Galambos Gábor
Barnard 150 (LDN 1082) sötét köd
A Barnard 150 (B 150) sötét köd a Cepheus csillagkép irányában, a Földtől mintegy 1200 fényév távolságban helyezkedik el. A csillagkép felé tekintve látható poros felhők tulajdonképpen a Tejútrendszer molekulafelhőjének részét képezik. Az B 150 egy sűrű, poros ködösség, mely jellegzetes formája miatt Csikóhal-köd néven is ismert. A XX. század elején Edward Emerson Barnard, amerikai csillagász rendszerezte és katalogizálta a sötét ködösségeket. Ezirányú munkájának eredménye Barnard-katalógusként, a benne eredetileg felsorolt 182 db sötét ködösségek pedig Barnard-objektumokként váltak ismertté. A csillagász halálát követően, 1927-ben kiadott, kibővített katalógusban a Barnard-objektumok száma már 300 db fölé emelkedett. A Csikóhal-köd 1962-ben az LDN (Lynd’s Dark Nebulae) katalógusba is bekerült, ahol az LDN 1082 azonosítót kapta. Az LDN 1082 sötét köd 1° hosszúságúnak látszik az égbolton. Maga a köd három fő részből áll, melyek az LDN 1082 A, B és C jelöléseket kapták. E sűrű ködösségekben kis tömegű csillagok születnek, melyek csak infravörös tartományban érzékelhetőek. A poros háttérből kiemelkedő sűrű köd és a látómezőben ragyogó színes csillagok igazán szép látványt tárnak elénk. A kép készítésének körülményei: Az objektumot 2023 nyarán, történetesen két éjszakán keresztül, július 17-én és 23-án fotóztam Magyarországon, Bortle 3 fényességű égbolt alól.
Tovább az észleléshez »
Barlang köd (Sh2-155) a Cepheusban
A Barlang köd (Caldwell 9, Sharpless 155 és LBN 529 neveken is azonosították) egy emissziós, reflexiós és sötét ködösségekből álló nagyobb komplexum részét képező diffúz köd a Cepheus csillagképben. Az Sh2-155 tulajdonképpen egy ionizált, Ha régió, ahol aktív csillagkeletkezés zajlik. Becsült távolsága a Földtől mintegy 2400 fényév. A Barlang köd elnevezés – mely széles körben elterjedt, - a Caldwell katalógus megalkotójától, Patrick Moore angol származású amatőr csillagásztól származik. Feltételezhetően az objektumról készült fotografikus képeken azonosított, ívelt formájú köd-struktúra emlékeztette őt egy barlang bejáratára. A Barlang köd elnevezést korábban egy másik objektumnál is használták, történetesen a Ced 201 vagy vdB 152 objektum azonosítására, amely szintén a Cepheus csillagkép irányában látszódik. Az Sh2-155 objektumot először 1959-ben, mint galaktikus emissziós ködösséget említi a Sharpless katalógus második kiadása. A köd meglehetősen halvány a vizuális megfigyeléshez. Nagyobb távcsővel sötét, fényszennyezéstől mentes égbolt alatt néhány fényesebb struktúráját megmutatja az objektum, egy jól elkészített amatőr asztrofotón azonban már feltárulnak a ködösség részletei és színei is. A kép készítésének körülményei: 2023. augusztusában és szeptemberében három kitelepülés alkalmával fotóztam a Barlang ködöt. A háromból két alkalommal sötét (Bortle 3), egy alkalommal pedig keskenysávban fényszennyezett (Bortle 5) égbolt alól fotóztam. A keskenysávú nyersek pontosan fele-fele arányban készültek a két helyszínen. Az RGB képeket a csillagok valósághű színének visszaadása érdekében sötét égbolt alatt, egy későbbi időpontban (2023.11.09) exponáltam.
