Az első képem az IC434 régióról. Nagyon vártam már, hogy el tudjam kezdeni fotózni. Eredetileg 61 db nyers kép készült, de ebből végül csak 19 darabot tartottam meg belőlük. A 19. kép után némileg befelhősödött az ég. Mivel az előrejelzések továbbra is bíztatóak voltak, reménykedtem benne, hogy kitisztul, és folytattam tovább az expozíciókat, a terv szerint. De sajnos a 19. kép után az összes többi nyers kép csak rosszabb lett, mint a korábbiak. Így csak ezt a maradék nyersanyagot dolgoztam fel Siril-lel és GIMP-pel. Később gyűjtök még több expót az anyaghoz.
Tovább az észleléshez »Eredetileg mély-egezni terveztem ezen az éjszakán, azonban sokkal később jutottam ki az ég alá, mint terveztem. A terveimben szereplő objektumok egy része már "elment", a másik részükhöz pedig nagyobb látószögre lett volna szükség, mint amit alaphelyzetben az ASI 585-öm biztosítani tudott reduktor nélkül. A reduktorhoz be kell majd szereznem egy toldatot, mert a 17,5 mm back focus-szal csak alulfókuszált képem lesz, a Canon EOS 600D-mnek meg szétjött az adatkábel csatlakozója, amit majd meg fogok ragasztani vagy forrasztani, de mindegy, a lényeg, hogy a mély-egezés nem jött össze. Viszont nem bántam meg, hogy kimentem. Csináltam néhány Holdfelvételt, ezek közül szeretném most megosztani azt, ami a legjobban tetszett aznap éjjel. Ezen felül vizuálisan észleltem még a Jupitert a Galilei-holdakkal. Csodálatos látvány volt ez is, szerettem volna megörökíteni, de kezdett mindent elborítani egy majdnem teljesen összefüggő felhőzet, így fájó szívvel kénytelen voltam összepakolni a felszerelésem.
Tovább az észleléshez »A SkyWatcher 90/900-as akromát kedvelt műszer a kezdő amatőrcsillagászok között. Én még eddig soha nem dolgoztam hosszú fókuszú távcsövel, mindig f/5 "fényerős" tubusaim voltak, és bár voltak Newtonjaim, jelenleg egy 120/600-as akromát a fő műszerem. Mindenesetre szerettem volna kipróbálni egy hosszú fókuszú csövet is. Egy nagyon kedves hódmezővásárhelyi, nyugdíjas amatőrcsillagásztól volt szerencsém megvásárolni egy régi, "kék tubusos" SkyWatcher 90/910-et. A tubus optikailag még mindig tökéletes állapotban van, látszik, hogy nagyon szeretve volt! Ez a Hold felvétel az első munkám ezzel a műszerrel. Hozzá kell tennem, hogy az ég egyáltalán nem volt túl jó, borzalmasan párás volt. Azt gondolom, hogy egy nagyobb átmérőjű tubus el is vérzett volna ezen az éjszakán. A tubus tetszik, azt hiszem később meg fog érdemelni egy Crayfordot is.
Tovább az észleléshez »Már alig vártam, hogy ismét a fényképezőm érzékelőjén láthassam viszont a számomra egyik legkedvesebb mély-ég objektumot, a Nagy Orion-ködöt. Valójában az elkészült expók kb. felét ki kellett dobnom, a 243 db már a maradék. Legközelebb fókuszreduktorral tervezek ismét M42-t fotózni, amivel jelenleg csak defókuszált képet tudok készíteni elnyújtott csillagokkal, amelyek muslicaszerű szárnyakat növesztenek. Várhatóan egy 5mm-es toldal megoldja ez a problémát, de majd kiderül.
Tovább az észleléshez »Ez az első felvételem a Fiastyúk-halmazról a 120/600-as akromátommal. Rengeteg időt eltöltöttem a Bahtinov-maszkos élességállítással, live preview-ban leginkább csak pixelerdőt láttam a diffrakciós tüskék helyett. Így végül - az élességállítás után - nem mozdítottam már meg a fényképezőt a kihuzatban. Így egy kissé szokatlan kompozíció született, de talán jobb is így, így talán érzékeltetni tudom, hogy ez az első találkozás az égi objektum és a távcsövem között még a keleti égen zajlott. Ez egy első találkozás, egy új dolog kezdete.
