Bemutatkozás
2001-ben, Pápán születtem. Budapesten tanulok az ELTE csillagász mesterképzésén. Az egyetem mellett a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontban kutatok. Kisgyerekkorom óta elbűvöl a csillagászat, 2019 óta amatőrködöm. Fő műszerem egy 200/1200-as Dobson, amit néha kiegészítek 8x40-es binokuláros, vagy szabadszemes, illetve (igen kezdő) fotografikus megfigyelésekkel.
Messier Mozaik
110 Messier-objektum 110 rajzban megörökítve. Egy cirka négyéves projekt vége. Nem siettettem semmit, de a végén már nagyon rápörögtem, hogy 2024-ben kész legyen. Elég elképesztő érzés. Készült: Pápa, Őrimagyarósd, Bárdudvarnok, Ispánk, Dobronhegy, Piszkéstető, Hortobágy, Trahütten, Emberger Alm Használt távcsövek: 50/200 L, 200/1200 dobson, 250/1200 dobson, 355/1600 dobson, 400/1800 dobson, 458/1900 dobson Első: M56, 2020. 06. 28. Utolsó: M94, 2024. 07. 12. Hatalmas köszönet: Vega Csillagászati Egyesület, CSFK Piszkéstetői Obszervatórium, Csizmadia Szilárd, Jandó Attila, Regály Zsolt, Varga György, Vámosi Flórián, Horváth Zsóka PS. lesz majd giga-file hiper-felbontással, egyelőre csak gyorsan összeszedtem.
Tovább az észleléshez »
M94 GX
Viszonylag nagy kiterjedésű, utólag feltűnőnek mondható galaxis. Ennek ellenére első pillantásra csillagnak néztem, csillagszerű magja annyira uralja ugyanis a látványt. A galaxis külső régiói és a halo csak több percnyi nézegetés után jöttek elő, a keleti széle könnyebben volt megfigyelhető, árnyalatnyival fényesebbnek mondanám a nyugati széleknél. Ezzel a kis galaxissal lett teljes a 110 db-os Messier-rajz katalógusom. :,)
Tovább az észleléshez »
M7 NY
Hatalmas, a teljes látómezőt betöltő, fényes csillagokból álló nyílthalmaz. Sok szép csillagláncból áll, középen azonban (sok más nyílthalmazhoz hasonlóan) ürességet, lyukat lehet megfigyelni. Emlékezetes a keleti oldalon az a csillaglánc, amely egy teljesen szabályos, egyenes keresztet formáz, illetve a halmaz tetején csoportosuló öt csillag sorozata is igen megkapó látvány.
Tovább az észleléshez »
M6 NY
Méltán kapta ez a csinos kis csillagcsoport a Pillangó-halmaz elnevezést. Szépen látszik a pillangó két szárnya és a teste is elkülönül. A fényesebb csillagok tulajdonképpen egyetlen hosszú, tekergős csillagláncba rendeződnek. A csillagok színükben változatosak. A legtöbb halmaztag kékes, de az északkeleti oldal legfényesebb csillaga jól elkülönül élénk narancssárga színével.
Tovább az észleléshez »
Hypatia
Hold-észlelő hétvége révén nem hagyhattam el a tábor területét kráterrajz nélkül. Sokáig vacilláltam, melyik remek krátert vessem papírra, idővel Jandó Attila javaslatára a Hypatia mellett döntöttem. A kráter rendkívül egyedi, háromszög alakja félreismerhetetlenné teszi. Belseje és falai simák, így valószínűleg egy fiatal képződményről lehet szó. Környezetében ettől függetlenül több, a Hypatiánál is fiatalabb, apró kráter figyelhető meg. A keleti oldal határozottan törmelékesebb a nyugatinál.
Tovább az észleléshez »
Vendelinus és környéke
Eszméletlen látvány volt, ahogy a Holdat pásztázva egyszer csak egy koponya nézett vissza rám. Szerintem leginkább egy kraken fejére hasonlít a kráteregyüttes, de sokan sokfélét láthatnak bele. A jobb seeing ritka pillanataiban mindenféle apó forma feltűnik: kráterek, mélyedések, árkok, törmelékmezők, sziklák, dómocskák tarkítják az űrlény-koponyát. A terület rendkívül változatos, ami nem is csoda, tekintve, hogy a megörökített terület kb. 100x150 km-es.
Tovább az észleléshez »
M61 GX
A mai nap zárásaként (18 másik Messier-objektum lerajzolása, és kb. 40 megfigyelése után - sok szempontból remek estét zártunk), még egy utolsó, jellegtelen, halvány galaxis. :) A galaxis tökéletesen kerek, szimmetrikus. Közepe felé mutat némi fényesedést, egy nagyon diffúz magvidéket, ami alig fényesebb a galaxis külsőbb régióinál.
Tovább az észleléshez »
M59 GX, M60 GX, NGC4638
Az M59 és M60 egészen mutatós párost alkot. Az NGC4638 picike és nagyon halvány, az ember csak akkor tudja, mit lát, ha felkészült, hosszan megfigyeli a területet és nyitott szemmel jár. Egy negyedik galaxisnak is kellene lennie a közelben, ezt azonban nem sikerült észlelni. Az M59 és M60 galaxisok rendkívül hasonlóak, mind alakban, orientációban, méretben és fényességben. Alakjuk ovális, magjuk kompakt, de diffúz, nem csillagszerű.
Tovább az észleléshez »
M58 GX
Újabb rendkívül halvány, diffúz, részleteket nem mutató, részlettelen galaxis. Ez is inkább egy üstököshöz hasonlítható. Magja diffúz és kiterjedt, alakja szinte tökéletes kör, szélei fokozatosan vesznek bele az égi háttérbe.
Tovább az észleléshez »
M91 GX
Hajnali fél három, és mostanra lett igazán kifogástalan a hortobágyi égbolt. Horizonttól horizontig derült van, csodaszép! Az M91 viszont még így sem túlontúl izgalmas, igen halvány, szimmetrikus és részlettelen. Magja határozottan csillagszerű.
Tovább az észleléshez »
M89 GX, M99 GX
A két galaxis felettébb hasonlít egymásra, igazi ikertestvérek. Alakjuk kissé elnyúlt kelet-nyugat irányban, fényességeloszlásuk ugyanolyan. A mag mindkét galaxis esetén egyértelműen elkülöníthető, de diffúz, kiterjedt, egyáltalán nem csillagszerű.
Tovább az észleléshez »
M88 GX
Valamiért kicsit olyan érzésem van, mint ha egy mini Sombrero-galaxist nézegetnék. Magja elnyúlt, szinte egybeforr egy középsíkkal, a galaxis alakja hosszúkás. Leginkább talán egy szörfdeszkára hasonlít. Az északi fele határozottan fényesebb, a déli ködösebb, diffúzabb és némileg halványabb.
Tovább az észleléshez »
M85 GX, NGC4394
Kettő az egyben. Nagyon aranyos, szemrevaló páros. Nem kutakodtam észlelés előtt, így meglepetésként ért az NGC4394 "felbukkanása". Mindkét galaxis magja határozottan csillagszerű, alakjuk ovális: az M85 észak-dél, az NGC4394 északnyugat-délkelet irányban elnyúlt.
Tovább az észleléshez »
M100 GX
Hatalmas, de részlettelen galaxis. Magja csillagszerű, alakja észak-dél irányban kissé elnyúlt. Felettébb diffúz, szinte üstökösszerű.
Tovább az észleléshez »
M99 GX
Tökéletesen kerek, üstökösszerű morfológiájú galaxis. A szélei rendkívül diffúzak, habosak, olyan hatást kölcsönözve a galaxisnak, mint egy kis virág. Egy mag ugyan elkülöníthető, ezen túl viszont egyenletes halványodást mutat a középponttól kifelé.
Tovább az észleléshez »
M98 GX
Szép, nagy, éléről látszó galaxis, ráadásul a csillagmező is mutatós a látómezőben. A galaxis kicsit aszimmetrikus, déli vége vaskosabb, diffúzabb az északinál, mely utóbbi határozottabb vonásokat és éleket mutat. Szépen elkülöníthető a korong középsíkja, a mag azonban csillagszerű marad.
Tovább az észleléshez »
M83 GX
Másodjára sikerült csak megtalálni, annyira halovány és annyira alacsonyan helyezkedik el az égen, még akkor is, amikor a legkedvezőbb az időpont a megfigyelésére. Elsőre nem is voltam biztos benne, hogy a galaxist látom. Inkább csak arra figyeltem fel, hogy egy kerekded területen fényesebb az égi háttér.
Tovább az észleléshez »
M63 GX
Apró galaxis, sokban hasonlít egy üstököshöz, de nekem egy bálna alakja is felrémlett észlelés közben. Magja háromszög alakú, de viszonylag kompakt.
Tovább az észleléshez »
M106 GX
Határozott, kiterjedt magja, szinte központi dudora van. Ezt öleli körül a galaxis korongja, mely kicsit szimmetrikus: északi oldala keskenyebb, hegyesebb, szemben a déli oldallal, mely lágyabb, diffúzabb módon veszik bele az égi háttérbe.
Tovább az észleléshez »
M108 GX
Kicsit halovány, de szép, formás galaxis, mely éléről látszik. Magja határozottan csillagszerű. A galaxis maga szimmetrikus, részletek nem fedezhetők fel benne.
Tovább az észleléshez »
M68 GH
Nagyon közel volt a horizonthoz, éppen hogy meg lehetett figyelni. Egy nagyon halvány és rendkívül diffúz paca. Inkább hasonlít egy üstökösre, mint egy gömbhalmazra. Magja kiterjedt, szimmetrikus, KNY-irányban elnyúlt.
Tovább az észleléshez »
12P/Pons-Brooks
Bár már nagyon közel volt a horizonthoz, így is pompás látványt nyújtott! Nem gondoltam volna, hogy nagy távcsőben, ekkora nagyításon is látszódni fog a csóvája, de néhány perc nézegetés után egyértelműen megmutatta magát. Az üstökös magja viszonylag diffúz, kiterjedt, kómája szimmetrikus, ovális alakú.
Tovább az észleléshez »
Jansen, Fabricius, Steinheil, Watt, Metius
De régen rajzoltam a Holdat... nem is értem miért (ja, hogy rengeteg időbe telik a kidolgozás, ha az ember perfekcionista...), hiszen most is eszméletlen élményt nyújtott a barangolás és a különböző felszínformák felderítése. Alig tudtam betelni ezzel a komplexummal, nagy kár, hogy már ment le a Hold, és fátyolfelhős volt az ég alja, mert így elromlott a seeing, és rengeteg részlet maradt felfedezetlen vagy kidolgozatlan. A Janssenben feltűnő kiemelkedések, és a környező, szinte szimmetrikusan elhelyezkedő kráterek miatt nem tudok nem egy macska-pofit belelátni.... Érdekes megfigyelni azt is, hogy milyen sok dombocska lóg át a Hold már megvilágítatlan részére, és hogy milyen sok apró kráter figyelhető meg a nagyobb testvéreik között.