Tovább az észleléshez »
NGC 654; NGC 663; vdB 6; LDN 1332; LDN 1334; LDN 1337
Ékszerdobozkák a Cassiopeia csillagképben (NGC 654 és NGC 663) v2 Az őszi Tejút számos csodálatos égi objektum lefotózására kínál lehetőséget az északi féltekén. Ilyenkor leggyakrabban az olyan prominens objektumokra irányul figyelmünk, mint a Perseus Ikerhalmaz, a Szív-köd, a Lélek-köd vagy a California-köd. Pedig rajtuk kívül számos csodálatos objektum ragyog az őszi Tejútban. Például a Cassiopeia csillagképben - mint megannyi ékszerdobozka, - valósággal nyüzsögnek a kisebb nyílthalmazok. Könnyen megbizonyosodhatunk erről, ha sötét égbolt alól egy binokulárral végigpásztázzuk a Cassiopeia vidékét. Véleményem szerint ilyen ékkövek az egymástól körülbelül 1 fok távolságra lévő NGC 654 és NGC 663 azonosítókkal ellátott csillaghalmazok is. A páros 2-2,5° távolságra látszik a δ Cass, és körülbelül ugyanennyire az ε Cass csillagtól. Az NGC 654 (a kép bal oldalán középen) egy fiatal, mintegy 80 tagot számláló, 14-15 millió éves nyílt csillaghalmaz. (A híres Perseus-ikerhalmazzal hasonló korú objektumnak tartják.) Felfedezője William Herschel (1787). A halmaz távolsága a körülbelül 6600 fényév, más leírások szerint pedig 7800. Átmérője 5’, azaz 14 fényév. A halmazt jellemzően 10-14 magnitúdós csillagok alkotják, legfényesebb csillaga azonban mintegy 7 magnitúdós. Az NGC 654 dél-nyugati részén egy meglehetősen halvány, nehezen megfigyelhető reflexiós köd, a vdB 6 terül el. A ködösséget a közelben lévő BD+61315 kék, szuperóriás csillag ragyogtatja meg jellegzetes kékes színben. A halmaztól ÉK-i irányban egészen másfajta ködösség figyelhető meg. Az LDN (Lynd’s Dark Nebula) 1337 egy nagyobb méretű, hosszanti irányban elnyúló sötét ködösség. Felette pedig az előzőnél valamivel kisebb kiterjedésű LDN 1332 és LDN 1334 hasonló objektumok látszódnak. Az NGC 663 nyílthalmazt (a képen jobbra lent) - amely Caldwell 10 néven is ismert, - mintegy 400 csillagból álló halmaznak tartják. A fiatal objektum látszó fényessége 7,1 magnitudó.
Tovább az észleléshez »
NGC 654; NGC 663; vdB 6; LDN 1332; LDN 1334; LDN 1337
Ékszerdobozkák a Cassiopeia csillagképben (NGC 654 és NGC 663) Az őszi Tejút számos csodálatos égi objektum lefotózására kínál lehetőséget az északi féltekén. Ilyenkor leggyakrabban az olyan prominens objektumokra irányul figyelmünk, mint a Perseus Ikerhalmaz, a Szív-köd, a Lélek-köd vagy a California-köd. Pedig rajtuk kívül számos csodálatos objektum ragyog az őszi Tejútban. Például a Cassiopeia csillagképben - mint megannyi ékszerdobozka, - valósággal nyüzsögnek a kisebb nyílthalmazok. Könnyen megbizonyosodhatunk erről, ha sötét égbolt alól egy binokulárral végigpásztázzuk a Cassiopeia vidékét. Véleményem szerint ilyen ékkövek az egymástól körülbelül 1 fok távolságra lévő NGC 654 és NGC 663 azonosítókkal ellátott csillaghalmazok is. A páros 2-2,5° távolságra látszik a δ Cass, és körülbelül ugyanennyire az ε Cass csillagtól. Az NGC 654 (a kép bal oldalán középen) egy fiatal, mintegy 80 tagot számláló, 14-15 millió éves nyílt csillaghalmaz. (A híres Perseus-ikerhalmazzal hasonló korú objektumnak tartják.) Felfedezője William Herschel (1787). A halmaz távolsága a körülbelül 6600 fényév, más leírások szerint pedig 7800. Átmérője 5’, azaz 14 fényév. A halmazt jellemzően 10-14 magnitúdós csillagok alkotják, legfényesebb csillaga azonban mintegy 7 magnitúdós. Az NGC 654 dél-nyugati részén egy meglehetősen halvány, nehezen megfigyelhető reflexiós köd, a vdB 6 terül el. A ködösséget a közelben lévő BD+61315 kék, szuperóriás csillag ragyogtatja meg jellegzetes kékes színben. A halmaztól ÉK-i irányban egészen másfajta ködösség figyelhető meg. Az LDN (Lynd’s Dark Nebula) 1337 egy nagyobb méretű, hosszanti irányban elnyúló sötét ködösség. Felette pedig az előzőnél valamivel kisebb kiterjedésű LDN 1332 és LDN 1334 hasonló objektumok látszódnak. Az NGC 663 nyílthalmazt (a képen jobbra lent) - amely Caldwell 10 néven is ismert, - mintegy 400 csillagból álló halmaznak tartják. A fiatal objektum látszó fényessége 7,1 magnitudó.
