Összes észlelés

A nyerseket párhuzamban gyűjtöttem az LDN 944-es objektummal, ám amikor a H-alfára került a sor, akkor mindkét távcső az LDN 944-nek dolgozott. Szeretem ezeket a Tejút előtt megbúvó sötétködösségeket a kontrasztjuk és a térbeliségük miatt. Már az első képkockák is ígéretesek voltak, aztán viszont nem volt időm a képpel foglalkozni, de most elkészült végre. :)

Az RGB a 150essel ment, míg a H-alfát a 200as és a 150es együttesen gyűjtötte. Elavult DSLR és az égbolt sem volt jóság de ennek ellenére egész jól sikerült a végeredmény.

2022. 07. 21-22-én, a VEGA '22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételem az M57 jelű planetáris ködről, más néven a Gyűrűs-ködről. Talán a legismertebb és az egyik legtöbbet fényképezett planetáris köd, remélem azért sikerül valami újat mutatnom :) Az M57 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. A halvány, középső csillag a kihúnyt csillag fehér törpévé alakult magja. A felvételt a hűtött kamerám magasabb felbontású, de alacsonyabb érzékenységű "bin1" módjával készítettem, oxigén és hidrogén szűrőkkel. A ködösség egy fényes, elliptikus alakú vöröses, hidrogénben gazdag külső gyűrűből, és egy zöldeskék, nagyrészt oxigénből álló belső alakzatból áll. A köd közepén egy halvány csillag látható, ez a ködöt létrehozó csillag magjából kialakult fehér törpe. A ködöt egy nagyon halvány haló is körbeveszi. A Gyűrűs-köd elnevezést azért kapta, mert vizuálisan megfigyelve a fényes külső gyűrű élesen elkülönül a halvány belső területtől, a külső gyűrű ezért kifejezetten szembetűnő. A Lant csillagképben található planetáris ködöt Charles Messier fedezte fel 1779 januárjában, miközben üstökösöket keresett. Elsőként Gotthárd Jenő fényképezte le 1886-ban, a központi csillag először ezen a felvételen vált megfigyelhetővé. Látszólagos átmérője 2', valós átmérője 1,3 fényév. 2500 fényév távol van a Földtől. Kb. 20 000 évvel ezelőtt alakult ki.

2022. 07. 28-án, a VEGA '22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort során készült felvételem az NGC 6826 jelű planetáris ködről, más néven a Pislogó-ködről. Az NGC 6826 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. A fényes, középső csillag a kihúnyt csillag fehér törpévé alakult magja. A felvételt a hűtött kamerám magasabb felbontású, de alacsonyabb érzékenységű "bin1" módjával készítettem, oxigén és hidrogén szűrőkkel. A ködösség türkízes színű, elliptikus alakja tűnhet fel elsőre, majd ahogy megfigyeljük a ködösség belsejét, egy fényesebb, elliptikus gyűrűt is láthatunk. A planetáris köd magjában egy fényes csillagot figyelhetünk meg, ez a ködöt létrehozó csillag magjából kialakolt fehér törpe. A ködöt egy nagyon halvány haló is körbeveszi. Az elnevezése (Pislogó-köd) annak tudható be, hogy ha vizuális megfigyelés során közvetlenül a központi csillagára nézünk, az azt körülvevő ködösség eltűnni látszik. Ha egy picit az objektum mellé nézünk, akkor pont fordítva, a köd egyre fényesebbnek látszik, míg a központi csillag szinte eltűnik, mintha a köd "pislogna". A ködösséget William Herschel fedezte fel 1793 szeptemberében, a Hattyú csillagképben. Látszó átmérője csak 30", valós átmérőjét 0,2 fényévre becsülik, Távolsága tőlünk körülbelül 2000 fényév.

2022. 07. 25-én, a VEGA '22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort során készült felvételem az NGC 6905 jelű planetáris ködről, más néven a Kék ragyogás-ködről. A ködöt a hűtött kamerám magasabb felbontású, de alacsonyabb érzékenységű "bin1" módjával készítettem, oxigén és hidrogén szűrőkkel. A felvételen hamar feltűnik a planetáris köd elliptikus, tűrkízes színű formája: középen egy szaggatott mintájú, kör alakú, fényesebb területet vesz körbe kétoldalt egy-egy halványabb, tölcsérszerű alakzat. A köd megjában halványan megfigyelhető a központi fehér törpe is. Az NGC 6905 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. A halvány, középső csillag a kihúnyt csillag fehér törpévé alakult magja. A ködöt William Herschel fedezte fel 1784-ben, a Delfin csillagképben. Látszó átmérője nagyon kicsi, csak 1'. Távolságát 7500 fényévre becsülik, főleg oxigénből áll (ez adja kékes zöld színét), de maradt benne hidrogén is.

Látványos, nagyon tág nyílthalmaz az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagkép bétája közelében. Főleg nagy látómezőben, kis nagyításon érdemes észlelni. Személyes megjegyzés: Évekkel ezelőtt, a 2016-os szatymazi ifitáborban ez volt az első megfigyelésem / hevenyészett rajzom alanya. Most, hogy elkezdtem a rajzos mélyég észlelésekkel foglalkozni úgy gondoltam, jelentse ismét ez az objektum az új korszak kezdetét.

Jó légkörnek tűnt így nem a 3x Barlowomat hanem 2db 2x Barlowot használtam nyújtásnak. Elégedett vagyok a végső eredménnyel, igaz az élesítés hatására megjelent egy árnyvonal a bolygó bal oldalán, amit nem tudtam szoftveresen eltüntetni. Ez sokszor jelentkezik problémaként a bolygókép feldolgozásoknál. Most így sikerült. Most egyértelműen mondhatom, hogy a nagyobb nagyítás hozta a részletesebb bolygóképet.

