Asztrotájképek

Első követéssel készült asztrotájképem.

A VCSE nyári táborának első napján derült idő lett. Már amikor megkérkeztem Őrimagyarósdra gondoltam rá hogy itt bizony nagyon jó tejútfotót lehetne csinálni. Szokatlan módon ezúttal állított kompozíciót választottam mivel Július végefelé már meredeken helyezkedik el a tejút sávja a déli horizonton. Mire teljesen végeztem a képpel be is felhősödött sajnos.

Május 25, hajnali fél 1. Ekkor már a Tejút sávja kezdett egyre magasabbra jönni, ideális helyen ahhoz, hogy megcsináljam életem első tejútpanorámáját is. Nem volt kis munka a panelekhez szükséges képek elkészítése, de végül sikerült. 100 képből készült el az alábbi kép. Ha a La Palmai út fő képét kellene kiválasztanom, szerintem ezt mondanám.

Klasszikus zselici táj felett kelő Holdat fotóztam a Csillagpark kilátójából. A felvételnél odafigyeltem, hogy csökkentsem az expóidőt minden képnél, hogy a Hold ne égjen be. Így PS-be betöltve a rétegeket csak a megjelenítés módját kellett állítani. A legnagyobb problémát az mozgolódó vendégek jelentették egy fábol ácsolt kilátó esetén. :)

Hajnali 3 óra. Csörög az ébresztő. Mellettem a fényképezőgép akkumulátora zölden világít, 100%-os a töltöttség. Gyorsan leellenőriztük, hogy érdemes-e felmenni a hegyre, nincsenek-e felhők. Fél 5 környékén érhettünk fel a hegyre. Új helyen vagyunk. A sötétben a környezet annyira nem is látszik. A Tejút magasan van, szinte már vakít, olyan fényes. Ennyi csillagot az égen még soha nem láttam. A szélességi körből adódóan pedig olyan égi objektumokat látok,melyeket Magyarországról nem lehet. Az ég kissé felhős, de nem lehetetleníti el a célt: egy szép tejútfotó elkészítését. Alattunk voltak már a nagyobb felhők, de az előtérben mégis látjuk Santa Cruz de La Palma narancssárga fényeit, messze a távolban pedig El Hierro szigetén fényei látszódnak.

Egy nyári csillagles mindíg maradandó élményt nyújt. Kellemes 20°C és kristálytiszta égbolt amit most még fokozott egy délelötti hidegfront. Nagyon ritkán annyira tiszta az ég, hogy a Tejút teljes sávját lehessen látni szabadszemmel. Szerettem volna fotón is visszaadni ezt az élményt egy panorámakép formájában. Számos mélyégobjektumot is megfigyelhetünk a képen. Többek között a bal oldalán a fotónak a Perseus ikerhalmazt és az Androméda galaxist, az ív tetején a Hattyú csillagképet benne az Észak Amerika köddel és a jobb oldalon a Galaxisunk központi régióját ami nagyon szép már szabadszemmel is.

Ilyen kristálytiszta égboltot nagyon ritkán lehet kifogni. Délelőtt jött egy gyenge hidegfront és mindent kipucolt a levegőből. Éjjelre derült lett szóval kerékpárra ültem és letekertem az egyik észlelőtársamhoz Kemendollárra akivel megcsodáltuk az igazán tiszta égbolt látványát. Szabályosan virított a Tejút centruma. Elindítottam a fotós oldalamat. Ha tetszenek a munkáim szeretettel várlak az oldalam követői között: https://www.facebook.com/makardavid8

Igyekeztem a képnél minden tudásomat latbavetni, mégpedig az előtér esetében, mely egyszerű, de mint tudjuk ezeknek a nagyfényerejű nagylátóknak a mélységélességük kicsi, tehát ezt meg kellett oldani fókuszeltolásos módszerrel, mely meg rendesen megizzasztott, hisz az előtéren nagyon sok a részlet, melyek nagyon aprók is, így illeszteni nehéz volt. Ám az eredmény ledöbbentett. Szinte érzem az árpa illatát, melyet másnap le is arattak. :D Természetesen míg fotóztam, addig ott ültek a veteményesben az őzikék. (:

Ellátogattam az egyik klasszikus helyemre a zalaháshágyi Sibrik Kápolnához. Szeretek ide járni a derült éjszakákon lenyűgőző és sötét égboltja miatt. Mivel minden irányban jó az ég minősége ezért a teljes nyári tejutat komponáltam a képre. Északkeleten emelkednek fel a Cassiopeia és Perseus tartományok amelyek kissé sötétebbek és Délen látszik a Tejút centruma és a Nyilas csillagkép. A kápolnától balra még az Androméda Galaxis is beköszön amely keleti irányból emelkedik a horizont fölé. Azon az éjszakán nagyon trutyis volt a légkör és a távolban még a zivatarok is villogtatták az eget amit a kápolnától balra még látni is lehet. A légkörfény is nagyon erős volt és adott a képnek egy zöldes beütést.

