Mélyég észlelések

A VCSE Dobronhegyen megrendezett őszi és téli észlelőhétvégéin készült felvételemet szeretném megosztani, a Messier 45 katalógusszámú, Fiastyúkként is ismert nyílthalmazról. A fényképezést 2021. 10. 08-án kezdtem el, akkor készült 35 darab háromperces felvétel, ami után elkezdett a frontlencse lepárásodni, amit persze csak jóval később vettem észre. Legközelebb 12. 03-án volt lehetőségem kitelepülni, ekkor már egy IDAS D2 szűrőt is elhelyeztem a fényútba. Ezúttal volt némi fátyolfelhő átvonulás, de 45 képet így is el tudtam készíteni. További meglepetés volt, hogy az IDAS szűrő jókora halókat rajzolt a fényesebb csillagok köré, szerencsére az utófeldolgozás során ezt tudtam kezelni... A talán legnépszerűbb asztrofotós célpont szabadszemmel is észlelhető a Bika csillagképben, egymáshoz közeli 5-7 csillagból álló csoportosulásként. 10X50-es binokulárral megfigyelve a hét legnagyobb csillagot 20-30 valamivel kisebb csillag veszi körül. Fotografikusan megfigyelve egyből feltűnik a legnagyobb, fiatal csillagok által kibocsátott kék fényt visszaverő szálas csillagközi porfelhő. A visszavert fény a nagyobb tagok környékén a legerősebb, a halmaztól kifele ugrásszerűen csökken. A legnagyobb csillagok helyezkednek el belül, szabálytalan alakban veszik őket körbe a közepes méretű tagok, körülöttük a legkisebb csillagok találhatóak. A halmaz elemei méretükkel és fényességükkel különülnek el a háttércsillagoktól. 425 fényévre található a Földtől, sugara 45 fényév, megközelítőleg 1000 tag alkotja. A teljes halmaz 800 naptömegű, számos barna törpe sorolható tagjai közé. A halmaz korát 115 millió évesre becsülik, lassan sodródik az Orion csillagkép irányába. Számítások szerint 250 millió év múlva oszlik fel.

A múlt hétvégi észlelőhétvégén készített 3. fotóm az Orionról. Sajnos nagyon sok fátyolfelhőzet vonult át a kép készítése közben és a 266 darab 70 másodperces fotóbol 149-et ki kellett dobnom, de igazából minden képet beszennyezett a szutyi. Visszatérek még a régióra mert ez így értékelhetetlen, de hamár ennyi időt fektettem bele (6 óra) akkor megmutatom. Idén mostanában több mélyeget már nem fogok készíteni. Kicsit ráfekszem a tájképekre a következő pár hónapban. Legalábbis ameddig kész nem lesz a szettem és nem tanulok meg normálisan utómunkázni. 🙂 Adatok: Canon 6D + Canon 135mm F/2L Skywatcher Star Adventurer 2i 117x70s 10 dark 50 bias 50 flat ISO 800 F/2.8 Dobronhegy-Balázsfa 2021 12 03-04 21:30-3:30

Ezt a mélyég-objektumot majdnem annyiféleképpen nevezik, ahány fényesebb csillagot a halmaz tartalmaz. :D A csillaghalmaz laza szerkezetű, némely nyílthalmazhoz képest kevés, de fényes csillagból áll, már szabadszemmel is könnyedén meg lehetett pillantani a hajnali égen. A környéken több szép csillagláncot is felfedezni. Összességében megkapó összhatású

Hatalmas, gyönyörű halmaz, rengeteg csillaggal. Bár a csillagok nem túl gömbszimmetrikusan helyezkednek el, mindegyikük fényes, és mivel rengeteg van belőlük, az objektum kellően kis nagyításokon akár gömbhalmaznak is tűnhetne. A halmaz közepén van némi sűrűsödés, de nem lehet magrégiót elkülöníteni. A középponttól távolabb látszik néhány igen szép csillaglánc, ezek közül is a DDNy-i a legszembetűnőbb. A csoport csillagainak egymáshoz viszonyított fényessége leheletnyileg tér csak el, a halmaz e téren kifejezetten homogén. A környező csillagmező is viszonylag gazdag.

