Kecskés Gábor
M42 – csillagok nélkül
Eredetileg 850 db light kép készült, ebből 685-öt tartottam meg. A Trapézium régió 20mp-nél is beégett, talán lejjebb kellett volna mennem 15mp-s expókra, és azokból többet lőni, vagy pedig a gain-t jócskán lejjebb venni. Az előfeldolgozott eredményen látszott, hogy vagy a párásodás miatt, -vagy valamilyen a tubus lencséjére rakódott egyéb kosz miatt - a csillagok színes, muscilaszerű szárnyakat növesztettek, ill. némi bemozdulás is megfigyelhető volt, talán a vezetési pontatlanságom, vagy egyéb dolog miatt. Mindenesetre itt volt a remek alkalom, hogy kipróbáljak a Siril-ben egy scriptet, ami meghív egy külső alkalmazást (StarNet), amivel szépen redukálni lehet a csillagok méretét, akár le is lehet szedni őket a képről. Mondjuk egy kis plusz munkára így is szükség volt még a GIMP-ben is.
Tovább az észleléshez »
12%-os Holdsarló
Ez volt a majdnem "első fény", ami az SW 120/600-as tubusomat, ill. az ASI 585-ös kamerámat érte. Azért csak majdnem, mert eredetileg az M31-et mentem ki fotózni, csak a mély-ég fotózás végeztével álltam át a Holdra, mert lenyűgözött a látványa. Az M31-ről készült nyersanyagból végül nem készült olyan eredmény, amit szívesen megosztanék, csak gyakorlásnak volt jó. Ugyanakkor ez az éjjel mégis sikerélménnyel zárult, mert korábban sohasem tudtam értékelhető képet készíteni a Holdról, 10% körüli állapotában. Még nem sikerült visszaadnom a látványt, amit az okulárba nézve kaptam, de ezt már meg merem osztani. A 120-as tubusba, ill. az 585-ös kamerába pedig szerelmes lettem az első alkalommal, csak még tanulnom kell a használatukat.
Tovább az észleléshez »
M13 - SW 80/400 + Scopium UHC teszt
Elviekben ez lett volna az első vezetett felvételem, de a vezetés végül szoftveres gondok miatt akkor nem jött össze. Így 20 másodperces expókat lőttem. Viszont nagyon pozitív meglepetés volt, hogy az UHC szűrő teljesen eltűntette a CA-t (+ a Canon beépített, átalakítatlan UV/IR blokk szűrője). Viszont az ISO értéket jelentősen meg kellett növelni. Nagyjából ekkor döntöttem el, hogy refraktorokra váltok, mert sokkal könnyebben tudok dolgozni velük. Persze később ez még változhat...
Tovább az észleléshez »
Sinus Iridum – Plato SW 80/400-as akromáttal
Kissé felhős volt az ég 2023.08.27-én, cserébe a légköri turbulenciák is erősek voltak, egy eléggé forró nap után... Holdfotózáson kívül más szóba se jöhetett volna. Mivel nagyon kétesélyes volt a dolog, a kis utazó akromátomat vittem ki az ég alá. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mire lehet ez elég. Íme az eredmény. Nem túl részletgazdag, de én nagyon örültem neki!
Tovább az észleléshez »
Holdfogyatkozás - 2022.05.16
Egy régi adósságomat szeretném most törleszteni. 2022.05.16-án hajnalban kint voltam az ég alatt, megörökítettem a Holdfogyatkozás fokozatait, amennyire akkori lehetőségeimhez és tudásomhoz mértem tudtam. Most elővettem az akkor készült képeket, és egy - még igen kezdetleges - montázst készítettem belőle.
Tovább az észleléshez »
Napfolt tevékenység 2023.05.21-én, 13:43-kor (helyi idő)
Napfolt tevékenység 2023.05.21-én, 13:43-kor. A napkorongon éppen aktuálisan látható legnagyobb méretű napfolt.
Tovább az észleléshez »
Napfolt tevékenység 2023.05.21-én, 13:38-kor (helyi idő).
Napfolt tevékenység 2023.05.21-én, 13:38-kor. Ez volt az ebben az időpontban látszó, legnagyobb kiterjedésű napfolt rendszer a napkorongon. A 7558 képkockás nyersanyagból 6000 képkockát sikerült feldolgoznom.
Tovább az észleléshez »
Napkorong 2023.05.21
Vasárnapi ebéd utáni Napkorong fotózás. Sajnos csak 249 képkockát tudtam felhasználni a Canon-nal készített felvételekből. A ZWO ASI 120MC-S bolygókamerával viszont közelebbről is sikeresen tudtam megörökíteni a képen látható napfoltokat.
