Asztrotájképek

Namíbiában, a Decca Station tetőteraszán készítettem ezt a képet, 50db. 3 perces fényképből. A pólus láthatóan sokkal alacsonyabban van, mint itthon :)

Még holdfényben készítettem ezt a felvételt, de kicsit segített az átalakított gépváz. Egész tiszta volt az ég így látszódott a Tejút a hodfényes égen. Egy tavaly eltervezett kép sikerült most. :)

Namíbiában, a szálláshelyünkről készítettem ezt a 18 panelből álló panorámaképet, ami tartalmazza a teljes déli tejutat.

A Decca station egy katonai rádióállomás volt az Isabis folyó mellett, amit mostanra felhagytak. A vendéglátónk újíttatta fel az állomást, immár egy kényelmes és modern szálláshelyként. A felvétel a szállásunk kerítésétől pár méterre készült, amikor már elindítottam az expozíciósorozatot.

Csaknem négy évnyi tervezés és reménykedés után végre én is kijutottam Namíbiába két hétre egy kisebb csapat tagjaként, és végigfotóztam ezt az időszakot. Nappal is hihetetlen a táj, teljesen különbözik attól, amit itthon láthatunk. Éjszaka pedig teljesen új látványvilággal szembesültem, a korábban csak könyvekben, fotókon látott csillagképekkel és alakzatokkal: a Dél Keresztje és mellette a Szeneszsák, a szabadszemes Karina-köd és az Omega Centauri. A Tejút magja pedig hatalmas, és a zenitig emelkedik az éjszaka során. Elsőnek egy egyszerűbb tájképet dolgoztam ki, amit a szálláshelyünk kerítésétől pár méterre fényképeztem koraeste. A környék tele volt hangulatos fákkal és bokrokkal. Néha még a sakálok vonyítását is lehetett hallani :)

Volt egy órácska tiszta égbolt,megküzdve a szúnyogokkal kihasználtam ...

Ebben a későtavaszi, koranyári szezonban ez volt nálunk az egyedüli lehetőség jó kis Tejutas fotót készíteni. Az erős légkörfénylés alatt hamar megjelentek a felhők. Korábban repcével már készítettünk itt asztrotájképet és eleinte nem akartam visszajönni ide, de látván, hogy más növényzet van, miért ne. Lejjebb is helyezhettem volna a kamerát, de a veteményes nem volt igazán ... tiszta. Televolt gyomnövényekkel, fűfélékkel, melyek belógtak volna az égboltra. Nem lett volna szép, na.

Egyszerüen imádom a Csillagos égboltot,számomra ez a legszebb csoda a világon....

Impozáns alkonyi együttállás ovál koronával fűszerezve.

Újabb sarki fény, ez már hazulról is látszott. A kép viszont nem itthonról, hanem a szomszédból, az ausztriai Trahütten mellett készült, az alpesi hegyekben, ezerpárszáz méter magasan. Sajnos-nemsajnos még mindig nincs hőn áhított szegedi sarki fényem, úgy látszik, a VCSE idén a sarki fények idejére szervezte az észlelőhétvégéjét. Igazi giccsparádé. Hold, ikrek, sarki fény, szélturbinák világítanak a háttérben. Abszolút meglepődtem azon, hogy szabad szemmel is észlelhető volt. Ezen a szélességen, az elmúlt évtizedekből csak olyanokat találtam, melyek főleg kamerákon láthatók. Noha ez se volt színes a szemnek, de határozottan el lehetett különíteni fátylaktól.

Trahütteni észlelő hétvégén készült felvételem a sarki fényről.

Trahütteni észlelő hétvégén készült felvételem a sarki fényről.

Trahütteni észlelő hétvégén készült felvételem a sarki fényről.

Trahütteni észlelő hétvégén készült felvételem a sarki fényről.

Trahütteni észlelő hétvégén készült felvételem a sarki fényről.

Az egész északi égbolt lángvörösben pompázott majd 1 órán keresztül.A sarkiféyn magassága az északi horizonttól jó 70 fok magasságig terjedt fel.

Természetesen nem lehet megunni. Még a feltöltés pillanatában is nagyon szépen látszódik ablakból eme páros. Nagyon szép idő volt így a napokban, ezért élmény volt fotózni annak minden pillanatát.

Régen volt már ilyen virágos felvételem együttállással... talán még 2015-ből. Most viszont végre átélhettem az első tavaszias harmatillatos esték egyikét, mint akkor. Noha távoláll tőlem a világítgatás, de most kivételt tettem, tekintve arra, hogy még nem volt teljesen sötét, illetve a cseresznyefának jól állt ez a rávilágítás. A JWST diffrakciós tüskéihez hasonlító csillagszűrő egy régi M42-es Danubia objektíven volt. Alapban ez az objektív nem egy nagy szám, de ilyen esetekre is teljesen megfelel. Két képet készítettem. Az elsőnél ment az óramű és exponáltam, majd a második képnél már kikapcsolt óraművel készítettem a felvételt, de az élességet a virágokra kellett állítani. A többit az asztrotájképek módja szerint... :)

Tavasz kezdetén a sötétedés utáni órákban a téli csillagképek már erősen nyugat felé mutatnak, de még van lehetőség mefigyelni őket.Mi is így tettünk 2 észlelőtársammal és elmentünk Kávásra a VCSE telkére megcsodálni a téli tejutat. Én nem álltam meg a megcsodálásnál és az asztrofotózás végeztével a telek közepére kiállva csináltam egy panorámaképet ami az egész nyugati égboltot lefedi. A teljes panoráma 45 képből készült el és az égbolt felét ábrázolja középen nyugattal.

kicsit felhős idő ellenére is kimentem az Orionra vadászni ....