Összes észlelés

Régen volt már ilyen virágos felvételem együttállással... talán még 2015-ből. Most viszont végre átélhettem az első tavaszias harmatillatos esték egyikét, mint akkor. Noha távoláll tőlem a világítgatás, de most kivételt tettem, tekintve arra, hogy még nem volt teljesen sötét, illetve a cseresznyefának jól állt ez a rávilágítás. A JWST diffrakciós tüskéihez hasonlító csillagszűrő egy régi M42-es Danubia objektíven volt. Alapban ez az objektív nem egy nagy szám, de ilyen esetekre is teljesen megfelel. Két képet készítettem. Az elsőnél ment az óramű és exponáltam, majd a második képnél már kikapcsolt óraművel készítettem a felvételt, de az élességet a virágokra kellett állítani. A többit az asztrotájképek módja szerint... :)

Eme felvétel a "szökkenést" mutatja kicsiben. Az 1-es seeing ellenére nem hagyhattam ki a derült lehetőséget. Napunk mostanában nagyon szép jelenségeket mutat... legalábbis amikor süt. :D

Ezen a napon 1-es seeing volt, de legalább sütött a nap és ráadásul elég szép látvány volt a naptávcsőben. Ebben az esetben a protuberancia viccesen egy szökkenő zsiráf alakot vett fel.

A fátyolfelhők miatt elsőre voltak kétségeim a fotózást illetően, ám végül sikerült megörökíteni a látványos együttállást.

Részletesebb rajz az előző észlelésről.

Szivar-galaxis. 218x: Az új okulár első éles bevetése. Gyönyörű kép, a galaxis a fél látómezőt kitölti, bár ennél jóval nagyobb lehet a valóságban. Számos sötét sáv a fényes csíkba beleharapva. A látómező mérete 16,5°.

A hideg és szél miatt félbemaradt az észlelés, úgyhogy a rajzot a leírással próbálom kompenzálni. Szögeletes formájú kráter, ÉNy-on ívelt csak kissé. Az árnyék formája fogott meg igazán. Zoknira vagy a Lófej-ködre emlékeztet. A kráter alján egy lankás központi csúcs és egy halvány ív figyelhető meg. A környezet dús kráterekben, itt viszont csak néhány szatellit található. A nyugati gerinc kettősnek mutatkozott, É felé széttöredezett. Árnyéka alapján sokkal alacsonyabb környezetéhez képest, mint a K-i. A DK-i sarokban egy kis medenceszerű kráterecske. A kráter nem nagyon kapcsolódik közeli alakzatokhoz, éppen ezért esett rá a választás, könnyű a rajzolandó területet behatárolni. Azért egy-két szomszédját még megörökítettem volna. Legközelebb majd rajzolok az észlelés mellé egy vázlatot is, ahol látszik a tágabb környezet, ugyanis csak hosszú keresgélés után találtam rá az alakzat nevére. Kesztyűben még meg kell majd szokni a rajzolást, el is csúsztak egy kicsit az objektumok egymáshoz képeset. A nagy árnyék orra egy kicsit hosszabb volt a valóságban. Colognitudo: 351,69°. A látómező ~80 km.

Megörülve a kicsit tisztább égnek kimentem, hogy amíg lehet fotózzak valamit, de annyira fátyolos volt az ég, hogy végül erre esett a választás. A párta még külön fel is dobta.

Kissé szeles, felhőátvonulásos időben készült 2x500x1. 5ms, 85-ös Gain mellett. Ezen képek legjobb 35%-a lett stackelve.

A Nagykutya csillagkép látványossága a déli elhelyezkedése miatt nehezen levadászható, de február közepe táján - hála a korai sötétedésnek - volt rá alkalmam. Aztán egyéb teendők miatt más sorozatokkal együtt a merevlemezen pihentettem. Talán egyszer utolérem magamat... Ez a ködösség közel 12 ezer fényév távolságra van tőlünk, átmérője kb 30 fényév. A szerkezet kialakításáért a WR7 jelű Wolf-Rayet csillag felelős, amiről azt gondolják, hogy a mi Napunknál 16-szor nagyobb tömegű és több mint 280 000-szer fényesebb.

