Összes észlelés

A mai napon, szinte mindenki tekintete a Nap felé irányúlt, ugyanis Napfogyatkozás volt. De sajnos a kis hazánkból nem lehetett ebből semmit sem észlelni. Ma különösen ragyogó nap volt, gondoltam ha már kint vagyok az észlelő társammal (sünBalázs), akkor megpróbálok én is néhány képet kattintani. Kivittem hát a napfóliát is, igaz nem a Nikonra való, (hanem egy 114/500as tubusra). De hát ez van. A szél nem volt éppen a barátom, nem volt egyszerű a fűben fekve, egy kézzel tartani a fényképezőgépet és a másikkal pedig a napfóliát. Féltem is egy picit, hogy hogyan kell igazán fotózni, de úgy megtetszett ezért még egy kis ideig csak néztem. Észre sem vettem milyen gyorsan elszaladt az idő, ezért kicsit kapkodnom kellett, nehogy elkéssek a munkából. Örülök, hogy rászántam magam egy kis "napozásra", egész biztos, hogy ez valaminek a kezdete...

A március 15-ei munkaszüneti napot és a kedvező időjárást kihasználva észlelőtársaimmal kitelepültünk a VCSE kávási észlelőbázisára egy gyors asztrofotózásra, én a Messier 44 nyílthalmazt vettem célba. A vezetésem nem akart beindulni két órányi próbálkozás után sem, úgyhogy vezetés nélküli egyperces expozíciókat állítottam be. Szabad szemmel halvány pacaként látható, de egy kisebb binokulárral már látványos nyílthalmaz. A felvételen egyből feltűnhet a nagy, ovális alakba rendeződött és fényes csillagokból álló ritkás halmaz. Főleg kék színű csillagokból áll, néhány sárga színű taggal. A csillaghalmaz közepe sűrűbb és sokkal fényesebb tagokból áll mint a külső régiók, a környezetétől látványosan elkülönül. Az ókor óta ismert objektum, Galilei is tanulmányozta, 40 tagot számlált meg. Charles Messier 1769. március 4-én vette fel katalógusába. 577 fényévre van a Földtől, 600 millió éves a beslések szerint. Nagyobb amatőrcsillagászati távcsövekkel 200 tagot sámolhatunk össze, de valójában 1000 csillag alkotja. Tagjainak többsége vörös törpecsillag, amik észleléséhez az amatőrcsillagászatban használt távcsövek már nem elegendőek.

2023.03.25-én, a VCSE észlelőhétvégéjén készült felvételem a Hickson 68 kompakt galaxishalmazról. Az észlelőhétvégén jó hangulat volt, napközben felhős-esős időjárással. Éjfélig kétszer volt felhőátvonulás, ilyenkor fél-fél órát pihentünk, amíg ismét derült idő nem lett. Az éjszaka további része derült volt szerencsére. Paul Hickson kanadai csillagász katalogizálta a galaxishalmazt, a 100 kompakt galaxishalmazt összefoglaló katalógusában, melyet 1982-ben véglegesített. Öt tagból áll, ezek: - NGC 5353, NGC 5354: Egymáshoz nagyon közel látszó lentikuláris galaxisok. A lentikuláris galaxisok átmenetet képeznek a spirális és elliptikus galaxisok között. - NGC 5355 és NGC 5358: Kisebb lentikuláris galaxisok, az NGC 5353-NGC 5354 párostól jobbra látszanak a képen. - NGC 5350: Küllős spirális galaxis. A mérések szerint a tagok jelenleg nem olvadnak össze, csak közel helyezkednek el egymáshoz. A halmaz 90-120 millió fényévre van tőlünk. A felvételen megfigyelhető még az NGC 5371 spirális galaxis is, ami nem a galaxiscsoport tagja, bár hasonló távolságban van tőlünk, mint a Hickson 68 csoport tagjai. Az UGC 8841 galaxis szintén megfigyelhető, a kép felső részén. A kép hátterében számos távolabbi, halványabb galaxis is megfigyelhető.

Béta és Theta között, Thetához közelebb. M29-re emlékeztet. Koordináták: 15h 30m 51s +30° 40' 10" CrB messze legkönnyebb mélyégobjektuma. LM = 65' (48x).

218x: Az M49 melletti rombusz közepén lévő galaxis. Magja körül szakadások, lyukak egy gyűrű mentén. Nagyon aprók, nem élesek. LM: 16,5'. M104 és M51 után a kedvenc galaxisaim egyike.

Jupiter szelleme-köd. 218x: UHC nem igazán segít most. Részletes, de a központi csillag nem látszik, annak ellenére, hogy csak 12 magnitúdós. A köd nagyon fényes, először el is kerültem, mert halványabbra számítottam. LM: 16,5'

Napóleon kalapja. 34x: Egyértelmű, de nem látványos. Ennek ellenére érdekes, hasonlóan fényes csillagok alkotják egymástól hasonló (látszó) távolságra. A csúcsa a leghalványabb. Mindössze 7 csillag, nagyobb nagyításon se látszik más, pedig van itt még két 13-nál fényesebb csilag, csak Budapest fénybúrája eltakarja őket. A 15,5 magnitúdós PGC 50934 jobbról a második csillag felett lenne. A látómező 100'.

218x: Füzér-galaxis. Elnyúlt ovális elkülönülő magvidékkel. Csak a közepe látszik. A látómező mérete 16,5'. Az M81-ből csak nagyon kevés látszott.

