Összes észlelés

Showing 1,941-1,960 of 2,711 items.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
Sh2-240 Spagetti-köd
2021-02-12
2021. február 12-én, 13-án, és március 7-én, Zalaegerszeg-Jánkahegyen és Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem, mely az Sh2-240 jelzésű, más nevén Spagetti-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral és átalakított Canon 6D fényképezőgéppel, illetve Samyang 135 mm f/2 objektívre rögzített ASI294 hűtött csillagászati kamerával és Optolong L-enhance szűrővel készült, f/5 rekeszen 35×360 s, míg f/2,8 rekeszen 130×210 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 3200 és Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, Topazlabs DeNoise (Mezei Balázs segítségével) és Photoshop szoftverek segítségével történt. Ez az leghalványabb mélyég-objektum, amit fotóztam; összesen 11 órányi expozíciót gyűjtöttem össze a három fok kiterjedésű szupernóva-maradványról, mely Simeis 147 megjelöléssel is ismert. A Szekeres csillagképben található, megközelítőleg 3000 fényév távolságban. Átmérőjét 150 fényévre becsülik, egy 40 000 éve történt szupernóva-robbanás maradványa. A felrobbant óriáscsillag neutroncsillaggá összeomlott magja nagy sebességgel hagyhatta el a szupernóva-maradvány központját, jelenleg is gyorsan forgó pulzárként szeli át a világűrt. 1952-ben fedezték fel a Krími Asztrofizikai Obszervatóriumban, egy 65 cm átmérőjű Schmidt-Cassegrain távcsővel.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
M13 Herkules-gömbhalmaz
2020-09-19
2020. szeptember 18-án és 19-én, a Dobronhegy-Balázsfán, a VCSE Őszi Észlelőhétvége keretében készült felvételem, mely a Messier 13 “Herkules-gömbhalmazról” készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 40×120 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. Talán a leglátványosabb gömbhalmaz az északi égbolton, nagyon kedvező elhelyezkedése van a nyári, koraőszi hónapokban. Sir Edmond Halley fedezte fel 1714-ben, majd Messier 1764-ben vette fel a katalógusába. A Herkules csillagképben található, 11,7 milliárd éves. 25 000 fényévre található a Földtől. Kb. 300 000 csillag alkotja, átmérője 140 fényév. Magjában ötszázszor sűrűbben fordulnak elő a csillagok, mint a Nap környezetében. A felvétel jobb felső sarkában látható az NGC 6207 galaxis, illetve félúton a gömbhalmaz és az NGC 6207 között a pici látszó méretű IC 4617 galaxis is megfigyelhető (utóbbi egy csillaghoz nagyon közel). 1974. november 16-án az areciboi rádióteleszkópból rádióadást indítottak a gömbhalmaz felé, ezzel egy esetleges földönkívüli technológiai civilizációnak szerettek volna üzenetet küldeni. Az üzenetet Frank Drake és Carl Sagan írta, 1672 bitből áll, ami két prímszám, 23 és 73 szorzata, 23 oszlopba és 73 sorba rendezve. A digitális formátumban küldött üzenetet grafikusan megjelenítve egy ábra jön ki, mely többek között kettes számrendszerbeli számokat 1-10-ig, a DNS-t felépítő elemek rendszámát, egy emberalakot, a DNS kettős spirál ábráját, a Naprendszert alkotó bolygókat, és az Arecibo-rádióteleszkóp ábráját tartalmazza, leegyszerűsített formában. Az üzenet elküldése mégis inkább technológiai demonstráció volt, mert ugyan a gömbhalmaz peremén létezhetnek olyan csillagok, melyeknek stabil bolygópályái alakulhattak ki, de mire 25 000 év múlva az üzenet megérkezne, a gömbhalmaz már teljesen más helyen lesz. Az üzenetet egyetlen alkalommal küldték el, 1672 másodperces adás keretében.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
Abell 1656 Coma-halmaz
2021-05-08
A 2021. május 5-én és június 4-én, Dobronhegy-Balázsfán készült felvételem, mely az Abell 1656 “Coma-galaxishalmazról” készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 4x20x120 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvétel a monokróm kamerám tesztje is egyben. IR-vörös-zöld-kék szűrőkkel készítettem a képet. A felhőátvonulásos, szeles időjárás miatt csak ennyi nyers képet tudtam gyűjteni. A képen látható számtalan halvány, elliptikus folt mindegyike egy-egy távoli galaxis, ami az Abell 1656 galaxishalmaz része. A halmazt a Bereniké Haja (Coma Berenices) csillagképben találjuk, innen származik a neve is. A galaxishalmaz 321 millió fényév távol van tőlünk, és több száz tagot számlál, így az egyik legsűrűbb ismert galaxishalmaz. Központjában az NGC 4874 és NGC 4889 elliptikus galaxisok láthatók, ezek átmérője egymillió fényév is lehet. Magjukban nagyon nagy tömegű fekete lyuk rejtőzik, és több ezer gömbhalmaz tartozik ezekhez a csillagvárosokhoz. A galaxishalmazt tanulmányozva először itt merült fel a sötét anyag jelenléte, mivel a halmaz tagjai túl gyorsan mozognak ahhoz, hogy a látható anyag erre magyarázatot adna. A galaxishalmaz tömegének 90%-a sötét anyag lehet.