Tovább az észleléshez »
62P/Tsuchinshan
Három üstökös egy éjszaka! Há erre nem számítottam. A 62P volt talán szemre a legfényesebb a három közül, viszont mindenképpen ez volt a legkülönlegesebb. Kerek, de egyenetlen szélű, mint egy pamacs. Magja nincs, de tele van apróbb, fényesebb részekkel, a legfeltűnőbb fényes rész szinte kettévágja az üstököst. Megérte kivárni a hajnalt a hatalmas széllökések közepette.
Tovább az észleléshez »
144P/Kushida
Alakja tökéletesen szimmetrikus, viszont fényességben feltűnően inhomogén. A keleti oldalon egy sarló alakban fényesebb, mint bárhol máshol. Az üstökös közepén szintén felfedezhető egy íves formájú felfényesedés, azonban igazi magot nem tudok elkülöníteni, a teljes kóma nagyon diffúz.
Tovább az észleléshez »
12P/Pons-Brooks
Szuper kis üstökös! Nyugat felé szép, csúcsos csóvát mutat, ami majdnem akkora, mint az üstökös kómája. A kóma maga is kiterjedt, szélei diffúzak. Ezzel szemben a mag fényes, kifejezetten csillagszerű és kompakt, határozottan elválik a kóma többi részétől. Nagy köszönet Sárneczky Krisztiánnak az értesítésért és a segítségért a megtalálásban.
Tovább az észleléshez »
M74 GX
Hát... tudom, hogy nem a legjobb égen és nem is a legjobb időpontban figyeltem meg, de ennél azért többre számítottam. Viszont megértettem, miért hívják fantom galaxisnak. Nem volt egyszerű megtalálni a fátyolfelhős, nyugati égen. Sokéig kellett vizslatnom a területet, hogy megbizonyosodjam afelől, hogy tényleg a galaxist látom, és nem csak odaképzelem. Inkább csak az égi háttértől való elütést lehetett látni, részleteket felfedezni esélytelen volt.
Tovább az észleléshez »
IC 1318
Szép lassan tűnnek fel egymás után a ködösségek, részletek. A látómezőt kicsit arrébb tolva további ködösségeket lehet megfigyelni. Az összhatás valamiért egy kicsit a vdB1-re emlékeztet. A ködök rendkívül változatosak, a fodrostól a szálasig, a szögletes, határozott, élesen elkülönülő formáktól a diffúz, kerekded pacákig mindenfélét láthatunk a térségben.
Tovább az észleléshez »
IC 5146
Hatalmas, brilliáns! Sokáig kellett ugyan vizslatnom, mire előtűntek a részletek, de a hosszú várakozás minden percét megérte a látvány. Mintha egy felhőt néznék, ami vattacukorból van: fodros, hullámos szélek; vagy egy rózsát: egymást váltó világos és sötét szirmok egymásutánja. A közepén szépen látszik a felgyülemlett por kitakarása, illetve maga a központi csillag is könnyen észlelhető.
Tovább az észleléshez »
NGC 1893
Halovány, de fodros, komplex ködök összessége. A fő ív inhomogén, felhőszerű, déli oldala jelentőseb kiterjedt, és egy seprű fejére emlékeztet. Ettől a fősodortól keletre és nyugatra is egy-egy szimmetrikus, igen halvány, ovális ködöcske mutatja még meg magát. A három köd együttes látványa olyan élményt kölcsönöz, mint ha egy szárnyaló madarat figyelhetnék meg repülés közben.
Tovább az észleléshez »
Mercedes-köd
Nagyon érdekes, és felettébb izgalmas látvány. A köd közepét ketté szelő sáv azonnal felismerhető, illetve erre merőlegesen egy apróbb bemetszés is kivehető. Hamar megérti az ember, honnan kapta a köd a Mercedes-köd nevet. A köd emittáló részei sem homogének, az egyik oldala határozottan fényesebb a másiknál.
Tovább az észleléshez »
NGC 1491
A Kis Pac-Man köd. Nagyon aranyos ködöcske, szinte szabályos háromszög alakú. (Ezen a ponton teszem fel a kérdést, vajon hol hasonlít a köd Pac-Man-re?) Leginkább egy kukoricaszemre emlékeztet. Fényességben jelentősen aszimmetrikus, a keleti, csúcsos része sokkal halványabb a nyugatinál. Fodrozódás, vagy a háromszögön belüli részletek sajnos nem figyelhetők meg.
Tovább az észleléshez »
M110 GX
Hűha! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyi részletet fogok tudni megfigyelni ebben a galaxisban, viszont ez a távcső és okulár páros hihetetlen élményt nyújtott. A galaxis egyáltalán nem szimmetrikus, a dudor a délnyugati oldal felé sokkal jobban kiemelkedik a galaxis síkjából, és az északnyugati lebeny is sokkal nagyobb, kiterjedtebb, prominensebb, mint a másik oldalon. A mag szépen elkülönül, egy-egy jobb pillanatban fodrozódónak tűnik.
Tovább az észleléshez »
M72 GH
Egyike a kisebb, jellegtelenebb halmazoknak. É-D irányban kissé megnyúlt. Fénye viszonylag egyenletesen csökken a középponttól kifelé haladva, de látható egy kisebb magrégió is. Sajnos egyáltalán nem bontott, még grízességet sem mutat (elfordított látással sem).
Tovább az észleléshez »
M55 GH
Az egyik legegyedibb gömbhalmaz a katalógusban, nagyon megkedveltem. Sűrű, bontott, és mintha minden csillaga egzaktul ugyanolyan fényes lenne. Magrégiót egyáltalán nem lehet elkülöníteni, fényessége rendkívül egységes. Ezen felül alakja is nagyon szabályos, szimmetrikus.
Tovább az észleléshez »
M54 GH
Olyan, mintha két, egymásba ágyazott halmazt látnék, szinte gyűrűs szerkezetet eredményezve. A belső, kompakt mag fényesebb, mint a külső gyűrű. Ránézésre abszolút bontatlan, és elfordított látással is csak néha tűnik fel egy kis grízesség.
Tovább az észleléshez »
M70 GH
Icipici, de nagyon aranyos gömbhalmaz a felbonthatóság határán. Halovány, a lemenő Nyilasban nem volt egyszerű megtalálni. Grízességével, alakjával az M79-re emlékeztet. Fénye a középponttól kifele haladva egyenletesen csökken, nem tudok magrégiót elkülöníteni.
Tovább az észleléshez »
M69 GH
Nem bontott halmaz, és grízességet is csak elfordított látással vélek felfedezni. Alakja K-Ny irányban kisség elnyúlt. Egyértelműen elkülöníthető egy magrégió. Szélei diffúzak, kicsit üstökösszerű benyomást kelt.
Tovább az észleléshez »
M62 GH
Nagyon alacsonyan volt már a megfigyelés idején, így elég nehéz volt megtalálni, a keresőben alig tűnt ki a háttérből. Inkább felhős, mint grízes. Szimmetrikus, kifelé egyenletesen halványuló. Szép dísze viszont egy, a középpont mellett látszó előtércsillag.
Tovább az észleléshez »
M19 GH
Bontatlan, de egyértelmű grízesedést mutató halmaz. Szinte tökéletesen szimmetrikusnak látszik. A középponttól kifele haladva egyenletesen halványodik, magrégiót nem tudok elkülöníteni.
Tovább az észleléshez »
M4 GH
Ugyan nem a legnagyobb, de mindenképpen az egyik legszebb gömbhalmaz a katalógusban. Tökéletesen bontott, rengeteg csillagot lehet elkülöníteni. A fényessége viszonylag egyenletesen növekszik a középpont felé. Magja kicsi és koncentrált. Alakja leginkább egy nyíló virágra emlékeztet.
Tovább az észleléshez »
M75 GH
Kis gömbhalmaz, melyet sajnos nem sikerült felbontani. Egyértelműen érzékelhető azonban grízesség, illetve jól elkülöníthető egy kiterjedtebb magrégió is. A mag kerek, a halmaz maga azonban K-Ny irányban elnyúlt, és a mag sem ennek az ellipszisnek a középpontjában látszik.
Tovább az észleléshez »
M23 NY
Nagy kiterjedésű, a ritka háttértől jól elkülönülő halmaz. Tulajdonképpen az egész halmaz csillagláncok együttese, mindenféle sűrűsödés vagy középpont nélkül. Hurkok, láncok, tekergőző csillagsorok jellemzik. A halmaztagok fényessége viszonylag egyenletes, inkább a halmaz szélén látható pár fényesebb csillag, amik viszont lehet, hogy csak előtércsillagok.
Tovább az észleléshez »
M18 NY
Számomra kicsit jellegtelen, viszonylag nagy kiterjedésű halmaz. A közepén néhány csillag egy szinte tökéletesen szabályos háromszöget alkot. Ebből indulnak ki mindenfelé csillagláncok, mintha egy polip karjai lennének. Alakját legjobban talán az írja le, hogy szövevényes.
Tovább az észleléshez »
M25 NY
Viszonylag nagy kiterjedésű halmaz. Laza, tagjai nem mutatnak csoportosulást, a csillagok inkább laza szálak mentén helyezkednek el. A halmaztagos színe és fényessége azonban elég változatos.
Tovább az észleléshez »
IC 5070
Rendkívül nehezen jön az objektum, és az ég minősége is lehetne jobb. Mindenesetre UHC-szűrővel már látható a ködösség, feltűnnek fényességbeli különbségek és részletek. A legfényesebb területeken észlelhető némi fodrozódás, de a köd java része inkább homogén, diffúz. Mérete viszont megkapó, érdemes lesz még visszatérni hozzá.
Tovább az észleléshez »
Neptunusz
A rajzon a legfényesebb pont a Neptunusz. Élőben könnyedén felismerhető volt, mivel színe egyértelműen eltért a csillagokétól. Bár nem olyan kék, mint pl. a Voyager képein, és nem is olyan szép, mint az Uránusz, színe mégis jellegzetes és könnyen felismerhető. A bolygótól balra lévő pontot az észleléskor a Tritonnak feltételeztük. Némi utánajárást követően azonban kiderült, hogy sajnos nem volt igazunk.
Tovább az észleléshez »
NGC 6992
Hűha! És megint, hűha! Akárhova néztem eddig a Fátyol-ködben, mindig elvarázsolt, és hosszú-hosszú percekre lekötötte a figyelmem. Ez a régió is gyönyörűen fodrozódik, hullámzik. A fősodort sok kisebb ködpamacs kíséri, szinte mint a bárányfelhők az égen. Hihetetlenül látványos, és egyre inkább a szívemhez nő.
