Mélyég észlelések

Galaktikus szomszédunk az Androméda Galaxis (Messier 31, NGC 224) Az Androméda Galaxis egy Sb típusú spirálgalaxis és a Lokális galaxiscsoport legnagyobb tömegű tagja.A Tejútrendszerhez ez a galaxis található a legközelebb (a Kis- és Nagy Magellánfelhőn kívül) kb 2.5 millió fényévre. Magyarországról elég könnyen megfigyelhető vizuálisan és fotografikusan is a 3,4 maginúdós fényességének köszönhetően. Kiterjedése 220 ezer fényév, de az égen 5 teliholdnyi átmérőt foglal el. Az Androméda csillagképben kell keresnünk és az égbolton egy elmosódott ellipszisként fogjuk megpillantani. A VCSE Téli észlelőhétvégéjén December 3.-án készítettem a fotót közel 2.5 óra expozíciós idővel. Miközben készültek a 70 másodperces felvételek vizuálisan is megfigyeltük a galaxist. Nagy élmény volt megpillantani a porsávokat tácsövön keresztül. :) Adatok: Canon 6D +Canon 135mm F/2L Skywatcher Star Adventurer 2i 125x70s 2 óra 26 perc teljes expozíciós idő ISO 800 F/2.8 Dobronhegy-Balázsfa 2021 12 03 18:00-22:00

C/2021 A1 Leonard üstökös és az M3 gömbhalmaz A Leonard üstököst 2021 január 3.-án fedezte fel Gregory J. Leonard az amerikai Mount Lemmon Obszervatórium kutatója. Jelenleg a Keleti égbolton lehet megfigyelni az Ökörhajcsár csillagképben a hajnali órákban szóval ha szeretnétek a saját szemetekkel is megfigyelni akkor jó korán kell kelni és nagyon rétegesen kell felöltözni. 😃 Közel 6 magnitúdós fényessége miatt kisebb távcsővel vagy akár binokulárral is megpillanthatjuk, de akár egy kiválóan sötét égbolt alól szabad szemmel is. A fotómat a Vega Csillagászati Egyesület téli észlelőhétvégéjén készítettem Dobronhegyről. Nem korán keltem, hanem le sem feküdtem ugyanis 18 órától készültek az asztrofotók. Rettentően hideg volt. Megközelítőleg -5°C volt az észlelés pillanatában, de az erős jeges szél nagyon sokat rontott a hőérzeten. Adatok: Canon 6D + Canon 135mm F/2L 39*25s kalibrációs képek nem készültek Összesen 15 perc integrációs idő ISO 1600 F/3.2 Dobronhegy-Balázsfa 2021 12 04 4:30 -5°C

NGC 1499 a Kalifornia Köd A Kalifornia köd egy a Perseus csillagképben található emissziós köd. Alakja nagyon hasonlít az USA-ban lévő Kalifornia államra és innen kapta a nevét. Az Perseus Csillagképben belül a Menkib csillag mellett kell keresnünk, de mivel nagyon halvány objektum ezért vizuálisan nem tudjuk megfigyelni csak fotografikusan. Föltől mért távolsága kb. 1000 fényév és a fénylését a fent említett Menkib csillagnak köszönheti. Hétfőn éjszaka kiutaztam vonattal Kemendollárra, mert ott nagyon jó égbolt van az asztrofotózáshoz. Közel egy hónapja nem volt már felhő- és holdmentes éjszaka szóval már nagyon régen nem készült csillagfotóm. 3 órát töltöttem kint a 0°C-os hidegben, de minden percét élveztem a fotózásnak. Azt már kevésbé élveztem hogy a készült képek felét ki kellett dobnom a fátyolfelhőzet miatt. 😃 Adatok: Canon 6D + Canon 135mm F/2L 54x60s ISO 640 F/2.8 25x60s ISO 1250 F/2.8 Teljes integrációs idő: 79 perc 10 Dark 40 Bias 34 Flat Helyszín és idő: Kemendollártől Délre 2021 11 29 17:30 - 21:00 Teljes méretben: https://www.astrobin.com/pkeqrp/

Megfogott a galaxis szerkezete, és a szerteágazó porsávja ami a galaxis magja előtt látható.

Négy éjszaka alatt készült, kicsit változó (hol tisztább, hol kevésbé) körülmények között. Ahogy mindig: képfeldolgozás Budai Beáta. Angol nyelvü blogunkban található több részlet erröl a képröl (a magyar verzió majd megy a VCSE-nek...): https://cities-and-skies.com/stars-in-the-making/

Hoztam nektek egy IC1848-at. Fogadjátok szeretettel :)

Hosszú keresés után, de megvan! Egyértelműen a színéről ismerhető fel, ami gyönyörűen látszik már első pillantásra is. Világoskék, zöldes- és némi ciánkékes beütéssel. Struktúra is felfedezhető, a karimája, külső gyűrűje egyértelműen fényesebb a belső részeknél, a keleti oldalon pedig egy szál is feltűnik, amint az objektum közepe felé mutat. Ezen felül az ovális fő struktúrán kívül is látszik anyagfelhő, halvány, háromszögletű csúcsokként tűnnek fel a K-Ny tengely mentén. Érezhető, miért adták neki a Macskaszem-köd nevet. :)

Kifejezetten szépen hozza a távcső, bár igen alacsonyan jár. A két galaxismag tökéletesen kivehető, a galaxisok komplett méreteivel arányosak. Az összekötő híd nem egyértelmű, csak sejlik, viszont a fő galaxisban EL-sal szépen látszik egy fényesebb spirálkar kelet felé.

