Összes észlelés

A Hold déli vidéke péntek este a Svábhegyi Csillagvizsgálóból. A területet főként a középen található Clavius és a tőle jobbra lent található Logomontanus kráterek miatt választottam, de ezek mellett a déli póluson csúcsosodó hegység sem elhanyagolható látvány. A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

39 óra 33 perces alkonyi holdsarló május 9-én. A képen a hamuszürke fény is feldereng.

Napunk május 10-én délután. Külön felhívnám a figyelmet a hatalmas, 3664-es számú napfoltcsoportra! A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

Április utolsó éjszakáján igazán szép és nyugodt egünk volt, így a Herkules csillagkép híres gömbhalmazát, a Messier 13-at vettem célba. Vizuálisan mindig is megfogott, főleg a nagyobb távcsövekben, melyek már csillagaira bontották a középső részét is, de a mellette látható fényes vörös és kék csillagok is hozzájárulnak a vizuális látványhoz. Maga az M13 egyébként fényes gömbhalmaz, sötétebb égen szabad szemmel is megtalálható a Herkules csillagkép vállánál. A látványán túl még egy érdekessége, hogy az 1974-es arecibói üzenet is ezt a halmazt célozta meg. A környezete is figyelemre méltó. A képen számos háttérgalaxis is felfedezhető. Ezek közül kiemelném a 64 millió fényévre lévő NGC 6207-es és NGC 4617-es galaxisokat. Utóbbi fénye időben már többet utazott míg érzékelőt ért, mivel távolsága nagyjából 503 millió fényév. A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

Február 16-án éjjel az 51%-os Hold ellenére az M108 Szörfdeszka galaxist és az M97 Bagoly-ködöt vettem célba. Alapvetően rendkívül érdekesnek találtam a célpontlista összeállításánál a kettő objektumot egy látómezőn belül, illetve arra is kíváncsi voltam a fotózás során hogy a holdfázis mennyire fog hatni a végeredményre. Az M97 egy planetáris köd, tehát egy élete végén járó csillag ledobott, fénylő külső burka, aminek további érdekessége, hogy egy bagoly fejére emlékezettete felfedezőjét, innen kapta az elnevezését is. Hogy egy kicsit a kozmikus perspektívát is tudjam érzékeltetni a képpel, a jobb oldalon található M108 fénye 46 millió évet utazott, hogy szenzort érjen, míg az M97 a mi galaxisunkban található, 2600 fényévre tőlünk. A Hold ellenére egész jól sikerült a fotó, ráadásul több időt is tudtam ekkor belefektetni a fotózásába, összesen 3 óra 45 percnyi anyagot sikerült gyűjtenem az objektumokról. A kettő fő célpont mellett a kép hátterében sok más, kisebb galaxis is felfedezhető. A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

Április 11-én este a kicsit több mint 12%-os holdsarló és a Fiastyúk nyílthalmaz közelségét figyelhettem meg. A szabadszemmel is impozáns együttállást igyekeztem minél természetesebb módon megörökíteni, azonban a nagy fényességkülönbségek okoztak némi nehézséget. Végül a Hold a Nap által megvilágított része beégett, így viszont láthatóvá vált a méltán híres csillaghalmaz és égi kísérőnk ún. hamuszürke fénye. Utóbbi már szabadszemmel is szép volt, hasonlóan látszott, mint az elkészült felvételen. A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

Jó régóta vártam már egy por- és holdmentes derült éjszakára, hogy ismét megfigyelhessem a már fényesebb 12P/Pons-Brooks üstököst. Ez az este április 7-én jött el. A helyszín se lehetett volna jobb, ugyanis a Piszkéstetői Obszervatóriumban sikerült megörökítenem ezt az égi vándort. Maga az észlelés is remek volt, vizuálisan egy 25 centiméteres távcsőben tudtam megfigyelni a többi csillagásszal együtt, a megfigyelés hangulatát pedig tovább emelte egy távolból jövő bagoly huhogása. Maga az üstökös távcsőben megkapó látvány volt, a magja és a kómája mellett a csóva is szépen látszott. A nagyjából 4 magnitúdós fényessége alapján már szabadszemes üstökös lehetne, de Piszkéstető sötét egén sem láttuk meg. Fotografikusan persze a távcsőben látottnál jóval nagyobb csóva jött elő, az viszont meglepett, hogy akkora, hogy kilóg a kamera látómezőjéből. Összességében egy nagy élmény volt 12P/Pons-Brooks üstökös megfigyelése, különösképpen a Piszkéstetői és a helyi csoporttal való közösségi észlelése.

