Vincze János
M34 Nyilt-halmaz
A mostani ködös időszak előtti utolsó este másik csillaghalmaz fotózásom a Spirálfürt-nek is nevezett M34 (NGC1039) nyitott csillaghalmazra esett. A Perszeuszban található, körülbelül 1500 fényévre. A halmaz hozzávetőlegesen 400 csillagot tartalmaz, és 7 fényévnyi távolságra terjed ki. Becsült kora 180 millió év.
Tovább az észleléshez »
C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS)
Az üstökös fotózása nagyon népszerű most, hogy kellően sötét fényszennyezés mentes helyről szabad szemmel is jól megfigyelhető. Így a mechanika felújítása, és kalibrálását követően első dolgom természetesen ennek fotózása volt. Jelenleg 93 millió km-re található a Ophiucus (Kígyótartó) csillagképben.
Tovább az észleléshez »
IC1848
Tegnap este igaz párás idő volt, de valamit mindenképpen fotózni akartam. Az emissziós lélek-ködre esett a választásom. Igaz a tükör tisztítását követően még nem teljes a kollimálás, de a ködösség részlete nekem tetszik, így hát megosztom.
Tovább az észleléshez »
NGC6992 Fátyol-köd
A Fátyol-köd egy felhevült és ionizált gázból és porból álló felhő a Cygnus (Hattyú) csillagképben. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva robbanás maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold magnitúdójának. Távolsága a bocskaikerti csillagvizsgálómtól 2500 fényév
Tovább az észleléshez »
NGC7000 Észak-Amerika-köd
Az NGC 7000 Észak-Amerika-köd néven ismert, mivel alakja hasonló névadó kontinensének földrajzi körvonalaihoz. Az észak-amerikai köd a Cygnus csillagképben található emissziós köd , amely a csillagközi gáz ionizációja miatt izzik, amelyet a forró, fiatal csillagok által kibocsátott sugárzás okoz . Az NGC 7000 1700 fényévre található, átmérője pedig 100 fényév. Az égbolton könnyen megtalálható, ha megkeresi a Nyári háromszög csillagképének három csillagát. bal szélső csillaga a Deneb, a Cygnusban. Nagyon sötét égbolt alatt megfigyelve, amikor a szemed alkalmazkodott a sötétséghez, akkor a Denebtől balra egy nagy foltot láthatsz, amely körülbelül négyszer olyan széles, mint a Hold. A kép 5 éjszakán át készült, mert a nagy kiterjedése miatt 10 mozaik képből raktam össze. Méretére jellemző, hogy a feldolgozás során 132Gb adat keletkezett a HDD-n.
Tovább az észleléshez »
M39
Tegnap este, míg arra vártam, hogy elkezdhessem az M31 8 mozaikos fotózás folytatását, gyorsan készítettem egy sorozatot az M39 halmazról. A Messier 39 - vagy NGC 7092 - egy nyilt csillaghalmaz a Cygnus (Hattyú) csillagképben, körülbelül 800 fényévre. A nyilt csillaghalmazok csillagászati szempontból viszonylag fiatal objektumok. Az M39 csupán 250 millió éves lehet. Egyes gömbhalmazok viszont akár 11 milliárd évesnél is idősebbek. A nyílt halmaz csillagai egy nagy csillagközi gázfelhőből alakultak ki, és tagjai még mindig laza gravitációs kapcsolatban állnak egymással.
Tovább az észleléshez »
NGC7635 (Buborék-köd)
A Buborék-köd egy emissziós köd, amely 7100-11 000 fényévre található a Cassiopeia csillagkép északi részén . 10-es látszólagos magnitúdójával közepes és nagyobb távcsövekben is megfigyelhető. A Messier 52 fényes nyílt halmaz közelében jelenik meg az égen (A kép jobb alsó részén). Az NGC 7635-öt Buborék-ködnek nevezték el alakja miatt. Úgy tűnik, mint egy kissé megnyúlt buborék, amely az űrben van felfüggesztve. A buborékot egy forró, nagy tömegű csillag erős csillagszele hozta létre, amely élete utolsó szakaszában gyorsan veszít tömegéből. Ahogy a csillagszél szuperszonikus sebességgel találkozik a közeli óriásmolekulafelhő csillagközi anyagával, lökésfront keletkezik, formálva a buborékot. A Buborék-köd becsült életkora körülbelül 40 000 év. 36 km/s sebességgel tágul . A központi buborék körülbelül 6-10 fényév átmérőjű.
Tovább az észleléshez »
M33 Triangulum-galaxis
Az M33, vagy közismert nevén a Triangulum-galaxis 3 millió fényéves távolságával hozzánk a második legközelebbi csillagváros. A Lokális galaxiscsoport tagja, ahogyan saját galaxisunk a Tejútrendszer és az Androméda-köd is. Szabad szemmel még éppen megpillantható telihold átmérőjű halvány foltként, azonban ehhez rendkívül tiszta, hold- és fényszennyezésmentes égboltra van szükség.Az M33 spirálgalaxis a háromszög alakú Triangulum csillagképben helyezkedik el. A Tejút méretének körülbelül a fele, és a galaxiscsoportunk harmadik legnagyobb tagja az Androméda-galaxis (M31) és a Tejút után. A képen a számos szétszórt kék színű régió csillagszületési hely. A Hubble megfigyelései valójában azt mutatják, hogy a Triangulum-galaxis csillagképzési aránya tízszer magasabb, mint a Hubble által korábban hasonló részletességgel felmért Androméda-galaxis átlaga.
Tovább az észleléshez »
M15 Gömbhalmaz
A Messier 15 gömbhalmaz a Pegazus csillagképben, a Földtől mintegy 33,6 fényév távolságban helyezkedik el. A legidősebb gömbhalmazok között tartja számon a tudomány, korát 12,5 milliárd évre becsülik. Az objektum tekintélyes átmérője 175 fényév. Úgy tartják, hogy az egyik lenagyobb csillagsűrűséggel bíró gömbhalmaz a Tejútban. Ebben a hatalmas csillaghalmazban, amely a Tejút központja körül kering, több mint 100 000 csillag tömörül egymás köré. Fénye olyan erős, hogy akár egy egyszerűbb binokulárral is jól látható az éjszakai égbolton. Tegnap este mivel éjféltől nagy pára és köd volt előjelezve, így könnyebb lélegzetű fotózásba kezdtem. Ezek egyike az M15.
