Összes észlelés

Úgytűnik eme objektum lett a nagy nyári projektem, melynél sokat küzdöttem a feldolgozással, hogy rendbe legyen a kép. A keskenysávnál igyekeztem 60%-os Holdig fotózni, lett 80%-os Holdas felvétel de azt már nem kevertem bele. Az RGB-re hagytam a teljes, nyugodt derült estéket. Feldolgozásnál szembesültem azzal a problémával, hogy vörös - Halfa? gradiens van a képen. Az okát gyanítom, mivel mindkét panelen ugyanott van, ezért esetleg flathiba? Ami rosszabb? LED bevilágítás elől? Hátul? Kihuzatnál? Vagy esetleg az IR kamera fénye már ami elnéz? De ha bármi ötletetek van... A dual narrowbandes expókat felgörbéztem és akkor csak a vörös csatornákról vontam le a gradienseket, majd szépen behúztam a hátteret mindkét panelnél. Lineárba dolgoztam fel mindkét panelt PS-ben, csak a behúzást bíztam külön-külön görbékre. Az RGB panelek teljes gradienslevonást kaptak és azok mentek színrétegként a csillagokra. Kimentéskor először átméreteztem 2048px szélesre a képet, ám a kettős köbös élesnél a ködösségben a csillagok majdnem pandásodtak, ezért kettős köbös lineárisba mentettem, ami nagyítást is egész jól viseli.

A kép Hűtött ASI 120 MC kamerával készült.Feldolgozás Registax 6.0 programmal 624 db. framefileokból.

Alkonyi holdsarló június 19-én. A légkör kissé poros és füstös volt, de sikerült így is megörökíteni a 38 óra 39 perces sarlót.

Július 15-én reggel a 3363-as napfolt mellett a protuberanciák erdeje és egy leváló protuberancia volt a leglátványosabb.

A távcsőbe nézve a legszembetűnőbb a fényes fehér folt volt a 3363-as napfolt mellett, így ez került elsőnek kameravégre.

10-én hétfőn meglehetősen jó nyugodtságú égen tudtuk Steinmann Vilmossal megfigyelni a Nap felszínét és a szabad szemmel is látható 3363-as napfoltot. A foltok mellett egy nagy és csodás protuberancia is benne volt a látómezőben.

A Svábhegyi Csillagvizsgáló Csillagkapu programsorozatának előkészületei után a Napra vetettük szemünket, én pedig a fekete-fehér kamerát. Mivel a Nap felszíne amúgy is gyorsan változik, alig 2 perc alatt sikerült 3000 képkockát felvenni, melynek a legjobb 10%-át stackeltem végül össze egy képpé. A távcső ezúttal egy speciális naptávcső volt, mellyel a Nap koronáját és protuberanciát lehet megfigyelni. A feldolgozás előtt is már nagyon sok szép részletet mutatott meg a kép, ám a feldolgozás után még több felszíni részlet, alakzat jelent meg, rendkívül élesen. A legszembetűnőbb az AR3363-as napfolt, amely akkorra, hogy megfelelő szűrővel akár szabad szemmel is látható. De persze a többi, kisebb napfolt és a napfoltcsoportok is megjelennek a fotón.

2023.06.22-én Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem az Antares környékéről, ami magába foglalja az M4 gömbhalmazt, a Rho Ophiuchi kettőscsillagot és a Kék Lófej-ködöt is. Miközben Namíbiában a 200/800 mm-es Newton távcsövemmel fotóztam, a kis Star Adventurer mechanikát sem hagytam unatkozni: a 135mm-es Samyang objektívet és a Canon 6D fényképezőgépet rászerelve nagylátószögű felvételeket is készítettem. A Skorpió csillagképben található ködösség a nyári égbolt egyik legszebb objektuma. A képen alul található az Antares, egy vörös óriáscsillag, ellette a Messier 4 gömbhalmaz. Rajtuk kívül emissziós ködök, sötétködök és reflexiós ködök is megtalálhatók a felvételen. A ködkomplexum magjában található a Rho Ophiuchi kettőscsillag, ami 360 fényév távolságban vannak tőlünk.

Ez a gyönyörűszép ködösség (NGC6960) a Fátyol-köd komplexum nyugati részén helyezkedik el a Hattyú csillagképben, amely megközelítőleg 3 ezer fényévre található. A köd maga egy körülbelül 10 ezer évvel ezelőtti szupernóva kitörés maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A ködösség színét a kétszeresen ionizált hidrogén (vörös) és oxigén (kék) gázok adják!

Draco-törpe. 43x: Nehezebb, mint az UGC 9749, de hasonló méretű. Nehéz a széléig követni. Egyenletesebb felszínű, de nem homogén, inkább szemcsés. Nehezen megfogható, előtércsillagok nehezítik a tanulmányozását.

Ursa Minor-törpe. Első "névtelen" galaxisom (nincs benne NGC/IC katalógusokban). 43x: Nagy, halvány, ovális, középen egy csillag. Egy-két szabálytalanság, sáv. Felülete változó inhomogenitású.