Kis reflexiós köd az Orionban, viszont több részlet is szépen látszik az ekkor kristálytiszta ég alól. A köd alakja leginkább egy medúzáéhoz hasonlítható, déli oldala egyértelműen fényesebb, majd észak felé folyamatosan halványul. Igaz ez a köd külső kerületétől befelé haladva is. A középrész elég halovány ahhoz, hogy egy kis szál is megpillantható legyen É-D-i irányban a ködösség közepén. Minél tovább nézem, ez a rész annál kontrasztosabb. A köd közepén két, a környező mezőhöz képest is viszonylag fényes csillag csücsül, mint az ikrek a bölcsőben. Amilyen kicsi, olyan szép összhatású kis objektum, véleményem szerint méltánytalanul alulészlelt.

Fényesebb spirálgalaxis a Cet csillagképben. Ennek ellenére formája elliptikus marad. Magja erős, jól kivehető és elkülönülő, azonban kevés szerkezet figyelhető csak meg. Az ellipszis alsó fele egyértelműen világosabb a túloldalnál, talán egy spirálkart is sejteni lehet benne. Nagyobb nagyításon Plössl okulárral sokat veszít a fényerejéből.

Galaktikus szomszédunk az Androméda Galaxis (Messier 31, NGC 224) Az Androméda Galaxis egy Sb típusú spirálgalaxis és a Lokális galaxiscsoport legnagyobb tömegű tagja.A Tejútrendszerhez ez a galaxis található a legközelebb (a Kis- és Nagy Magellánfelhőn kívül) kb 2.5 millió fényévre. Magyarországról elég könnyen megfigyelhető vizuálisan és fotografikusan is a 3,4 maginúdós fényességének köszönhetően. Kiterjedése 220 ezer fényév, de az égen 5 teliholdnyi átmérőt foglal el. Az Androméda csillagképben kell keresnünk és az égbolton egy elmosódott ellipszisként fogjuk megpillantani. A VCSE Téli észlelőhétvégéjén December 3.-án készítettem a fotót közel 2.5 óra expozíciós idővel. Miközben készültek a 70 másodperces felvételek vizuálisan is megfigyeltük a galaxist. Nagy élmény volt megpillantani a porsávokat tácsövön keresztül. :) Adatok: Canon 6D +Canon 135mm F/2L Skywatcher Star Adventurer 2i 125x70s 2 óra 26 perc teljes expozíciós idő ISO 800 F/2.8 Dobronhegy-Balázsfa 2021 12 03 18:00-22:00

C/2021 A1 Leonard üstökös és az M3 gömbhalmaz A Leonard üstököst 2021 január 3.-án fedezte fel Gregory J. Leonard az amerikai Mount Lemmon Obszervatórium kutatója. Jelenleg a Keleti égbolton lehet megfigyelni az Ökörhajcsár csillagképben a hajnali órákban szóval ha szeretnétek a saját szemetekkel is megfigyelni akkor jó korán kell kelni és nagyon rétegesen kell felöltözni. 😃 Közel 6 magnitúdós fényessége miatt kisebb távcsővel vagy akár binokulárral is megpillanthatjuk, de akár egy kiválóan sötét égbolt alól szabad szemmel is. A fotómat a Vega Csillagászati Egyesület téli észlelőhétvégéjén készítettem Dobronhegyről. Nem korán keltem, hanem le sem feküdtem ugyanis 18 órától készültek az asztrofotók. Rettentően hideg volt. Megközelítőleg -5°C volt az észlelés pillanatában, de az erős jeges szél nagyon sokat rontott a hőérzeten. Adatok: Canon 6D + Canon 135mm F/2L 39*25s kalibrációs képek nem készültek Összesen 15 perc integrációs idő ISO 1600 F/3.2 Dobronhegy-Balázsfa 2021 12 04 4:30 -5°C