A Laguna-ködtől keleti irányban helyezkedik el ez az objektum. Megfogott a sokféle színűségével ez az objektum. Rengeteg csillagot tartalmaz ez a látómező, és csak ott van kevesebb ahol a porködök elhalványítják, vagy el is takarják azokat. Az objektumot tavaly Őrimagyarósdi táborban kezdtem el, egy részt utána még kis falumból tudtam hozzátenni. Sajna kevés jó lehetőség volt a fátyolfelhők miatt az idei (2022-es) táborban, de 12 db képet így is tudtam még rá fotózni. És végre sikerült hozzá korrekciós képeket is készíteni, ami könnyebbé tette a feldolgozást. Természetesen még kívánná az expót, de mivel alacsonyan is halad és csak ritkán vagyok olyan helyen ahol rá is látok, jövőre marad a tovább csinosítgatása.

Az éjjel várni kellett a derültet, aztán mikor végre tisztult, az állványom, fejeltette el egy pillanat alatt a betanítást, így nem tanítottam újra, hanem elkezdtem bolygózni. Nem volt könnyű a laptop maximálisan lesötétített kijelzőjén megtalálni a jó beállításokat, de nem akartam zavarkolódni, a fénnyel - azért mégis akadt egy elfogadható Szaturnusz felvétel a szokásos videók feldolgozása után.

Régen itt még a csillagok fénye ringatózott lágyan a vízfelszínen miközben a békák egymást próbálták túlharsogni. A keményre száradt iszap elég jól visszaveri az égbolt fényét azért...

Az őrimagyarósdi VCSE tábor első éjszakáján a derült idő nem tartott ki sokáig. Épp elkezdtem fotózni a tejútívet amikor hátranéztem Északnyugat felé amikor elkiabálom magam: "Ki rendelte ezeket a felhőket?" 😃 Gondoltam ha már elkezdtem fotózni a tájképet akkor befejezem a felhők ellenére és milyen jól is tettem. Szerintem így kicsit különlegesebb az egész. 😃 Azt vettem észre, hogy a vékony felhőzet kicsit kiemeli a csillagképeket. További képeimért kövessétek be a fotós oldalamat: (y)

Még nem próbáltam ki a Barlow lencsét a makival. Ma éjszaka/hajnalban látszott a Nagy Vörös Folt, gondoltam ez jó alkalom lesz. 3 rövid felvételt csináltam az észlelés végén. 2500 képkockásakat. Az elég kevés, de a laptop erősen bekorlátoz sajnos egyenlőre. Nagyon jó hangulatú volt az egész észlelés, újra van két észlelőtársam, két pici süni. Körülöttem mászkáltak egész idő alatt. Emékezetes marad ez a hajnal. Az első felvétel a 2xBarlow-al 03:06-kor indult, a harmadik 03:12-kor (helyi idő). Ez a három felvétel lett derotálva. Köszönöm Fridrich János segítségét, nekem még nagyon új ez a derotálás. Mivel kevés volt a frame, és viszonylag jó egem volt, így most a képek 35%-át dolgoztam fel, a megszokott 10% helyett.

Igen látványos, szabad szemmel is könnyen látható nyílthalmaz a Taurus (Bika) csillagképben. Nagy kiterjedése miatt kis nagyításon, és nagy látómezőben mutat jól igazán.

A nyílthalmaz legfényesebb csillagai A formát alkottak. Jöttek-mentek a felhők, ezért az átlátszóság rossz volt, de ehhez képest a nyugodtság meglepően jónak tűnt, amikor néhol kiderült az ég.

Látványos nyílthalmaz, szépen lehetett látni a bagoly formát. Felhős volt az idő, ezért sokszor félbe kellett hagynom, és csak akkor tudtam folytatni, amikor ismét kitisztult.

Az északi égbolt egyik leglátványosabb, egy alma csutkájára hasonlító planetáris köde a Vulpecula (Kis Róka) csillagképben. A Fröhlich Viki által vezetett rajzos észlelési workshop során, miután többen is lerajzolták a távcsövemben, gondoltam én is megörökítem. UHC szűrővel történt az észlelés, így sikerült a lebenyeket is jobban kiemelni.

Egyértelműen bagolyra (bár egyesek szerint szitakötőre, E.T.-re, sőt Wall-E-ra) hasonlító nyílthalmaz a Cassiopeia W-je alatt, a delta Cas közelében. Látványos, bemutatókon igen kedvelt célpont.

Nem lehetett tisztán látni a szabálytalan formáját, de az olykor-olykor halványan bevillanó csápszerű kinyúlásokat próbáltam ábrázolni. Ez az első gömbhalmaz rajzom, és a vázlatom se lett túl részletes, így a rajz kidolgozása nagyban múlt azon is, hogy hogyan emlékeztem rá másnap.

Nem lehetett tisztán látni a szabálytalan formáját, de az olykor-olykor halványan bevillanó csápszerű kinyúlásokat próbáltam ábrázolni. Ez az első gömbhalmaz rajzom, és a vázlatom se lett túl részletes, így a rajz kidolgozása nagyban múlt azon is, hogy hogyan emlékeztem rá másnap.

Eléggé felhős volt az idő, csak néha-néha derült ki az égbolt bizonyos részein. Leginkább a középső része látszott fényesen, annak enyhén háromszög formája volt. A külső része csak elfordított látással volt észlelhető. Maga a gömbhalmaz nem volt csillagokra boltható, de itt-ott kissé kásásnak látszott. A gömbhalmaz körül elhelyezkedő három fényesebb csillag közül a jobb alsó nem volt olyan feltűnő, mint amilyennek 4 óra alvás után véletlenül ábrázoltam. :D