Közös egyesületi észlelés alkalmával gondoltam, hogy míg Bánfalvi Péter elkalauzol minket az egyesületi csillagda kivetített képén, én saját távcsövemen keresztül (is) fogom követni az eseményeket. Miközben hallgattam az előadást, nézegettem a holdbéli tájakat, célpontot is kerestem aznapra. Ez lett a Lambert-kráter, mely egy fiatalos kinézetű, 30 km átmérőjű kráter a Mare Imbrium déli részén. Épp a terminátoron tartózkodott, keleti falának csak a legteteje látszott ki az árnyékból. A külső kráterfal lépcsőzetes, teraszos, a rossz seeing ellenére is sok apró részlettel. Környezetében rengeteg a vetődés, gyűrődés, melyek szinte mind erről a kráterről indulnak ki, így olyan hatást keltve, mintha a becsapódás egy hatalmas "X" kellős közepébe történt volna. Ami engem azonban legjobban megkapott, az az a temérdek árnyalat, ami most látszik; árnyék és árnyék közt is jelentős különbségeket lehet megfigyelni.