Tovább az észleléshez »
NGC 7293
Brutális látvány! Hatalmas, uralja a látómezőt, minden pénzt megérő látvány! Szűrővel szinte kiugrik a háttérből, még a középső régiók is inkább a gyűrűhöz vannak közelebb fényességben, mint a háttérhez. A gyűrű maga geometriailag és fényességeloszlását tekintve is aszimmetrikus, a kelet felé eső csúcs mellett a legfényesebb. A két csúcsnál észrevehető némi fodrozódás, ahogy a köd folyamatosan belevész az égi háttérbe.
Tovább az észleléshez »
M16 DF
Hűha! Nagyon vártam már, hogy végre teljes pompájában láthassam ezt az objektumot, és egy pillanatig sem csalódtam! Szűrő nélkül alig látszik, OIII szűrővel azonban mindenfelé fodrozódó karok nyúlnak ki. A legfényesebb szálakból egy szigonyra emlékeztető alakzat áll össze. Elbűvölő és részletgazdag látvány, mindenképpen visszatérek még hozzá!
Tovább az észleléshez »
M26 NY
Aranyos, formás nyílthalmaz. Három fényes halmaztag könnyen elkülöníthető, de ezeken túl a tagok fényessége homogén. A három fényes csillag alkotta háromszögből 3-4 irányba indulnak ki szép csillagláncok. Az összhatás ettől olyan, mintha egy polippal nézne farkasszemet az ember.
Tovább az észleléshez »
M9 GH
Aprócska gömbhalmaz a Kígyótartóban. Sajnos egyáltalán nem sikerült csillagaira bontani, még elfordított látással sem, mivel nagyon közel járt már a horizonthoz. A szélei ködösek, de még grízesség sem látszik. Mindenesetre egy fényesebb, koncentrált, csillagszerű mag azért elkülöníthető.
Tovább az észleléshez »
M12 GH
Gyönyörű látvány, mintha gyémántokkal szórták volna tele az eget. Elfordított látással teljesen bontott. A fénye viszonylag egyenletes, bár egy központi sűrűsödés azért felfedezhető. Alakja a megfigyeléskor leginkább egy könnycseppre emlékeztetett.
Tovább az észleléshez »
M30 GH
Különleges formájú gömbhalmaz, egyáltalán nem kör alakú. Szerintem is rászolgál a Medúza-halmaz elnevezésre. Magja csillagszerű és kerek, de a külső területek csápokként, farkincákként tekeregnek minden irányban. A halmaz elég lazának tűnik, bár a távcső messze nem bontja teljesen.
Tovább az észleléshez »
M101 GX, SN 2023ixf
Életem első szupernóvája :) Aránylag nehezen találtuk meg a galaxist, de utána a szupernóva már könnyű célpont volt mind a 40, mind a 20 mm-es okulárban. Hosszú nézelődés után két spirálkar is kirajzolódott: az egyik rövidebb, de fényesebb, a másik hosszabb és szélesebb, viszont halványabb. Mint egy jó bor, az idővel csak egyre szebb arcát mutatta a galaxis és a szupernóva is.
Tovább az észleléshez »
M20 DF, M21 NY
Szinte tökéletesen kerek ködösség, kérdés nélkül egy rózsára emlékeztet. A rózsa fodros szirmait három porsáv határolja el. A köd közepe kicsit sötétebb, bár ez lehet, hogy csak a központi csillag torzító hatása. A nyílthalmaz feltűnő és fényes, de közel sem extravagáns. Cserébe egy pillangóra vagy tüdőre emlékeztet, mivel két lyuk is látható benne.
Tovább az észleléshez »
M109 GX
Sokáig kerestem az M108, mire megtaláltam az M109-et... :) Egész fényes, kissé elnyúlt galaxis. Sajnos hamar utolértek a felhők, de egy-egy adandó tiszta pillanatban még meg-megsejtettem egy spirálstruktúrát, küllős szerkezetet.
Tovább az észleléshez »
M102 GX
Kisebb galaxis csillagszerű maggal, szép, csillagokkal teli látómezőben a Draco csillagképben. Nehéz lenne a mostani látvány alapján behatárolni a lentikuláris jelleget: ugyan alakja hasonlít egy lencsére, fényességeloszlása megkülönböztethetetlen egy elliptikus galaxisétól.
Tovább az észleléshez »
M16 DF, M17DF, M24TF
Brutálisan méretű és brutálisan sűrű látómezőben brutális látvány! Az M24 fényesebb csillagai szép láncot alkotnak, mely lánc a nyugati oldalon nyitott. Itt-ott grízesség, ködös fénylés is feltűnik. Rengeteg egyéb apró csillag van a látómezőben.
Tovább az észleléshez »
M81 GX
Nagy, de kissé jellegtelen galaxis. Az M82-nek természetesen a nyomába sem érhet. A központi régióban azért felfedezhető némi aszimmetria, a galaxis nyugati fele egyértelműen fényesebb, mint a keleti. A mag egészen csillagszerű, olyan, mintha egy fánk közepén csücsülne.
Tovább az észleléshez »
M82 GX
Hűha! Hihetetlen, mennyi részlet tárul fel ekkora nagyításon! Abszolút az egyik, ha nem a kedvenc galaxisom lett! Négy porsávot biztosan láttam, és egy ötödik is felsejleni tűnt az észlelés vége felé közeledve. Sok helyütt a porsávok közti csomók fényesek, habosak. Több, mint a fél látómezőt átéri a galaxis. Sokáig elvesztem az apróbb részletekben, biztosan vissza-vissza fogok még ide térni, tényleg gyönyörű, a Messier katalógusban egyedülálló látvány.
Tovább az észleléshez »
M87 GX, NGC 4440, NGC 4476, NGC 4478, NGC 4486
Hatalmas az M87 galaxis! Bár kissé jellegtelen. Magja nem igazán csillagszerű, inkább csak egy központi fényesedésként érzékelhető. Sokkal inkább megfogtak a nyugat felé elterülő NGC galaxisok. Annak ellenére, hogy mind eltörpül az M87 mellett, mindegyik egy kicsit izgalmasabbnak hatott valamiért. Mindnek kicsit más a szerkezete, fényességeloszlása, bár méretben és fényességben egymáshoz rendívül hasonlók.
Tovább az észleléshez »
Markarjan-lánc
Órákig tudnám nézni ezt a látványt. És órákig tudnék mesélni minden laikusnak és amatőrcsillagászatot elutasító hivatásos csillagásznak, milyen csodálatos egyszerre 9 galaxist látni a saját szememmel. Hihetetlen élmény volt, megérte eddig várni ennek a régiónak a részletes felfedezésével. Legjobban az éléről látszó galaxisok fogtak meg, de az NGC 4435-4438 páros is nagy kedvenc lett. A rajz két látómező mozaikja.
Tovább az észleléshez »
M68 GH
Elég nagy kiterjedésű, ezen a kis nagyításon felbontatlan halmaz. Sok tekintetben emlékeztet az M79-re. Nincs jól elkülöníthető magja, fényessége kb. lineárisan csökken, ahogy haladunk kifele. Az egész halmaz grízes, azonban a széleken feltűnően ragyog néhány fényesebb csillag.
Tovább az észleléshez »
M14 GH
Rengeteg apró, halvány csillagból áll. Képe teljesen bontott - bár nem próbálkoznék minden egyes csillagot tökéletes pontossággal lerajzolni. Alakja teljesen szabálytalan, elnyúlt, leginkább egy pillangóra emlékeztet. A sok halvány csillag miatt olyan az összhatása, mint ha valaki egy csipet sót ejtett volna az égre.
Tovább az észleléshez »
M80 GH
Apró, viszonylag halvány gömbhalmaz. Sok halvány csillagból áll, alakja pedig közel sem kör. A széleken, ahol egyébként a fényesebb csillagok java is van, több irányban is megfigyelhetők csápok, nyúlványok. Közepe grízes, magrégiója felbontatlan maradt.
Tovább az észleléshez »
NGC 4038, NGC 4039
Eszméletlenül látványos ütköző galaxispár! Bár a finomabb részletek előcsalogatásához sokáig kell nézni elfordított látással, a fényességkülönbség hamar feltűnik: az NGC 4038 jóval fényesebb a 4039-nél. Mindkét galaxis önmagában nyugati irányban fényesebb. Megkapó látvány ilyen közvetlen közelségből, saját szemmel figyelni az asztrofizikát működés közben!
Tovább az észleléshez »
M49 GX, NGC 4470
Az M49 fényes, jól látható, de kicsit jellegtelen elliptikus galaxis. Csillagszerű magot mutat, fényessége egyenletesen csökken a szélek felé. Az NGC 4470-ben azonban nem lehet központi régiót meghatározni, magja egyáltalán nincs, a galaxis halvány, egyenletes fényű. Méretben nincs ekkora különbség, az NGC 4470 csak egy kicsit kisebb az M49-nél.
Tovább az észleléshez »
M104 GX
Hatalmas, sok részletet mutató galaxis. A magja még éppen csillagszerű marad, központi régiója kiemelkedően fényes, jól elkülönül a halványabb szélső részektől. A porsáv téveszthetetlen, ahogy a sombrero-alak is. A porsáv szinte ugyanolyan halvány, mint az égi háttér. A magrégió közvetlen közelében látható némi fodrozódás. A sombrero alja nyugat fele fényesedik és vastagodik, míg a porsáv feletti rész, ahol a mag is található, alakban és fényességben is szimmetrikus.
Tovább az észleléshez »
M64 GX
Wow! Brutális látvány, mintha egy akkretáló fekete lyukat nézegetnék! Élesen, téveszthetetlenül tekereg a fényes mag körüli porsáv, melyről a galaxis a nevét kapta. A galaxis maga szinte tökéletes ellipszis, szélei diffúzak, szinte selymesek, felhőszerűek. Az északi része egy árnyalatnyival fényesebb a délinél. Magja csillagszerű, illetve a mag körül is szépen elkülönül egy fényesebb központi régió. Szenzációs látvány!
Tovább az észleléshez »
M95 GX, M96 GX, M105 GX
Gyönyörű látvány együtt a három galaxis! Remek nyitánya volt ez az észlelés egy megfigyelési élményekben gazdag észlelőhétvégének! Az M96 nagyobb, fényesebb, mint az M95, cserébe kerekebb is nála. Mindkét galaxis magja csillagszerű, de az M96-é fényesebb, illetve ez különül el leginkább a galaxis diffúz külső területeitől.
Tovább az észleléshez »
M105 GX, NGC 3384
Szinte csillagszerű magot mutató galaxisok, az NGC-t időbe telt észrevennem. A harmadik tagot sajnos a városi égről nem tudtam megfigyelni. Az M105-ben szépen elkülönül a magrégió, a galaxis maga pedig szinte tökéletesen kör alakú. Ezzel szemben az NGC 3384 kissé elnyúlt, halovány pamacs az égen.