Mire jó a facebook: Hát pont erre. Egyik napos csoportban láttam meg a big eruption right now bejegyzést. Gyorsan felszaladtam ezért a látványos köpködésért. :)

Kíváncsiságból ránéztem a Vénuszra a nappali égen és már vizusan is hanyattesős volt a látvány, ezért döntöttem úgy, hogy lefotózom. Nyugtalan volt a légkör, de örülök, hogy sikerült lefotózni. :) Egy másik bolygó: - another planet - címszóval azért ezt kapta, mert én igazából nem szoktam bolygókat fotózni, még nem jutottam oda, hogy megtanuljam őket, de a Vénuszt már láttam hogyan kell feldolgozni Pali útmutatása alapján. A cél nem a felhőzet volt, hanem maga a sarló és ezért hagytam neki az IR szűrőt... Egy sötétkék szűrővel is megpróbáltam, de ott sokkal rosszabb volt a minőség.

A kép 12 db. képből lett feldolgozva Deep Sky Stacker és Photoshop programmal!

A kép Deep Sky Stacker programmal lett feldolgozva.

Egy ideje már terveztem, hogy a Tejutat a napraforgókkal megörökítsem. A választásom egy Ebergőc melletti, viszonylag fényszennymentes helyre esett. A beállításokkal és a kompozícióval szöszöltem, amikor felnéztem az égre és egy hatalmas felvillanást láttam 23 óra 51 perckor. Először szinte fel sem fogtam, hogy egy fényes, zöld tűzgömb húzott át felettem. Miután tudatosult bennem, csak azután néztem vissza a képeket, abban bízva, hogy sikerült elcsípnem. Nagy szerencsémre lenyomtam az expo gombot még az égi vándor érkezte előtt és sikerült a kamera felé forduló napraforgóval lefotóznom. A látványos jelenség után még percekig látni lehetett az égbolton a tűzgömb által hátrahagyott füstnyomot. Örömmel olvastam, hogy sokatok észlelte. :)

2023.06.19-án Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Szobrász csillagképben található NGC 300 galaxisról. A felvételen látható hogy alakja hasonlít a Triangulum-galaxishoz, mivel fényes magjából hosszú és erősen görbült spirálkarok nyúlnak ki. Jellegzetes alakja és viszonylag nagy, 22'X15'-es látszólagos mérete miatt választottam ki ezt a fényes galaxist. A fényképen számos apró, távoli PGC katalógusszámú galaxis is feltűnik. Hatmillió fényévre található tőlünk, félúton a Lokális Csoport és a Szobrász Csoport között. Átmérője 94 000 fényév, csak egy kicsivel kisebb, mint a Tejút, 29 millárd naptömegű. A közelében helyezkedik el az NGC 55 galaxis, aminek gravitációja befolyásolhatta az NGC 300 spirálkarjainak alakját.

A tulipán-köd a hattyú régióban található, főként Ha és részben OIII gázokból áll. A teljes "élményhez" jóval több expo kellene, főként OIII tartományban, de elsőre tesztnek indult a fotózás, ez volt az első este, hogy ki tudtam próbálni az öszeszerelt szettet. Nem vártam túl sokat a HEQ5-től ekkora loaddal (kb. 12.5kg) és ilyen hosszú fókusszal (1645mm). Végül sikerült 5 perces expokat gyűjtenem, a vezetési hiba 1" alatt maradt (Celestron OAG-Zwo120mm mini) és egész értékelhetőek lettek a képek. Kalibrációhoz flatek nem készültek (őszintén megmondva nem gondoltam, hogy eljutok egy teljesen kidolgozott képig), dark és bias kalibráció volt. A képek NINA-val készültek, a kidolgozás PixInsight-ban történt.

A MAFE által Törökkoppányban szervezett csillagászati esemény egyik fotózott célpontjának az LDN673 jelű sötét ködöt szemeltem ki magamnak. Ezelőtt még sohasem fotóztam ilyen sötét ködösséget, úgyhogy izgalommal vártam a vele járó kihívásokat. Az egyes nyers képek nem voltak túlzottan látványosak, hiszen egy sötét köd esetében nem egy fényes célpontról van szó. De ez cseppet sem vette el a kedvemet. Két rövid nyári éjszakát terveztem szánni erre az objektumra. A felejthetetlen törökkoppányi eseményt követően már a megszokott észlelőhelyemre települtem ki. 136 db 3 perces képet készítettem, ami összesítve 6 óra 48 percnyit integrációs időt jelent. A nyári Tejút számos kisebb-nagyobb sötét ködöt rejt, melyek közül sokat Beverly T. Lynds azonosított és jegyzett fel 1962-ben. Az LDN673 (Lynds’ Dark Nebula 673) is egy ilyen sűrű, sötét felhőkomplexum a sok közül, ami néhány száz (300-600) fényévnyi távolságra található tőlünk, a Sas csillagképben. Az objektumról úgy tartják, mintegy 7 fényév szélességű. A fotón az LDN673 mellett további, Beverly T. Lynds által feljegyzett sötét ködösségek is láthatóak. Ilyenek például: LDN676, LDN677 és az LDN767.

Eme felvételt a Törökkoppányi észlelőhétvégén készítettem picit eltávolodva az asztrofotós armadától. :D Olyan jó volt az ég, hogy nagyon nem kellett maszkokkal sem piszkálódni. Az éj második felében feltámadt a szél, mely lengette a dús növényzetet, így kellemesen selymessé téve az előteret. Érdekesmód annyi volt az égbolt felől érkező fény, hogy nagyon nem kellett szenvednem objektívcserével se... lehetett látni. :D A törökkoppányi ég tökéletes Bortle 3, ahol üvölt a Tejút és csak a horizont környékén van derengés. Erre jött rá a homok meg a füst kicsit magasabban. A mélyégfotók látván a fotós rendszereket azonban nagyrészt 45° felett készültek.