Összes észlelés

20:38–21:01 UT, 35 mm 58° Kellner (34x, 100'). Egyik legfeltűnőbb névtelen halmaz, de nem is feltétlenül kell neki külön becenév, hiszen mindenki jól ismeri. Nem rajzoltam még, itt volt az ideje. Ez egy számomra nagyon kedves nyílthalmaz. Amikor a környéken sündörgök halványabb dolgok után kutatva, mindig átmegyek felette. Szabad szemmel viszont még nem láttam emlékeim (hiánya) szerint. Megjegyzés: Maga a halmaz jól sikerült a halvány csillagok hiányát leszámítva, bár azért most sikerült elég gyenge fényűeket is feltűntetni egyet-egyet itt-ott. Az LM többi része viszont katasztrófális lett. Ez azt jelenti, hogy valamikor újra fogom próbálni, persze jobb határmagnival vagy nagyobb LM-mel, hogy valami új is látszon. A 114/500-asom utóbbira ideális lenne.

Az NGC7331 és a Stephan's Quintet öt galaxisának kompozíciója.

Vörös, szőrős, repedt, hibás narancs... Így szoktam jellemezni a vendégek előtt. :D Programok közben gondoltam készítek egy teljeskorongos felvételt. Mostanában nagyon szép és aktív a Nap. Bármikor pillantunk rá bármekkora H-alfa naptávcsővel, szerintem megéri a látvány.

Eme, Legelésző Mammutok című felvételemet a 2023-as Astronomy Photographer of the Year nemzetközi fotópályázatán beválogatták a shortlistbe. A protuberanciák, filamentumok számos alakot vesznek fel. A T-Rex és a patkómágnesen kívül a pálmafákon át a tábortűzig minden alakot láttam már. Az APY kategóriagyőztese különösen tetszett a kérdőjel alakú filamentummal. :)

Tisztelgés a Hubble űrtávcső előtt... Miután megkapta a "szemüvegét", a Hubble űrtávcső ezzel az ikonikus képével került világszerte az emberek érdeklődésének központjába. A képet 1995. április 1-jén Jeff Hester és Paul Scowen – az Arizona State University csillagászai – készítették a Hubble teleszkóp Wide Field and Planetary Camera 2 (WFPC2) eszközével. A Sas-ködben (M16) tornyosuló porköd a Teremtés oszlopai (Pillars of Creation) néven vált ismertté. Az addig soha nem látott részletességet produkáló felvétel olyannyira híressé lett, hogy hamarosan bögréken, pólókon, sőt még női fehérneműkön is látható volt. Ez a felvételt nem az űrből, csupán a "kert végéből" készítettem még augusztus elején, kicsit nagyobb látószöggel.

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 196 db. framefileból.

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 239 db. framefileból.

229x: Gyönyörűen látszik az NGC 1999, apró fényességbeli különbségek a felszínén, középen élesen elkülönül a kulcslyuk alakú sötét rész. Egy közepesen halvány csillag rajta, ez világítja meg (V380 Orionis). UHC szűrővel mellette nagyon halványan láthatóvá válik a HH1, aztán a HH2 is. Egymás felé elnyúlt részlettelen foltok.

Részletrajz az előző észleléshez.

Lófej-köd (1:30–1:42 UT). 24 mm 68° SWA (73,5x): B 33: Nem tűnik fel azonnal, de egy idő után már közvetlen látással is szemet szúr, ekkor a nyaka látható. El-lel néha hihetetlenül élesen beugrik az orra és a sörénye is. Nagyon komoly, soha nem számítottam ilyenre vizuálisan. IC 434: Nagyon halvány, a keleti pereme látszik legjobban. Látható, hogy a sötét tömb (Orion B felhő) hogyan érintkezik vele térben, főleg a lófejtől délre. Nyugaton fokozatosan olvad bele a háttérbe. Ezen a nagyításon már nem látszik az egész. Nem fér be az LM-be, és szétoszlik a kevés fénye. NGC 2023: Fényes, de nem részletes. Szálas jellegű. Megjegyzés: Fontos! Az okulárban és a vázlatfüzeten lefelé volt észak, ezt a kidolgozáskor elfordítottam 90 fokkal. Pedig pont az előbbi helyzetben lett volna érdekesebb, ahogy szembenáll a fotók megszokott orientációjával. Maga az élmény leírhatatlan, "extázist" okoz! LM = 55,5'

