Összes észlelés

Az egyik legegyedibb gömbhalmaz a katalógusban, nagyon megkedveltem. Sűrű, bontott, és mintha minden csillaga egzaktul ugyanolyan fényes lenne. Magrégiót egyáltalán nem lehet elkülöníteni, fényessége rendkívül egységes. Ezen felül alakja is nagyon szabályos, szimmetrikus.

Olyan, mintha két, egymásba ágyazott halmazt látnék, szinte gyűrűs szerkezetet eredményezve. A belső, kompakt mag fényesebb, mint a külső gyűrű. Ránézésre abszolút bontatlan, és elfordított látással is csak néha tűnik fel egy kis grízesség.

Icipici, de nagyon aranyos gömbhalmaz a felbonthatóság határán. Halovány, a lemenő Nyilasban nem volt egyszerű megtalálni. Grízességével, alakjával az M79-re emlékeztet. Fénye a középponttól kifele haladva egyenletesen csökken, nem tudok magrégiót elkülöníteni.

Nem bontott halmaz, és grízességet is csak elfordított látással vélek felfedezni. Alakja K-Ny irányban kisség elnyúlt. Egyértelműen elkülöníthető egy magrégió. Szélei diffúzak, kicsit üstökösszerű benyomást kelt.

Nagyon alacsonyan volt már a megfigyelés idején, így elég nehéz volt megtalálni, a keresőben alig tűnt ki a háttérből. Inkább felhős, mint grízes. Szimmetrikus, kifelé egyenletesen halványuló. Szép dísze viszont egy, a középpont mellett látszó előtércsillag.

Bontatlan, de egyértelmű grízesedést mutató halmaz. Szinte tökéletesen szimmetrikusnak látszik. A középponttól kifele haladva egyenletesen halványodik, magrégiót nem tudok elkülöníteni.

Ugyan nem a legnagyobb, de mindenképpen az egyik legszebb gömbhalmaz a katalógusban. Tökéletesen bontott, rengeteg csillagot lehet elkülöníteni. A fényessége viszonylag egyenletesen növekszik a középpont felé. Magja kicsi és koncentrált. Alakja leginkább egy nyíló virágra emlékeztet.

Kis gömbhalmaz, melyet sajnos nem sikerült felbontani. Egyértelműen érzékelhető azonban grízesség, illetve jól elkülöníthető egy kiterjedtebb magrégió is. A mag kerek, a halmaz maga azonban K-Ny irányban elnyúlt, és a mag sem ennek az ellipszisnek a középpontjában látszik.

Nagy kiterjedésű, a ritka háttértől jól elkülönülő halmaz. Tulajdonképpen az egész halmaz csillagláncok együttese, mindenféle sűrűsödés vagy középpont nélkül. Hurkok, láncok, tekergőző csillagsorok jellemzik. A halmaztagok fényessége viszonylag egyenletes, inkább a halmaz szélén látható pár fényesebb csillag, amik viszont lehet, hogy csak előtércsillagok.

Számomra kicsit jellegtelen, viszonylag nagy kiterjedésű halmaz. A közepén néhány csillag egy szinte tökéletesen szabályos háromszöget alkot. Ebből indulnak ki mindenfelé csillagláncok, mintha egy polip karjai lennének. Alakját legjobban talán az írja le, hogy szövevényes.

Viszonylag nagy kiterjedésű halmaz. Laza, tagjai nem mutatnak csoportosulást, a csillagok inkább laza szálak mentén helyezkednek el. A halmaztagos színe és fényessége azonban elég változatos.

Rendkívül nehezen jön az objektum, és az ég minősége is lehetne jobb. Mindenesetre UHC-szűrővel már látható a ködösség, feltűnnek fényességbeli különbségek és részletek. A legfényesebb területeken észlelhető némi fodrozódás, de a köd java része inkább homogén, diffúz. Mérete viszont megkapó, érdemes lesz még visszatérni hozzá.

A rajzon a legfényesebb pont a Neptunusz. Élőben könnyedén felismerhető volt, mivel színe egyértelműen eltért a csillagokétól. Bár nem olyan kék, mint pl. a Voyager képein, és nem is olyan szép, mint az Uránusz, színe mégis jellegzetes és könnyen felismerhető. A bolygótól balra lévő pontot az észleléskor a Tritonnak feltételeztük. Némi utánajárást követően azonban kiderült, hogy sajnos nem volt igazunk.

Hűha! És megint, hűha! Akárhova néztem eddig a Fátyol-ködben, mindig elvarázsolt, és hosszú-hosszú percekre lekötötte a figyelmem. Ez a régió is gyönyörűen fodrozódik, hullámzik. A fősodort sok kisebb ködpamacs kíséri, szinte mint a bárányfelhők az égen. Hihetetlenül látványos, és egyre inkább a szívemhez nő.

Brutális látvány! Hatalmas, uralja a látómezőt, minden pénzt megérő látvány! Szűrővel szinte kiugrik a háttérből, még a középső régiók is inkább a gyűrűhöz vannak közelebb fényességben, mint a háttérhez. A gyűrű maga geometriailag és fényességeloszlását tekintve is aszimmetrikus, a kelet felé eső csúcs mellett a legfényesebb. A két csúcsnál észrevehető némi fodrozódás, ahogy a köd folyamatosan belevész az égi háttérbe.

Hűha! Nagyon vártam már, hogy végre teljes pompájában láthassam ezt az objektumot, és egy pillanatig sem csalódtam! Szűrő nélkül alig látszik, OIII szűrővel azonban mindenfelé fodrozódó karok nyúlnak ki. A legfényesebb szálakból egy szigonyra emlékeztető alakzat áll össze. Elbűvölő és részletgazdag látvány, mindenképpen visszatérek még hozzá!

Aranyos, formás nyílthalmaz. Három fényes halmaztag könnyen elkülöníthető, de ezeken túl a tagok fényessége homogén. A három fényes csillag alkotta háromszögből 3-4 irányba indulnak ki szép csillagláncok. Az összhatás ettől olyan, mintha egy polippal nézne farkasszemet az ember.

Aprócska gömbhalmaz a Kígyótartóban. Sajnos egyáltalán nem sikerült csillagaira bontani, még elfordított látással sem, mivel nagyon közel járt már a horizonthoz. A szélei ködösek, de még grízesség sem látszik. Mindenesetre egy fényesebb, koncentrált, csillagszerű mag azért elkülöníthető.

Gyönyörű látvány, mintha gyémántokkal szórták volna tele az eget. Elfordított látással teljesen bontott. A fénye viszonylag egyenletes, bár egy központi sűrűsödés azért felfedezhető. Alakja a megfigyeléskor leginkább egy könnycseppre emlékeztetett.

Különleges formájú gömbhalmaz, egyáltalán nem kör alakú. Szerintem is rászolgál a Medúza-halmaz elnevezésre. Magja csillagszerű és kerek, de a külső területek csápokként, farkincákként tekeregnek minden irányban. A halmaz elég lazának tűnik, bár a távcső messze nem bontja teljesen.