Március 20-án este egy új képfeldolgozási metódussal próbálkoztam meg. A Holdról készült videók feldolgozása során a kép túlszaturálását követően előhozhatók a Hold színei, így egy új arcát mutatja meg égi kísérőnk. A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

Február 17-én éjjel a Svábhegyi Csillagvizsgáló 30 centiméteres távcsövével az egyik kedvenc holdi régiómat tudtam lefotózni. Ez a Montes Alpes vidék, ami az első negyed után 1-2 nappal a leglátványosabb. Ezen vidéket a holdi Alpok hegység, illetve a fotó jobb harmadában található két kráter, az Aristoteles és alatta az Eudoxus kráterek határozzák meg leginkább. Az Montes Alpes-ben külön felhívnám a figyelmet a Vallis Alpes nevet viselő völgyre, melynek az alján a rianás is szépen kivehető. A kép készítésekor a Hold ún. terminátorvonala, tehát a holdi nappal és az éjszaka határa nem messze volt ettől a régiótól, így a kép bal oldalán nagyon szép árnyak is látszódnak.

Január 29. és 30. éjszakáján egy látványos és a nevére abszolút hasonlító objektumot fotóztam. A célpont a Lófej-köd és környezete volt, ami már a megszokott tükörreflexes fényképezőgépnél egy érzékenyebb eszközt kívánt meg, így az új ASI 585 kamera vált eme célpont megörökítésénél a fő képalkotó eszközzé. Az érzékenyebb kamerának köszönhetően a lófej "mögötti" hidrogénfelhőket is sikerült megörökítenem. A kész képen az is sokat dob, hogy e kicsi látómezőn belül egyszerre található meg egy kék és egy vörös ködösség, így szép kontrasztot adva a képnek. A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

A Sarkló-ködként is ismert, a tejút sűrű csillag és gázfelhőjében látható objektumot a WR136 jelű vörös óriáscsillag ledobott anyaga hozta létre és a csillag ultraibolya sugárzása gerjeszti fénylésre. A vörös szín a gerjesztett hidrogéngáz a kék a kétszeresen ionizált Oxigén jelenlétére utal. A köd közepes - nagy amatőrtávcsövekkel vizuálisan is megfigyelhető.

A Sarkló-ködként is ismert, a tejút sűrű csillag és gázfelhőjében látható objektumot a WR136 jelű vörös óriáscsillag ledobott anyaga hozta létre és a csillag ultraibolya sugárzása gerjeszti fénylésre. A vörös szín a gerjesztett hidrogéngáz a kék a kétszeresen ionizált Oxigén jelenlétére utal. A köd közepes - nagy amatőrtávcsövekkel vizuálisan is megfigyelhető.

A kezdő égfürkészek kedvenc objektuma, mivel kivételesen jó égen akár szabad szemmel is fellelhető a zéta és az éta Herculis közötti egyenesen. Köszönhetően annak, hogy látszó fényessége 5,8 magnitúdó, valamint az egyik legközelebbi, 22180 fényév távolságra lévő gömbhalmaz. Binokulárral már határozottan kirajzolódik egy elkent szélű paca képében. A felvétel az ASI585 MC-Pro próbálgatása során készült rövid, 10 másodperces expozíciókkal. Mindenképpen szerettem volna elkerülni, hogy a halmaz magja beégjen, az volt a cél, hogy a magvidéket is minél inkább sikerüljön csillagaira bontani. A rövid expozíciók ellenére két, lényegesen távolabbi objektum is egyértelműen megjelenik a képen. Lent, kissé balra az NGC 6207 katalógusjelű 12 magnitúdós, 66,8 millió fényév távolságra lévő spirálgalaxis látható. Ha elindulunk a gömbhalmaz magja irányába, majdnem félúton látszik a kicsi, IC 4617 katalógusjelű, 553 millió fényévnyi távolságra lévő spirálgalaxis is.

A Messier 16 ismertebb nevén Sas-köd Emissziós köd és nyílt halmaz a Kígyó csillagképben. A benne a Hubble révén ismertté vállt Teremtés Oszlopai Az észlelő hely átépítés miatt, hirtelen kinyílt az ég dél felé is. Kihasználtam az alkalmat, bár sok reményem nem volt hozzá. Túl alacsonyan volt, a forró háztetők és az utcalámpa nehezítette környezetben. Amin meglepődtem, hogy már az első képen is szépen kivehető volt az alakja.