Tovább az észleléshez »
M31 Androméda-galaxis
Az Androméda-galaxis a Tejútrendszerhez legközelebbi nagy galaxis. Eredetileg Androméda-ködnek nevezték , és Messier 31 , M31 és NGC 224 néven katalógusba sorolták . Átmérője körülbelül 152 000 fényév, és hozzávetőlegesen 2,5 millió fényév távolságra van a Földtől. A galaxis neve a földi égbolt azon területéről származik, ahol megjelenik, az Androméda csillagképből , amely maga is arról a hercegnőről kapta a nevét , aki a görög mitológiában Perszeusz felesége volt . Az Androméda-galaxis tömege ugyanolyan nagyságrendű, mint a Tejútrendszeré, 1 billió naptömeg. Bármelyik galaxis tömegét nehéz pontosan megbecsülni, de sokáig azt hitték, hogy az Androméda-galaxis tömege 25-50%-kal nagyobb, mint a Tejút. Ezt azonban megkérdőjelezték azok a 21. század eleji tanulmányok, amelyek az Androméda-galaxis esetében valószínűleg kisebb tömeget, a Tejútrendszer esetében pedig nagyobb tömeget jeleztek. Az Androméda-galaxis kiterjedését tekintve a galaxisok helyi csoportjának legnagyobb tagja. A Tejútrendszer és az Androméda galaxisok várhatóan körülbelül 4-5 milliárd éven belül ütköznek egymással , és kialakul egy óriási elliptikus, vagy egy nagy lencse alakú galaxis. Az Androméda-galaxis 3,4-es látszólagos magnitúdójával a Messier-objektumok közül a legfényesebbek közé tartozik , és szabad szemmel látható a Földről hold nélküli éjszakákon, még akkor is, ha mérsékelt fényszennyezettségű területekről nézzük . Csillagjainak száma kb. 1billió (ezermilliárd). A képen látható még az M110, és az M32 galaxis is. A kép 5 éjszaka alatt készült, 8 mozaikból állítottam össze. A végső kép egyenként 4,5 óra, összesen 34 óra képanyagból állt össze. Méretére jellemző, hogy közel 2 GB a terjedelme.
Tovább az észleléshez »
NGC6946 Tűzijáték Galaxis
Az NGC6946 „tűzijáték-galaxis” egy közepes méretű spirálgalaxis, amely körülbelül 22 millió fényévre van a Földtől. Az elmúlt évszázadban nyolc szupernóva robbanást figyeltek meg ennek a galaxisnak a karjai között. A galaxis különlegessége, hogy a többi szomszédos galaxishoz viszonyítva itt a csillagképződés is sokkal intenzívebb. Feltételezések szerint a szupernóvák is szervesen hozzájárulnak az új csillagok születéséhez A Cepheus és a Cygnus csillagkép határán található, melyet Sir William Herschel (1738-1822) fedezett fel 1798. szeptember 9-én.
Tovább az észleléshez »
LDN1235 Cápaköd
Az LDN 1235, a Cápa-köd egy sötét/reflexiós köd a Cepheus csillagképben. Ez volt a legnehezebb mélyég-objektum, amit eddigi asztrofotózásom során (2év) megörökítettem. Az igazi nehézséget az okozta számomra, hogy mivel rendkívül halvány, jóformán vaktába fotóztam, mert 1db 10perces fotóból nem lehetett látni semmit. Természetesen a pontos pozíciója elérhető több adatbázisból is, amire rá is álltam, de mint említettem, csillagokon kívül nem látszott ott semmi. Ha egy sötét köd képalkotásán gondolkodik… gondolja át újra. Ennek ellenére fotóztam a megadott területet, és izgatottan vártam a 39db 10perces kép egymásra rakása után az eredményt. Nem rossz, de ha a feje egy kicsit balra lenne, látszana a törzséből is valamennyi. Legközelebb mozaik képet fogok róla készíteni, és akkor jobban látszik a cápa egésze. Most elégedjünk meg a fejével.
Tovább az észleléshez »
IC5068
Az IC5068 egy halvány emissziós köd a Cygnus (Hattyú) csillagképben, körülbelül 1600 fényév távolságra. A legtöbb asztrofotós figyelmen kívül hagyja, mert a nagyon fotogén Észak-Amerika és a Pelikán-köd közelében található. A területén nagy mennyiségű ionizált Ha gáz, valamint bőséges mennyiségű OIII és SII gáz található, amelyek jól festenek a szabványos Hubble palettán. A területet a poros csíkok uralják, amelyek átfedik az ionizált gázokat, és az IC5068-nak más érzést kelt, mint híresebb rokonai.
Tovább az észleléshez »
M 31 Androméda-galaxis
Az Androméda-galaxis a Tejútrendszerhez legközelebbi nagy galaxis. Eredetileg Androméda-ködnek nevezték , és Messier 31 , M31 és NGC 224 néven katalógusba sorolták . Átmérője körülbelül 152 000 fényév, és hozzávetőlegesen 2,5 millió fényév távolságra van a Földtől. A galaxis neve a földi égbolt azon területéről származik, ahol megjelenik, az Androméda csillagképből , amely maga is arról a hercegnőről kapta a nevét , aki a görög mitológiában Perszeusz felesége volt . Az Androméda-galaxis tömege ugyanolyan nagyságrendű, mint a Tejútrendszeré, 1 billió naptömeg. Bármelyik galaxis tömegét nehéz pontosan megbecsülni, de sokáig azt hitték, hogy az Androméda-galaxis tömege 25-50%-kal nagyobb, mint a Tejút. Ezt azonban megkérdőjelezték azok a 21. század eleji tanulmányok, amelyek az Androméda-galaxis esetében valószínűleg kisebb tömeget, a Tejútrendszer esetében pedig nagyobb tömeget jeleztek. Az Androméda-galaxis kiterjedését tekintve a galaxisok helyi csoportjának legnagyobb tagja. A Tejútrendszer és az Androméda galaxisok várhatóan körülbelül 4-5 milliárd éven belül ütköznek egymással , és kialakul egy óriási elliptikus, vagy egy nagy lencse alakú galaxis. Az Androméda-galaxis 3,4-es látszólagos magnitúdójával a Messier-objektumok közül a legfényesebbek közé tartozik , és szabad szemmel látható a Földről hold nélküli éjszakákon, még akkor is, ha mérsékelt fényszennyezettségű területekről nézzük . Csillagjainak száma kb. 1billió (ezermilliárd). A képen látható még az M110, és az M32 galaxis is. A kép 5 éjszaka alatt készült, 8 mozaikból állítottam össze. A végső kép egyenként 4,5 óra, összesen 34 óra képanyagból állt össze. Méretére jellemző, hogy közel 2 GB a terjedelme.