Csáp-galaxisok. 120x (20'): Mindenképp szerettem volna megnézni őket, de sajnos alacsonyan delelnek, és nem segít, hogy extrém halványak (bár a zenitben piskóta lett volna). Sok idő és pontos helyének az ismerete kellett a megtalálásához. Helyzetének köszönhetően székből tudtam észlelni, de így sem kímélt, szemkifolyásig kellett nézni, hogy valami értékelhető születhessen. Csak az észlelés végén látszott egyszerre a két galaxis, akkor is csak egy pillanatra. Így elég nehéz volt belőni, hogy is helyezkedhetnek el egymáshoz képest. A keleti (?) komponens lényegesen fényesebb. A csápokból néha, mintha feltűnt volna valami, de a szemem fényesebbeket káprázott. Csillagszerű közepük van, ezek magnitúdója alig haladhatja meg a 13-at. Nem részletesek, puszta megpillantásuk is már eredmény. Ebből az égből kihoztam a legtöbbet. 240x-on nem látszik sokkal több minden. Emlékeztető, hogy a régi Barlow-lencsét most már igazán lecserélhetném egy új okulárra.

Sombrero-galaxis. 120x (20'): Még a gyenge égbolt ellenére is gyönyörű, bár csak a közepe látszik, valójában sokkal nagyobb. A porsáv még nem látszik sötét csíkként, csak egy éles váltás vehető észre a korong és a haló között. Bánom, hogy nem a Csillagtanyán rajzoltam, pedig lett volna rá időm.

Orsó-galaxis (a délebbi). 120x (20'): Elnyúlt, középen kidudorodik. Fényes, de nincs sok részlet, ettől függetlenül látványos.

120x (20'): Mindketten halványak, az NGC 3418 csak ritkán tűnik elő. Csillagszerű magok, a kisebbik elnyúltabb. Az NGC 3414-ben meg lehet sejteni a küllőt.

Vázlat, részletrajz. A látómezőrajzon inkább csak a helyét és méretét jelöltem. UFO-galaxis, 120x. 240x-on nem látszott sokkal több minden, követni is nehezebb úgy.

UFO-galaxis. 120x (20'): Fényes és érdekes, spirális mintázatot sejtető körvonalak. Majdnem éléről látszik, középen kidudorodik.

37-es halmaz. 240x (10'): Ez az égbolt most ennyit engedett. 18 csillag volt a látómezőben, a 37 épphogy kirajzolódott. A Struve 848 már 120x-on is bomlott. A halmaz kicsi, de szétszórt, szögletes, egy-két fényes és még néhány halványabb csillaggal, két jobban elkülönülő térrész.

A kép alapjául szolgáló nyerseket 2023 márciusában gyűjtöttem két kitelepülés alkalmával. Összesen 12,5 óra expóidő jött össze.

Tavaszi galaxis sorozatom második képén a Tű galaxist mutatom be Nektek! Gondolom a fotót nézve egyértelmű miért "Tű" a neve! A galaxis nagyon hasonló a Tejútrendszerünkhöz, mérete is közel azonos 100 ezer fényév átmérőjű és 40 millió fényév távolságban helyezkedik el. Az éléről látható spirálgalaxis fényének egy részét eltakarják a porsávjai. A fotón megint kutakodtam kicsit a távoli galaxisok után és találtam egy új "csúcstartót" a feliratozott kép bal szélén a PGC1742871 számú galaxis nagyjából 2.5 milliárd fényévre van!

A területet szemlélődés közben választottam ki, ennek a lerajzolása tűnt a legizgalmasabbnak és legnehezebbnek. Nem ismertem eddig, csak kidolgozás után néztem utána, így nem voltak elvárásaim. A Crozier és Monge körvonala jellegzetes. A Cook A még a sötétben volt. A Colombo szélei észlelés közben jelentek meg. Az árnyékok alapján a régió egészen hepe-hupás, A Mare Fecunditatis peremén terül el. Kalandos egy hely. Eddigi leghosszabb, és a Mexikói-öböl-köddel együtt talán legigényesebb észlelésem, igazán büszke vagyok rá. Colognitudo: 314,9°. A látómező ~200 km széles.