Tovább az észleléshez »
M45
Pontosan 1 héttel a 2023.02.08-i M42 fotózásom után az M45 esetében is sikerült elkövetnem ugyanazt a hibát, vagyis hogy vélelmeztem, hogy a 600D Manual módban van, de nem abban volt. Pedig menet közben már rájöttem, hogy az előző alkalommal készült képek nem a megfelelő expókkal készültek, de szoftveres problémára gondoltam, arra nem, hogy a fényképezőn kellene keresnem a jelenség okát. Annyi adalék még, hogy csak linuxos számítógépeket használok már kb. 2015 óta, és az asztrofotózáshoz használt, régi laptopomon akkor MATE asztali környezet volt (a kicsi hardverigény miatt), amin viszont nem tudtam megnézni a fájlkezelőben az elkészült képek tulajdonságait, csak a benti gépemen, amin a sokkal bővebb funkcionalitással bíró KDE asztalt használom. Így aztán ezen az estén is bőszen készítettem a light képeket a Canon aksim lemerüléséig (64 light képet terveztem eredetileg). Tartalék aksim nem lévén bementem a házba kb. fél órát tölteni, majd visszatértem megcsinálni a korrekciós képeket. Ez természetesen megint csak elrettentő példa, mivel a dark képeknek elviekben ugyanazon a hőmérsékleten kellene készülniük, mint a light képeknek, ami nyilván nem tudott teljesülni, mert a kényszerszünet alatt a Canon érzékelője lehűlt a hidegben. Menet közben egyébként azért nem volt egyértelmű számomra, hogy sokkal kevesebb expóidővel készülnek a képek, mint amit beállítottam az Ekos-ban, mert eleve be volt állítva 2mp tükörfelcsapás késleltetés, és több mp-t vett igénybe az is, amíg az éppen elkészült nyers kép letöltődött a laptop HDD-jére, ezután indult csak a következő expó. Mindenesetre – gyakorlásképpen – elvégeztem az elkészült nyers képek feldolgozását és utómunkáját, legalább a diffrakciós tüskék jól néznek ki rajta… Sajnos ezután az alkalom után csak április végén tudtam visszatérni az éjjeli égbolt alá, így az M42 és M45 esetében több hónapot kell várnom, hogy kijavíthassam a korábbi hibáimat. Remélem azért addig is lesz jó pár derült éjjel, mert fényképezni valóból így sem lesz hiány az égbolton.
Tovább az észleléshez »
M42
Sokat gondolkodtam azon, hogy megosszam-e ezt a képet, vagy inkább ne. Végül úgy döntöttem, hogy igen, hátha más kezdők tudnak tanulni az én hibámból. 2023.02.07-én, kedd este egy egészen tiszta égbolt köszöntött rám, ám előző vasárnap volt Telihold, szóval a Hold még mindig erős fényszennyezést okozott, így mindenképp csak egy fényesebb célpont jöhetett szóba, amivel kipróbálhatom a Canon 600D-met. Eleve a pólusra állásom sem sikerült túl jól, itt az volt a hiba leginkább, hogy nem kezdtem újra a folyamatot, mert annyira féltem, hogy befelhősödik az ég, vagy mindent elborít a leszálló köd, az előző hónapokban nagyon sokszor jártam így. Kstars/Ekos-szal, laptopon keresztül próbáltam fotózni, mert a vezetett felvételeket is így csinálom majd, vagy ha el tudok odáig jutni, hogy beruházzak egy komolyabb ASI kamerába, akkor szintúgy. A Kstars-szal vezéreltem tehát a Canon-t, amihez feltétel, hogy a fényképező Manual módban legyen. És azt gondoltam, hogy ezt be is állítottam, de sajnos hibásan. Benéztem a dolgot, és nem Manual módban volt a gép, hanem Av, vagy A-Dep módban, persze nem szándékosan. Így a Kstars/Ekos tudta ugyan vezérelni az expozíciókat, de a képek nem a programban beállított expóidőkkel készültek… Ez persze akkor este nem derült ki számomra, csak sok nappal később. Végül úgy döntöttem, feldolgozom ezt a nyersanyagot, mivel a képfeldolgozást is tanulnom, gyakorolnom kell. Nem lett annyira rossz a végeredmény, mint amire számítottam, ugyanakkor a legbosszantóbb az egészben az, hogy ez lehetne egy jobb kép is, ha odafigyelek rá, hogy milyen beállításokkal dolgozik a gép.
Tovább az észleléshez »
Albategnius - Hipparchus 2xBarlow
Az Albategnius és Hipparchus kráterek vidéke 2xBarlow-val.
Tovább az észleléshez »
Albategnius - Hipparchus
A kép hozzávetőleges középpontjában az Albategnius -, alatta pedig a Hipparchus kráter látszik. Ez a terület hívta fel magára a figyelmem a legjobban ezen az estén. Később nagyobb nagyításban is készítettem róluk felvételt. A kép bal alsó sarkában a Nyugalom tengerének déli csücske látszik (a kép fordított állású, és tükrözött, mint ahogyan a teleszkópon keresztül élőben is láttam), de az Apollo 11 leszállási helye – a Nyugalom bázis – nincs rajta a felvételen.
Tovább az észleléshez »