Tovább az észleléshez »Szintén egy 2024.07.31-én készült felvétel a Napról, fókuszreduktor nélkül, a napfoltokra koncentrálva.
Tovább az észleléshez »2024.07.30-a éjjelén az M13-at fotóztam, majd vizuális Hold és Jupiter észleléseket végeztem egy nagyon régi cimborámmal. Már világos volt, amikor bementünk pihenni a házba. A felszerelés a fáradtság/lustaság miatt a hátsó kertben maradt az ég alatt, csak a védő kupakokat tettük fel az optikákra. Miután felkeltünk, a SpaceWeatherLive Androidos alkalmazáson láttam, hogy igen aktív napfolt tevékenység zajlik éppen, így nem volt kérdés, hogy megpróbálkozom a megörökítésével. Talán az élesség állítás ennél a Napkorong képnél nem volt tökéletes, de egyelőre ez a legjobb Napkorong felvételem, ami a 120/600-as akromáttal, és az ASI 585 MC-vel készült.
Tovább az észleléshez »2024.07.31 és 2024.08.06 éjszakáján is az Androméda-galaxist fotóztam. Ennek eredményeképpen kb. 6,3 óra nyersanyagot sikerült rögzítenem, amelyet egyben dolgoztam ki. Sajnos a második éjszakán nem sikerült pontosan pozicionálnom az objektumot a korábbi állapotnak megfelelően, erre több hangsúlyt kell fektetnem. Emiatt az előfeldolgozás után kapott képet croppolnom kellett, ami nyilván eleve ront a képminőségen. Legközelebb megpróbálkozom valamilyen plate solving-os megoldással, elviekben a Kstars/Ekos tud ilyet, ha a kézivezérlőt (vagy magát a mechanikát) összekötöm a laptoppal. Illetve legközelebb a kis 80/400-as RFT akromátommal, és/vagy a Canon EOS 600D-mel próbálkozom majd az M31-et megörökíteni, most, a 120/600-al nyilvánvalóan nem fért rá az ASI 585 MC érzékelőjére.
Tovább az észleléshez »A 2024.07.05-éről 2024.07.06-ára virradó éjszaka első alkalommal gyűjtöttem fotonokat a Szélkerék-galaxisról. Elég sok idő ment el most is az előkészületekkel, összesen 2 órányi nyersanyagot sikerült összegyűjtenem. Pontosabban ennyit tartottam meg az elkészült light képek közül. Később, 2024.08.10-én újra megpróbálkoztam az M101 fotózásával, de azt a nyersanyagot végül nem tartottam meg. Természetesen később – amikor jobb pozícióban lesz – újra kezdem majd az objektum fotózását.
Tovább az észleléshez »A 120/600-as akromátommal ez volt az első alkalom, amikor az M13 gömbhalmazt fotóztam. Ezen felül ez volt az egyik legjobb asztrofotós élményem is. Nagyon régi barátom, Lugosi Zoli látogatott el hozzánk, akivel már több mint egy éve találkoztam utoljára személyesen, mivel Németországban él. Együtt fotóztunk, közben vizuális észleléseket végeztünk szabad szemmel és binokulárral is, és persze közben megbeszéltük az élet nagy dolgait, és hogy kivel mi történt az elmúlt egy évben. Együtt üdvözöltük a felkelő Holdat, a Plejádokat, és a Jupitert. Ez egy nagyon jó ég alatti élmény volt. A nyersanyaghoz gyűjtök még expókat, és úgy is ki fogom dolgozni.
Tovább az észleléshez »Az M16 is egy olyan mély-ég objektum, amelyet már régóta terveztem fotózni, ez volt az első alkalom, amikor megpróbálkoztam vele. Sajnos az ég nem volt optimális, és túl sok időt töltöttem a felszerelés életre keltésével, beállításával is. A vezetésem sem volt túl jó, több időt kellett volna eltöltenem a vezető távcsövem élességének beállításával. Végül 68 db 1 perces expót tudtam készíteni, mielőtt az objektum bebújt volna a fák közé, azonban a nyersanyagból csak 24 light kép lett használható, ami nem túl sok… Ugyanakkor nagyon boldog vagyok, hogy végre készült nyersanyagom a Messier 16-ról is. Természetesen a későbbiekben újra fogom kezdeni az objektum fotózását.
Tovább az észleléshez »Első „találkozásom” a Gyűrűs köddel. Eléggé elveszik a látómezőben, alkalmasint ki fogom próbálni fókusz nyújtással is az objektum megörökítését.