Tovább az észleléshez »
M67 NY
Kisebb kiterjedésű, de látványos, sűrű halmaz, fényes csillagokkal. Kifejezetten érdekes a nyugat felé mutató, szinte tökéletesen szabályos rombusz alakzat. A csillagok fényessége kifejezetten változatos, eloszlásuk nagyjából homogén, bár ez a halmaz is több helyen mutat "lyukacsosságot".
Tovább az észleléshez »
M48 NY
Nagy kiterjedésű, de kissé jellegtelen halmaz. Nyugati oldalát egy szinte egyenes csillaglánc uralja, míg keleti oldalán vázaszerűen rendeződnek a csillagok. A halmaztagok fényessége hasonló, nincs köztük kiemelkedően fényes csillag.
Tovább az észleléshez »
M1 SN
Végre sikerült teljes pompájában látnom! Ausztriában csak a felhőkön keresztül mutatta meg magát, részleteket egyáltalán nem lehetett kivenni, most viszont kitűnő ég van. A köd alakja kicsit ovális, engem inkább emlékeztetett egy lekerekített sarkú téglalapra. Fényessége K-en és Ny-on nagyobb, mintha egy súlyzót helyeztek volna bele. A nyugati oldal összességében is fényesebb, mint a keleti.
Tovább az észleléshez »
M50 NY
Gazdag halmaz, ráadásul hatalmas a kiterjedése is. Csillagainak fényessége egyenletes, nincsenek köztük kiugróan fényesek. A csillagok eloszlása egyáltalán nem homogén, inkább csoportokba rendeződnek. A legsűrűbb rész az én olvasatomban egy nyugat felé úszó halacskát ábrázol.
Tovább az észleléshez »
M47 NY
Nagy, fényes halmaz, rendkívül könnyen kereshető. Csillagainak fényessége változatos. Konkrét alakzatokat nem tudok belelátni, csak néhány csillagláncot tudnék kiemelni. A legszebb a halmaz közepén áthaladva köti össze a három legfényesebb csillagot. Az összhatás vonzza a tekintetet, mindenképpen egyike a figyelemre méltóbb nyílthalmazoknak.
Tovább az észleléshez »
M46 NY
Kifejezetten halvány nyílthalmaz. Csillagai meglepően egyenletes fényességűek, mind ugyanolyan halványak. Ennek a halmaznak a kellős közepén is egy lyuk tátong. Ezen a lyukon kívül a csillagok elrendeződése homogén, szinte gömbszimmetrikus. Arra emlékeztet, mintha valaki lisztet hintett volna az égre.
Tovább az észleléshez »
M41 NY
Nagy, kifejezetten fényes halmaz, mely szintén lyukas. Csillagainak fényessége rendkívül változatos, sokuk vörösen világít. A fényesebb csillagokat összekötve leginkább egy hajóorra emlékeztet. A halmaz közepe kifejezetten sűrű, a fényes csillagok ötszög-formában keretezik.
Tovább az észleléshez »
M93 NY
Vettem egy nagy levegőt, és végigszaladtam az összes téli Messier-nyílthalmazon. Fényszennyezett égen, a horizonthoz közel történtek a megfigyelések. Az M93 nem lett a kedvencem, bár valószínű, hogy kisebb nagyításon megkapóbb látványt nyújtott volna. Ha nyugat felől nézem, egy pillangót látok kirajzolódni. Sok társához hasonlóan ez is egy "lyukas" nyílthalmaz, ez esetben a lyukak alkotják a pillangó szárnyait.
Tovább az észleléshez »
M79 GH
Kicsi, sajnos felbontatlan halmaz. Grízessége szembetűnő, de egyedi csillagokra nem tudtam bontani. Ennek ellenére kifejezetten megkedveltem, de igazi nyuszipamacs. Igaz, közel volt a horizonthoz, pont a város fényei felett, illetve a távcsövem sem volt tökéletesen kollimálva. Magrégiót el lehetett ugyan különíteni, azon kívül azonban egyenletes az átmenet az égi háttérbe.
Tovább az észleléshez »
C/2022 E3 (ZTF)
Egyre diffúzabbnak tűnik, bár magja továbbra is csillagszerű. A kóma sokkal kisebb, mint a legutóbbi megfigyeléskor, egyértelműen érzékelhető az üstökös távolodása, halványodása. Kómája K-Ny irányban elnyúlt, ovális. Csóvát már nem lehetett felfedezni.
Tovább az észleléshez »
C/2022 E3 (ZTF)
A mai, tegnapinál jelentősen rosszabb, fátyolfelhős égen tipikusan olyan volt az alakja, mint ahogy a laikusok/gyerekek rajzolnak le egy üstököst. Egy kivétellel: mindkét irányban megnyúlt a formája, mintha két csóvája lenne: egy nagyobbacska kb. kelet felé, és egy picike nyugatnak. A Mars sajnos épp nem fért bele a látómezőbe.
Tovább az észleléshez »
C/2022 E3 (ZTF)
Hatalmas, fényes, gyönyörű! Rendkívül könnyű célpont, főleg a mai tiszta, fátyolmentes égen. Adaptálatlan szemmel először felhőpamacsnak hittem, nem gondoltam, hogy ilyen nagy a szögkiterjedése. A mag kevésbé tűnik csillagszerűnek, mint legutóbb. A kóma és a csóva szinte egybeolvad, fényesség alapján nem különböztethetők meg, csepp alakba fonódnak össze. Sok apró részlet volt megfigyelhető, többek közt a kóma nem egyenletes fényességeloszlása, és a kelet felé elnyúlt csóvácska.
Tovább az észleléshez »
C/2022 E3 (ZTF)
Nagyon rossz, teliholdas égen sikerült először megpillantanom az üstököst. Megtalálása azonban így sem okozott gondot, rendkívül fényesen ragyogott a Szekeresben. Magja csillagszerű, kompakt, jól elkülönül a diffúz kómától. Csóvát nem igazán láttam, inkább csak egy megnyúlást kelet felé. A kóma rendkívül kiterjedt, folyamatosan halványodva veszik bele az égi háttérbe. Még ezen a holdas estén is kifejezetten megkapó látványt nyújtott.
Tovább az észleléshez »
Napfolt-fedés
A napfogyatkozás egyik csúcspontja volt, mikor a Hold elfedett egy napfoltot. Szerencsésen sikerült a be- és kilépést is megörökítenem.
Tovább az észleléshez »
Napfogyatkozás
Utólagos szerencsémre itthonról volt lehetőségem nézni a fogyatkozást. Reggel szikrázó napsütésre ébredtem, majd cirka két órányi szitkozódás következett, míg végre dél körül már meg-meg lehetett pillantani a felhők közt az akkorra rég fogyatkozó napot. Az első kontaktus észlelése így esélytelen volt, akár távcsővel, akár szabad szemmel. Aztán déltől fokozatosan kiderült, a felhőzet elvonult, és a továbbiakban semmi sem zavarta a tökéletes kilátást. A tervem az volt, hogy ötpercenként készítek egy-egy fotót, ez javarészt sikerült is. Közben hol a távcsőben, okulárral, hol a fényképezőm képernyőjén keresztül mutogattam a családomnak is az eseményt, illetve sokszor magam is csak gyönyörködtem a látványban, legjobban a Hold hegyei-völgyei ragadtak meg, ahogy vándoroltak a napkorong előtt.
Tovább az észleléshez »
NGC 6992
Wow! Elképesztően gyönyörű látvány, igazi fodrozódó, hullámzó ködösség, szinte meg tudom érinteni. Rengeteg szálat, filamentumot látni, majd minden rész különböző fényességű. A legnagyobb összefüggő részben szálas szerkezetet látni, rengeteg hullámot lehet elkülöníteni, így olyan a hatása, mintha a viharos óceán partján állnék. Jó lenne egyszer a teljes ködöt egy látómezőben vizsgálni, órákig elnézegetném (melegebb időben...).
Tovább az észleléshez »
NGC 7008
Ismét gyönyörű, felemelő látvány! Mindenképpen fényesebb, és talán nagyobb is, mint Őrimagyarósdról. Az is biztos, hogy lényegesen több részlet látszik, főleg a magzat fejénél tűnik fel egy-egy fényesebb anyagcsomó. A köd szélei habosak, felhősek, szinte csomósak.
Tovább az észleléshez »
NGC 6781
Hatalmas, gyönyörű planetáris! Teljesen kerek, semmi szál, kilógó anyagcsomó nem töri meg a szimmetriát. Nyugati pereme a legfényesebb, de a köd belsejében is felsejlik néhány részlet. A nyugati ív amilyen fényes, olyan keskeny, mindig vissza-visszavonzza a tekintetem. A köd környezete is igen megkapó, szép csillagmezőben láthatjuk.
Tovább az észleléshez »
M73 NY
Mit tehet az amatőr, ha felhőlyukakra vár, s azok alig-alig akadnak? Keres valami fényes nyílthalmazt! Az M73 sem a legnagyobb, sem a legrészletgazdagabb, sem a legmegkapóbb objektum. Inkább azt mondanám rá, hogy aranyos. Három csillaga kifejezetten fényes, szépen kiemelkedik a környező, egyébként sem túl sűrű csillagmezőből.
Tovább az észleléshez »
NGC 6572
Apró planetáris. Mégis, hihetetlenül színes, abszolút megkapó látvány, azonnal kitűnik a környező csillagmezőből. Mindig vissza-visszatérünk hozzá, ilyen jó ég alól egy éjszaka sem lehet kihagyni. A déli része valamivel fényesebb. A színe igazi türkiz, mint a haragos tenger.
Tovább az észleléshez »
Nap
Szikrázóan derült égen készítettem el életem első naprajzát. Remek élmény volt, a Nap tele foltokkal, volt mit megfigyelni. Az egyik napfolt leginkább egy szőlőre, esetleg cápafogra hasonlít, egy másik gyöngyök láncolata, a harmadik mint egy hegycsúcs. Kicsit olyan ez a játék, mint a felhőket nézegetni a fűben fekve, ki milyen alakzatot lát bele? Néhány foltnál remekül megfigyelhető bipolaritás, illetve a legtöbb körül kiterjedt fáklyamezők is feltűnnek.