Tovább az észleléshez »
Színpompás nyílt csillaghalmaz és reflexiós köd (NGC 225 és vdB 4) a Cassiopeia csillagképben
Legújabb asztofotóm fő objektumai a Vitorlás-halmaznak keresztelt NGC 225, és a kéken ragyogó vdB 4 reflexiós köd. Úgy tudom ez az utóbbi objektum az azonosítóján kívül hivatalosan nem visel más nevet. Ha szabadna elnevezni, akkor úgy hiszem méltán aggathatnánk rá az "Ökörfej-köd" nevet, hiszen az egymás felé kanyarodó szarvak, az alatta lévő résszel együttesen egy ökör fejére emlékeztetnek. Sőt! Ha jobban megnézzük a vdB 4 alatt elterülő sötét ködösséget, annak formájában egy másik ökröt azonosíthatunk bőgő pofával. Az előbbi két objektumon túlmenően több sötét ködösséget (LDN 1291; LDN 1294; LDN 1300; LDN 1301; LDN 1302) és némi alig észlelhető HII régiót is (LBN 604) beazonosíthatunk a képen. Négy őszi éjszakára települtem ki, hogy elkészüljön ez a fotó. Persze ez is egy olyan területnek bizonyult, ahol az egy-egy nyers képen a színesen ragyogó csillagokon kívül alig sejlett fel valami nagyon halovány a ködösségekből. Szóval nem az a fényes fajta.
Tovább az észleléshez »
LDN673 sötét köd a Sas csillagképben
A MAFE által Törökkoppányban szervezett csillagászati esemény egyik fotózott célpontjának az LDN673 jelű sötét ködöt szemeltem ki magamnak. Ezelőtt még sohasem fotóztam ilyen sötét ködösséget, úgyhogy izgalommal vártam a vele járó kihívásokat. Az egyes nyers képek nem voltak túlzottan látványosak, hiszen egy sötét köd esetében nem egy fényes célpontról van szó. De ez cseppet sem vette el a kedvemet. Két rövid nyári éjszakát terveztem szánni erre az objektumra. A felejthetetlen törökkoppányi eseményt követően már a megszokott észlelőhelyemre települtem ki. 136 db 3 perces képet készítettem, ami összesítve 6 óra 48 percnyit integrációs időt jelent. A nyári Tejút számos kisebb-nagyobb sötét ködöt rejt, melyek közül sokat Beverly T. Lynds azonosított és jegyzett fel 1962-ben. Az LDN673 (Lynds’ Dark Nebula 673) is egy ilyen sűrű, sötét felhőkomplexum a sok közül, ami néhány száz (300-600) fényévnyi távolságra található tőlünk, a Sas csillagképben. Az objektumról úgy tartják, mintegy 7 fényév szélességű. A fotón az LDN673 mellett további, Beverly T. Lynds által feljegyzett sötét ködösségek is láthatóak. Ilyenek például: LDN676, LDN677 és az LDN767.
Tovább az észleléshez »
Írisz köd (NGC 7023 ) a Cepheusban
Régóta vágytam már az Írisz köd és környezetének lefotózására. A hosszú borús időszakot követően, az idei nyár első havában végre lehetőségem nyílt több éjszakai kitelepülésre is. Nem mellékes az sem, hogy társammal lakhelyünk közelében új helyet találtunk a kitelepülős fotózáshoz. A helyszín asztrofotózás szempontjából nem sokkal ugyan, de némiképp mégiscsak jobbnak bizonyul a korábban látogatott helyszínekhez képest (a lightpollutionmap 2015-ös adatai alapján: Bortle 3; SQM: 21,8). Ez további lendületet adott a lelkesedésemnek. Úgy terveztem, hogy sok időt fordítok erre az objektumra, de egy közeljövőben tervezett műszerváltás miatt átmenetileg meggondoltam magam. Végül 2023 június 13-a és 20-a között három rövidke nyári éjszakán keresztül gyűjtöttem a C4 irányából érkező fotonokat. Mindhárom alkalommal tiszta és egészen nyugodt égbolt tekintett vissza rám az új észlelőhelyről. Mindösszesen 10 óra 29 percet exponáltam. Az Írisz köd, tőlünk mintegy 1300 fényévnyi távolságban található a Cepheus csillagkép irányában, a 3,2 Magnitudós β Cephei csillag közelében. Környezetével együtt egy komplex objektumról, csillaghalmaz, reflexiós köd és sötét ködösség társulásáról beszélhetünk. A csillaghalmaz a Collinder 429, a reflexiós köd az NGC 7023, míg a nyílthalmaz és ködösség együtt a Caldwell 4 jelölést viseli. A reflexiós köd kékes színű ragyogása az őt megvilágító, SAO 19158 jelű forró csillagnak köszönhető, ugyanis annak fényét veri vissza. A poros környezetbe ágyazott kékes színű NGC 7023 átmérője mintegy 6 fényév. Számomra mindig izgalmas az elkészült képen felkutatni a fotózott célobjektum környezetében az aprónak látszó, távoli galaxisokat. Ezen a képen is számos messzi csillagváros azonosítható, némelyikük a sötét ködösség ritkásabb részeinek takarásában, azon keresztül is megmutatja magát. A diffrakciós tüskék beforgatása ezúttal elmarad, nem szeretnék lemondani a látómezőről.
