Összes észlelés

Rókafej-halmaz / Polip-halmaz. Engem inkább Perseus miniatűr mására emlékeztet. Arra elég volt az ég, hogy az alakját kivegyem, viszont sok csillagot egyáltalán nem láttam. Halvány csillagok, kis szórás fényességben, nagy térben (néhány hosszabb csáp). Egy-két kiemelkedő tag. Északon egyenes csillagsor, egy nagy lyukat határol a többi lánccal. LM = 13'

Orion-köd: Nagy Orion-köd és De Marian köde / Kis Orion-köd. Közepe méregzöld sárgás foltokkal, a mag a szélén nagyon enyhén türkíz. A bajszok érezhetően más tónusúak, az elejük vörösebb, máshol lilásabb vagy kékesebb, legalábbis a szaturáció gyorsabban változik, mint a fényesség. A sötét félsziget bordó vagy bíbor. A bevágás csipkézett vagy recés. Az M42 fölött tovább folytatódik. Nagyon lágy derengés az M43 mögött. Két halvány szál középről kiindulva D és DNy felé. DNy és Ny között ritkás hosszabbítás, erőteljesebb, mint a másik oldalon. A magban foltok, egy sötétebb híd a Theta1 mögött, egy fényesebb domb mellette árkokkal. Megjegyzés: Átlátszóság a zenitre vonatkozik. A sűrű légkör kissé besárgította. Az okulárok és a szűrők rendesen bepárásodtak. Ha ez nem lett volna, akkor mindenképp ott lenne a TOP 5 észlelési élményeim között, de lehet, hogy így is. Ekkor már egyedül észleltem a réten, a végére világos lett az ég, a napfelkeltét elmentem megnézni, láttam sünit és őzeket. Már alig várom, amikor télen újra magasan lesz. Most kb. annyit mutatott, mint egy ~10 centis műszer, csak színesben. LM = 41'

Az M33 egyik fényes csillagkeletkezési régiója, a Lokális Csoport legnagyobb HII-zónája, átmérője 233 pc. Távolsága Földünktől 840 kpc. 78x: 400T-ben fényessége összemérhető az M33 magjával, főleg szűrővel. Két apró szálacska a szomszédos fényes csillag irányából egymással derékszögben, középen apró mag némi derengéssel. Az M33 rögös karjai sejthetőek. Középről gyorsan halványuló alap koronggradiens. Nagy, teleholdnyi galaxis, számos előtércsillag. Szabad szemmel simán látszik ~1,5:1 lapultsága is. LM = 63'

Részletrajz az előző észleléshez.

Embrió-köd / Magzat-köd. 273x: Közepesen fényes PL. ~2:1 arányban elnyúlt, gyűrűs, de keletre nyitott, ott halványabb a pereme. A belseje nagyon halvány. Körbe egyenletes, éles fénylés. Nagyobb nagyításon (508x, hasonló EP) előtűnik még néhány részlet, de kevésbé emelkedik ki. Fényes központi csillag, É–D \"karok\" nyúlnak felé. UHC-val kisebb nagyításon élesebb, a legfényesebb részek még tovább fényesednek, de többet nem látok. A nagyobban a pereme fényesebb, darabosabb. Szűrő nélkül kékesszürke. Délen több csillag, mint északon (LDN 1023). LM = 21'

E-köd / Sötét barlang-köd / Tripla barlang-köd / A Sas barlangja. Szabad szemmel is látszik, bár ekkor még nem fedezhető fel érdekes alakja. Olyan, mintha a lángfényű Gamma Aql (Tarazed) lyukat égetett volna a Tejútba. Binóban alapvetően egy L betű látszik, ami hosszabb szemlélődés után egyértelműen egy C-re kezd hasonlítani. A C belseje a kontraszt miatt a a mezőnél fényesebbnek látszik. Az alsó sávot nehéz észrevenni, ez egészíti ki az alakzatot egy görög kszire. Minél tovább vizsgálom, annál beljebb húzódik a Tejút sötét része. Megjegyzés: Az LM-rajz második próbálkozás. Először a Gamma Aql-ét állítottam középre, csak későn vettem észre, hogy a célpontom végig az LM szélén figyelt. A két rész közötti fényes csillag kissé keletebbre található az égen. A vázlatfüzetben 4-es átlátszóság szerepel. A valóságban ennél jóval kisebb lehetett. Ezt akkor becsültem meg, amikor még az LDN 703-mat néztem B 143-nak. Sokkal több csillagot kellett volna látnom négyes átlátszóságon. LM = 6,8°