Tovább az észleléshez »Első alkalommal próbálkoztam a Lagúna köd megörökítésével. Az UHC szűrővel készített képeket úgy dolgoztam ki, mintha egy duo band szűrőt használtam volna, vagyis külön szedtem a Ha és OIII adatokat egy erre szolgáló script-tel, majd újra egyesítettem őket Siril-ben. Így – ha nem is sokkal – de jobb eredményt kaptam, mint amikor csak simán az OSC preprocessing-et futtattam, szintén Siril-ben.
Tovább az észleléshez »Eredetileg 97 light kép készült, ám a feldolgozáshoz csak 39-et tartottam meg. Többször nekifutottam az utómunkának, ennél jobbat egyelőre nem tudtam kihozni az anyagból. Természetesen később – amikor jobb pozícióban lesz – újra kezdem majd az objektum fotózását.
Tovább az észleléshez »2024.04.30 éjjelén életemben először fotóztam az M65 -M66 – NGC3628 galaxisokat. Az előrejelzések kecsegtetőek voltak, legalábbis az éjszaka első felére vonatkozóan. Szerettem volna egy kb. 3 órás nyersanyagot összeszedni. Ennél többre nem is lett volna lehetőség, mivel a galaxishármas már túljutott a delelésén mire el tudtam kezdeni fotózni. Az ég azonban fokozatosan befelhősödött, egyre sűrűbben haladtak el tejszerű felhőfoszlányok az égi objektumok előtt, amelyek egyrészt tönkretették az aktuálisan készülő képeket, másrészt vezetési hibákat, bemozdulásokat okoztak. Rengetegszer kellett újraindítanom a vezetést. Végül kínkeservesen összejött 132 db 1 perces expó, utána már csak a korrekciós képeket elkészítésén dolgoztam. A 132-ből 72-t tartottam meg, ezeket fel tudtam dolgozni. A vezetési hibák, bemozdulások hatása így is megmutatkozik, de tulajdonképpen ennél sokkal rosszabbra számítottam. Egyébként szintén ez volt az első alkalom, hogy 0.5x reduktor nélkül használtam a ZWO ASI 585 MC kamerámat. Korábban csak ezzel próbálkoztam, egyrészt azért, mert nagyobb látómezőt szerettem volna, másrészt pedig azért, mert nem kaptam nélküle fókuszt. De most kiderült, hogy megvan a fókusz, ha használom a zenittükröt is, és abba teszem be a kamerát.
Tovább az észleléshez »Mostanában a ZWO ASI 585MC kamerámmal próbálkoztam az asztrofotózással, a kamera érzékelője előtt 1,25” szűrőkkel (Scopium UHC, GSO 0.5x fókusz reduktor, Baader Semi-APO szűrő). Rá kellett azonban jönnöm, hogy a ZWO ASI 585MC érzékelőjéhez nem jó az 1,25” reduktor, a kép középpontjától kifelé haladva nagyon csúnyán megnyúlnak, deformálódnak a csillagok, ill. némely esetben muslicaszerű „szárnyakat” is növesztenek, persze ennek lehet valamiféle koszolódás is az oka (vagy mégsem, mert akkor a flat-ekkel ki lehetne venni az eredményből?). Vélhetőleg megoldaná a problémát, ha 2” szűrőket használnék, vagy pedig a 80/400-as tubusommal dolgoznék a 120/600 helyett, ha nagyobb látómezőt szeretnék. Mindenesetre most kipróbáltam, milyen eredményt tudok elérni a Canon EOS 600D-mel, a 120/600-as akromátra szerelve. Az M81 és M82 galaxisok voltak a célpontok, amelyeket már régóta szerettem volna fotózni. Egészen biztosan még jócskán van hova fejlődnöm, de engem már ez az eredmény is boldoggá tett, amikor elkészültem vele.
Tovább az észleléshez »Eredetileg 850 db light kép készült, ebből 685-öt tartottam meg. A Trapézium régió 20mp-nél is beégett, talán lejjebb kellett volna mennem 15mp-s expókra, és azokból többet lőni, vagy pedig a gain-t jócskán lejjebb venni. Az előfeldolgozott eredményen látszott, hogy vagy a párásodás miatt, -vagy valamilyen a tubus lencséjére rakódott egyéb kosz miatt - a csillagok színes, muscilaszerű szárnyakat növesztettek, ill. némi bemozdulás is megfigyelhető volt, talán a vezetési pontatlanságom, vagy egyéb dolog miatt. Mindenesetre itt volt a remek alkalom, hogy kipróbáljak a Siril-ben egy scriptet, ami meghív egy külső alkalmazást (StarNet), amivel szépen redukálni lehet a csillagok méretét, akár le is lehet szedni őket a képről. Mondjuk egy kis plusz munkára így is szükség volt még a GIMP-ben is.
