Üstökösök

A 13P/Olbers üstökös  periódusa (keringési ideje) körülbelül 70 év. Így a Halley típusú üstökösök közé sorolják, amelyek periódusa 20 és 200 év között van. A 13P üstököst felfedezőjéről, a kiemelkedő német csillagászról, Heinrich Wilhelm Olbersről (1758-1840)nevezték el.Olbers először 1815-ben figyelte meg az üstököst. Később a csillagászok 1887-ben, 1956-ban, illetve 2023-tól ismét megfigyelték, amint az visszatért közelünkbe. Perihéliumát 2024.június 30.-án érte el. Pályája 0,93-as excentricitású, Napközelpontjában 1,175, naptávolban pedig 32,56 Csillagászati Egység távolságban van a Naptól. A kép meglehetősen sietősen készült , városi fényszennyezés mellett, a környező épületek behatárolják a látást, az üstökös szürkületben lett fotózva.

Én is kedvet kaptam egy kis üstökös fotózásra. A mostanában oly népszerű Tsuchinshan-ATLAS üstökös jelenleg a Szűz csillagképben található , 271 527 786 kilométerre a Földtől. A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstököst a földi becsapódások utolsó riasztórendszere (ATLAS) fedezte fel 2023. február 22-én, és néhány héttel korábban, 2023 januárjában önállóan is megfigyelték a Tsuchinshan Kínai Obszervatóriumban (Purple Mountain Obszervatórium). A hivatalos megjelölés a Tsuchinshan-t és az ATLAS-t is magában foglalja ezeknek a független megfigyeléseknek köszönhetően. Retrográd pályája, ami azt jelenti, hogy a Naprendszer legtöbb fő objektumával ellentétes irányban mozog, parabolaszerű, perihélium távolsága 0,39 csillagászati ​​egység (AU). A C/2023 A3 üstökös (Tsuchinshan-ATLAS) azért figyelemreméltó és aktívan megfigyelhető, mert a jelenlegi becslések alapján elég világossá válhat ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen a perihéliumban való áthaladása során 2024 szeptembere és októbere között.

2021. szeptember 24-én fedezte fel a Pan-STARRS2 robotteleszkóp Haleakalában, Hawaiiban. A pályáját kvázi parabolikusnak számolták, tehát nem új üstökösről van szó. Utoljára körülbelül félmillió éve haladhatott el a Nap közelében. A Földhöz legközelebb 2024. március 14-én 1,30 AU távolságra volt. (A csillagászati egység a csillagászatban, azon belül az égi mechanikában használatos, SI-n kívüli távolságegység. Jele CsE, angolul AU az Astronomical Unit kifejezésből, értéke 149 597 870,700 km) Jelenlegi távolsága a Földtől 2,058AU (307 872 416 Km) Jelenlegi fényereje közel 12 magnitúdó, ami igen kicsi, ezért is nehéz fotózni. Hozzávetőlegesen 1,5 km átmérőjű maggal rendelkezik.

Az üstökös késő tavasszal és nyáron már a 23 óra előtti szürkületben látható. Alacsonyan az északnyugati horizont felett, megközelítőleg 15 fokos magasságban megfigyelhető, sötétedés után fokozatosan még lejjebb süllyed. Megfigyeléséhez tehát olyan pozícióra van szükség, amelyből tökéletesen látható az északnyugati horizont. Az üstökös szabad szemmel nem látható, de kis teleszkópokkal megfigyelhető. Ahogy az éjszakai égbolton halad, elmosódott objektumként jelenik meg, amely a Szekér, a Hiúz, a Göncöl (amely a Nagy Göncölöt is magában foglalja) és a Kis Oroszlán csillagképekben mozog. A 13P/Olbers üstökös kisebb üstökösök közé tartozik, amelyek periódusa (keringési ideje) körülbelül 70 év. Így a Haley típusú üstökösök közé tartozik, amelyek periódusa 20 és 200 év között van. A 13P üstökös nevét felfedezőjéről, a kiemelkedő német csillagászról, Heinrich Wilhelm Olbersről (1758-1840) kapta. A kép 26db 2perces nyers fotóból készült, sajnos ezt követően a fák mögé bújt.

Tegnap este egy igazán halvány, és apró üstököst fotóztam, melyet Jordi Camarasa spanyol csillagász jelentette be, hogy a svéd Grzegorz Duszanowicz és általa 2023. november 5-én egy namíbiai Farmra telepített C11-es távcsővel készített felvételsorozaton egy diffúznak tűnő üstököst találtak. Az üstökös május 30-án került legközelebb a Naphoz és nem csak tőle, de a Földtől is távolodik, így aktivitása csökken. Tegnap este sikerült távcsővégre kapni, ekkor a fényessége alig érte el a 12 magnitúdót.(Ez igen halvány égi jelenség, amely legalább a 20cm-es átmérőjű távcsövet igényli). Távolsága tegnap este 269 milló kilométer volt, így a fény 14 perc alatt ért róla ide.

A 13P/Olberson üstökös mindössze alig 10 fok magasan volt az Északnyugati ég horizontjától.A kiváló átlátszóság miatt a 6X30-as keresőben is már vizuálisan látszott mint ovális paca.A kép 5X60 sec. expozíciós idővel készült.Képfeldolgozás Deep Sky Stacker programmal történt.

