Pontosan 1 héttel a 2023.02.08-i M42 fotózásom után az M45 esetében is sikerült elkövetnem ugyanazt a hibát, vagyis hogy vélelmeztem, hogy a 600D Manual módban van, de nem abban volt. Pedig menet közben már rájöttem, hogy az előző alkalommal készült képek nem a megfelelő expókkal készültek, de szoftveres problémára gondoltam, arra nem, hogy a fényképezőn kellene keresnem a jelenség okát. Annyi adalék még, hogy csak linuxos számítógépeket használok már kb. 2015 óta, és az asztrofotózáshoz használt, régi laptopomon akkor MATE asztali környezet volt (a kicsi hardverigény miatt), amin viszont nem tudtam megnézni a fájlkezelőben az elkészült képek tulajdonságait, csak a benti gépemen, amin a sokkal bővebb funkcionalitással bíró KDE asztalt használom. Így aztán ezen az estén is bőszen készítettem a light képeket a Canon aksim lemerüléséig (64 light képet terveztem eredetileg). Tartalék aksim nem lévén bementem a házba kb. fél órát tölteni, majd visszatértem megcsinálni a korrekciós képeket. Ez természetesen megint csak elrettentő példa, mivel a dark képeknek elviekben ugyanazon a hőmérsékleten kellene készülniük, mint a light képeknek, ami nyilván nem tudott teljesülni, mert a kényszerszünet alatt a Canon érzékelője lehűlt a hidegben. Menet közben egyébként azért nem volt egyértelmű számomra, hogy sokkal kevesebb expóidővel készülnek a képek, mint amit beállítottam az Ekos-ban, mert eleve be volt állítva 2mp tükörfelcsapás késleltetés, és több mp-t vett igénybe az is, amíg az éppen elkészült nyers kép letöltődött a laptop HDD-jére, ezután indult csak a következő expó. Mindenesetre – gyakorlásképpen – elvégeztem az elkészült nyers képek feldolgozását és utómunkáját, legalább a diffrakciós tüskék jól néznek ki rajta… Sajnos ezután az alkalom után csak április végén tudtam visszatérni az éjjeli égbolt alá, így az M42 és M45 esetében több hónapot kell várnom, hogy kijavíthassam a korábbi hibáimat. Remélem azért addig is lesz jó pár derült éjjel, mert fényképezni valóból így sem lesz hiány az égbolton.