Az őrimagyarósdi párás éjjel után itt végre nem babrált ki velem (annyira) a légkör. Több csillagot bontott, és előjött a gömbhalmaz aszimmetrikus alakja is, bár még némi ködösséggel kísérve. A fényességcsökkenés belülről kb. egyenletes. Nagyobb nagyítással sikerül ugyan több csillagot bontani, de jelentősen veszít a fényességéből. A halmaz K-Ny irányban némileg elnyúlt, de néhány más helyen is látszanak "csillagnyúlványok".

Jövök én is egy Szív-köddel ,hogy ne maradjak ki a sorból. Tudom-tudom, jó sokat fotózott objektum, de még mindig elragad szépsége. 🙂

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 76 Kis súlyzó-ködről. Most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett kisebb objektumokat fényképezni. Azt hiszem 10 másodperc kissé rövid volt és inkább a nagyobb felbontású módban kellett volna fényképeznem hosszabb záridővel. Az M76 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Hasonlít az M27 planetárishoz, egy világosabb oszlopot két halvány "fül" vesz körül. A köd teteje és alja vörös, míg a többi zöldes-türkizes színű. Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, majd Charles Messier katalogizálta ugyanebben az évben a 2500 fényévre található, 1,2 fényév átmérőjű ködösséget.

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 1 Rák-ködről. Szintén rövid expozíciós idő és magas Gain mellett készült a felvétel, de hosszabb záridővel és nagyobb felbontásban valószínűleg jobb is lehetett volna. Igazából a színekkel sem vagyok teljesen elégedett. A Messier 1 katalógusszámú Rák-köd egy közel ezer évvel ezelőtt, 1054-ben megfigyelt szupernova-robbanás maradványa. 6500 fényévre található, átmérője 11 fényév. Tudománytörténeti szempontból az egyik legjelentősebb mély-ég objektum. 1054-ben kínai és arab csillagászok figyeltek fel egy hirtelen feltűnt, nagyon fényes (-7 magnitúdós) csillagra, ami lassan halványodott csak el, amíg teljesen el nem tűnt. 1731-ben John Bevis fedezte fel, majd tőle függetlenül 1758-ban Charles Messier is, miközben üstökösöket keresett. Mivel az objektum egyhelyben maradt és nem mozgott a környező csillagokhoz képest, Messier feljegyezte a pozícióját és elkezdett mozdulatlan ködszerű objektumokat keresni az égen. Ezek az objektumok alkotják Messier katalógusának tagjait. 1844-ben Lord Rosse egy rajzot készített a ködről: planktonokhoz hasonló, elnyúlt-soklábú képződményként figyelte meg az objektumot, innen származik a Rák-köd elnevezés, bár a korszakban működő nagyobb távcsövekkel nem erősítették meg a rák-formát. A XX. század elején, több év különbséggel készült fényképeken már látható volt, ahogy a ködösség lassan tágul. A tágulás ütemével visszafelé számolva jött ki az 1054-ben történt robbanás, ami alapján megtalálták a középkori kínai feljegyzéseket a "vendég csillagról". Ezzel bizonyították a ködösség eredetét egy szupernova-robbanásként. A szupernovát pedig SN 1054 katalógusszámmal katalogizálták, ez lett a legkorábbi katalógusszámú szupernova. Az 1960-as években, a rádiócsillagászat korai szakaszán amikor a pulzárok még frissen felfedezett csillagászati objektumnak számítottak, Franco Pacini megjósolta, hogy a Rák-ködben is lehet egy pulzár, amit hamarosan visszaigazoltak rádióteleszkópos mérésekkel. Azóta erős ultraibolya-, röntgen- és gammasugár-forrásként is azonosították a ködöt.

A Helping Hand ködöt az LBN objektum után az éjszaka második felében kezdtem el fotózni. A fotózás végeztével a távcső automatán leparkolt, megelőzve az esetleges ütközést... ha netán elaludnék. :)

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem az NGC 7662 Kék hógolyó-ködről, most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett a kamera magas felbontású Bin1 módjával apró objektumokat fényképezni. Mivel egyetlen nyers képet is sokáig tartott letöltenie az Asiair-nek a kameráról, nem készült igazán sok expozíció sajnos, illetve a kisebb méretű ROI mód is hiányzik a készülékből. (legközelebb simán Sharpcappal fogom vezérelni a kamerát) Az NGC 7662 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Végül a csillagból csak a fehér törpévé zsugorodott mag maradt, amit a ködösség közepén láthatunk. A fehér törpét egy világos hurok veszi körül, amit egy zöldes-türkizes réteg övez. William Herschel fedezte fel 1784-ben a 2500 fényévre található, 0,8 fényév átmérőjű ködösséget.