Tovább az észleléshez »
Endymion
Sokat kellett várnom, míg végre egy komoly rajzot is megengedő, hosszabb derült szakaszt kifogtam. Amikor viszont végre kiderült, tökéletes lett a binokulár teszteléséhez. Az Endymion mindig vonzza a tekintetem: nagy, változatos a táj, rengeteg különböző, apró részlet megfigyelhető, és minden holdfáziskor merőben más arcát mutatja. Külön érdekes volt felemás szűrőpárral nézni, szerintem előnyére vált. A kráter kerek, határozott vonalaival szinte fiatalos megjelenésű. Mögötte kibukkannak egy hátsó kráter falai, hegyei, melyek leginkább egy fogsorra hasonlítanak. A keleti oldal dűlői változatosak, a szürke legkülönbözőbb árnyalatait mutatják. A nyugati kráterfal törmelékes.
Tovább az észleléshez »
Jupiter
Igazán szép látvány, amikor néha ki-kibukkan a felhők közül. Sikerült egy hosszabban tartó felhőlyukat kifogni, ekkor szűkőr segítségével az egyik egyenlítői sáv is látszott. Érdekes volt felemás szűrővel megfigyelni, nekem tetszett az összkép. Viszont még így is vakítóan fényes volt.
Tovább az észleléshez »
NGC 281
Halvány, de nagyon érdekes formájú köd - ugyan a PacMan elnevezést nem értem. A nyugati oldalon remekül látszik egy sötétköd nyúlványának helye, ez a rész talán még az égi háttérnél is sötétebb. A ködben több csillag is ragyog, ezek körül érzékelhető némi fényesedés, mégis, a legfényesebb a köd északi széle.
Tovább az észleléshez »
M57 PL
Most sikerült igazán pontosan megörökíteni az objektumot, annak minden részletével és szépségével együtt. Látszik némi fénylés a gyűrűn belülről, ami mindenképpen világosabb az égi háttérnél. A gyűrű nem teljesen ovális, a hosszanti oldala mentén kicsúcsosodik. A központi csillagot nem lehetett látni.
Tovább az észleléshez »
M8 DF+NY
Hatalmas ködösség és gyönyörű nyílthalmaz, együtt pont kitöltik a látómezőt. A köd nem egybefüggő, hanem különböző alakú és fényességű lebenyekből áll. A ködösség előtt is több csillag látszik. Fodrozódó, sodró, megkapó látvány, amely sok részletet felfed, és kifejezetten egyedi.
Tovább az észleléshez »
M22 GH
Gyönyörű, hatalmas gömbhalmaz a Nyilasban. Szépen tagjaira bomlik, rengeteg benne a csodaszép csillaglánc, csoportosulás. Temérdek, hasonló fényességű csillagból áll, igazán megkapó látvány. Magrégió csak nehezen különíthető el, nincs egyértelmű sűrűsödés, a teljes halmaz csillag- és fényességeloszlása kifejezetten homogén.
Tovább az észleléshez »
M28 GH
Apró gömbhalmaz a Nyilasban, bontani sajnos nem sikerül, bár lehet, hogy ez inkább a párás, vastag légrétegeknek tudható be. Egyértelmű magrégió különíthető el, amely szinte csillagszerű. Ezen túl a fényessége homogén, a széleinél hirtelen vág le. A halmaz nagyon kerek, fényessége (külön-külön vizsgálva) a magrégión belül és kívül is homogén.
Tovább az észleléshez »
M34 NY
Újra meglátogattam ezt a nyílthalmazt, ezúttal ésszerű(bb?) nagyítást alkalmazva. Gyönyörű, egyből szembetűnő a gazdag, hatalmas spirálforma, mintha egy ködösség nélküli galaxist néznék. Sok csillagával jól elkülönül az égi háttértől. Így másodjára egészen megszerettem.
Tovább az észleléshez »
M76 PL
Rettentő érdekes planetáris. hasonlít ugyan némileg az M27-re, de annál sokkal szögletesebb, közepe szinte téglalap alakú. Néhány pillanatra a halvány, félkört formázó oldalsó lebenyek is feltűnnek. Mindkét lebeny szabályos, de mintha egy rés választaná el őket a központi téglalaptól, mely utóbbi nyugati fele jelentősen fényesebb.
Tovább az észleléshez »
NGC 7008
Méltón lett a Magzat-köd a tábor egyik legnagyobb látványossága. Szűrő nélkül is csodálatos formákat, fodrozódást, részleteket mutat a köd. Minél tovább figyelem, annál több ködösség tűnik fel. A magzat forma nagy nagyításon teljesen egyértelmű, tökéletesen kivehető. Kisebb nagyításon inkább egy teli nyolcasra/végtelen jelre hasonlított, melynek az egyik lebenye fényesebb a másiknál. Gyönyörű objektum!
Tovább az észleléshez »
NGC 7510
Egyenlő oldalú háromszöget formázó, kompakt nyílthalmaz. Engem leginkább egy imádkozó sáska fejére emlékeztet a csillagok elrendezése. Négy csillaga kifejezetten fényes, a többi halványabb. Utóbbiak egymást közt nem mutatnak nagy fényességkülönbséget. A csillagok jelentős része a háromszög keleti és nyugati csúcsaihoz összpontosul, a háromszög belsejében csak kevés található.
Tovább az észleléshez »
C/2017 K2 Pan-STARRS
Kisebb üstökös teljesen kerek kómával és egy igen halvány, vékony csóvával, ami csak a kiemelkedő átlátszóságú pillanatokban válik láthatóvá. A kóma a csóvával ellentétes oldalon fényesebb, esernyőszerű, néha pedig feltűnik egy nagyon diffúz mag is. Péter Attila lézeres vezetésével egyszerre 5-6 távcső fordult felé a táborban, élvezet volt nézni az érdeklődők kígyózó sorait.
Tovább az észleléshez »
M10 GH
Szinte tökéletesen kerek, szabályos gömbhalmaz. Fényessége is rendkívül egyenletesen csökken a szélek felé haladva, magrégió nem különül el. A csillagok eloszlása is feltűnően homogén, a legtöbb tagot sikeresen bontja a távcső. A háttér inkább grízes, mint ködös.
Tovább az észleléshez »
M12 GH
Egyáltalán nem kerek, inkább szögletes, szinte egy lapos x-re emlékeztet. Néhány tiszta, rezzenéstelen pillanatban felragyog ugyan egy-egy csillag, de összességében nem sikerül felbontani a halmazt, a legtöbb helyen az észlelés végéig ködös marad. Valamiért az M107-re emlékeztet, bár kistestvérénél jobban tetszik.
Tovább az észleléshez »
M52 NY
Jellegzetes, könnyen megtalálható, viszonylag gazdag nyílthalmaz. A csoport közepe üres, viszonylag nagy területen hiányoznak a csillagok, ezt az űrt láncot alkotva fogják közre a halmaztagok. A középső régiótól távolodva is több szép csillaglánc, -gyűrű fedezhető fel.
Tovább az észleléshez »
M103 NY
Háromszög, karácsonyfa, A-betű, és még sorolhatnám, hányféle alakzat, forma látható bele ebbe az objektumba. Közepesen gazdag halmaz megkapó csillagmezőben, ÉD irányban megnyúlva. Három legfényesebb csillaga egyenlő szárú háromszöget formál. A VEGA'22 tábor alatt megtartott rajzos workshop során rengeteg rajz készült róla, igen népszerű célponttá vált a hét során.
Tovább az észleléshez »
M29 NY
Kis kiterjedésű, néhány csillag alkotta nyílthalmaz. Alakja nagyon jellegzetes, a környező sűrű csillagmezőben is könnyen felismerhető, egyesek szerint egy gyárkéményre hasonlít. A halmaz csillagai kivétel nélkül fényesek, és környezetük is igen megkapó. Viszonylag kis mérete ellenére rendkívül könnyen kereshető.
Tovább az észleléshez »
M97 PL
Halvány, de igen jellegzetes planetáris köd. A remek trahütteni ég alól nekem szűrő nélkül tetszett legjobban a látvány. Szépen látszik a bagoly mindkét szeme. Bár a nyugati valamivel halványabb, mindkettő jól elkülönül az égi háttértől. Ugyanez igaz a köd többi, fényesebb részére is, a kelet felé eső részek egyértelműen fényesebbek a nyugatiaknál.
Tovább az észleléshez »
NGC 4565
Eszméletlenül gyönyörű galaxis, a látómező több, mint harmadán húzódik keresztül. Sok részlet megfigyelhető: a központi dudor rendkívül fényes, egyik fele kicsit kisebb, mert nem tökéletesen éléről látunk rá a galaxisra. Ugyanez igaz a galaxis korongjára is, egyik oldala valamivel vaskosabb, fényesebb a másiknál. A galaxison végighúzódó porsáv egyértelműen kivehető, elkülönül az égi háttértől, feltűnő része az összképnek. A kelet felé elhúzódó korongrészlet valamivel hosszabb a nyugatinál. Igazán megkapó látvány!
Tovább az észleléshez »
M65 GX, M66 GX
Nagyon szép páros, egy élmény őket egy látómezőben látni. Az M65 elnyúltabb, szivar alakú, magja a nyugati részére tolódott, kifejezetten fényes. Az M66 ezzel szemben ovális alakot mutat, néhány jobb pillanatban mintha spirálkarokat is ki lehetne venni. Magja ennek is fényes és jól elkülönülő. Minél tovább figyelem őket, annál jobban betöltik a látómezőt és annál feltűnőbbek lesznek a köztük levő különbségek.
Tovább az észleléshez »
M107 GH
Apró, halvány gömbhalmaz. A környező csillagmező gazdag, szép csillagláncokkal. A halmaz maga inkább mutat egy galaxiséhoz hasonló képet. A közepe, illetve az északi és déli szélei fényesebbek az átlagnál, ezzel bogárszerű alakot adva a halmaznak. Csillagot sajnos egyet sem sikerült felbontani.
Tovább az észleléshez »
M53 GH
Nagyon érdekes halmaz. Kicsi, de fényes. Egyértelműen elkülönül egy magrégió, melynek csillagai rendkívül fényesek. A külső részeket azonban alig lehet csillagokra bontani, csak néhány látszik külön. A halmaz egészen gömbszimmetrikus, bár körvonalai néhány más halmazhoz hasonlóan egy virág alakját kölcsönzik neki.
Tovább az észleléshez »
M3 GH
Igen szép és nagy kiterjedésű gömbhalmaz, a nagyítás is rendkívül jól áll neki. Hasonlít az M15-re, de annál valamivel kisebb. Fényességprofilja szinte tökéletesen lineáris, egyenletesen csökken kifelé haladva. A csillagok eloszlása is kifejezetten egyenletes, nehezen különíthető el magrégió. A külső területeken azért feltűnik pár fényes csillaglánc. A legkülső területek szabálytalan alakja egy virág formáját kölcsönzik neki.
Tovább az észleléshez »
M40 DS
Sajnos az éjszaka semmi másra nem volt jó, mint nyílthalmazokat, kettősöket nézni, azokat is leginkább észak felé, így nem sok elérhető célpont maradt. Az M40 csillagai a környező csillagokhoz képest viszonylag halványak. Egyértelmű fényességkülönbség látható a pár nyugati tagja javára.
