A múltkori feldolgozáshoz sikerült még nyerseket gyűjteni, és most a Hubble paletta feldolgozásával újra felteszem. Egy kiterjedt viszonylag fényes emissziós köd a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben. A Monoceros az Orion szomszédja, a Rozetta-köd pedig a két csillagkép határán található. A Földtől körülbelül négyszer nagyobb távolságra van, mint az Orion-köd (5200 fényév).A fiatal csillagok sugárzása gerjeszti a ködben lévő atomokat, amitől maguk is sugárzást bocsátanak ki, létrehozva az általunk látott emissziós ködöt. A köd középpontját egy fiatal, masszív O-típusú és B-típusú csillagokból álló halmaz (NGC 2244) alkotja. Ezek a csillagok, különösen a két O-típusú csillag, a HD 46223 és a HD 46150,(a kép közepén) egy üreget képeztek a köd belsejében. Az üregen kívül a köd még mindig aktív csillagkeletkezés helyszíne. A közelmúltban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a ködnek lehet egy korongszerű geometriája, amely a Földről szemből nézve látható.