Tovább az észleléshez »
M 39
Tegnap este, míg arra vártam, hogy elkezdhessem az M31 8 mozaikos fotózás folytatását, gyorsan készítettem egy sorozatot az M39 halmazról. A Messier 39 - vagy NGC 7092 - egy nyilt csillaghalmaz a Cygnus (Hattyú) csillagképben, körülbelül 800 fényévre. A nyilt csillaghalmazok csillagászati szempontból viszonylag fiatal objektumok. Az M39 csupán 250 millió éves lehet. Egyes gömbhalmazok viszont akár 11 milliárd évesnél is idősebbek. A nyílt halmaz csillagai egy nagy csillagközi gázfelhőből alakultak ki, és tagjai még mindig laza gravitációs kapcsolatban állnak egymással.
Tovább az észleléshez »
NGC 6946 Tűzijáték Galaxis
Az NGC6946 „tűzijáték-galaxis” egy közepes méretű spirálgalaxis, amely körülbelül 22 millió fényévre van a Földtől. Az elmúlt évszázadban nyolc szupernóva robbanást figyeltek meg ennek a galaxisnak a karjai között. A galaxis különlegessége, hogy a többi szomszédos galaxishoz viszonyítva itt a csillagképződés is sokkal intenzívebb. Feltételezések szerint a szupernóvák is szervesen hozzájárulnak az új csillagok születéséhez A Cepheus és a Cygnus csillagkép határán található, melyet Sir William Herschel (1738-1822) fedezett fel 1798. szeptember 9-én
Tovább az észleléshez »
LDN 1235 Cápaköd
Az LDN 1235, a Cápa-köd egy sötét/reflexiós köd a Cepheus csillagképben. Ez volt a legnehezebb mélyég-objektum, amit eddigi asztrofotózásom során (2év) megörökítettem. Az igazi nehézséget az okozta számomra, hogy mivel rendkívül halvány, jóformán vaktába fotóztam, mert 1db 10perces fotóból nem lehetett látni semmit. Természetesen a pontos pozíciója elérhető több adatbázisból is, amire rá is álltam, de mint említettem, csillagokon kívül nem látszott ott semmi. Ha egy sötét köd képalkotásán gondolkodik… gondolja át újra. Ennek ellenére fotóztam a megadott területet, és izgatottan vártam a 39db 10perces kép egymásra rakása után az eredményt. Nem rossz, de ha a feje egy kicsit balra lenne, látszana a törzséből is valamennyi. Legközelebb mozaik képet fogok róla készíteni, és akkor jobban látszik a cápa egésze. Most elégedjünk meg a fejével.
Tovább az észleléshez »
M13 Herkules Gömbhalmaz
Mivel a telihold, és a szél erőssége nem tette lehetővé a mélyég objektumok fotózását, így egy régebbi fotó nyersanyagát dolgoztam fel újra. Az M13 gömbhalmazt általában csak "Herkules-gömbhalmaz"-nak, vagy egyszerűen "Herkules-halmaz"-nak nevezik, mivel a Hercules csillagképben látható. Átmérője mintegy 170 fényév. Átlagos csillagsűrűsége köbfényévenként 1-2 csillag, ez kb. ötszázszor nagyobb sűrűséget jelent a Nap környezeténél. Ha az M13 belsejében élnénk, az égboltot sűrűn borítanák az Esthajnalcsillagnál fényesebb csillagok. Galaxisunkban kb. 150 ehhez hasonló objektumot ismerünk. Mint a hógömbben szikrázó fényes pelyhek, több mint 100 000 csillag forog az M13 gömbhalmazban, amely az egyik legfényesebb csillaghalmaz az északi féltekéről. A Földtől 25 000 fényévnyire található, 5,8-as magnitúdójú, csillogó csillagvárost júliusban lehet legkönnyebben távcsővel észrevenni. A képet 80db 3 perces nagyfelbontású képből sikerült összeállítani. A kép jobb alsó szélén megfigyelhető NGC 6207 spirálgalaxis. A galaxis fényessége 11,7 magnitúdó, távolsága pedig 64 millió fényév. A galaxis és a gömbhalmaz között pedig szintén fellelhető a parányi IC 4617 spirálgalaxis. Távolsága tekintélyt parancsoló kb. 503 millió fényév, fényességét tekintve 15,2 magnitúdó.
Tovább az észleléshez »
SH2-101 Tulipán-köd
A Tulipán-köd egy emissziós köd, amely a Cygnus (Hattyú) csillagképben található, körülbelül 6000 fényévre. A Földről a Tulipán-köd ugyanabban a régióban van, mint az 1964-ben felfedezett első fekete lyukat tartalmazó bináris rendszer, a Cygnus X-1. Az Sh2-101 néven ismert teljes régió 70 fényév széles, és az erős, fiatal csillagok hatására világít, amelyek ionizálják a kozmikus gázt, és fényt bocsátanak ki belőle.