A most feltöltött fotóm neve megintcsak a saját fantáziám szüleménye. Nem találtam máshol megfelelő megnevezést az objektumra az azonosítón kívül. A kép érdekessége a technikai részletekben rejlik. Ez volt az első olyan felvételsorozat, ahol távolról indítottam a csillagdát. A tetőmozgatás még nincs megoldva, így azt segítettek lehúzni egy-egy telefonhívásra. A többit már tableten, mobilinternet segítségével intéztem. Teljes függetlenséget egyelőre nem szeretnék kiépíteni a távcsöves rendszernek, de a tetőmozgatás távvezérlésével egy olyan probléma oldódhat majd meg, hogy igazából akár ki is telepíthetem még sötétebb égboltra az egész csillagvizsgálót. A hely igazából megvan hozzá. Annak ellenére, hogy távolról indítottam, vagy épp annyira mentem ki a csillagdához, hogy én magam toljam elő a tetőt, azonkívül nagyon hangulatos és izgalmas volt, ahogy a képek gyűlnek és nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan sikerül ez a felvétel. Szerény véleményem szerint nem lett rossz. Azthiszem 2-3 képet kellett kidobni, valamint a legrosszabb 20%-ot a program nem vette figyelembe az átlagolásnál.

Az M106 és környéke fényképet Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-es Newton-tubussal, Canon 6D (átalakított) fényképezőgéppel, és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral, illetve vezetéshez 9×60-es SVBONY gyártmányú keresőtávcsővel készítettem. A vezetőkamera ASI120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte. Fókusz beállításhoz ZWO EAF autofocuser-t használtam. Mezősimítást flat-box-al készítettem. Képfeldolgozást SIRIL 0.99.8.1 végeztem.

A fotózás helyszíne Őrimagyarósd (tiszta ég, 22 fok celsius ). Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-es Newton-tubussal, Canon 6D (átalakított) fényképezőgéppel, Optolong L-eNhance szűrő, és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral, illetve vezetéshez 9×60-es SVBONY gyártmányú keresőtávcsővel. A vezetőkamera ASI120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte. Fókusz beállításhoz ZWO EAF autofocuser-t használtam. Mezősimítást flat-box-al készítettem. A képfeldolgozást Siril szerkesztővel készítettem.

Fiastyúk, M45, Plejádok, Pleiades A Söjtörön töltött éjszakám második eredménye egy Fiastyúk lett. A Fiastyúk egy nyílthalmaz a Bika csillagképben 443 fényév távolságra. Az égbolton már késő este megfigyelhetjük az Északkeleti égbolton. Erősebb fényszennyezés mellett is könnyen ki lehet szúrni 1,2-es látszólagos magnitúdója miatt. A tél egyik igazi hírnöke. 😃 Adatok: Nikon D7200 & Tamron 70-300mm @70mm Omegon Minitrack LX2 Páramentesítő fűtés + akksi 140x 30 másodperc +50 dark +100 bias 1 óra 10 perc össz integrációs idő F/5 ISO 3200 Helyszín és idő: Söjtör 2021 10 03 0:50 - 2:30

Múlt hétvégén sikerült megint kijutnom Söjtörre ahol kiváló égbolt van az asztrofotózáshoz. Az éjszaka első felét inkább egy-kis kísérletre adtam ezért 2 és fél órányi fotonnal elkészítettem a Sarkcsillag környezetében lévő IFN-ről (Integrated Flux Nebula) ezt a zajtengert. 😃 Kíváncsi voltam, hogy számomra lehetséges-e lefotózni egy ilyen nehéz képződményt. Mivel szerintem ez lehetséges, ezért folytatni fogom ezt a projektet és 10-20 órányi képet fogok készíteni. Vigyázat! A képen elképesztő mennyiségű zaj is található. 😃 😃 A galaxisunk szélén lévő gázfelhőket a Tejút csillagainak együttes fénye kicsit megvilágítja és ezért lesz észlelhető a képződmény. Ezt nevezzük Integrated Flux Nebula-nak röviden IFN.

A fotózás helyszíne Őrimagyarósd (tiszta ég, 20 fok celsius ). Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-es Newton-tubussal, Canon 6D (átalakított) fényképezőgéppel, Optolong L-eNhance szűrő, és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral, illetve vezetéshez 9×60-es SVBONY gyártmányú keresőtávcsővel. A vezetőkamera ASI120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte. Fókusz beállításhoz ZWO EAF autofocuser-t használtam. Mezősimítást flat-box-al készítettem. A képfeldolgozást Siril szerkesztővel készítettem.