Tovább az észleléshez »
Lambert
Közös egyesületi észlelés alkalmával gondoltam, hogy míg Bánfalvi Péter elkalauzol minket az egyesületi csillagda kivetített képén, én saját távcsövemen keresztül (is) fogom követni az eseményeket. Miközben hallgattam az előadást, nézegettem a holdbéli tájakat, célpontot is kerestem aznapra. Ez lett a Lambert-kráter, mely egy fiatalos kinézetű, 30 km átmérőjű kráter a Mare Imbrium déli részén. Épp a terminátoron tartózkodott, keleti falának csak a legteteje látszott ki az árnyékból. A külső kráterfal lépcsőzetes, teraszos, a rossz seeing ellenére is sok apró részlettel. Környezetében rengeteg a vetődés, gyűrődés, melyek szinte mind erről a kráterről indulnak ki, így olyan hatást keltve, mintha a becsapódás egy hatalmas "X" kellős közepébe történt volna. Ami engem azonban legjobban megkapott, az az a temérdek árnyalat, ami most látszik; árnyék és árnyék közt is jelentős különbségeket lehet megfigyelni.
Tovább az észleléshez »
A Hold színei
Sosem gondoltam volna, hogy a Hold színei érzékelhetők szabad szemmel! Néhány kráter lerajzolása után úgy gondoltam, még csodálom kicsit égi kísérőnket, így betettem egy kisebb nagyítást adó okulárt a távcsőbe, hogy a teljes korong beleférjen a látómezőbe. Tökéletes éjszaka volt, rezzenéstelen légkörrel, pára és egyéb zavaró tényezők nélkül. Nem használtam holdszűrőt, és milyen jól tettem! Hihetetlen látvány tárult elém, kékes és barnás területek sokaságát láttam meg. Annyira nem számítottam rá, megmutattam több családtagnak, de ők is látták a színeket, így már elhittem, hogy valós jelenséget érzékelek. A kékes árnyalatok inkább a sötét mare-területeken jelentkeztek, míg a barnák kb. egyenletesen voltak elosztva. Mindenképpen a kékek voltak könnyebben észrevehetők, a barnák csak hosszabb nézelődés után tűntek fel. Végül a legsikeresebb technikának az mutatkozott, ha nem konkrétan a Holdra, hanem "mögé" néztem, mint aki csak gondolataiba merülve bámul. Így, bár nem volt semmi éles fókuszban, a színek szinte azonnal feltűntek. Annyira különleges alkalomnak gondoltam, muszáj volt rajzot is készítenem. Hozzávetőlegesen felrajzoltam a jelentősebb alakzatokat, fényes krátersávokat, a fázist, aztán bejelöltem, hol és milyen erős színeződést látok. Sajnos a kidolgozott rajz túlszaturált lett, ennyire nem volt szembeszökő a jelenség, sem erőteljesek a színek, így a technikán mindenképp javítani kell még. A színek árnyalatát viszont szerintem sikerült helyesen visszaadni. Ennek ellenére egy érdekes élményen, és első próbálkozásra szerintem nem túl rosszul sikerült észlelésen vagyok túl, ami mindenképp sokáig emlékezetes marad.
Tovább az észleléshez »
Liebig
A Mare Humorum nyugati felén fekvő, 37 km átmérőjű Liebig remek látványt nyújtott a mai ég alól. Hónapok óta nem volt ennyire szikrázóan derült, minden észlelhető részlet látszott a Holdfelszínen. A kivételes körülményekkel megsegítve rengeteget időztem a kráternél, ugyanis rengeteg érdekesség volt megfigyelhető a környezetében. Azonnal feltűnő két kisebb parazitakráter, illetve egy nagyobb, teljesen árnyékba burkolódzó terület az északkeleti krátersáncon túl. A krátereket romos dűlők, finoman emelkedő kráterfalak kötik össze, míg a tőlük nyugatra található területek jelentősen világosabbak. A Liebig kráterfalai simák, árnyéka szinte kígyózik, belseje sima, lapos.
Tovább az észleléshez »
Marius
Egy tökéletes este remek lezárása. Bár a 10/10-es seeinget ekkorra felváltotta némi fuvallat, még mindig szinte rezzenéstelen holdbéli táj tárult elém. Feltűnően gyönyörű volt a 41 km átmérőjű Marius kráter vidéke. A kráter maga sima falú és aljzatú, fiatal megjelenésű, bár központi kiemelkedést nem láttam. Az igazi csemegét azonban a kráteren keresztülfutó hegysánc adja. É-D-i irányban fut, egy kb. 10 km átmérőjű, fiatal kráter mellett kezdődik, majd egy ugyanilyenbe futva ér véget. Közben több sánc, domb és vetődés tarkítja, rendkívül változatosak az ezek által vetett árnyékok. A déli kis kráter mellett megfigyelhető a Rima Marius is, mely sajnos nem fért már rá az észlelőlapra, de mindenképpen megér majd még egy felkeresést és egy rajzot, mivel remek látványt nyújt a tekergőző rianás.
Tovább az észleléshez »
vdB 1 RF
\\ Újrascannelés! \\ Könnyen kereshető, de nehezebben látható, tetszetős kis reflexiós köd. Szűrő nélkül alig-alig látszik de UHC szűrőt alkalmazva idővel rengeteg részlet feltárul, érdemes rajta sokat időzni! Nem csak a fő csillagcsoport, hanem más LM-beli csillagok körül is látszik ködösség. A fő köd tágabb környezetben, 20 perc szemlélődés után már egy háttérfénylés is láthatóvá vált, egy kb. 10"-es ellipszis alakú területen. A fő ködösség a két alsó, keleti csillag körül fényesebb, a két fenti/nyugati csillagnál a kiterjedése a nagyobb. A két párost egy görbült híd is összeköti. Remek érzés volt, ahogy percről percre tárultak fel kis ködrészletek, egyre többet lehetett látni az objektumból. Emlékezetes évnyitó észlelés marad! Az észlelés megegyezik a https://eszleles.hu/melyeg/996 címen találhatóval, azonban újra bescanneltem a rajzot egy jobb felbontású, újabb scannerrel, amivel már nem veszett el az a néhány finom részlet, amit eddig hiányoltam.
Tovább az észleléshez »
M38 NY
Méretben az M37-hez és M36-hoz képest kisebb, megjelenésben inkább az M37-hez hasonlító, sűrű, de kis fényességű csillagokból álló halmaz. Közepén lyuk tátong, a teljes halmaz méretéhez képest elég nagy területen egy csillag sem tűnik fel. Tágabb környezete társaihoz hasonlóan csillagos, bár nem olyan kiemelkedően, mint az M37-é.
Tovább az észleléshez »
M36 NY
Az M37-hez képest jóval kevesebb, de szignifikánsan fényesebb csillagokból álló, laza halmaz, társánál szerényebb csillagmezőben. Keresőben együtt látszik az M38-cal, így is remek látványt nyújtanak. Központi vidéket nehezen, de talán ki lehet jelölni. A halmaz egésze kb. szimmetrikusnak nevezhető. Sok a szép, fényes lánc a halmazon belül és környezetében is.
Tovább az észleléshez »
M37 NY
Rengeteg csillagból álló nyílthalmaz! Bár a csillagai nem túl fényesek, az összhatás megkapó. A keresőben épp belefér egy látómezőbe az M36-tal. A környező csillagmező a LM-n túl is rendkívül gazdag. A halmazban elég jól elkülöníthető egy központi régió, ahol olyan sűrűn helyezkednek el a csillagok, hogy füstösnek, szinte ködösnek tűnik. Sok a szép csillaglánc, mintha a halmaz karjai nyúlnának ki. Engem néha egy spirálgalaxisra emlékeztet.
Tovább az észleléshez »
vdB1 RF
Könnyen kereshető, de nehezebben látható, tetszetős kis reflexiós köd. Szűrő nélkül alig-alig látszik de UHC szűrőt alkalmazva idővel rengeteg részlet feltárul, érdemes rajta sokat időzni! Nem csak a fő csillagcsoport, hanem más LM-beli csillagok körül is látszik ködösség. A fő köd tágabb környezetben, 20 perc szemlélődés után már egy háttérfénylés is láthatóvá vált, egy kb. 10"-es ellipszis alakú területen. A fő ködösség a két alsó, keleti csillag körül fényesebb, a két fenti/nyugati csillagnál a kiterjedése a nagyobb. A két párost egy görbült híd is összeköti. Remek érzés volt, ahogy percről percre tárultak fel kis ködrészletek, egyre többet lehetett látni az objektumból. Emlékezetes évnyitó észlelés marad!
Tovább az észleléshez »
M44 NY
Ezt a mélyég-objektumot majdnem annyiféleképpen nevezik, ahány fényesebb csillagot a halmaz tartalmaz. :D A csillaghalmaz laza szerkezetű, némely nyílthalmazhoz képest kevés, de fényes csillagból áll, már szabadszemmel is könnyedén meg lehetett pillantani a hajnali égen. A környéken több szép csillagláncot is felfedezni. Összességében megkapó összhatású
Tovább az észleléshez »
M35 NY
Hatalmas, gyönyörű halmaz, rengeteg csillaggal. Bár a csillagok nem túl gömbszimmetrikusan helyezkednek el, mindegyikük fényes, és mivel rengeteg van belőlük, az objektum kellően kis nagyításokon akár gömbhalmaznak is tűnhetne. A halmaz közepén van némi sűrűsödés, de nem lehet magrégiót elkülöníteni. A középponttól távolabb látszik néhány igen szép csillaglánc, ezek közül is a DDNy-i a legszembetűnőbb. A csoport csillagainak egymáshoz viszonyított fényessége leheletnyileg tér csak el, a halmaz e téren kifejezetten homogén. A környező csillagmező is viszonylag gazdag.
Tovább az észleléshez »
M78 RF
Kis reflexiós köd az Orionban, viszont több részlet is szépen látszik az ekkor kristálytiszta ég alól. A köd alakja leginkább egy medúzáéhoz hasonlítható, déli oldala egyértelműen fényesebb, majd észak felé folyamatosan halványul. Igaz ez a köd külső kerületétől befelé haladva is. A középrész elég halovány ahhoz, hogy egy kis szál is megpillantható legyen É-D-i irányban a ködösség közepén. Minél tovább nézem, ez a rész annál kontrasztosabb. A köd közepén két, a környező mezőhöz képest is viszonylag fényes csillag csücsül, mint az ikrek a bölcsőben. Amilyen kicsi, olyan szép összhatású kis objektum, véleményem szerint méltánytalanul alulészlelt.