Tovább az észleléshez »
IC 5068
Az IC5068 egy halvány emissziós köd a Cygnus (Hattyú) csillagképben, körülbelül 1600 fényév távolságra. A legtöbb asztrofotós figyelmen kívül hagyja, mert a nagyon fotogén Észak-Amerika és a Pelikán-köd közelében található. A területén nagy mennyiségű ionizált Ha gáz, valamint bőséges mennyiségű OIII és SII gáz található, amelyek jól festenek a szabványos Hubble palettán. A területet a poros csíkok uralják, amelyek átfedik az ionizált gázokat, és az IC5068-nak más érzést kelt, mint híresebb rokonai.
Tovább az észleléshez »
M13 Herkules Gömbhalmaz
Mivel a telihold, és a szél erőssége nem tette lehetővé a mélyég objektumok fotózását, így egy régebbi fotó nyersanyagát dolgoztam fel újra. Az M13 gömbhalmazt általában csak "Herkules-gömbhalmaz"-nak, vagy egyszerűen "Herkules-halmaz"-nak nevezik, mivel a Hercules csillagképben látható. Átmérője mintegy 170 fényév. Átlagos csillagsűrűsége köbfényévenként 1-2 csillag, ez kb. ötszázszor nagyobb sűrűséget jelent a Nap környezeténél. Ha az M13 belsejében élnénk, az égboltot sűrűn borítanák az Esthajnalcsillagnál fényesebb csillagok. Galaxisunkban kb. 150 ehhez hasonló objektumot ismerünk. Mint a hógömbben szikrázó fényes pelyhek, több mint 100 000 csillag forog az M13 gömbhalmazban, amely az egyik legfényesebb csillaghalmaz az északi féltekéről. A Földtől 25 000 fényévnyire található, 5,8-as magnitúdójú, csillogó csillagvárost júliusban lehet legkönnyebben távcsővel észrevenni. A képet 80db 3 perces nagyfelbontású képből sikerült összeállítani. A kép jobb alsó szélén megfigyelhető NGC 6207 spirálgalaxis. A galaxis fényessége 11,7 magnitúdó, távolsága pedig 64 millió fényév. A galaxis és a gömbhalmaz között pedig szintén fellelhető a parányi IC 4617 spirálgalaxis. Távolsága tekintélyt parancsoló kb. 503 millió fényév, fényességét tekintve 15,2 magnitúdó.
Tovább az észleléshez »
NGC 7635 Buborék-köd
A Buborék-köd egy emissziós köd, amely 7100-11 000 fényévre található a Cassiopeia csillagkép északi részén . 10-es látszólagos magnitúdójával közepes és nagyobb távcsövekben is megfigyelhető. A Messier 52 fényes nyílt halmaz közelében jelenik meg az égen (A kép jobb alsó részén). Az NGC 7635-öt Buborék-ködnek nevezték el alakja miatt. Úgy tűnik, mint egy kissé megnyúlt buborék, amely az űrben van felfüggesztve. A buborékot egy forró, nagy tömegű csillag erős csillagszele hozta létre, amely élete utolsó szakaszában gyorsan veszít tömegéből. Ahogy a csillagszél szuperszonikus sebességgel találkozik a közeli óriásmolekulafelhő csillagközi anyagával, lökésfront keletkezik, formálva a buborékot. A Buborék-köd becsült életkora körülbelül 40 000 év. 36 km/s sebességgel tágul . A központi buborék körülbelül 6-10 fényév átmérőjű.
Tovább az észleléshez »
NGC 7635 Buborék-köd
A Buborék-köd egy emissziós köd, amely 7100-11 000 fényévre található a Cassiopeia csillagkép északi részén . 10-es látszólagos magnitúdójával közepes és nagyobb távcsövekben is megfigyelhető. A Messier 52 fényes nyílt halmaz közelében jelenik meg az égen (A kép jobb alsó részén). Az NGC 7635-öt Buborék-ködnek nevezték el alakja miatt. Úgy tűnik, mint egy kissé megnyúlt buborék, amely az űrben van felfüggesztve. A buborékot egy forró, nagy tömegű csillag erős csillagszele hozta létre, amely élete utolsó szakaszában gyorsan veszít tömegéből. Ahogy a csillagszél szuperszonikus sebességgel találkozik a közeli óriásmolekulafelhő csillagközi anyagával, lökésfront keletkezik, formálva a buborékot. A Buborék-köd becsült életkora körülbelül 40 000 év. 36 km/s sebességgel tágul . A központi buborék körülbelül 6-10 fényév átmérőjű.
Tovább az észleléshez »
NGC6992 Fátyol-köd
A Fátyol-köd egy felhevült és ionizált gázból és porból álló felhő a Cygnus (Hattyú) csillagképben. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva robbanás maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold magnitúdójának. Távolsága 2500 fényév
Tovább az észleléshez »
NGC7000 Észak-Amerika-köd
Az NGC 7000 Észak-Amerika-köd néven ismert, mivel alakja hasonló névadó kontinensének földrajzi körvonalaihoz. Az észak-amerikai köd a Cygnus csillagképben található emissziós köd , amely a csillagközi gáz ionizációja miatt izzik, amelyet a forró, fiatal csillagok által kibocsátott sugárzás okoz . Az NGC 7000 1700 fényévre található, átmérője pedig 100 fényév. Az égbolton könnyen megtalálható, ha megkeresi a Nyári háromszög csillagképének három csillagát. bal szélső csillaga a Deneb, a Cygnusban. Nagyon sötét égbolt alatt megfigyelve, amikor a szemed alkalmazkodott a sötétséghez, akkor a Denebtől balra egy nagy foltot láthatsz, amely körülbelül négyszer olyan széles, mint a Hold. A kép 5 éjszakán át készült, mert a nagy kiterjedése miatt 10 mozaik képből raktam össze. Méretére jellemző, hogy a feldolgozás során 132Gb adat keletkezett a HDD-n.