Ágoston Zsolt
1 hozzászólás
M33 Triangulum-galaxis
2020-09-18
2020. szeptember 18-án és 19-én a Dobronhegy-Balázsfán, a VCSE Őszi Észlelőhétvége keretében a Messier 33 “Triangulum-galaxisról” készült felvételem. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 95×210 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A Messier 33 “Triangulum-galaxis” egy spirálgalaxis, mely hárommillió fényévre található a Földtől, az Északi Háromszög (Triangulum) csillagkép irányában. (Emlegetik csak Háromszög csillagkép néven is.) Az M33 a Tejúttal és az Androméda-galaxissal együtt a Lokális Csoport tagja. Spirálkarjainak jellegzetes alakja van, mely nem hasonlít az általunk ismert spirálgalaxisok szerkezetére: valószínűleg az Androméda-galaxis megközelítése során torzultak el a spirálkarjai. A felvételen kiterjedt halója és több vöröses csillagkeletkezési régiója is megfigyelhető. Csillagkeletkezési üteme jelentősen meghaladja a Tejút és az Androméda-galaxis csillagkeletkezési ütemét, valószínűleg szintén az Androméda megközelítése miatt kezdhettek el a molekuláris hidrogénfelhők összetömörödni, és emiatt kezdődött a hidrogénfelhőkben a gyors csillagkeletkezés. Kísérőgalaxisokat és gömbhalmazokat csak nagyon kis számban fedeztek fel körülötte, ennek is az Androméda-galaxis megközelítése lehet az oka, ami magához ragadhatta az M33 kísérőit. Valószínűleg Giovanni Battista Hodierna fedezte fel 1654 előtt, majd Charles Messier 1764 során tőle függetlenül megtalálta és felvette híres katalógusába. Átmérője 60 000 fényév, tömege 10-40 milliárd naptömegre tehető.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
NGC 1499 Kalifornia-köd
2020-08-20
2020. augusztus 20-án, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételem, mely az NGC 1499 jelzésű, más nevén Kalifornia-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, ASI294 hűtött csillagászati kamerával, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 39×360 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A nagy kiterjedésű, de halvány emissziós köd a megnevezését a Kaliforniai-félszigethez hasonló, keskeny, hosszúkás, elnyúlt alakjáról kapta. A Menkib (Kszí Persei), ez a nagy sebességgel mozgó óriáscsillag sugárzása gerjeszti nagyrészt hidrogénből álló anyagát, ami ezt a többletenergiát látható fényben sugározza ki. A Menkib 30 naptömegű, O7.5III típusú óriáscsillag, fényereje a Napénak mintegy 263 000-szerese. A 35 000 K felületi hőmérsékletű csillag nagyon erős ultraibolya sugárzást is kibocsát, és ezek az ultraibolya fotonok járulnak hozzá leginkább a ködösség anyagának gerjesztéséhez, ami a köd fénylését okozza. A felvételen fodrozódások és sötétködök is megfigyelhetőek. E.E. Barnard fedezte fel 1884-ben a kb. 1000 fényév távolságban található, nagyjából 100 fényév kiterjedésű ködösséget.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
SH2-132 Oroszlánfej-köd
2020-08-21
2020. augusztus 21-én, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételem, mely a Sharpless 2-132 katalógusszámú Oroszlánfej-ködről készültek. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, ASI294 hűtött csillagászati kamerával, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 54×360 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A Sharpless 132 “Oroszlánfej-köd” nevét a két felső részén, középtájt található vöröses, gomolygó, sötétködökkel tarkított képződményről kapta, mely egy oroszlán sörényére hasonlít, míg a kép jobb felén az oroszlán hátsó fele rajzolódik ki, a jobb felső vöröses ív pedig az oroszlán farka is lehetne. Alacsony felületi fényességű emissziós köd, főként vörös színű hidrogén és kék színű oxigén alkotja. A ködösség anyagát a benne lévő csillagok, különösen a HD 211564 és HD 211853 Wolf-Rayet óriáscsillagok gerjesztik erős sugárzásukkal. A gerjesztett gázok az alkotó anyagokra jellemző hullámhosszakon bocsájtják ki ezt a többletenergiát, ezért is láthatjuk a ködösséget a látható fény tartományában. A kép jobb felső részén halványan kör alakot formáz a gázanyag. Az objektum távolsága 10.000 – 12.000 fényév. A felvételt hűtött színes kamerával készítettem, kiegészítve egy L-enhance szűrővel, mely segítségével a színes nyers képeket felbontottam hidrogén-alfa és oxigén csatornára. A feldolgozás során a csatornákat újra egyesítettem, csak más arányokkal: az oxigén kék arányát jelentősen felerősítettem a hidrogén vöröséhez képest.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
Sh2-103 Hattyú-hurok (Fátyol-köd régió)