Régen volt már ilyen virágos felvételem együttállással... talán még 2015-ből. Most viszont végre átélhettem az első tavaszias harmatillatos esték egyikét, mint akkor. Noha távoláll tőlem a világítgatás, de most kivételt tettem, tekintve arra, hogy még nem volt teljesen sötét, illetve a cseresznyefának jól állt ez a rávilágítás. A JWST diffrakciós tüskéihez hasonlító csillagszűrő egy régi M42-es Danubia objektíven volt. Alapban ez az objektív nem egy nagy szám, de ilyen esetekre is teljesen megfelel. Két képet készítettem. Az elsőnél ment az óramű és exponáltam, majd a második képnél már kikapcsolt óraművel készítettem a felvételt, de az élességet a virágokra kellett állítani. A többit az asztrotájképek módja szerint... :)

Eme felvétel a "szökkenést" mutatja kicsiben. Az 1-es seeing ellenére nem hagyhattam ki a derült lehetőséget. Napunk mostanában nagyon szép jelenségeket mutat... legalábbis amikor süt. :D

Ezen a napon 1-es seeing volt, de legalább sütött a nap és ráadásul elég szép látvány volt a naptávcsőben. Ebben az esetben a protuberancia viccesen egy szökkenő zsiráf alakot vett fel.

A fátyolfelhők miatt elsőre voltak kétségeim a fotózást illetően, ám végül sikerült megörökíteni a látványos együttállást.

Részletesebb rajz az előző észlelésről.

Szivar-galaxis. 218x: Az új okulár első éles bevetése. Gyönyörű kép, a galaxis a fél látómezőt kitölti, bár ennél jóval nagyobb lehet a valóságban. Számos sötét sáv a fényes csíkba beleharapva. A látómező mérete 16,5°.

A hideg és szél miatt félbemaradt az észlelés, úgyhogy a rajzot a leírással próbálom kompenzálni. Szögeletes formájú kráter, ÉNy-on ívelt csak kissé. Az árnyék formája fogott meg igazán. Zoknira vagy a Lófej-ködre emlékeztet. A kráter alján egy lankás központi csúcs és egy halvány ív figyelhető meg. A környezet dús kráterekben, itt viszont csak néhány szatellit található. A nyugati gerinc kettősnek mutatkozott, É felé széttöredezett. Árnyéka alapján sokkal alacsonyabb környezetéhez képest, mint a K-i. A DK-i sarokban egy kis medenceszerű kráterecske. A kráter nem nagyon kapcsolódik közeli alakzatokhoz, éppen ezért esett rá a választás, könnyű a rajzolandó területet behatárolni. Azért egy-két szomszédját még megörökítettem volna. Legközelebb majd rajzolok az észlelés mellé egy vázlatot is, ahol látszik a tágabb környezet, ugyanis csak hosszú keresgélés után találtam rá az alakzat nevére. Kesztyűben még meg kell majd szokni a rajzolást, el is csúsztak egy kicsit az objektumok egymáshoz képeset. A nagy árnyék orra egy kicsit hosszabb volt a valóságban. Colognitudo: 351,69°. A látómező ~80 km.

Megörülve a kicsit tisztább égnek kimentem, hogy amíg lehet fotózzak valamit, de annyira fátyolos volt az ég, hogy végül erre esett a választás. A párta még külön fel is dobta.

Kissé szeles, felhőátvonulásos időben készült 2x500x1. 5ms, 85-ös Gain mellett. Ezen képek legjobb 35%-a lett stackelve.

A Nagykutya csillagkép látványossága a déli elhelyezkedése miatt nehezen levadászható, de február közepe táján - hála a korai sötétedésnek - volt rá alkalmam. Aztán egyéb teendők miatt más sorozatokkal együtt a merevlemezen pihentettem. Talán egyszer utolérem magamat... Ez a ködösség közel 12 ezer fényév távolságra van tőlünk, átmérője kb 30 fényév. A szerkezet kialakításáért a WR7 jelű Wolf-Rayet csillag felelős, amiről azt gondolják, hogy a mi Napunknál 16-szor nagyobb tömegű és több mint 280 000-szer fényesebb.

Csáp-galaxisok. 120x (20'): Mindenképp szerettem volna megnézni őket, de sajnos alacsonyan delelnek, és nem segít, hogy extrém halványak (bár a zenitben piskóta lett volna). Sok idő és pontos helyének az ismerete kellett a megtalálásához. Helyzetének köszönhetően székből tudtam észlelni, de így sem kímélt, szemkifolyásig kellett nézni, hogy valami értékelhető születhessen. Csak az észlelés végén látszott egyszerre a két galaxis, akkor is csak egy pillanatra. Így elég nehéz volt belőni, hogy is helyezkedhetnek el egymáshoz képest. A keleti (?) komponens lényegesen fényesebb. A csápokból néha, mintha feltűnt volna valami, de a szemem fényesebbeket káprázott. Csillagszerű közepük van, ezek magnitúdója alig haladhatja meg a 13-at. Nem részletesek, puszta megpillantásuk is már eredmény. Ebből az égből kihoztam a legtöbbet. 240x-on nem látszik sokkal több minden. Emlékeztető, hogy a régi Barlow-lencsét most már igazán lecserélhetném egy új okulárra.

Sombrero-galaxis. 120x (20'): Még a gyenge égbolt ellenére is gyönyörű, bár csak a közepe látszik, valójában sokkal nagyobb. A porsáv még nem látszik sötét csíkként, csak egy éles váltás vehető észre a korong és a haló között. Bánom, hogy nem a Csillagtanyán rajzoltam, pedig lett volna rá időm.