Tovább az észleléshez »
NGC 7380 Varázsló-köd
Minden bizonnyal van valami varázslatos az Univerzumban és működésében: hogyan születnek új csillagok a gázból és a porból; hogyan alakulnak ki bolygók a csillagok körül a megmaradt kozmikus anyagból; hogyan csomósodnak össze a galaxisok, és masszív halmazokat alkotnak; hogy az Univerzum 95%-át a titokzatos sötét anyag és a sötét energia alkotja . Talán az a helyes, ha létezik egy Varázsló-köd: emlékeztet a kozmosz fenségére és azokra a rejtélyekre, amelyek még mindig a kezünkön kívül rejlenek. Természetesen a Varázsló-köd egyszerűen egy alakzat az NGC 7380 nyílt csillaghalmazt körülvevő kozmikus felhőben . Az évek során kiérdemelte varázslatos becenevét, mert megjelenésében hasonlít egy hegyes sapkás mágushoz. A Varázsló-köd 7000 fényévre található a Földtől a Tejútrendszerünkben, és a Cepheus csillagképben található. Ez egy aktív csillagképző régió, és az NGC 7380 csillagai hatalmas töltött részecskék áramlatát szabadítják fel, amelyeket csillagszeleknek neveznek, és amelyek a ma látható varázsló alakra faragták a ködöt.
Tovább az észleléshez »
IC 5070 Pelikán-köd
A Pelikán-köd egy olyan típusú objektum, amelye emissziós köd. Maga a hidrogéngáz bocsát ki fényt (ellentétben a reflexiós ködöktől, amelyekben a kozmikus gázt a fiatal csillagok fénye világítja meg ). A Pelikán-köd egy körülbelül 30 fényév széles csillagkeletkezési terület, amely 1800 fényévre található a Földtől. IC 5070 és IC 5067 néven is ismert, és a Deneb fényes csillag közelében található a Cygnus (Hattyú) csillagképben. Az évek során a köd a „Pelikán-köd” nevet kapta, mert megjelenésében hasonló a hosszúcsőrű madárhoz. A ködöt az észak-amerikai ködtől mindössze egy vékony, L935 néven ismert, sötét porfelhő választja el . A Pelikán-köd kedvelt kutatási terület, mert a csillagkeletkezés és a fejlődő kozmikus gázfelhők aktív keveréke. Mivel a távcsövem látómezőjébe csak egy kis részlet fér bele, így egy 3 képből álló mozaikot készítettem, amit PI programban illesztettem össze. A madár feje búbjánál látható kék csík valószínű, hogy a kelő hold tükröződése a szomszédom kéményéről
Tovább az észleléshez »
IC1396 Elephant's Trunk Nebula
Az Elephant's Trunk köd egy sűrű gáz és porfelhő az IC 1396-ban. Az Elefántormány-köd több mint 20 fényév hosszú, és egy fiatal csillaghalmazon, fut át amely egy izzó, ionizált gázfelhőbe ágyazott a Cepheus csillagképben. Az elefánt törzse hűvös csillagközi porból és gázból áll, amely elzárja a fényt a Föld felé, és hosszú, vékony sziluettet hagy maga után, amely a köd nevét adja (és egyike a sok állatnak tűnő ködnek). A kép Optolong L-eNhance szűrővel, és a PI keskenysávú Hubble paletta normalizálásával készült.
Tovább az észleléshez »
M27
Az M27 súlyzó-köd körülbelül 1200 fényévnyire található a Vulpecula (Kis róka) csillagképben. Nem szabad azonban összetéveszteni a Kis Súlyzó-köddel, ami egy teljesen más objektum! A Súlyzó-köd a bolygóköd néven ismert ködtípus . Ezeknek az objektumoknak semmi közük a bolygókhoz, de azért ismertek, mert gyakran felpuffadt, gömb alakúak. Bolygóködök akkor keletkeznek, amikor egy Nap-szerű csillag kezdi elérni élete végét, és elkezdi ontani a külső rétegeit az űrbe. A csillagból kiáramló töltött részecskék - úgynevezett csillagszél - árama nem képes nagy kozmikus anyagdarabokat kilökni, hanem finoman elfújja a kisebb részecskéket. Az így létrejövő táguló héj adja a bolygóköd jellegzetes alakját. A képet 90-95%-os holdfázisban készítettem, ami nem a leg ideálisabb mélyég objektumok fényképezésére, de mivel tiszta volt az ég, hát valamit csak kell fotózni.
Tovább az észleléshez »
IC 1318
A tegnap este nem volt kedvező a fotózásra, így az előző esti képeket dolgoztam fel. Szükség leenne még Hidrogén-Alfa, és OIII szűrővel készíteni 15-20 képet. Na majd ma este! A Gamma Cygni szuperóriáscsillag, ismertebb nevén Sadr, ennek a gyönyörű hidrogén-II-kibocsátási régiónak a közepén található, valamint csillagokból, porfelhőkből és izzó ködökből álló komplexum Tejútrendszerünk síkja mentén. A látómező több mint 3 fokos (hat telihold) az égen. Az IC 1318 népszerű neve Pillangó-köd, mint két izzó kozmikus szárny, amelyeket egy hosszú, sötét porsikátor választ el egymástól. A becsült távolság a Sadr esetében körülbelül 1800 fényév, míg az IC 1318 becslések szerint 2000 és 5000 fényév között van.
Tovább az észleléshez »
SH2-105
Az SH2-105 (más néven NGC 6888 vagy Félhold Köd) egy emissziós köd a Cygnus (Hattyú) csillagképben, amelyet a Wolf-Rayet WR 136 csillag ionizált. A gáz legalább egy része kilökődött, amikor a csillag vörös óriássá vált. Körülbelül 5600 fé. távolságra fekszik a Földtől. A Wolf-Rayet WR 136 csillagának gyors csillagszéléből jött létre, amely ütközik a lassabban mozgó széllel, amelyet a csillag lökött ki, amikor vörös óriássá vált. körülbelül 250 000 és 400 000 évvel ezelőtt. Az ütközés eredménye egy héj és két lökéshullám , az egyik kifelé, a másik pedig befelé. A befelé mozgó lökéshullám a csillagszelet röntgensugárzást kibocsátó hőmérsékletre melegíti. Mivel nagyon sok csillag látható a képen, ezért csökkentettem a csillagok átmérőjét, hogy jobban érvényesüljön a ködösség.