Tovább az észleléshez »Ez volt a majdnem "első fény", ami az SW 120/600-as tubusomat, ill. az ASI 585-ös kamerámat érte. Azért csak majdnem, mert eredetileg az M31-et mentem ki fotózni, csak a mély-ég fotózás végeztével álltam át a Holdra, mert lenyűgözött a látványa. Az M31-ről készült nyersanyagból végül nem készült olyan eredmény, amit szívesen megosztanék, csak gyakorlásnak volt jó. Ugyanakkor ez az éjjel mégis sikerélménnyel zárult, mert korábban sohasem tudtam értékelhető képet készíteni a Holdról, 10% körüli állapotában. Még nem sikerült visszaadnom a látványt, amit az okulárba nézve kaptam, de ezt már meg merem osztani. A 120-as tubusba, ill. az 585-ös kamerába pedig szerelmes lettem az első alkalommal, csak még tanulnom kell a használatukat.
Tovább az észleléshez »Elviekben ez lett volna az első vezetett felvételem, de a vezetés végül szoftveres gondok miatt akkor nem jött össze. Így 20 másodperces expókat lőttem. Viszont nagyon pozitív meglepetés volt, hogy az UHC szűrő teljesen eltűntette a CA-t (+ a Canon beépített, átalakítatlan UV/IR blokk szűrője). Viszont az ISO értéket jelentősen meg kellett növelni. Nagyjából ekkor döntöttem el, hogy refraktorokra váltok, mert sokkal könnyebben tudok dolgozni velük. Persze később ez még változhat...
Tovább az észleléshez »Kissé felhős volt az ég 2023.08.27-én, cserébe a légköri turbulenciák is erősek voltak, egy eléggé forró nap után... Holdfotózáson kívül más szóba se jöhetett volna. Mivel nagyon kétesélyes volt a dolog, a kis utazó akromátomat vittem ki az ég alá. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mire lehet ez elég. Íme az eredmény. Nem túl részletgazdag, de én nagyon örültem neki!
Tovább az észleléshez »Egy régi adósságomat szeretném most törleszteni. 2022.05.16-án hajnalban kint voltam az ég alatt, megörökítettem a Holdfogyatkozás fokozatait, amennyire akkori lehetőségeimhez és tudásomhoz mértem tudtam. Most elővettem az akkor készült képeket, és egy - még igen kezdetleges - montázst készítettem belőle.
Tovább az észleléshez »Napfolt tevékenység 2023.05.21-én, 13:43-kor. A napkorongon éppen aktuálisan látható legnagyobb méretű napfolt.
Tovább az észleléshez »Napfolt tevékenység 2023.05.21-én, 13:38-kor. Ez volt az ebben az időpontban látszó, legnagyobb kiterjedésű napfolt rendszer a napkorongon. A 7558 képkockás nyersanyagból 6000 képkockát sikerült feldolgoznom.
Tovább az észleléshez »Vasárnapi ebéd utáni Napkorong fotózás. Sajnos csak 249 képkockát tudtam felhasználni a Canon-nal készített felvételekből. A ZWO ASI 120MC-S bolygókamerával viszont közelebbről is sikeresen tudtam megörökíteni a képen látható napfoltokat.