Buborék-köd (22:59–23:41 UT) 23 mm 82° UWA (155x): Körülötte tejútfoltok. Néhány részlet, mint például az ionizációs front csak H-béta szűrővel látszott. Várakozásom ellenére a H-béta nem rontott sokat a buborékon. Megjegyzés: Zenittükör! Használtam még 35 mm 58°-os Kellnert is. LM = 31,8'

Részletrajz az előző észleléshez.

Gyűrű-köd (20:16–21:01 UT) 6,7 mm 84° UWA (263,1x): Még a belsejében is vannak részletek, kívül-belül színes (sötétkék, türkíz, sárgászöld, vörös). Mindegyik szűrővel egy kicsit más arcát mutatja, UHC-val a legfényesebb. A központi csillag nem okozott nehézséget. Kívül talán dereng valami a halóból is, de lehet, hogy ez inkább csak a fényesebb rész ragyogása. Megjegyzés: Ha lesz időm, készítek színes részletrajzokat is. LM = 19,2'

Pac-Man-köd (18:43–19:40 UT) 25 mm 52° Kellner (70,5x): Gazdag halmaz, középen szoros hármascsillag. Részletes sötét öböl, egy apró Bok-globula. Körülötte halvány tejútfoltok. Megjegyzés: A halmazhoz és a globulához a következő okulárt használtam: 6,7 mm 84° UWA, OIII (263,1x, 19,2'). LM = 44,2'

Kalandosra sikeredett észlelés, annak ellenére, hogy minden pontját előre megterveztem. :D Erősen világosodó égbolton sikerült levadászni. https://drive.google.com/drive/u/1/folders/1ifZ7L5B1pyUb1fGdz1r-KivCVauHLSPq

73,5x (24 mm 68° Explore Scientific). Nem egy LM-ben, de mindegyik látszik, bár az NGC 2064 csak nagyon nehezen. A félhold alakú M78 közepe kékes. UHC szűrővel határozottan láthatóvá válik a gomba formájú HH24 az NGC 2064 mellett. Szokatlanul kevés csillag az LM-ben.

Orion-köd. 73,5x (24 mm 68° Explore Scientific); 114,5x; 229x (7,7-15,4 mm 67° APM Super Zoom): Nehéz róla jó leírást adni, egyszerűen döbbenetes. Térhatású, színes (zöld, barna). Az M43 bordó színű, mögötte izzik a háttér is. A részletekben elveszik az ember, még a bolygóknál is többet mutat. Nem tudja semmilyen fénykép sem visszaadni a látványt, főleg, hogy a legközepe sincs kiégve. 356/3556SC-vel (23 mm 82° Sky Panorama) három szűrőn is végigmentünk vele, mindegyikkel egy másik dimenzió. Körbe lehet követni az NGC 1981-ig. Ezt bizony kemény lesz lerajzolni télen.

Fátyol-köd. Biztosan látszik mindkettő fele, de nincs még rajzolható állapotban.

Szeptember 10-én hajnalban csodálatos derült égbolt és jó nyugodtság volt Magyarország felett. A libráció is ideális volt, így néhány látványosabb krátert céloztam meg, köztük a Bailly krátert is. Különlegessége, hogy a Bailly peremén egy meglehetősen fényes képződmény található, amely megfelelő librációs pozíció mellett úgy veri vissza a Nap fényét, hogy napokig jól látható a kráteren vonuló fényoszlop. Szerencsére ezt is sikerült lefotózni, így ezt a ritkán látható jelenséget a lehető legjobb körülmények között tudtam megörökíteni.

Az Aristarchus kráter és vidéke a Svábhegyi Csillagvizsgáló 30 centis távcsövével, kiváló hajnali égen.