Összes észlelés

NGC891 Galaxis Egy éléről látszó, 10 magnitúdós és 12ˊ látszólagos méretű spirál galaxis az Androméda csillagképben. Távolsága 27 Millió fényév.

A képen látható reflexiós köd nevét az általa kirajzolt integető szellem-alakú képződményekről kapta. A Cepheus flare kiterjedt molekuláris felhő része, a sokkal nagyobb és fényesebb Írisz-köd közelében található. A porfelhőt az abba ágyazott csillagok fénye világítja meg. Az LDN1435 (sötét-köd a VdB 141-től jobbra), egy valószínűleg kialakulófélben lévő kettőscsillag-rendszert magában foglaló Herbig-Haro objektum, a HH 157. Először 2018-ban próbáltam megörökíteni, akkor még DSLR-el. Ebbe a mélységbe akkor sajnos nem tudtam elérni, így nem is publikáltam a kéopet. A mostani képen inkább a leképezés problémáival gyűlt meg a bajom, sajnos nem tudok rájönni, hogy mi okoz a csillagok körül ekkora fénytörést.

Újabb bakancslistás objektum került kipipálásra. Sajnos a széleken húznak a csillagok, mert nem használtam flattenert, hogy a teljes fókusztáv rendelkezésre álljon. Így is erősen croppolt!

Rendkívül nehéz volt feldolgozni, valami még nem működik jól a felvétel készítésénél. De nem panaszkodok, mert relatív jól sikerült.

Nehéz visszatérés volt egy winchester csere után, két órányi videó anyagból volt egy kb 20 percnyi rendkívüli nyugodtság.

A kiváló hangulatú, Őrimagyarósdon megrendezett táborozás során fordítottam a tubusom a "Pacman-ködként" is ismert emissziós köd irányába. A felvételt hamisszínes eljárással, a Hubble-paletta szerint dolgoztam fel. A szabálytalan kör alakú, főként hidrogénből és oxigénből álló ködösségben egy sötétköd figyelhető meg, ez alkotja a Pacman-köd száját. Az IC 1591 katalógusszámú fiatal, néhány millió éves nyílthalmaz is látható benne, ami a köd anyagából született és ionizálja azt, emiatt láthatjuk. A nebula peremén láthatóak a Bok globulák, melyek valójában a hidrogénfelhő sűrűbb részei, ezért ellenállnak a nyílthalmaz csillagszelének, leárnyékolva a mögöttük lévő térséget. Kedvező esetben a globulákból újabb naprendszerek keletkezhetnek. Edward Barnard fedezte fel 1881. november 16-án a 9500 fényév távolságra lévő, 96 fényév átmérőjű ködösséget.

2021. 08.09-én, a VEGA '21 Nyári Amatőr csillagászati megfigyelőtáborban készült fénykép a fátyol köd Ny-i részéről. Középen látható fényes csillag az 52 Cyg 5.29 magnitudójú csillag. Az Északi irányt balról kell értelmezni.

Tegnap egyik fótós haverommal kiugrottunk a Zalaegerszeg és Bagod közötti szántásokba, mert már elvonási tüneteink voltak. :D A korai holdfelkelte nagyon szűkösre szabta a határidőt, de még éppen volt annyi idő hogy csináljak egy tejút panorámát :) Szerencsés véletlen folytán még 2 meteort is sikerült elkapnom. Kicsit aggódtunk a vadak miatt, de szerencsére semmi probléma nem volt. Adatok: Nikon D7200 & Sigma 17-50mm F/2.8 Omegon Minitrack LX2 ISO 1000 120 másodperc F/4 Helyszín és idő: Zalaegerszeg és Bagod között a 76-os mellett Augusztus 25-én 21:30 környékén

Amikor jókor vagy jó helyen. Zala megye - Kemendollár Szent Kristóf Kápolna

2021. 08. 12-13-án készült felvételem a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborból, a Perseidák meteorraj csúcspontjáról. Először a kép előterét készítettem el, majd bekapcsoltam a mechanikán a követést, ezután éjfélkor beindítottam a fényképezőgépet. A következő éjszakán, augusztus 13-án folytattam a felvételek készítését, végül az előtérnek szánt képre másoltam a meteorokat pozícióhelyesen. 12-én nyolc meteort sikerült rögzítenem, amiből hat Perseida volt, 13-án huszonnégy fotózott meteorból huszonkettő Perseida lett. A legfényesebb meteorok hajnali kettő-három óra körül hullottak. Az előtérhez csak tizenhatot tudtam közülük átmásolni, mivel a terep, a fák és főleg a koraeste átvonuló felhők kitakarják a többit.