Tovább az észleléshez »
M101 - Szélkerék galaxis
First light az új ASI 294MC Pro hűtött kamerámmal. Hazai viszonylatban egészen jó, Bortle 3 kategóriájú égbolt alól fotóztam a Szélkerék galaxist. A nagyobb hasznos látómező és több részlet megörökítése érdekében egy 2"-os APM 1,5x kómakorrigáló Barlow-t használtam, aminek köszönhetően távcsövem eredeti, 800 mm-es fókuszát 1200 mm-re tudtam nyújtani. A 800 mm-en jól bevált vezetőtávcsővel történő vezetés az 1200 mm-re nyújtott fókuszú rendszer esetében nem volt tökéletes. A jónak mindható légköri adottságok ellenére okozott némi kellemetlenséget. Eredetileg az 5 óránál sokkal több integrációs időt terveztem az objektumra, de az előbbiek miatt ezúttal itt megálltam. A vezetési problémát megoldottam, amint az égbolt kiderül újrakezdem az objektum fotózását.
Tovább az észleléshez »
Bode és Szivar galaxisok a Nagy Göncölben
A kép alapjául szolgáló nyerseket 2023 márciusában gyűjtöttem két kitelepülés alkalmával. Összesen 12,5 óra expóidő jött össze.
Tovább az észleléshez »
M 33, NGC 598, Triangulum galaxis
A Triangulum galaxis az Androméda galaxishoz és a Tejútrendszerhez hasonlóan a Lokális csoport tagja. A Triangulum csillagképben helyezkedik el, innen kapta nevét is. Távolsága a Földtől 2,7 millió fényév, átmérője mintegy 61 fényév. Mérete alapján az előbb említett társai mögött az M 33 a harmadik helyen áll a Lokális csoportban. Számomra van ebben az objektumban valami megragadó. Hatalmas és közeli, tácsővel szemlélve sejtelmes ködfolt, melyet a fényszennyezés könnyen elrejt. Nagyon vártam már, hogy a Triangulum galaxis magasra emelkedjen az éjszakai égen. Szeptember végére, október elejére végre elérkezett az ideje, hogy lefotózzam ezt a csodálatos galaxist. Az egyébként szabad szemmel halványan, részletek nélkül észlelhető, vagy megfelelő körülmények mellett kevés részletet mutató Triangulum galaxis számos objektuma meglepően jól kivehető módon előbújik a fényképen. Nagyon megörültem az előttem feltáruló galaxis képének, amikor az f/4 fényerejű rendszeremmel készített első 3 perces exponálást követően ellenőriztem a felvételt. Már egyetlen nyers képen is jól azonosíthatóak a fényes központi régión túlmenően a galaxis spirálkarjai, sőt a bennük elhelyezkedő csillagcsoportulások és nagyobb kiterjedésű emissziós ködök is. Az M 33 mérete és közelsége lehetővé teszi, hogy annak részleteit jobban szemügyre vehessük az összegzett képen. Ezúttal egy szűkebb kivágást alkalmaztam, hogy a galaxis kitölthesse a teljes látómezőt és jól megmutathassa spirális szerkezetét, központi régióját, hömpölygő porsávjait, csillagképzési régióit és csillaghalmazait. A galaxis különféle objektumai a központi régió környezetében sűrűbben, onnan kifelé haladva pedig egyre ritkásabban fellelhetőek. Nem tudtam hogyan boldogulok majd a nyersanyag feldolgozásával, ezért biztos, ami biztos három éjszakát szántam a fotongyűjtésre, mert sok részletet akartam látni. Összességében valamivel több, mint 13 órát exponáltam az M 33-at. Sokáig neki sem álltam a feldolgozásnak, mert nem éreztem magamban elég tudást, ami a képfeldolgozás rejtelmeit illeti. Jól akartam csinálni, mert imádom ezt a galaxist. Szóval adtam magamnak némi időt és decemberben nekiálltam a munkának. Azóta többször is újra feldolgoztam a nyersanyagot azzal a céllal, hogy még több részletet csalogassak elő. A képfeldolgozást a PixInsight programmal végeztem.
Tovább az észleléshez »