Összes észlelés

Május 25, hajnali fél 1. Ekkor már a Tejút sávja kezdett egyre magasabbra jönni, ideális helyen ahhoz, hogy megcsináljam életem első tejútpanorámáját is. Nem volt kis munka a panelekhez szükséges képek elkészítése, de végül sikerült. 100 képből készült el az alábbi kép. Ha a La Palmai út fő képét kellene kiválasztanom, szerintem ezt mondanám.

Klasszikus zselici táj felett kelő Holdat fotóztam a Csillagpark kilátójából. A felvételnél odafigyeltem, hogy csökkentsem az expóidőt minden képnél, hogy a Hold ne égjen be. Így PS-be betöltve a rétegeket csak a megjelenítés módját kellett állítani. A legnagyobb problémát az mozgolódó vendégek jelentették egy fábol ácsolt kilátó esetén. :)

A napokban nem sikerült az együttállást lefotózni, de korábban azért igyekeztem rászánni egy estét az üstökösre legalább. A vándor a Rho Oph molekulafelhőhöz tartozó halvány porködök előtt mozgott.

Hajnali 3 óra. Csörög az ébresztő. Mellettem a fényképezőgép akkumulátora zölden világít, 100%-os a töltöttség. Gyorsan leellenőriztük, hogy érdemes-e felmenni a hegyre, nincsenek-e felhők. Fél 5 környékén érhettünk fel a hegyre. Új helyen vagyunk. A sötétben a környezet annyira nem is látszik. A Tejút magasan van, szinte már vakít, olyan fényes. Ennyi csillagot az égen még soha nem láttam. A szélességi körből adódóan pedig olyan égi objektumokat látok,melyeket Magyarországról nem lehet. Az ég kissé felhős, de nem lehetetleníti el a célt: egy szép tejútfotó elkészítését. Alattunk voltak már a nagyobb felhők, de az előtérben mégis látjuk Santa Cruz de La Palma narancssárga fényeit, messze a távolban pedig El Hierro szigetén fényei látszódnak.

Jellegzetes alakú, könnyen felismerhető halmaz a Hattyú csillagképben, a Sadr közelében. Az észlelés vázlata a 2020 őszi dobronhegyi észlelőhétvégén készült, melyet a 2022 tavaszi trahütteni észlelőhétvége borult estéjére szervezett észlelési workshop során dolgoztam ki.

Szép nagy, enyhén ovális "pamacs" a Kígyótartó közepében, közepesen sűrűsödő kómával. Csóvát sajnos csak sejtettem, nem voltam biztos az észlelésében, így az nem került fel a rajzra. Az észlelés az MCSE ifitáborában készült, kihasználva hogy az ifjúság csillagkép-túrán vett részt. Az este folyamán (mivel AZ4 mechanika volt a távcső alatt) még több alkalommal is lehetőségem adódott megkeresni, miközben a fiatalok is észlelték. A rajzon látható szürkés foltok csak szkennelési hibák, nem az észlelés részei.

Az Észak-Amerika köd egy diffúz köd a Hattyú csillagképben. A gázköd neve onnan származik, hogy alakja az észak-amerikai kontinensre hasonlít, könnyen megláthatjuk benne a floridai-félszigetet, illetve a mexikói-öböl térségét. Igazán jó ég alól szabad szemmel meg lehet pillantani az égen egy halvány derengés formájában a Deneb csillag közelében. A felvételek 2 éjszakán át készültek Káváson, ám csak az első éjszaka képeit tudtam felhasználni, mert a fókuszt nem sikerült tökéletesen belőnöm a második éjszakán.

Egy nyári csillagles mindíg maradandó élményt nyújt. Kellemes 20°C és kristálytiszta égbolt amit most még fokozott egy délelötti hidegfront. Nagyon ritkán annyira tiszta az ég, hogy a Tejút teljes sávját lehessen látni szabadszemmel. Szerettem volna fotón is visszaadni ezt az élményt egy panorámakép formájában. Számos mélyégobjektumot is megfigyelhetünk a képen. Többek között a bal oldalán a fotónak a Perseus ikerhalmazt és az Androméda galaxist, az ív tetején a Hattyú csillagképet benne az Észak Amerika köddel és a jobb oldalon a Galaxisunk központi régióját ami nagyon szép már szabadszemmel is.