Tovább az észleléshez »
M77 GX
Fényesebb spirálgalaxis a Cet csillagképben. Ennek ellenére formája elliptikus marad. Magja erős, jól kivehető és elkülönülő, azonban kevés szerkezet figyelhető csak meg. Az ellipszis alsó fele egyértelműen világosabb a túloldalnál, talán egy spirálkart is sejteni lehet benne. Nagyobb nagyításon Plössl okulárral sokat veszít a fényerejéből.
Tovább az észleléshez »
67/P Churyumov-Gerasimenko
Kisebb, de fényes, könnyen megtalálható üstökös. A magja egészen diffúz, DC=2. Kómája kerek, diffúz, a maghoz képest nagy kiterjedésű. A csóvát kb. 15' hosszan lehet látni, jól elkülönül az égi háttértől. Színt ilyen kis távcsőben nem mutat, azonban sikerült jókor megfigyelni, mivel a körülötte lévő fényes csillagok szinte tökéletes hatszöget formálnak, melynek épp a közepén látható most az üstökös.
Tovább az észleléshez »
C/2021 A1 (Leonard)
Gyönyörű üstökös! Elsőre csak a magot pillantottam meg, aztán minél tovább néztem, annál inkább elkezdett kirajzolódni a vékony, hosszú csóva is. Uralta a látómezőt, még úgy is, hogy nem volt magasabban 20-25 foknál. Magja kicsit elliptikus, felfedezhető egy csillagszerű csomósodás. Körülötte a kóma kiterjedt, a magtól eltekintve fényessége kifelé haladva egyenletesen csökken, majd beleveszik az égi háttérbe; DC=4. A kóma átmérője kb. 9', folyamatosan megy át a csóvába. A mag és a csóva közt egy, a csóvánál fényesebb, háromszög alakú rész is észlelhető. Az üstökös anyaga PA 350° irányban elvékonyodik és körülbelül 35' hosszú, nagyon diffúz, viszonylag vékony és a kómához képest halvány csóvát formál. Színt nem mutat, azonban a méretével és fényességével tökéletesen kompenzál, nagy élmény volt észlelni.
Tovább az észleléshez »
NGC 6543
Hosszú keresés után, de megvan! Egyértelműen a színéről ismerhető fel, ami gyönyörűen látszik már első pillantásra is. Világoskék, zöldes- és némi ciánkékes beütéssel. Struktúra is felfedezhető, a karimája, külső gyűrűje egyértelműen fényesebb a belső részeknél, a keleti oldalon pedig egy szál is feltűnik, amint az objektum közepe felé mutat. Ezen felül az ovális fő struktúrán kívül is látszik anyagfelhő, halvány, háromszögletű csúcsokként tűnnek fel a K-Ny tengely mentén. Érezhető, miért adták neki a Macskaszem-köd nevet. :)
Tovább az észleléshez »
M51 GX
Kifejezetten szépen hozza a távcső, bár igen alacsonyan jár. A két galaxismag tökéletesen kivehető, a galaxisok komplett méreteivel arányosak. Az összekötő híd nem egyértelmű, csak sejlik, viszont a fő galaxisban EL-sal szépen látszik egy fényesebb spirálkar kelet felé.
Tovább az észleléshez »
M71 GH
Az őrimagyarósdi párás éjjel után itt végre nem babrált ki velem (annyira) a légkör. Több csillagot bontott, és előjött a gömbhalmaz aszimmetrikus alakja is, bár még némi ködösséggel kísérve. A fényességcsökkenés belülről kb. egyenletes. Nagyobb nagyítással sikerül ugyan több csillagot bontani, de jelentősen veszít a fényességéből. A halmaz K-Ny irányban némileg elnyúlt, de néhány más helyen is látszanak "csillagnyúlványok".
Tovább az észleléshez »
Lansberg
38 km átmérőjű, 2750 m mély, szinte teljesen kör alakúnak látszó, romos szerkezetű kráter, az árnyéka szépen körüljárja a központi dómkomplexumot. A két csúcsból álló dudor magasra emelkedik, maga is kisebb árnyékot vet, és kifejezetten fényes, csak az egyik terasz fényessége mérhető össze vele a környéken. A két dóm közti területen is érdekesen játszik a Nap fénye. A kráterbelső kifejezetten sötét, hamuszürke, de a teraszok világosabbak, szép színátmenetekkel. Sok vékony törés feltűnik a teraszok közt, és a nyugati, külső lejtőn is. Érdekesség, hogy a szovjet Luna-5 a kráter közvetlen közelében csapódott be 1965-ben.
Tovább az észleléshez »
Encke
A Keplertől nem messze található ez a körülbelül 28 km átmérőjű, 750m mély kráter. Kifejezetten hatszögletű, főként ebben a megvilágításban érvényesül az alakja. A központi dómon kívül több kiemelkedés is észlelhető, amik a Kepler krátert létrehozó égitest becsapódásakor keletkezett, messzire repült törmelékanyag részei. A keleti kráterfal töredezett, vékony, két terasz könnyen felfedezhető. A nyugati oldal több, mint fele árnyékba burkolódzik, sok részlet marad így rejtve. Érdekes a kráterből kiinduló hegylánc szerkezete is.
Tovább az észleléshez »
M42 DF, M43 DF
Most érte meg igazán kis nagyítással nézni ezt a ködöt. Csodásan rajzolódik ki a ködösség, a fodrozódás, a különböző, halványabb régiók. Nagyobb távcsőbe nézve (de már az én 20 centisemben is) egyenesen sötétadaptációvesztést okoz ennyire tiszta ég alól. Megtáltosodik, hatalmassá válik ilyenkor az objektum. A Trapézium néhány csillagát nehéz felfedezni, annyira fényes körülöttük a köd. Szép, kontrasztos a madár alak, a nyugati szárnya 1/3 LM-nyi hosszan nyúlik el.
Tovább az észleléshez »
M33 GX
Fenomenális látvány, majdnem kitölti a látómezőt. Nincs mindenhol egyértelmű határa, sok helyen diffúzan veszik bele az égi háttérbe, kivéve a spirálkarokat. Ezekből 3 nagyon könnyen megfigyelhető, egy pedig idővel rajzolódott ki. Hosszasabb megfigyelés, illetve EL segítségével a karokban porsávok is megfigyelhetővé váltak. A galaxismag feltűnően fényes, ellipszoid, a diffúz külső régiók keleti részei valamivel fényesebbek a nyugati oldalnál. A galaxis szabad szemmel is könnyedén kivehető volt a csodálatos ausztriai ég alól.
Tovább az észleléshez »
M45 NY
Ködösség a Plejádokban! Nagy élmény volt vizuálisan is megpillantani azt, amit eddig csak asztrofotókon láttam. A hét csillag közül hat körül egyértelműen ott fénylett a reflexiós köd. Jól illik hozzá a 30x-os nagyítás is, szépen kitölti a látómezőt. Klisé objektum vagy sem, engem újra elvarázsolt.
Tovább az észleléshez »
NGC 6888
Hihetetlen látvány, a teljes ködösség feltűnik, körbeér, nem is sarló, inkább buborék alakja van. Sok szálas részlet látszik, egyértelműen jelentkeznek a különböző régiók közti fényességkülönbségek. É-D irányban fedezhető fel a legtöbb részlet. Szép a környező csillagmező is.
Tovább az észleléshez »
M2 GH
Kissé szegényes látómezőben helyezkedik el ez a szép halmaz. Ekkora nagyítással még nem igazán bontott. Formája kicsit tojásdad, ellipszoid, K-Ny irányban elnyúlt. Magja viszonylag jól definiált, szabályos kör alakú, azon kívül azonban nagyon egyenletes a fényességcsökkenés, a szélek folyamatosan vesznek bele az égi háttérbe.
Tovább az észleléshez »
M15 GH
Szép, nagy kiterjedésű gömbhalmaz, bár teljesen nem bontott. Magja kicsi, de fényes, sűrű, jól elkülöníthető. A magrégión kívülre érve a fényességcsökkenés nagyjából egyenletes. A halmaz nem teljesen gömbszimmetrikus, K-Ny irányban kissé elnyúlt, felfedezhető néhány nyúlvány, csillaglánc.
Tovább az észleléshez »
M17 DF
Gyönyörű látvány ekkora távcsőben! Remekül látszik a hattyúforma, feltűnő a nyugati részben található sötétköd, a hattyú "farktollai", és a mögöttük kirajzolódó habos ködösség. A köd közepe, illetve a sötétködöt körülölelő régió feltűnően fényesebb. Néhány ködrészlet, fodrozódás a hattyú "teste" alatt és fölött is kivehető.
Tovább az észleléshez »
NGC 6888
Szűrő nélkül csak a hűlt helyét lehetett látni, de OIII szűrőt használva gyönyörűen jöttek elő a fodrozódások és a sarló alak, elbűvölő látvány! Szép csillagmezőben helyezkedik el a ködösség, amely szálas, szinte teljesen körbeérő. Az É-D-i vonalon helyezkednek el a legfényesebb, legvastagabb régiók, a legtöbb részlet ezekben fedezhető fel.
Tovább az észleléshez »
M8 NY+DF
A nyílthalmaz igen szép, szimmetrikus, sok benne a fényes csillag. A köd kissé halvány, bár a központja könnyen felismerhető. Részletek azonban ilyen kis nagyítás és a nyugvó Tejút mellett alig látszanak. Érdemes lenne nagyobb nagyítással és különböző szűrőkkel is megvizsgálni az objektumot.
Tovább az észleléshez »
NGC 884, NGC 869
Igazán elképesztő látvány a kis nagyítás és hatalmas látómező mellett. A látómező tele van csillagokkal, de a két halmaz így is egyértelmű, jól kivehető. A nyugati halmaz gömbszerűbb, egyenletesebb benne a csillagok eloszlása, míg a keleti gyűrűs formát mutat, elkülönülő csoportosulásokkal. Ebben látszik a halmaz legfényesebb csillaga is, az összkép egy eljegyzési gyűrűre emlékeztet. Ennek ellenére a fényesebb csillagok zöme a nyugati halmazban található. Sok szép csillagláncolat is látszik a közelben.
Tovább az észleléshez »
M39 NY
Könnyű, nagy célpont, szépen elkülöníthető a Tejút háttércsillagaitól. Három legfényesebb csillaga majdnem tökéletes szabályos háromszöget formál, a többi fényesebb csillag kissé a halmaz közepe felé csoportosul. Kisebb nagyításon már rengeteg háttércsillag tűnik fel, ekkor nehezebb elkülöníteni ezt a laza, de mutatós halmazt.
Tovább az észleléshez »
M13 GH
Hatalmas, mint mindig, gyönyörű, mint mindig. Nem véletlen hívják "Nagy" Herkules gömbhalmaznak. A mai éjszakán olyan formája volt, mint egy éppen nyíló virágnak, ahol a magrégió alkotja a virág közepét, a nyúlványszerű, szálas csillagcsoportok pedig a virág szirmait. A fényességcsökkenés a magtól kifelé sokáig lineáris. A halmaz D-DNy felé kissé elnyúlt, a mag nem pont középen helyezkedik el. Nem bontható minden csillag, a legszebb látványt EL-sal adja.