Technikai adatok: Canon EOS 800D + Canon EF 70-200 F/4L Sky-Watcher Star Adventurer Expozíciós adatok: 46x60 sec ISO 400 200mm f/4 Szoftverek: Siril, Photoshop CC 2023

Bár már nagyon közel volt a horizonthoz, így is pompás látványt nyújtott! Nem gondoltam volna, hogy nagy távcsőben, ekkora nagyításon is látszódni fog a csóvája, de néhány perc nézegetés után egyértelműen megmutatta magát. Az üstökös magja viszonylag diffúz, kiterjedt, kómája szimmetrikus, ovális alakú.

18:17-18:27 UT (keresés nélkül) Okulár: 35 mm 56°: 34x, 98' (a csóva kisebb nagyítással jobban látszott volna, de örültem, hogy egyáltalán megtaláltam) Utolsó utáni pillanatban sikerült elkapni. Az LM legfényesebb objektuma, kb. 5 magni lehet. Majdnem csillagszerű álmag. Asszimetrikus kóma, háromszög/hiperbola alakú. Csóvából nem sok minden jön elő. A Jupiter és Alfa Ari között viszonylag könnyen megtalálható. Fátyolfelhők között látszik. Kóma átmérője ('): 5 (természetesen ez csak az akkor látszó, ideális körülmények között jóval nagyobb lenne) Sűrűsödési fok (DC): 6 Csóva pozíciószöge: 90

Mire végre lett egy majdnem felhőmentes naplementém és kitisztult az a terület ahol megtalálhatom az üstököst, már körülbelül 14 fok magasságában járt. Gyors mechanika összerakás után nem sok időm jutott a fotózásra, összesen 10db 30s-os fotó sikeredett mire kezdtek betakarni a szomszédos fák. A végleges fotó dss,ps és lightroom segítségével lett feldolgozva, vágva.

12P Pons-Brooks-Jupiter és a csillagvizsgáló Másfél hónapnyi borongós idő után végre lett egy alkalom, hogy lefotózhassam az üstököst. Mivel se hegyvidék, se normális átlátszóság ( Jupiternél párta van ) ezért rögtön valami asztrotájképben gondolkodtam. Jött ötletként egy hangulatos csillagvizsgálós előtér, ahol a nagytávcső éppen "bemelegít" az éjszakára. Némi kis ide-oda pakolás után meg is volt a jó kompozíció, igaz a Star Adventurerem elromlott, ezért a jó öreg Fornax 10-el fotóztam le eme égi párost a csillagvizsgálóval. A felvételhez flateket és darkokat is felhasználtam. Az égbolt is 10 kép átlaga, az előtér is 10 kép átlaga, 10 flat és 10 dark még kellett a körülmények miatt.

Hatalmas fényes kómát és lobogó csóvát eresztett a 12P/Pons-Brooks üstökös.

Első képem erről az üstökösről. Elég fényes volt a Hold aznap éjszaka, a csóvája nem is jött elő a feldolgozás során sem.

Március 3-án kora este sikerült ismét megörökítenem a 12P/Pons-Brooks üstököst, ezúttal viszont a csóvájával együtt. Összességében egyébként nem könnyű fotografikus célpont, mivel eléggé közel jár a horizonthoz és a megfigyelhetősége is egyre inkább romlik. Ennek ellénre sikerült immáron a csóváját is lefotóznom, ráadásul a szép, villás szerkezete is előjön a képen.

Három üstökös egy éjszaka! Há erre nem számítottam. A 62P volt talán szemre a legfényesebb a három közül, viszont mindenképpen ez volt a legkülönlegesebb. Kerek, de egyenetlen szélű, mint egy pamacs. Magja nincs, de tele van apróbb, fényesebb részekkel, a legfeltűnőbb fényes rész szinte kettévágja az üstököst. Megérte kivárni a hajnalt a hatalmas széllökések közepette.

Alakja tökéletesen szimmetrikus, viszont fényességben feltűnően inhomogén. A keleti oldalon egy sarló alakban fényesebb, mint bárhol máshol. Az üstökös közepén szintén felfedezhető egy íves formájú felfényesedés, azonban igazi magot nem tudok elkülöníteni, a teljes kóma nagyon diffúz.

Szuper kis üstökös! Nyugat felé szép, csúcsos csóvát mutat, ami majdnem akkora, mint az üstökös kómája. A kóma maga is kiterjedt, szélei diffúzak. Ezzel szemben a mag fényes, kifejezetten csillagszerű és kompakt, határozottan elválik a kóma többi részétől. Nagy köszönet Sárneczky Krisztiánnak az értesítésért és a segítségért a megtalálásban.

A Taurusban járó 13P/Olberson üstököst a 12P/Pons-Brooks üstökös után fényképeztem le.Ez már halvány csóvát nem mutató üstökös,szineket a fotón nem látni.A telihold fénye itt is zavart.

A 12P/Pons-Brooks üstökös az esti alokonyat után még elég magasan volt az észlelés idején,hogy megcsodálhassan s lefényképezhessem.A felkelt tekihold kissé zavarta a fotózást így csak maximum 35 másodpercet engedett meg.Nagyon fényes magközeli kóma és szép hosszú csóva látszik a fotón.A távcső kis keresőjében is kiválóan látszott az üstökös.

Hát a 75%os Hold fénye nem tett jót a képnek. :(