Kihasználva a hétvégi kedvező időjárást, a Vega Csillagászati Egyesület tagjaiból álló kisebb csapat hajnali három órakor elindult a Boncodfölde és Bagod településeket összekötő úthoz, a Zala-folyó völgyébe megfigyelni a 2022-es bolygófüzért. A sík területre érve gyorsan kitelepítettük a fényképezőgépeinket, egy 7x50-es binokulárt és egy 200/1000 mm-es Dobson távcsövet, amivel vizuálisan is megfigyelhettük a bolygókat, 96x-os nagyítással. Kiérkezésünket követően keleten, a távoli fák koronájából előbújt a Vénusz, az éppen a Szaturnusz és Jupiter bolygók között elhelyezkedő 72%-os fázisú Hold pedig szépen bevilágította a tájat. A távcsővel megfigyeltük a Szaturnuszt és gyűrűit, a Hold krátereit, a Jupiter felhősávjait, a Marsot és a Vénuszt. Négy óra után a távcsővel megtaláltuk a keleten, alacsonyan lévő Merkúrt is, bár a gyorsan világosodó ég alján szabad szemmel már nem láttuk. A kelő Nap egyre erősödő fényében összepakoltunk, és hazaindultunk.

Június 18-a hajnalban, 03:30 és 04:10 között figyeltem meg a bolygófüzért, a Zalaegerszeg melletti Gébárti-tó partjáról. A máskor horgászokkal és strandolókkal teli tó csaknem kihalt volt, csak néhány álmatlan kacsa úszott a tó felszínén. :) Csak a helyszínre érkezésemet követően jöttem rá, hogy a Hold már a tavat övező fák takarásában van, a Szaturnusztól "jobbra". A Jupiter feltűnően fényes volt, mellette a Mars jellegzetesen vöröses színben ragyogott. A Szaturnusz kissé halvány volt, a Vénusz fénye viszont túlvilágította az egyre fényesedő ég alját. A Merkúr sajnos elég későn kelt fel, elveszett a kelő Nap fényében. Négy óra után összepakoltam, és hazaindultam. A fénykép készítéséhez Sony A7s fényképezőgépet és Samyang 14 mm f/2,8 objektívet használtam, ISO 400 érzékenységgel és 2 s záridővel, f/4 rekeszen.

Ha a csillagos égboltról van szó akkor nekem a nyár a kedvenc évszakom. Éjszakánként a Tejút centruma lenyűgöző látványt nyújt sötét ég alól és fagyoskodni sem kell. A látványt csak fokozták ezek a Botfa környékén fellelhető szalmabálák. Régóta szeretnék egy ilyen tájképet összehozni, de sose találtam jó helyen bálákat.

Az elmúlt időszakban mindenki a bolygósorról kérdezett, de az igazi látványosság ennek árnyékába került. 28-ig látható a bolygósor, 26-án hajnalban viszont egy csodás együttállást láthattunk. Épp kelt a Fiastyúk nyílthalmaz, amikor még a helyszínt kerestem. Aggódtam picit mert felhők is gyülekeztek pont ott, ahol a célobjektumok kelnek. A mező egészét egy magányos szénabála törte meg. Ez lett végül a fő fotótémám. A holdsarlót és vele együtt a földfényt már csak akkor pillantottam meg, mikor már a felhők mögül ért ki. Utoljára a Vénusz kelt fel a horizonton. Maga a Vénusz és a Hold együttállása is gyönyörű látvány volt, de a látványhoz a Fiastyúk nyílthalmaz jelenléte is nagyban hozzájárult.

Szerencsére időben vettem észre a mellettem lévő növényen hálót készítő pókot, így az együttálláshoz valami előtér is került.

24-én hajnalban hosszú idő után ismét a Szent Jakab sétányon fotóztam. Sokat változott a helyszín március óta. Mikor odaértem, még a Vénusz a horizont alatt járt, és a Holdat is egy fa takarta. Gyorsan kellett új helyszínt találni, a régi nem volt megfelelő a teljes bolygósor megörökítéséhez. A sétány egyik hátsó útján sikerült jó helyet találnom, ahonnan a Vénusz a fák között kelt és a Hold a többi bolygóval együtt a kilátó és a sétány fahídjai felett látszódtak. A kisebb tavak víztükrét a nádas eltakarta, de a képen mégis látható egy pici vízfelszín. Hajnalban a hazaút előtt a Merkúrt is igyekeztem szabad szemmel megkeresni, de a horizonthoz való közelsége miatt elveszett a hajnali horizont fényében.