NGC 1499 a Kalifornia Köd A Kalifornia köd egy a Perseus csillagképben található emissziós köd. Alakja nagyon hasonlít az USA-ban lévő Kalifornia államra és innen kapta a nevét. Az Perseus Csillagképben belül a Menkib csillag mellett kell keresnünk, de mivel nagyon halvány objektum ezért vizuálisan nem tudjuk megfigyelni csak fotografikusan. Föltől mért távolsága kb. 1000 fényév és a fénylését a fent említett Menkib csillagnak köszönheti. Hétfőn éjszaka kiutaztam vonattal Kemendollárra, mert ott nagyon jó égbolt van az asztrofotózáshoz. Közel egy hónapja nem volt már felhő- és holdmentes éjszaka szóval már nagyon régen nem készült csillagfotóm. 3 órát töltöttem kint a 0°C-os hidegben, de minden percét élveztem a fotózásnak. Azt már kevésbé élveztem hogy a készült képek felét ki kellett dobnom a fátyolfelhőzet miatt. 😃 Adatok: Canon 6D + Canon 135mm F/2L 54x60s ISO 640 F/2.8 25x60s ISO 1250 F/2.8 Teljes integrációs idő: 79 perc 10 Dark 40 Bias 34 Flat Helyszín és idő: Kemendollártől Délre 2021 11 29 17:30 - 21:00 Teljes méretben: https://www.astrobin.com/pkeqrp/

Megfogott a galaxis szerkezete, és a szerteágazó porsávja ami a galaxis magja előtt látható.

Négy éjszaka alatt készült, kicsit változó (hol tisztább, hol kevésbé) körülmények között. Ahogy mindig: képfeldolgozás Budai Beáta. Angol nyelvü blogunkban található több részlet erröl a képröl (a magyar verzió majd megy a VCSE-nek...): https://cities-and-skies.com/stars-in-the-making/

Hoztam nektek egy IC1848-at. Fogadjátok szeretettel :)

Hosszú keresés után, de megvan! Egyértelműen a színéről ismerhető fel, ami gyönyörűen látszik már első pillantásra is. Világoskék, zöldes- és némi ciánkékes beütéssel. Struktúra is felfedezhető, a karimája, külső gyűrűje egyértelműen fényesebb a belső részeknél, a keleti oldalon pedig egy szál is feltűnik, amint az objektum közepe felé mutat. Ezen felül az ovális fő struktúrán kívül is látszik anyagfelhő, halvány, háromszögletű csúcsokként tűnnek fel a K-Ny tengely mentén. Érezhető, miért adták neki a Macskaszem-köd nevet. :)

Kifejezetten szépen hozza a távcső, bár igen alacsonyan jár. A két galaxismag tökéletesen kivehető, a galaxisok komplett méreteivel arányosak. Az összekötő híd nem egyértelmű, csak sejlik, viszont a fő galaxisban EL-sal szépen látszik egy fényesebb spirálkar kelet felé.

Az őrimagyarósdi párás éjjel után itt végre nem babrált ki velem (annyira) a légkör. Több csillagot bontott, és előjött a gömbhalmaz aszimmetrikus alakja is, bár még némi ködösséggel kísérve. A fényességcsökkenés belülről kb. egyenletes. Nagyobb nagyítással sikerül ugyan több csillagot bontani, de jelentősen veszít a fényességéből. A halmaz K-Ny irányban némileg elnyúlt, de néhány más helyen is látszanak "csillagnyúlványok".