Tovább az észleléshez »
M11 NY
Elsőre, főleg kisebb nagyítást alkalmazva, gömbhalmaznak néztem, olyan sűrű és csillagokkal teli. 12x-os nagyításon már egyértelmű a névadó V-betű, melynek szárai közt mintha sötét sáv húzódna. A szárak találkozásánál különösen sűrű a csillagmező, és itt található egy fényes előtércsillag is. A fő alakzaton kívüli csoportosulások már gömbszimmetrikusabban helyezkednek el. Bár már 120x-os nagyítás is szinte teljesen bontja a halmazt, 300x-os nagyítással pedig már minden csillag megkülönböztethető, ekkora nagyítással és nagy látómezővel teljesedik ki igazán a halmaz.
Tovább az észleléshez »
Holdsarló
2.2 napos holdsarló a nyugati égen. 1 db RAW fénykép, Darktable-ben és GIMP-ben szerkesztve.
Tovább az észleléshez »
M71 GH
Párásodással nagyban küzdve lett megfigyelve. Sajnos 46x-on nem bontja, és 120x-on is csak a mag környékén tűnik fel néhány egyedi csillag. Szinte tökéletesen gömb alakú halmaz. Nincs egyértelműen elkülönülő magrégió, a fényesség teljesen egyenletesen csökken kifelé haladva, a halmaz szélei folyamatosan mennek át az égi háttér sötétjébe. Szárazabb időben mindenképp visszalátogatok, látszik, hogy nagyon szép, de most nem alkalmas az idő a további részletek felfedezésére. Ceruzarajz negatívja.
Tovább az észleléshez »
M31 GX, M32 GX
Új, nagylátószögű okulár tökéletes próbája. Most teljesedett ki igazából az objektum, most volt igazán érdemes lerajzolni. Teljességgel uralja a látómezőt. Feltűnt az M32 is egy egyértelműen kivehető, viszonylag fényes, magjától kifelé szépen halványodó pacaként. Az Androméda magrégiója nagyon fényes, ilyen jó égen azonban a külsőbb részek adják a legtöbb csemegét: a galaxis végignyújtózik a látómezőn, több porsáv struktúrája pedig kifejezetten jól látszik. EL-sal még inkább feltűnnek a részletek. Ceruzarajz negatívja.
Tovább az észleléshez »
M27 PL
Gyönyörűen rajzolódik ki a köd struktúrája, még szűrő nélkül is. UHC szűrővel feltűnőbbé válnak a súlyzóformán kívüli régiók, illetve a súlyzó két végén lévő anyagcsoportosulások. A nagyjából kerek ködösség külső része valamivel fényesebbnek hat a belsőnél, míg a súlyzóforma egyértelműen elkülöníthető, uralja a látómezőt. A súlyzóforma határai élesek, míg a kerek ködösséget diffúzság jellemzi. Remek látvány, amely idővel egyre javul. Ceruzarajz negatívja, szűrő nélkül örökíti meg az objektumot.
Tovább az észleléshez »
M5 GH
Gyönyörű gömbhalmaz! 46x-sal inkább a külső régiók csillagait lehet elkülöníteni, 120x-sal már teljes a bontás. A halmaz maga kissé ellipszoid alakú, a magtól Ny-ÉNy felé kicsit eltolt, erre több csillag látható. A magrégió egyértelműen kivehető, a szélein elég hirtelen esik a fényesség, majd innentől kifelé a fényességcsökkenés kb. lineáris. Megkapóak a külsőbb régiókban felfedezhető csillagláncok, kisebb csoportosulások. Ceruzarajz negatívja.
Tovább az észleléshez »
Jupiter
A remek őrimagyarósdi égen majd' kisüti az ember szemét, nem tudtam megállni, hogy ne nézzek rá. A távcsőben 10-12 felhősáv mutatkozott a légköri viszonyoktól függően, mindegyik különböző színben pompázva. A sötétebb területek barnák, narancsok, a világosabbak bézsek, latte-színűek. A kép kifejezetten kontrasztos. Sajnos a GRS nem tűnt fel. A poláris régiókban folyamatos átmenet látszik, az egyenlítői sávban némi forma, habosság is kivehető. A Galilei-holdak hasonló fényességűek, némi szín kivehető az Io-n és az Europán. Ceruzarajz negatívja.
Tovább az észleléshez »
Szaturnusz
Először a Jupitert néztem meg, az azóta eltelt időben sajnos romlott az ég, de még így is elvarázsol, mint mindig. A Cassini-rés könnyen kivehető, az Encke-rés a közepes seeing révén inkább csak sejthető. A gyűrűk egyértelműen fényesebbek a bolygónál, dőlésszögük egy tavalyi észleléssel összehasonlítva észrevehetően csökkent. Mivel nem sokkal oppozíció után vagyunk, a bolygó alig vet árnyékot a gyűrűkre. A bolygón megfigyelhető több sötétebb, barnás felhősáv, a legtöbb terület azonban sárgásbézs színt mutat. Ceruzarajz negatívja.
Tovább az észleléshez »
Tisserand
Az új év első észlelése, de sajnos csak 10-15 percem volt rá egy felhőablakban, utána újra beborult. A Mare Crisium szélén található kráter -ami alig törmelékes, viszonylag fiatal, egyszerűbb felépítésű- egy még fiatalabb, teljesen ellipszoid kísérőkráterrel és egy apró parazitakráterrel osztozik a területen. A fő kráter csepp formájú, fele árnyékba burkolódzik, másik felén szép átmenet látható sötétszürkéből szinte fehérbe. A központi dóm kiemelkedik az árnyékból. Dél felé, a kráterfal másik oldalán egy igen világos régió (egy dóm?) látható. A környező holdfelszínen sokat változnak a szürkék, sok sötétebb terület is felfedezhető a környéken.
Tovább az észleléshez »
Archimedes
Véleményem szerint jobbkor nem is észlelhettem volna a régiót! A nyolcnapos Hold terminátorvonala már nincs messze a krátertől, a környező dómokkal, hegyes területekkel olyan a hatás, mintha egy apokalipszist hozó meteor lépett volna ki egy hollywoodi akciófilmből! A árnyékok már nagyon hosszúak, még a kisebb káterszomszéd, a Bancroft esetén is. Az Archimedes belseje lávával teli, kifejezetten sima, homogén, viszonylag sötét. A keleti kráterfal lankás, változatos, a nyugati valamivel magasabb és világosabb nála. Északon van egy teljesen lerombolódott rész, ami már nem magaslik ki a környezetéből. Hasonló eróziós folyamat figyelhető meg dél felé is, egy cápafog-formájú hegy árnyékában. Ezeken túl délre három dómot sikerült most megörökíteni, mindegyik igen egyedi, más-más vonásokat mutat. Az Archimedes és ezen dómok közti terület törmelékes. A Bancrofttól délnyugatra is megfigyelhető egy kifejezetten sötét, romos terület.
Tovább az észleléshez »
Thebit
A kráter a Mare Nubium szélén helyezkedik el, a Purbach és az Arzachel között. A környék romos, változatos, a Thebit maga azonban ezekhez képest egészen fiatalos megjelenésű. Alakja alapvetően kör, a keleti-délkeleti oldalon két nagyobb kiszögelléssel, illetve az északnyugati oldalon egy parazitakráterrel (Thebit A). A Thebit A mögött az árnyékból kibúvó részletek egy még kisebb parazitakráter keleti falát takarják, ez a Thebit L. A fő kráter északkeleti környéke hegyes-völgyes, a kráterből dél felé nyúló hegyhát kifejezetten romos. Sötétebb a környezeténél , ahogy a krátertől északra húzódó holdfelszín is sötétebb a déli részeknél.
Tovább az észleléshez »
Holdsarló
Háromnapos Holdsarló alacsonyan a háztetők felett. Belvárosi égről, egy expóból.
Tovább az észleléshez »
Gay-Lussac & Montes Carpathus
Sekély, 25 km átmérőjű kráter a Copernicus közelében. Alja sima, de több kis kráter is megfigyelhető rajta, amik a Copernicussal együtt keletkeztek. A falai romosak, keskenyek. A nyugati oldalon is nagyobb törmelékdarabok láthatók, de igazán az északi Montes Carpathus a megnyerő objektum. Rengeteg dóm, törmelék és hegy tarkítja a környéket. Feltűnő egy mély, sötétebb völgy is a hegyek között. A fő krátertől délkeletre található a Gay-Lussac A, amely sokkal fiatalabb, mélyebb, még szinte tökéletesen kör alakú kráter. Falainak vetett árnyéka majdnem eléri a központi csúcsát, de még megkülönbözetethető. A fő kráterben már nem látszik központi csúcs.
Tovább az észleléshez »
Gassendi
A Mare Humorum északnyugati peremén fekvő 111.39 km-es átmérőjű, sekély, idős kráteróriás java része árnyékba burkolózott. A sötétségből csak a központi csúcs és a délnyugati fal néhány szakasza látszott ki, ezek viszont igen fényesek voltak. A keleti-északkeleti falak keskenyek, világosak, előttük szinte hullámzik a dombos, lankás terület. Az északi részen szépen kirajzolódik a Gassendi A parazitakráter, az alja ugyan árnyékos, de a falai fényesek és jól kivehetők. A Gassendi B ettől is északnyugatra fekszik, sötétebb, falai szélesebbek, romosabbnak tűnnek az előző két kráterénél. Tőle is északnyugatra a holdfelszín sötét, tagolt. Keletre is látható egy elnyúlt domb, érdekes, hogy mellette az árnyék nem éles vonalú, inkább átmenetet mutat a fényesebb holdtalajból a terminátor sötétségébe.
Tovább az észleléshez »
Diophantus & Delisle, Rima Diophantus, Mons Delisle
Fiatal kráterpáros a Copernicustól északra. Mindkét kráter fiatal, mély, kör alakú, a Delisle a nagyobb, 24.83 km átmérőjű, de ő a sekélyebb. A két krátert a Rima Diphantus köti össze, ami a mai fényviszonyokban egyértelműen kirajzolódik. A rianás nyugati oldalán emelkedik a Mons Delisle, mely háromszögletű, keleti oldalán egy jelentősen fényesebb rész figyelhető meg, több kisebb részlettel, fény-árny játékkal egyetemben. A rianás keleti oldalán egy világosabb területet találtam, a Luna Cognita alapján itt a Louise nevű krátert lehetne megpillantani, a világos rész annak törmeléke, nekem nem sikerült most meglátni.
Tovább az észleléshez »