az NGC 3193 nem halványabb, de egy előtércsillag miatt nagyon nehéz megpillantani. Az NGC 3085 és 3187 keresése sok időt vett igénybe, alig váltak el a háttértől, jellegtelen foltocskák.

Szinte csillagszerű magot mutató galaxisok, az NGC-t időbe telt észrevennem. A harmadik tagot sajnos a városi égről nem tudtam megfigyelni. Az M105-ben szépen elkülönül a magrégió, a galaxis maga pedig szinte tökéletesen kör alakú. Ezzel szemben az NGC 3384 kissé elnyúlt, halovány pamacs az égen.

Kisebb kiterjedésű, de látványos, sűrű halmaz, fényes csillagokkal. Kifejezetten érdekes a nyugat felé mutató, szinte tökéletesen szabályos rombusz alakzat. A csillagok fényessége kifejezetten változatos, eloszlásuk nagyjából homogén, bár ez a halmaz is több helyen mutat "lyukacsosságot".

Nagy kiterjedésű, de kissé jellegtelen halmaz. Nyugati oldalát egy szinte egyenes csillaglánc uralja, míg keleti oldalán vázaszerűen rendeződnek a csillagok. A halmaztagok fényessége hasonló, nincs köztük kiemelkedően fényes csillag.

Végre sikerült teljes pompájában látnom! Ausztriában csak a felhőkön keresztül mutatta meg magát, részleteket egyáltalán nem lehetett kivenni, most viszont kitűnő ég van. A köd alakja kicsit ovális, engem inkább emlékeztetett egy lekerekített sarkú téglalapra. Fényessége K-en és Ny-on nagyobb, mintha egy súlyzót helyeztek volna bele. A nyugati oldal összességében is fényesebb, mint a keleti.

Gazdag halmaz, ráadásul hatalmas a kiterjedése is. Csillagainak fényessége egyenletes, nincsenek köztük kiugróan fényesek. A csillagok eloszlása egyáltalán nem homogén, inkább csoportokba rendeződnek. A legsűrűbb rész az én olvasatomban egy nyugat felé úszó halacskát ábrázol.

Nagy, fényes halmaz, rendkívül könnyen kereshető. Csillagainak fényessége változatos. Konkrét alakzatokat nem tudok belelátni, csak néhány csillagláncot tudnék kiemelni. A legszebb a halmaz közepén áthaladva köti össze a három legfényesebb csillagot. Az összhatás vonzza a tekintetet, mindenképpen egyike a figyelemre méltóbb nyílthalmazoknak.

Kifejezetten halvány nyílthalmaz. Csillagai meglepően egyenletes fényességűek, mind ugyanolyan halványak. Ennek a halmaznak a kellős közepén is egy lyuk tátong. Ezen a lyukon kívül a csillagok elrendeződése homogén, szinte gömbszimmetrikus. Arra emlékeztet, mintha valaki lisztet hintett volna az égre.

Nagy, kifejezetten fényes halmaz, mely szintén lyukas. Csillagainak fényessége rendkívül változatos, sokuk vörösen világít. A fényesebb csillagokat összekötve leginkább egy hajóorra emlékeztet. A halmaz közepe kifejezetten sűrű, a fényes csillagok ötszög-formában keretezik.

Vettem egy nagy levegőt, és végigszaladtam az összes téli Messier-nyílthalmazon. Fényszennyezett égen, a horizonthoz közel történtek a megfigyelések. Az M93 nem lett a kedvencem, bár valószínű, hogy kisebb nagyításon megkapóbb látványt nyújtott volna. Ha nyugat felől nézem, egy pillangót látok kirajzolódni. Sok társához hasonlóan ez is egy "lyukas" nyílthalmaz, ez esetben a lyukak alkotják a pillangó szárnyait.

Kicsi, sajnos felbontatlan halmaz. Grízessége szembetűnő, de egyedi csillagokra nem tudtam bontani. Ennek ellenére kifejezetten megkedveltem, de igazi nyuszipamacs. Igaz, közel volt a horizonthoz, pont a város fényei felett, illetve a távcsövem sem volt tökéletesen kollimálva. Magrégiót el lehetett ugyan különíteni, azon kívül azonban egyenletes az átmenet az égi háttérbe.

Megérkezett a galaxis szezon és én egy nagyon ismert galaxis csoportal kezdem a tavaszi sorozatomat! Megpróbáltam jó mélyre fotózni 25 óra összexpo idővel, mert kiváncsi voltam meddig "látok" el a távcsövemmel! Nem csalódtam hiszen a rengeteg távoli galaxis között néhány 2 milliárd fényévnél is távolabbi objektum azonosítható....köztük a legtávolabbi PGC169380 számú a feliratozott kép alján középtől balra található galaxis amelynek a fénye nagyjából 2.4 milliárd évvel ezelőtt indult el felénk, hogy fotonjai mostanra érjenek a kamerám szenzorába! Sajnos a 750mm-es fókusz és az ASI294MC szenzora ilyen szűk látómezőt engedett ami miatt alig vágtam a képből. de a teljes lánc még igy sem fért bele.

A tavaszi égbolt egyik legszebb látványossága a 13 galaxisból álló "Markarjan lánc" (Benjamin Markarjan örmény asztrofizikusról elnevezve). A csoportban láncolatba rendeződő galaxisoknak egyirányú a sajátmozgásuk, a távolságuk a Földtől pedig 52 millió fényév. A fotón a hosszú összexpozíciós időnek (25 óra) köszönhetően több mint 100 nagyon távoli galaxis is láthatóvá vált! Néhányuk 2 milliárd !!! fényévnél is távolabbi.....közüttük a fotón a "csúcstartó" a PGC169380 számú, amely megközelitőleg 2.4 milliárd fényév távolságban van!