Jövök én is egy Szív-köddel ,hogy ne maradjak ki a sorból. Tudom-tudom, jó sokat fotózott objektum, de még mindig elragad szépsége. 🙂

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 76 Kis súlyzó-ködről. Most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett kisebb objektumokat fényképezni. Azt hiszem 10 másodperc kissé rövid volt és inkább a nagyobb felbontású módban kellett volna fényképeznem hosszabb záridővel. Az M76 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Hasonlít az M27 planetárishoz, egy világosabb oszlopot két halvány "fül" vesz körül. A köd teteje és alja vörös, míg a többi zöldes-türkizes színű. Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, majd Charles Messier katalogizálta ugyanebben az évben a 2500 fényévre található, 1,2 fényév átmérőjű ködösséget.

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 1 Rák-ködről. Szintén rövid expozíciós idő és magas Gain mellett készült a felvétel, de hosszabb záridővel és nagyobb felbontásban valószínűleg jobb is lehetett volna. Igazából a színekkel sem vagyok teljesen elégedett. A Messier 1 katalógusszámú Rák-köd egy közel ezer évvel ezelőtt, 1054-ben megfigyelt szupernova-robbanás maradványa. 6500 fényévre található, átmérője 11 fényév. Tudománytörténeti szempontból az egyik legjelentősebb mély-ég objektum. 1054-ben kínai és arab csillagászok figyeltek fel egy hirtelen feltűnt, nagyon fényes (-7 magnitúdós) csillagra, ami lassan halványodott csak el, amíg teljesen el nem tűnt. 1731-ben John Bevis fedezte fel, majd tőle függetlenül 1758-ban Charles Messier is, miközben üstökösöket keresett. Mivel az objektum egyhelyben maradt és nem mozgott a környező csillagokhoz képest, Messier feljegyezte a pozícióját és elkezdett mozdulatlan ködszerű objektumokat keresni az égen. Ezek az objektumok alkotják Messier katalógusának tagjait. 1844-ben Lord Rosse egy rajzot készített a ködről: planktonokhoz hasonló, elnyúlt-soklábú képződményként figyelte meg az objektumot, innen származik a Rák-köd elnevezés, bár a korszakban működő nagyobb távcsövekkel nem erősítették meg a rák-formát. A XX. század elején, több év különbséggel készült fényképeken már látható volt, ahogy a ködösség lassan tágul. A tágulás ütemével visszafelé számolva jött ki az 1054-ben történt robbanás, ami alapján megtalálták a középkori kínai feljegyzéseket a "vendég csillagról". Ezzel bizonyították a ködösség eredetét egy szupernova-robbanásként. A szupernovát pedig SN 1054 katalógusszámmal katalogizálták, ez lett a legkorábbi katalógusszámú szupernova. Az 1960-as években, a rádiócsillagászat korai szakaszán amikor a pulzárok még frissen felfedezett csillagászati objektumnak számítottak, Franco Pacini megjósolta, hogy a Rák-ködben is lehet egy pulzár, amit hamarosan visszaigazoltak rádióteleszkópos mérésekkel. Azóta erős ultraibolya-, röntgen- és gammasugár-forrásként is azonosították a ködöt.

A Helping Hand ködöt az LBN objektum után az éjszaka második felében kezdtem el fotózni. A fotózás végeztével a távcső automatán leparkolt, megelőzve az esetleges ütközést... ha netán elaludnék. :)

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem az NGC 7662 Kék hógolyó-ködről, most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett a kamera magas felbontású Bin1 módjával apró objektumokat fényképezni. Mivel egyetlen nyers képet is sokáig tartott letöltenie az Asiair-nek a kameráról, nem készült igazán sok expozíció sajnos, illetve a kisebb méretű ROI mód is hiányzik a készülékből. (legközelebb simán Sharpcappal fogom vezérelni a kamerát) Az NGC 7662 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Végül a csillagból csak a fehér törpévé zsugorodott mag maradt, amit a ködösség közepén láthatunk. A fehér törpét egy világos hurok veszi körül, amit egy zöldes-türkizes réteg övez. William Herschel fedezte fel 1784-ben a 2500 fényévre található, 0,8 fényév átmérőjű ködösséget.