Meló után felnéztem az égre és láttam hogy ragyogóan tiszta az ég. Ennél nem is kellett több, hogy bringára üljek és induljak fotózni. Helyszínnek Botfát választottam mivel nagyon közel van és viszonylag elfogadható az ég is. Itt pillantottam meg életemben először a Tejút sávját a saját szememmel még 2018-ban. Meredek kompozíció tudom, de mindíg is szerettem volna egy várostáblás asztrotájképet.

A nyári estéken ha kivárjuk az éjszakát páratlan látványban lehet részünk. Galaxisunk fényesebb régiója a centrum emelkedik a horizont fölé. Ha elhadjuk a városok fényszennyezett utcáit és egy sötét helyen kémleljük a Dél-Keleti horizontot akár szabad szemmel is észrevehetjük halvány derengését. Észlelőtársammal is pontosan így tettünk szombat éjjel. Misefa és Nagykapornak mellett lévő magas dombra másztunk fel a nyári égbolt látványáért.

Természetesen, versenytől mentesen teszem fel a képet. Semmi opciót nem akartam, hogy mindenféle csodát műveljek a képpel. Kimentem a bolygókat fotózni nagy nagyításon, és mivel sokan kérdezősködtek, hogy milyen a média által hatalmasra beharangozott bolygósor, ezért vettem a fáradtságot és pár kép erejéig lőttem rá úgy amúgy kézből, mert ugye az állványom foglalt volt. Én alapból esélytelennek találtam hogy megörökítsem a Merkúrt, ahogy néztem az objektívem még éppen befogta volna 10 mm-en, de a fénye bőven elveszett volna. 04:05-kor készült a kép, megvárva hogy a Vénusz a távoli fák fölé emelkedjen. Ekkor a Merkúr éppen a horizonton tartózkodott csak. Még utána vártam annyit, hogy a 200/1000-es csővel 3x nyújtáson megtaláltam a Merkúrt, de értékelhetetlen videót sikerült belőle készíteni. Aznap hajnalban nem volt jó a légkör nagy nagyításon, csak a Szaturnuszt, a Jupitert és a Marsot sikerült feldolgoznom. A képet annyit piszkáltam meg, hogy az átalakított gép vörösét kicsit visszavegyem. Személyes vélemény, hogy hajnali 3-kor viszont vizuálisan nagyon szép volt, és bizony a bolygósor kiemelkedett a sötét ég hátteréből.

Hajnalban a Gellért-hegyre mentünk fel, onnan volt biztos rálátás a bolygókra. A kép 18mm-en készült. Mivel a látómezőbe nem fért bele, így 6 darab panelből lett összerakva. 03:35-kor készültek a képek. Féltem, hogy a városi fények ellehetetlenítik a dolgot, de meglepetésemre nagyon szép egünk volt. Igaz csalóka is volt, mert távcsővel már nem nagyon akartak jönni a részletek. Ahogy jött fel a Nap, úgy lettek egyre szebbek a bolygók távcsőben, érdekes élmény volt.

VCSE 2022 bolygósorakozó című pályázatra készített felvételem. Egy barátommal elhatároztuk, hogy hajnalban észleljük, és ha tudjuk megörökítjük eme ritka együttállást. Közben jót beszélgettünk az univerzum csodáiról. Nagyjából hajnali 3 órakor keltünk és 3:15-kor már az észlelőhelyen voltunk, egészen napkeltéig. Az észlelőhelyet előzetes felmérés után választottam a lakóhelyemtől nem messze lévő kis dombon. A légköri nyugodtság igaz nem volt a legjobb, de ahogy hajnalodott, egyre tisztább lett. Egyedül a Hold erős fényszennyezése nehezítette a felvételek készítését. Fotózás közben binokulárral végeztünk Hold és bolygó megfigyelést is. Újabb maradandó élménnyel gazdagodtam. A felvételt Nikon D610 típusú fényképezőgéppel és egy Tokina ATX 17mm-es objektívvel készítettem. Kettő "szeletből" lett összeillesztve a végleges fotó. Az utófeldolgozást Adobe Lightroom és Photoshop programokkal végeztem. Az 5MB-os feltöltési korlát miatt , kissé romlott a felvétel minősége.