Tovább az észleléshez »
Caldwell 6 NGC6543
Ez a gázból és porból álló fantazmagórikus szobor olyan érzést kölcsönöz az embernek, mintha egy sor robbanást figyelne meg mélyen egy tiszta víz felszíne alatt. A Caldwell 6, más néven NGC 6543, és általában Macskaszem-ködnek is nevezik, éppoly ismert, mint rejtélyes. A táguló gázfelhők, melyeket egy öregedő csillag bocsát ki a lassú halála során, amikor megöregszik, és a hidrogén üzemanyaga elfogy, magja összeomlik, és a külső rétegei felpuffadnak. Ahogy az összeomló mag felforrósodik és sűrűbbé válik, a héliumfúzió meggyullad, és kifelé irányuló energialöketet hoz létre, amely a gáz külső rétegeit az űrbe löki, és egy ködöt képez. Ez a ciklus megismétlődhet, és egy sor gáznemű gyűrűt hozhat létre a központi csillag körül. A körülbelül 3000 fényévre található Caldwell 6 a Draco (Sárkány) csillagképben található, és nyáron látható a legjobban. Mivel 30%-os holdfázisban készültek a képek, nem adja ki a teljes terjedelmét, de ha sikerül újholdkor gyüjtök még képeket hozzá.
Tovább az észleléshez »
C/2023 A3
Én is kedvet kaptam egy kis üstökös fotózásra. A mostanában oly népszerű Tsuchinshan-ATLAS üstökös jelenleg a Szűz csillagképben található , 271 527 786 kilométerre a Földtől. A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstököst a földi becsapódások utolsó riasztórendszere (ATLAS) fedezte fel 2023. február 22-én, és néhány héttel korábban, 2023 januárjában önállóan is megfigyelték a Tsuchinshan Kínai Obszervatóriumban (Purple Mountain Obszervatórium). A hivatalos megjelölés a Tsuchinshan-t és az ATLAS-t is magában foglalja ezeknek a független megfigyeléseknek köszönhetően. Retrográd pályája, ami azt jelenti, hogy a Naprendszer legtöbb fő objektumával ellentétes irányban mozog, parabolaszerű, perihélium távolsága 0,39 csillagászati egység (AU). A C/2023 A3 üstökös (Tsuchinshan-ATLAS) azért figyelemreméltó és aktívan megfigyelhető, mert a jelenlegi becslések alapján elég világossá válhat ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen a perihéliumban való áthaladása során 2024 szeptembere és októbere között.
Tovább az észleléshez »
C/2021 S3 (PANSTARRS)
2021. szeptember 24-én fedezte fel a Pan-STARRS2 robotteleszkóp Haleakalában, Hawaiiban. A pályáját kvázi parabolikusnak számolták, tehát nem új üstökösről van szó. Utoljára körülbelül félmillió éve haladhatott el a Nap közelében. A Földhöz legközelebb 2024. március 14-én 1,30 AU távolságra volt. (A csillagászati egység a csillagászatban, azon belül az égi mechanikában használatos, SI-n kívüli távolságegység. Jele CsE, angolul AU az Astronomical Unit kifejezésből, értéke 149 597 870,700 km) Jelenlegi távolsága a Földtől 2,058AU (307 872 416 Km) Jelenlegi fényereje közel 12 magnitúdó, ami igen kicsi, ezért is nehéz fotózni. Hozzávetőlegesen 1,5 km átmérőjű maggal rendelkezik.
Tovább az észleléshez »
NGC 7023
Két teljes éjszakán át sikerült az Írisz ködöt fotóznom. A 100db. 5 perces képből, végül 77db-ot sikerült integrálnom az elkészült képbe. Sajnos a ködösség környékének űrporát nem sikerült tökéletesen feldolgozni, de szerintem így is kellően érdekes lett a kép. Az Írisz-köd régiója meglehetősen halvány, és nem ábrázolható keskeny sávban, ezért a fényképezéshez el kell kerülni a fényszennyezést. Sajnos az árnyékolások ellenére is sok a fényszennyezés a településünkön. Ráadásul a csillagközi porral nagyon nehéz dolgozni, és speciális szerkesztési technikákat igényel. Amint alább látható, a kép tele van ilyen porral. Az Írisz-köd feltűnő kék színét a SAO 19158 fényes csillag fénye hozza létre, amely egy sűrű, általában sötét porfoltról verődik vissza. A ködösség fényes kék része körülbelül hat fényévre terjed ki. A képen látható Írisz-köd körülbelül 1300 fényévnyire fekszik, és egy kis teleszkóppal a Cepheus csillagkép felé található.
Tovább az észleléshez »
NGC 2403
Az NGC 2403-at William Herschel fedezte fel 1788-ban, és úgy gondolják, hogy az M81-es csoport külső tagja . Az NGC 2403 az M81 után a második legnagyobb galaxis ebben a csoportban. Távolság a Földtől körülbelül 10 millió fényév. Ez az egyik legközelebbi galaxis a helyi csoportunkhoz, amely magában foglalja a Tejútrendszert is. Az NGC 2403 mérete és szerkezete hasonló az Androméda galaxishoz (M31), és az egyik legfényesebb spirálgalaxis, amely a Földről látható. Az NGC 2403 spirálkarjaiban több mint 100 ismert emissziós köd található, amelyek némelyike akár 800 fényévre is elnyúlik, és nagy távcsövekben látható. A galaxis összesen 21,9 x 12,3 ívpercnyi látszólagos égboltot ölel fel. Az NGC 2403 egy csodálatos spirál, és az égbolt északi részének legfényesebb galaxisa, amely nem szerepel a Messier-katalógusban. Térbeli átmérője 65 000 fényév, és a becslések szerint körülbelül 50 milliárd csillagot tartalmaz.