LM folyamatosan egyre fényesebbnek látszik, de nem csak a párásodás miatt, hanem a Tejutat kezdem egyre jobban felfogni. Az M17 jóval nagyobb, mint ami kistávcsőben első ránézésre látszik. Ez az M24-ről is elmondható, bár túl sok részletet nem mutat. Szabad szemmel is jól látszik. Megnyúlt, majdnem grízes, de inkább márványos, középen foltos felszínű. Több kanyart is tesz a váza. Számos csillag az előtérben. A B312 házikó alakú sziluettje csak épphogy belép az LM-be. LM = 6,8°

Kis Sagittarius-csillagfelhő. Majdnem betölti a 6,8° LM-t! Elméletileg csak 1,5°. Kanyarok, foltok, öblök, csillagmezők szabják egymást. Még talán az IC 1284 is ott derengett. Alatta a Tejút hasonló fényességű, fotószerű. Felette az M17 eléri a maximális méretét, a hattyúforma szinte elveszik benne. Az északabbi Sh2-54 már önálló tejútfolt. A B312 alakja ránézésre kivehető. A szúnyogok, az allergia, a szék hiánya és az ehhez már túl fényes észlelőlámpám miatt nem tudtam lerajzolni.

Őrségben megrendezett nyári táborában gyűjtöttem a fotonokat erről az objektumról, gyönyörű szép ég alatt. A munkát csak a magas pára és némi vezetési hiba nehezítette.

Buborék köd Az NGC7635 Buborék köd egy emissziós köd, amely 6 fényév átmérőjű és 7000 fényévre található a Cassiopeia csillagképben. A "buborékot" egy hatalmas, forró, fiatal csillag csillagszele hozza létre egy óriási molekulafelhő közelében. Tágulási sebessége 7 millió km/h! A központi csillag körülbelül 4 millió éves, és 10-20 millió év múlva valószínűleg szupernóvaként fog felrobbanni. A fotó keskenysávú szűrők segítségével készült a Hubble űrtávcső által is alkalmazott színvilágban!

218x: Keskeny, de feltűnő.

218x: Apró, nem sok csillag. Minden nagyításon feltűnő. A legtöbb tag túl halvány, amúgy egy sokkal gazadagabb halmaz. LM = 16,5'

218x: Y alakú, apró, fényes. Gamma Cygni köde mellett, található, nagyon feltűnő. Nagy nagyításon ahogy egyre több csillagot pillantok meg, annál inkább beleolvad a háttérbe. Közepesen sűrű, a szegélynél egy kicsit több komponensm nagy szórás a fényességek között. A tengelyek között alig akad egy-egy csillag. Sok a keleti fényes tag köré csoportosul. LM = 16,5'

Cygnus-fal. 111x: Egy tavalyi távcsöves élményt próbáltam rekonstruálni. Még nem az igazi. Ezt a műszert a határig húztam ezzel az objektummal, a múltkori látványhoz nagyobb távcső kell. LM = 36'

Súlyzó-/Almacsutka-köd. 222x: Erősen türkíz színű, kicsit még szűrőn át is. Látszik a központi csillag, ez meglepetésként ért. Többnyire a megszokott részleteket mutatta. LM = 18'

Cygnus-fal. 40x: Részletesebb, de nem lett olyan szép a rajz, mint tavaly. LM = 78'

114/500T és 40x nagyítás is besegített. Androméda-köd. 29x: Nem fér bele az LM-be, de nem is nyúlik sokkal tovább. Az alapvető részletek mind ott vannk. A mag körüli rész után az elülső porsáv jelenik meg, a két fényes kísérő közben végig az LM-ben ragyog. Az M32-t könnyebb tanulmányozni, mint az M110-et, pedig ez az egyszerűbb felépítésű. A porsáv először csak egy egyenes határ, aztán bukkan elő a túloldalon egy halvány ív (én ezt számítom a porsáv észlelésének). Ez a csík csak néha jön elő, elég nehéz, ez az a részlet, ami 20T-ben könnyebb. A körvonalai ennek a résznek elég érdekesek, éles váltások után enyhe gradiensek váltják egymást. Az ívből leszakadt egy kisebb darab. Az M110 felé nem tudtam tovább követni, kisebb nagyítás kéne. A fő fényes csík egész LM-es. A két szélső ív az M17 külső gyűrűjére emlékeztet, 114T-ben az LM szélét súrolják. Halványak,de nagyok, a közepe felé való folytatásukat trükkös végigkövetni. Az M32-t épphogy elkerülik. Az NGC 206 se könnyű. Egy kanyar mentén látható, de nehezen megfogható, ritkán villan be. Most a közepére voltam inkább kíváncsi, de megpróbálnám nagyobb LM-ben. A G1 130T-vel is látszott. LM = 122'

Egy régebbi sorozatomat egészítettem ki.

Akartam, s még talán folytatom is.

A hatalmas párában csak fűtött objektívvel mertem nekiállni fotózni, így maradt a jól bevált 135mm-es objektív.