2020-08-19
2020. augusztus 19-én, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételeim, mely a Fátyol-köd régióról (angol nyelvterületen: Cygnus loop = Hattyú-hurok) készültek. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 53×300 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO3200 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A ködkomplexum részeit több NGC számon is számon tartják, a kép bal felén látható a Fátyol-köd, NGC 6995 és NGC 6992 számon, bonyolult, viszont látványos szálas szerkezete van, hasonlít egy szablyára. 1784-ben fedezte fel William Herschel. A kép tetején a Pickering-háromszög látható. Ék alakú, szintén finom, szálas belső szerkezettel. 1904-ben fedezte fel Williamina Fleming a Harvard-csillagvizsgálóban, a nevét a csillagvizsgáló igazgatójáról, Edward Pickeringről kapta. A felvétel jobb szélén az NGC 6960 “Boszorkányseprű-köd” látszik, szálai hosszúkásak, és egymással párhuzamosak, megjelenése hasonlít egy régi vesszőseprűhöz. Szintén Herschel fedezte fel. Egy fényes csillag, az 52 Cygni figyelhető meg a ködösség mellett (a képen jobbra). A térség részei még a Pickering háromszögtől balra-fent látható kisebb és halványabb NGC 6979 és NGC 6974 ködösségek is. A ködhurok egy kb. 20 000 évvel ezelőtt bekövetkezett szupernóva-robbanás maradványa. Jelenlegi átmérője 130 fényév, míg távolsága tőlünk a legújabb mérések szerint 2600 fényév. A ködösség jelenleg is erős röntgenforrás, ebben a tartományban kirajzolódik az objektum teljes hurok alakja. Az óriáscsillag életciklusának vége felé jelentős mennyiségű gázt fújt le magáról, majd később, a szupernóva-robbanás lökéshulláma a gázt nagy sebességgel utolérve felhevítette és felgyorsította azt. A felhevült gázok gerjesztett állapotba kerültek, és a többletenergiájukat az egyes gázokra (főként hidrogén és oxigén) jellemző hullámhosszon, látható fényben sugározzák ki. Az észlelőhétvégén az egyesület 46 cm átmérőjű Newton távcsövével és UHC, OIII szűrőkkel részletesen megfigyelhető volt a ködösség vituálisan is, az összetett szálas szerkezetével együtt.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
Sh2-101 Tulipán-köd és a Cygnus X-1 fekete lyuk lökéshullámfrontja
2020-07-17
2020. július 18-án és 19-én, az Őrimagyarósdon megrendezett VEGA ’20 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban felvételem, mely az Sh2-101 Tulipán-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 65×240 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvételt hűtött színes kamerával készítettem, kiegészítve egy L-enhance szűrővel, mely segítségével a színes nyers képeket felbontottam hidrogén-alfa és oxigén csatornára. A feldolgozás során a csatornákat újra egyesítettem, csak más arányokkal: az oxigén kék arányát jelentősen felerősítettem a hidrogén vöröséhez képest. A kép közepén látható az Sh2-101 katalógusszámú Tulipán-köd, mely nevét félbevágott tulipánhoz hasonló megjelenéséről kapta. Stewart Sharpless 1959-ben vette fel katalógusába Sh2-101 jelöléssel. 70 fényév átmérőjű és kb. 8000 fényévre van tőlünk, egy O színképű csillag erős sugárzása gerjeszti fény kibocsátására. A Tulipán-köd jobb oldalán két fényes csillagot figyelhetünk meg egymás közelében, közülük az alsó a HD 226868. A csillag közelében évtizedekkel ezelőtt erős röntgenforrást fedeztek fel űrtávcsövekkel, de látható fényben nem találták nyomát a jel forrásának. Ezenkívül a csillag öt napos periódussal keringett egy kis méretű, nagy tömegű, láthatatlan objektum körül. Ezen megfigyelések alapján arra következtettek a csillagászok, hogy egy korábban csak elméleti szinten számon tartott fekete lyuk körül keringhet a csillag, ami lassan elnyeli a csillag anyagát. A fekete lyuk anyagbefogási korongjába került felhevült anyag erős röntgensugárzást bocsát ki, illetve a csillaganyag egy része a fénysebességhez közeli sebességgel, nyalábokban hagyja el az anyagbefogási korongot. A Cygnus X-1 esetén a nyaláb sűrű csillagközi gázzal ütközött, íves lökéshullámfrontot kialakítva. A hullámfront ionizált állapotba került, és látható fényt bocsát ki, amit a felvételen megfigyelhetünk a Tulipán-ködtől jobbra-fent. 2011-es méréseknek köszönhetően már tudjuk, hogy a Cygnus X-1 röntgenforrás távolsága 6000 fényév, tömege 15 naptömeg, átmérője pedig mindössze kb. 44 km. A Cyg X-1 rövidítéssle is ismert röntgenforrás az egyik legjobban tanulmányozott csillagászati objektum, és az egyik első, amelyikben bizonyítottan fekete lyuk fordul elő.