A -1 magnitudós meteor nagy valószínűséggel a Júliusi Pegazidák (JPE) kis intenzitású meteorrajhoz tartozik, igazi ritka fogásnak mondható. A viszonylag alacsonyan elhelyezkedő radiánstól felfelé haladt az égen. A meteor időpontja: 2022.07.02. 23:07:07 UT

Végre sikerült elcsípnem ezt a párost. Régóta terveztem, de nagyon alacsonyan járnak, valahogy mindig elmaradt. A színvilág kicsit sárgás lett, de nekem így jobban tetszik :) Utómunka : Siril & PS

Ilyen kristálytiszta égboltot nagyon ritkán lehet kifogni. Délelőtt jött egy gyenge hidegfront és mindent kipucolt a levegőből. Éjjelre derült lett szóval kerékpárra ültem és letekertem az egyik észlelőtársamhoz Kemendollárra akivel megcsodáltuk az igazán tiszta égbolt látványát. Szabályosan virított a Tejút centruma. Elindítottam a fotós oldalamat. Ha tetszenek a munkáim szeretettel várlak az oldalam követői között: https://www.facebook.com/makardavid8

Igyekeztem a képnél minden tudásomat latbavetni, mégpedig az előtér esetében, mely egyszerű, de mint tudjuk ezeknek a nagyfényerejű nagylátóknak a mélységélességük kicsi, tehát ezt meg kellett oldani fókuszeltolásos módszerrel, mely meg rendesen megizzasztott, hisz az előtéren nagyon sok a részlet, melyek nagyon aprók is, így illeszteni nehéz volt. Ám az eredmény ledöbbentett. Szinte érzem az árpa illatát, melyet másnap le is arattak. :D Természetesen míg fotóztam, addig ott ültek a veteményesben az őzikék. (:

46x: Szép objektum. Kompakt halmaz, a közepe fényes. Bontás ekkora nagyításnál nincs.

A tavaszi idény második felében gömbhalmazoztam az adott szezonban. Eme kisrendszer egy az Ökörhajcsár csillagképben látható kevésbé ismert Hógömb halmaz felé fordult. Véleményem szerint ezek a gömbhalmazok a tavaszi idényben nagyon fotogének és nemcsak hossz expókkal lehet látványos eredményt elérni, hanem rövidekkel, ha csak a halmaz megörökítése a cél. Annyi hátránya lehet, hogy kényesek a nyugodtságra, valamint néhány hirtelen fényesedik fel, ezáltal beég a közepe, stb. A távcső az M92-re ment volna tovább, de annyira rossz volt az utána érkező szezon, hogy nem sok expó gyűlt össze, így az az égboltrész kimarad idénre nekem. Flippelés után nem működik jól a rendszer, merthát ott kéne lenni változtatni a terhelésen. Ez helyben okés, de távvezérlésnél nem elfogadható, így már lassan két hónapja készül az a fajta döntött oszlop, mely befogadja az EQ6os mechanikát és így ezáltal flip nélkül is lehet fotózni majd. Lehetett volna olyan, hogy a korong rajta az oszlopon és úgy lesz döntött, ám úgygondoltam, hogy kicsit nehezítek a sorsomon és megpróbálok egy ilyen blokkrendszerűt építeni. :D Majdnem kész de a 35°C-ban úgydöntöttem elég a jóból. :D

Ellátogattam az egyik klasszikus helyemre a zalaháshágyi Sibrik Kápolnához. Szeretek ide járni a derült éjszakákon lenyűgőző és sötét égboltja miatt. Mivel minden irányban jó az ég minősége ezért a teljes nyári tejutat komponáltam a képre. Északkeleten emelkednek fel a Cassiopeia és Perseus tartományok amelyek kissé sötétebbek és Délen látszik a Tejút centruma és a Nyilas csillagkép. A kápolnától balra még az Androméda Galaxis is beköszön amely keleti irányból emelkedik a horizont fölé. Azon az éjszakán nagyon trutyis volt a légkör és a távolban még a zivatarok is villogtatták az eget amit a kápolnától balra még látni is lehet. A légkörfény is nagyon erős volt és adott a képnek egy zöldes beütést.