Az NGC6946 „tűzijáték-galaxis” egy közepes méretű spirálgalaxis, amely körülbelül 22 millió fényévre van a Földtől. Az elmúlt évszázadban nyolc szupernóva robbanást figyeltek meg ennek a galaxisnak a karjai között. A galaxis különlegessége, hogy a többi szomszédos galaxishoz viszonyítva itt a csillagképződés is sokkal intenzívebb. Feltételezések szerint a szupernóvák is szervesen hozzájárulnak az új csillagok születéséhez A Cepheus és a Cygnus csillagkép határán található, melyet Sir William Herschel (1738-1822) fedezett fel 1798. szeptember 9-én

Az LDN 1235, a Cápa-köd egy sötét/reflexiós köd a Cepheus csillagképben. Ez volt a legnehezebb mélyég-objektum, amit eddigi asztrofotózásom során (2év) megörökítettem. Az igazi nehézséget az okozta számomra, hogy mivel rendkívül halvány, jóformán vaktába fotóztam, mert 1db 10perces fotóból nem lehetett látni semmit. Természetesen a pontos pozíciója elérhető több adatbázisból is, amire rá is álltam, de mint említettem, csillagokon kívül nem látszott ott semmi. Ha egy sötét köd képalkotásán gondolkodik… gondolja át újra. Ennek ellenére fotóztam a megadott területet, és izgatottan vártam a 39db 10perces kép egymásra rakása után az eredményt. Nem rossz, de ha a feje egy kicsit balra lenne, látszana a törzséből is valamennyi. Legközelebb mozaik képet fogok róla készíteni, és akkor jobban látszik a cápa egésze. Most elégedjünk meg a fejével.

Mivel a telihold, és a szél erőssége nem tette lehetővé a mélyég objektumok fotózását, így egy régebbi fotó nyersanyagát dolgoztam fel újra. Az M13 gömbhalmazt általában csak "Herkules-gömbhalmaz"-nak, vagy egyszerűen "Herkules-halmaz"-nak nevezik, mivel a Hercules csillagképben látható. Átmérője mintegy 170 fényév. Átlagos csillagsűrűsége köbfényévenként 1-2 csillag, ez kb. ötszázszor nagyobb sűrűséget jelent a Nap környezeténél. Ha az M13 belsejében élnénk, az égboltot sűrűn borítanák az Esthajnalcsillagnál fényesebb csillagok. Galaxisunkban kb. 150 ehhez hasonló objektumot ismerünk. Mint a hógömbben szikrázó fényes pelyhek, több mint 100 000 csillag forog az M13 gömbhalmazban, amely az egyik legfényesebb csillaghalmaz az északi féltekéről. A Földtől 25 000 fényévnyire található, 5,8-as magnitúdójú, csillogó csillagvárost júliusban lehet legkönnyebben távcsővel észrevenni. A képet 80db 3 perces nagyfelbontású képből sikerült összeállítani. A kép jobb alsó szélén megfigyelhető NGC 6207 spirálgalaxis. A galaxis fényessége 11,7 magnitúdó, távolsága pedig 64 millió fényév. A galaxis és a gömbhalmaz között pedig szintén fellelhető a parányi IC 4617 spirálgalaxis. Távolsága tekintélyt parancsoló kb. 503 millió fényév, fényességét tekintve 15,2 magnitúdó.

A Tulipán-köd egy emissziós köd, amely a Cygnus (Hattyú) csillagképben található, körülbelül 6000 fényévre. A Földről a Tulipán-köd ugyanabban a régióban van, mint az 1964-ben felfedezett első fekete lyukat tartalmazó bináris rendszer, a Cygnus X-1. Az Sh2-101 néven ismert teljes régió 70 fényév széles, és az erős, fiatal csillagok hatására világít, amelyek ionizálják a kozmikus gázt, és fényt bocsátanak ki belőle.

Az IC5068 egy halvány emissziós köd a Cygnus (Hattyú) csillagképben, körülbelül 1600 fényév távolságra. A legtöbb asztrofotós figyelmen kívül hagyja, mert a nagyon fotogén Észak-Amerika és a Pelikán-köd közelében található. A területén nagy mennyiségű ionizált Ha gáz, valamint bőséges mennyiségű OIII és SII gáz található, amelyek jól festenek a szabványos Hubble palettán. A területet a poros csíkok uralják, amelyek átfedik az ionizált gázokat, és az IC5068-nak más érzést kelt, mint híresebb rokonai.

A fotózott emmissziós köd a Hattyú csillagképben, a Deneb csillagtól nyugatra található. A feldolgozás a hamis színes Hubble-paletta szerint történt, a csillagok az RGB képekből készültek, valós kalibrált színnel.