Tovább az észleléshez »Pontosan 1 héttel a 2023.02.08-i M42 fotózásom után az M45 esetében is sikerült elkövetnem ugyanazt a hibát, vagyis hogy vélelmeztem, hogy a 600D Manual módban van, de nem abban volt. Pedig menet közben már rájöttem, hogy az előző alkalommal készült képek nem a megfelelő expókkal készültek, de szoftveres problémára gondoltam, arra nem, hogy a fényképezőn kellene keresnem a jelenség okát. Annyi adalék még, hogy csak linuxos számítógépeket használok már kb. 2015 óta, és az asztrofotózáshoz használt, régi laptopomon akkor MATE asztali környezet volt (a kicsi hardverigény miatt), amin viszont nem tudtam megnézni a fájlkezelőben az elkészült képek tulajdonságait, csak a benti gépemen, amin a sokkal bővebb funkcionalitással bíró KDE asztalt használom. Így aztán ezen az estén is bőszen készítettem a light képeket a Canon aksim lemerüléséig (64 light képet terveztem eredetileg). Tartalék aksim nem lévén bementem a házba kb. fél órát tölteni, majd visszatértem megcsinálni a korrekciós képeket. Ez természetesen megint csak elrettentő példa, mivel a dark képeknek elviekben ugyanazon a hőmérsékleten kellene készülniük, mint a light képeknek, ami nyilván nem tudott teljesülni, mert a kényszerszünet alatt a Canon érzékelője lehűlt a hidegben. Menet közben egyébként azért nem volt egyértelmű számomra, hogy sokkal kevesebb expóidővel készülnek a képek, mint amit beállítottam az Ekos-ban, mert eleve be volt állítva 2mp tükörfelcsapás késleltetés, és több mp-t vett igénybe az is, amíg az éppen elkészült nyers kép letöltődött a laptop HDD-jére, ezután indult csak a következő expó. Mindenesetre – gyakorlásképpen – elvégeztem az elkészült nyers képek feldolgozását és utómunkáját, legalább a diffrakciós tüskék jól néznek ki rajta… Sajnos ezután az alkalom után csak április végén tudtam visszatérni az éjjeli égbolt alá, így az M42 és M45 esetében több hónapot kell várnom, hogy kijavíthassam a korábbi hibáimat. Remélem azért addig is lesz jó pár derült éjjel, mert fényképezni valóból így sem lesz hiány az égbolton.
Tovább az észleléshez »Sokat gondolkodtam azon, hogy megosszam-e ezt a képet, vagy inkább ne. Végül úgy döntöttem, hogy igen, hátha más kezdők tudnak tanulni az én hibámból. 2023.02.07-én, kedd este egy egészen tiszta égbolt köszöntött rám, ám előző vasárnap volt Telihold, szóval a Hold még mindig erős fényszennyezést okozott, így mindenképp csak egy fényesebb célpont jöhetett szóba, amivel kipróbálhatom a Canon 600D-met. Eleve a pólusra állásom sem sikerült túl jól, itt az volt a hiba leginkább, hogy nem kezdtem újra a folyamatot, mert annyira féltem, hogy befelhősödik az ég, vagy mindent elborít a leszálló köd, az előző hónapokban nagyon sokszor jártam így. Kstars/Ekos-szal, laptopon keresztül próbáltam fotózni, mert a vezetett felvételeket is így csinálom majd, vagy ha el tudok odáig jutni, hogy beruházzak egy komolyabb ASI kamerába, akkor szintúgy. A Kstars-szal vezéreltem tehát a Canon-t, amihez feltétel, hogy a fényképező Manual módban legyen. És azt gondoltam, hogy ezt be is állítottam, de sajnos hibásan. Benéztem a dolgot, és nem Manual módban volt a gép, hanem Av, vagy A-Dep módban, persze nem szándékosan. Így a Kstars/Ekos tudta ugyan vezérelni az expozíciókat, de a képek nem a programban beállított expóidőkkel készültek… Ez persze akkor este nem derült ki számomra, csak sok nappal később. Végül úgy döntöttem, feldolgozom ezt a nyersanyagot, mivel a képfeldolgozást is tanulnom, gyakorolnom kell. Nem lett annyira rossz a végeredmény, mint amire számítottam, ugyanakkor a legbosszantóbb az egészben az, hogy ez lehetne egy jobb kép is, ha odafigyelek rá, hogy milyen beállításokkal dolgozik a gép.
Tovább az észleléshez »Az Albategnius és Hipparchus kráterek vidéke 2xBarlow-val.
Tovább az észleléshez »A kép hozzávetőleges középpontjában az Albategnius -, alatta pedig a Hipparchus kráter látszik. Ez a terület hívta fel magára a figyelmem a legjobban ezen az estén. Később nagyobb nagyításban is készítettem róluk felvételt. A kép bal alsó sarkában a Nyugalom tengerének déli csücske látszik (a kép fordított állású, és tükrözött, mint ahogyan a teleszkópon keresztül élőben is láttam), de az Apollo 11 leszállási helye – a Nyugalom bázis – nincs rajta a felvételen.
Tovább az észleléshez »