Kihasználva a hétvégi kedvező időjárást, a Vega Csillagászati Egyesület tagjaiból álló kisebb csapat hajnali három órakor elindult a Boncodfölde és Bagod településeket összekötő úthoz, a Zala-folyó völgyébe megfigyelni a 2022-es bolygófüzért. A sík területre érve gyorsan kitelepítettük a fényképezőgépeinket, egy 7x50-es binokulárt és egy 200/1000 mm-es Dobson távcsövet, amivel vizuálisan is megfigyelhettük a bolygókat, 96x-os nagyítással. Kiérkezésünket követően keleten, a távoli fák koronájából előbújt a Vénusz, az éppen a Szaturnusz és Jupiter bolygók között elhelyezkedő 72%-os fázisú Hold pedig szépen bevilágította a tájat. A távcsővel megfigyeltük a Szaturnuszt és gyűrűit, a Hold krátereit, a Jupiter felhősávjait, a Marsot és a Vénuszt. Négy óra után a távcsővel megtaláltuk a keleten, alacsonyan lévő Merkúrt is, bár a gyorsan világosodó ég alján szabad szemmel már nem láttuk. A kelő Nap egyre erősödő fényében összepakoltunk, és hazaindultunk.

Június 18-a hajnalban, 03:30 és 04:10 között figyeltem meg a bolygófüzért, a Zalaegerszeg melletti Gébárti-tó partjáról. A máskor horgászokkal és strandolókkal teli tó csaknem kihalt volt, csak néhány álmatlan kacsa úszott a tó felszínén. :) Csak a helyszínre érkezésemet követően jöttem rá, hogy a Hold már a tavat övező fák takarásában van, a Szaturnusztól "jobbra". A Jupiter feltűnően fényes volt, mellette a Mars jellegzetesen vöröses színben ragyogott. A Szaturnusz kissé halvány volt, a Vénusz fénye viszont túlvilágította az egyre fényesedő ég alját. A Merkúr sajnos elég későn kelt fel, elveszett a kelő Nap fényében. Négy óra után összepakoltam, és hazaindultam. A fénykép készítéséhez Sony A7s fényképezőgépet és Samyang 14 mm f/2,8 objektívet használtam, ISO 400 érzékenységgel és 2 s záridővel, f/4 rekeszen.

Ha a csillagos égboltról van szó akkor nekem a nyár a kedvenc évszakom. Éjszakánként a Tejút centruma lenyűgöző látványt nyújt sötét ég alól és fagyoskodni sem kell. A látványt csak fokozták ezek a Botfa környékén fellelhető szalmabálák. Régóta szeretnék egy ilyen tájképet összehozni, de sose találtam jó helyen bálákat.

Szép objektum. A halványabb halmazcsillagok egy egyenlő fényességű kettőscsillag köré csoportosulnak. (Az eredeti rajz kissé viseltessé vált, ezért digitálisan újraalkottam a látómezőrajzot, megtartva az eredeti pozíciókat és csillagméreteket. A nagyítás nem került feljegyzésre, de szinte kivétel nélkül 60x-os nagyítást szoktam használni anno mélyegezéshez.)

Az elmúlt időszakban mindenki a bolygósorról kérdezett, de az igazi látványosság ennek árnyékába került. 28-ig látható a bolygósor, 26-án hajnalban viszont egy csodás együttállást láthattunk. Épp kelt a Fiastyúk nyílthalmaz, amikor még a helyszínt kerestem. Aggódtam picit mert felhők is gyülekeztek pont ott, ahol a célobjektumok kelnek. A mező egészét egy magányos szénabála törte meg. Ez lett végül a fő fotótémám. A holdsarlót és vele együtt a földfényt már csak akkor pillantottam meg, mikor már a felhők mögül ért ki. Utoljára a Vénusz kelt fel a horizonton. Maga a Vénusz és a Hold együttállása is gyönyörű látvány volt, de a látványhoz a Fiastyúk nyílthalmaz jelenléte is nagyban hozzájárult.