2021. 08. 12-13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőr csillagászati megfigyelőtáborban készül fénykép a fátyol ködről. Az IC1340 a Cygnus (Hattyú) csillagképben található. Látszólagos magnitúdó (V) 7.0 az Északi irányt balról kell értelmezni. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva-kitörés maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. Abszolút fényessége nem magas, fényességét méretének köszönheti, ezért szabad szemmel nem könnyű megfigyelni, sötét, fényszennyezettségtől mentes eget kíván. Gyakran használnak szűrőt a megfigyelésre, amely keskeny sávban engedi át a fényt. Így gyakorlatilag minden zavaró tényezőt ki lehet szűrni. Ráadásul a szűrő a kétszeresen ionizált oxigén fényét átengedi, ami igen jellemző a Fátyol-köd-re. Tehát a szűrővel a köd egyfajta kémiai analízisét hajthatjuk végre. A zöldes részek a hidrogénre utalnak, a sárgás részeken kén is található, míg a kék és a lila részeken az oxigén a domináló.

Sajnos hamar hazakellett jönnünk a táborból, mert várt ránk egy ötnapos Perseidás roham, amikor azért a látogatószám magasabb volt, mint az észlelt meteorok száma. Minden este több százan voltak az épület előtt és minden nap több mint 200 embernek tudtam megmutatni az égbolt látványosságait távcsövön keresztül. Jövőre nincs menekvés. Teliholdas Perseidák lesznek szerencsére, szóval biztos nem kell majd annyira sietve hazajönnünk. :)

2021. 08. 12-13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételem a Messier 16 jelű emissziós ködről, más néven a Sas-ködről. Most először próbáltam ki monokróm kamerával történő keskenysávú asztrofotózást, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. Az emissziós köd világos, központi területén könnyen észrevehető a "Teremtés oszlopaiként" ismert hosszúkás, sötét ködfelhő, ami jelenleg is aktív csillagkeletkezési régió. Még egy hozzá hasonló "felhő" nyúlik a Sas-köd széléről befele. A középső világos térséget halvány, sárgás régió vesz körül, ez alkotja a sas szárnyait, a világos, kékes terület a törzs, a látómező közepe felé eső sárgás köd a fej lehet. A Kígyó csillagképben található, Philippe Loys de Chéseaux fedezte fel 1745 során, Messier 1764-ben katalogizálta. 7000 fényévre található a Földtől, egy nyílthalmaz ionizálja a 70 fényév sugarú, 1-2 millió éves ködöt.

A táborban sokszor volt téma, hogy na de majd jövőre, amikor már csak el kell indítani a Zselicben a rendszereket... Nos ez a jövő újabb lépéssel közelebb került. A tegnapi estén be lettek állítva a mechanikák, hogy dolguk végeztével a távcsöveket fordítsák be a tető síkja alá, valamint ha esetleg elaludnék, akkor a rendszerek biztonságból parkoljanak. Eme fotó már a távvezérelt rendszerrel készült. A Kunkori nevet én találtam ki. Remélem a NASA nem kerget meg érte

Sajnos csak 10db 5 perces expo jött össze, pedig minden előrejelzés derültet mutatott. Próbáltam ebből a kevés anyagból kihozni a maximumot. Remélem sikerül folytatnom ezt a projektet.

Múlt héten a Vega Csillagászati Egyesület nyári amatőrcsillagászati táborában voltam, ahol több éjszakát is ennek a csillagködnek a fotózásával töltöttem. A végső képhez végül 1 óra 55 percnyi felvételt használtam fel.

Az eddigi leghosszabb expó idejű képek készítésébe kezdtem bele az én kis gyenge mechanikámmal a táborban. Majd tábor utáni napon tudtam folytatni. Sajnos a képek kb 40%-át ki kellett dobnom a rengeteg bemozdulás miatt, az 5 perc expó idő nagyon sok a mechanikámnak, hiába van M-gen vezetés. Végre a táborban tanultak után készítettem dark képet aminek most már látom az értelmét. A flat képek még hiányoznak, amit PS-ben kompenzáltam amennyire tudtam. Szándékomban áll még folytatni persze jó lenne nagyobb hatékonysággal - szerintem nem rajtam múlik.

Vonuló felhőcsíkok és fátyolos felhőzeten keresztül észleltük 20:50 körül a Vega'21-es nyári táborból a Holdat kisfiammal. Először ő kereste meg a távcsőben, majd rátettük a végére a fényképezőt és a kijelzőn keresztül élesre állítva lőttünk róla 2 képet. :) Az elsőn még túl fényes lett, a másodikon már szépen látszott a kráterek mellett a széle is.

2.2 napos holdsarló a nyugati égen. 1 db RAW fénykép, Darktable-ben és GIMP-ben szerkesztve.

Párásodással nagyban küzdve lett megfigyelve. Sajnos 46x-on nem bontja, és 120x-on is csak a mag környékén tűnik fel néhány egyedi csillag. Szinte tökéletesen gömb alakú halmaz. Nincs egyértelműen elkülönülő magrégió, a fényesség teljesen egyenletesen csökken kifelé haladva, a halmaz szélei folyamatosan mennek át az égi háttér sötétjébe. Szárazabb időben mindenképp visszalátogatok, látszik, hogy nagyon szép, de most nem alkalmas az idő a további részletek felfedezésére. Ceruzarajz negatívja.