Tovább az észleléshez »
NGC6992 Fátyol köd
Az üstökös fotózása után, mivel a légkör átláthatósága elég jónak bizonyult, megkerestem a Fátyol-köd keleti részét, és a holdkelte előtt 18db 5 perces képet készíteni. A képek halmozását, és korrekcióját ma készítettem. A színek nem a leg tökéletesebbek mert jóval több expóra lett volna szükség, de közbe szólt a Hold. A fotón látható vörös és kékes színt a gerjesztett hidrogén és oxigén adja, amelyet speciális keskeny sávú szűrővel tudtam láthatóvá tenni. Ráadásul a szűrő a kétszeresen ionizált oxigén fényét átengedi, ami igen jellemző a Fátyol-köd-re. Tehát a szűrővel a köd egyfajta kémiai analízisét hajthatjuk végre. A zöldes részek a hidrogénre utalnak, a sárgás részeken kén is található, míg a kék és a lila részeken az oxigén a domináló. A Fátyol-köd egy felhevült és ionizált gázból és porból álló felhő a Cygnus (Hattyú) csillagképben. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva robbanás maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold magnitúdójának. Távolsága a bocskaikerti csillagvizsgálómtól 2500 fényév :-).
Tovább az észleléshez »
13P/Olbers üstökös
Az üstökös késő tavasszal és nyáron már a 23 óra előtti szürkületben látható. Alacsonyan az északnyugati horizont felett, megközelítőleg 15 fokos magasságban megfigyelhető, sötétedés után fokozatosan még lejjebb süllyed. Megfigyeléséhez tehát olyan pozícióra van szükség, amelyből tökéletesen látható az északnyugati horizont. Az üstökös szabad szemmel nem látható, de kis teleszkópokkal megfigyelhető. Ahogy az éjszakai égbolton halad, elmosódott objektumként jelenik meg, amely a Szekér, a Hiúz, a Göncöl (amely a Nagy Göncölöt is magában foglalja) és a Kis Oroszlán csillagképekben mozog. A 13P/Olbers üstökös kisebb üstökösök közé tartozik, amelyek periódusa (keringési ideje) körülbelül 70 év. Így a Haley típusú üstökösök közé tartozik, amelyek periódusa 20 és 200 év között van. A 13P üstökös nevét felfedezőjéről, a kiemelkedő német csillagászról, Heinrich Wilhelm Olbersről (1758-1840) kapta. A kép 26db 2perces nyers fotóból készült, sajnos ezt követően a fák mögé bújt.
Tovább az észleléshez »
C/2023 V4 (Camarasa-Duszanowicz)
Tegnap este egy igazán halvány, és apró üstököst fotóztam, melyet Jordi Camarasa spanyol csillagász jelentette be, hogy a svéd Grzegorz Duszanowicz és általa 2023. november 5-én egy namíbiai Farmra telepített C11-es távcsővel készített felvételsorozaton egy diffúznak tűnő üstököst találtak. Az üstökös május 30-án került legközelebb a Naphoz és nem csak tőle, de a Földtől is távolodik, így aktivitása csökken. Tegnap este sikerült távcsővégre kapni, ekkor a fényessége alig érte el a 12 magnitúdót.(Ez igen halvány égi jelenség, amely legalább a 20cm-es átmérőjű távcsövet igényli). Távolsága tegnap este 269 milló kilométer volt, így a fény 14 perc alatt ért róla ide.
Tovább az észleléshez »
SH2-132
Az SH2-132, más néven Oroszlán-köd, egy gazdag HII régió csillaghalmazokkal, emissziós ködökkel és sötét porrégiókkal. (A H II régió gázból és plazmából álló, világító csillagközi felhő, amelynek átmérője a több száz fényévet is elérheti, és a belsejében csillagképződés zajlik. A fiatal, forró, kék színű csillagok erős ultraibolya sugárzást bocsátanak ki, ezzel ionizálva és világításra késztetve az őket körülvevő gázfelhőt) A Cepheus csillagkép déli részén található Oroszlán-köd nagyjából 10 00 fényévre van a Tejút-galaxis Perszeusz karjában. Ez elsősorban egy emissziós köd néhány hatalmas csillaggal, amelyek felelősek a gáz ionizálásáért ebben a régióban. Konkrétan két Wolf-Rayet csillagot azonosítottak – HD 211564 és HD 211853 jelzéssel. A Wolf-Rayet csillagok hatalmasak és forróak, és fehér-kék színűek. Ezek a csillagok legalább 20-30szor nagyobb tömegűek, mint a mi Napunk, és akár több százezerszer vagy akár milliószor is fényesebbek lehetnek! Ezenkívül hajlamosak kitörésre, és rendkívül erős napszéllel rendelkeznek.A köd átmérője körülbelül 20 fényév. A Wolf-Rayet csillag a köd kialakulásának fő oka. A ködben található gázok és porok a jövőben csillagok és bolygórendszerek kialakulásához járulhatnak hozzá.
Tovább az észleléshez »
M44
Bár a 12 állatövi csillagkép egyike a rák, a rák olyan halvány, hogy valószínűleg soha nem venné észre… kivéve a közepén lévő gyönyörű csillaghalmazt. Ezt a fürtöt M44-nek vagy méhkasnak nevezik. Ez a harmadik legfényesebb Messier-objektum a Plejádok és az Androméda-galaxis után, és a második legközelebbi mélyég-objektum a katalógusban a Plejádok után. Az M44 egy nyitott halmaz, ami azt jelenti, hogy a csillagai lazán kötődnek egymáshoz, és nagyjából egy időben születtek ugyanabból az óriási molekulafelhőből. A halmaz kozmikus értelemben meglehetősen fiatal: 600-700 millió évesre becsülik, míg a mi Naprendszerünk például körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki. A kép alján középen látható az UGC 4526 spirálgalaxis, melynek távolsága hozzávetőlegesen 235millió fényév. Hozzávetőlegesen jegyzem meg, hogy a fény egy év alatt 9,46 billió kilométert tesz meg.
Tovább az észleléshez »
M3
Szintén egy gömbhalmaz került a távcsövem célkeresztjébe. Az M3 volt az első objektum a Messier-katalógusban, amelyet maga Charles Messier fedezett fel, és az egyik kedvenc gömbhalmazának tekintette. Az M3 könnyen felkerült a gömbhalmazok top ötös listájára. Fényes magjában számtalan csillag halmozódott fel olyan vastagon, hogy úgy tűnik, minden irányba indákká ömlik. Annak ellenére, hogy a nagyobb amatőr teleszkópokban buja megjelenése van, a becsült 500 000 napnak csak egy töredékét látjuk. Az M3 körülbelül 34 000 fényévre fekszik a Földtől a Tejútrendszerben, messze a galaktikus sík felett, a Canes Venatici (Vadászebek) csillagképben. A 180 fényév körüli valódi átmérőjével a gömb olyan hatalmas, hogy bőven kitöltené a Föld és a Hyades-halmaz közötti teret. A képen balra lent látható az NGC 5263 spirálgalaxis, melynek távolságát kb. 190millió fényévre becsülik.
Tovább az észleléshez »
M53
A csillaghalmazok következő célpontját a ragyogó csillagok ezrei és ezrei alkotják, ami a Messier 53 gömbhalmaz. A Johann Elert Bode német csillagász által 1775-ben felfedezett M53 59700 fényévre található, az egyik legtávolabbi gömbhalmaz a Földtől. A legjobban májusban figyelhető meg, látszólagos magnitúdója 8,3, és egy kis teleszkópon keresztül látható a Coma Berenices (Berenicé Hajfürtjei)csillagképben. A nagyobb műszerek feloldják a klaszter egyes csillagait. A gömbhalmazok sokkal idősebbek és nagyobbak, mint a nyílt halmazok, ezért általában várhatóan több idős, vörös csillagot és kevesebb fiatal, kék csillagot tartalmaznak. A Messier 53 azonban meglepte a csillagászokat a szokatlan számú csillagtípussal, az úgynevezett kék vándorlókkal. A gömbhalmaz összes csillaga várhatóan körülbelül egy időben jön létre, tehát nagyjából egyidősek. De úgy tűnik, hogy a kék kóborok világosabbak és fiatalosabbak, mint kellene. Bár pontos természetük továbbra is titokzatos, ezek a szokatlan objektumok valószínűleg a csillagok közeli találkozásaiból, esetleg ütközésekből jöttek létre az olyan gömbhalmazok zsúfolt központjaiban, mint az M53.
Tovább az észleléshez »
M37
A Messier 37 (más néven M37, vagy Só-bors-halmaz ) a legfényesebb és leggazdagabb nyílt halmaz az Auriga csillagképben. Az új általános katalógusban az NGC 2099 jelölést viseli. Giovanni Battista Hodierna olasz csillagász fedezte fel 1654 előtt. Becslések szerint életkora 347 millió év és 550 millió év között van. Tömege 1500-szorosa a Napnak, és több mint 500 azonosított csillagot tartalmaz, amelyek közül nagyjából 150 csillag fényesebb a 12,5 magnitúdónál. Látszólagos magnitúdója 6,2, és 4511 fényévnyire fekszik a Földtől.
Tovább az észleléshez »
M13 Herkules-gömbhalmaz
Az M13 gömbhalmazt általában csak "Herkules-gömbhalmaz"-nak, vagy egyszerűen "Herkules-halmaz"-nak nevezik, mivel a Hercules csillagképben látható. Átmérője mintegy 170 fényév. Átlagos csillagsűrűsége köbfényévenként 1-2 csillag, ez kb. ötszázszor nagyobb sűrűséget jelent a Nap környezeténél. Ha az M13 belsejében élnénk, az égboltot sűrűn borítanák az Esthajnalcsillagnál fényesebb csillagok. Galaxisunkban kb. 150 ehhez hasonló objektumot ismerünk. Mint a hógömbben szikrázó fényes pelyhek, több mint 100 000 csillag forog az M13 gömbhalmazban, amely az egyik legfényesebb csillaghalmaz az északi féltekéről. A Földtől 25 000 fényévnyire található, 5,8-as magnitúdójú, csillogó csillagvárost júliusban lehet legkönnyebben távcsővel észrevenni. Jelenleg az én észlelési helyemen éjféltől hajnalig látható. A képet 80db 3 perces képből sikerült összeállítani. A kép jobb alsó szélén megfigyelhető NGC 6207 spirálgalaxis. A galaxis fényessége 11,7 magnitúdó, távolsága pedig 64 millió fényév. A galaxis és a gömbhalmaz között pedig szintén fellelhető a parányi IC 4617 spirálgalaxis. Távolsága tekintélyt parancsoló kb. 503 millió fényév, fényességét tekintve 15,2 magnitúdó.
Tovább az észleléshez »
IC-405
Az elmúlt pár nap kedvező időjárási körülményei lehetőséget adtak az IC-405, Auriga (Szekeres) csillagképben található, más néven Lángoló Csillag Köd fotózására. A végső kép 125db 5perces felvételből állt össze. A köd körülbelül 1500 fényévnyire található tőlünk. Míg a hidrogénfelhők nagy részét magából a felhőből képződött fiatal csillagok ionizálják, az IC 405 esete más. Az ionizáció forrása az AE Aurigae nevű csillag (a képen a legfényesebb csillag), amely nem itt született, csak áthalad a területen. A csillag megfelelő mozgását elemezve kiderült, hogy az Orion-köd közelében egy kettős rendszer tagjaként keletkezhetett. A felhő többnyire atomos hidrogénből áll, amely a képen pirosan jelenik meg, de tartalmaz némi szénben gazdag port is. A hullámzó por, és gázsávok adják a Lángoló Csillag-köd nevét. Maga az AE Aurigae minden, csak nem gyakori. Tömege 17 naptömeg, átmérője több mint 6-szor nagyobb, mint a Napé, és 33 000-szer fényesebb, mint a mi Napunké.
Tovább az észleléshez »
IC443
Az IC 443, vagy más néven Medúza-köd egy 30 000-35 000 évvel ezelőtt keletkezett szupernóva maradványa, mely körülbelül 5000 fényévnyire található és 70 fényév széles. Bár ismert, hogy a köd tartalmaz egy neutroncsillagot , amely az őscsillag összeomlott maradványa, a ködöt körülvevő furcsa szerkezet és kibocsátás továbbra is rejtély marad.
Tovább az észleléshez »