Összes észlelés

Kerekded galaxis, elnyúltság nem látszik. Magja csillagszerű. (Utólag láttam meg a térképen, hogy a látómezőben láthattam volna még egy 12,7 magnitúdós galaxist is, ami valószínűleg vagy elkerülte a figyelmemet, vagy az alacsony horizont feletti magasság (~15°) miatt nem látszódott.

A jó átlátszóságnak köszönhetően szépen látszott a planetáris köd. 33x-os nagyítással tetszett a legjobban a látvány. A gyűrű alak szűrő nélkül is látszódott. Az OIII szűrő jól emelte a kontrasztot. A gyűrű északkeleti része fényesebb.

A fényszennyezés és a kis objektívátmérő ellenére részletek is látszanak a szupernóva maradványban, de ehhez OIII szűrőt kell használni.

Szűrő nélkül beleolvad a háttérbe. UHC szűrő már megmutatja, de H-béta szűrővel sokkal kontrasztosabb. A köd északi és déli pereme mentén fényesebb, mint a közepe. A keleti vége fényesebb és határozottabb körvonalú, míg a nyugati része fokozatosan olvad bele a háttérbe.

Nagy mértékben megnyúlt galaxis. Magja jelentősen fényesebb. Szimmetrikusnak látszik.

A Collinder 32 és 33 halmazok lazán elhelyezkedő, ám relatíve fényes csillagai megnehezítik az Embrió-köd megfigyelését. A részletek csak nehezen látszanak: világos sávok és sötét foltok váltják egymást. Legfényesebb a "magzat keze", hasa és lába. A fenék csak két halvány folt, a háta pedig alig dereng. Mindegyik szűrő kiemeli, legjobb az UHC.

A tiszta égnek köszönhetően sok részletét megmutatta a Szív-köd. A legfeltűnőbb része a nyugati oldalán levő fényes, kör alakú pamacs, amitől délnyugatra közvetlen egy kisebb fényfolt is látható. Ezektől látszanak kiindulni a halvány ívek, amik a szívet formázzák. A déli ív közel egyenletes fényű, keleti részén halványodik el jobban, és egy vékonyabb, halvány sávval kapcsolódik a Melotte 15 nyílthalmazhoz. Az északi ív jellegzetessége, hogy van egy fényesebb szakasza, valamint a Mel 15-höz visszakanyarodó részből északkeleti irányba egy nyúlvány látható. Az NGC 1027 nyílthalmaz is ködösnek tűnik. Legtöbb részletét egyszerre az UHC szűrővel láttam.

UHC szűrő is mutatja a B 33 sötét ködöt, de H-béta szűrővel még könnyebben látható. Az IC 435 és NGC 2023 fényes porködök is jól látszanak. Az Alnitak nevű csillagot a látómezőn kívülre kell állítani erős fénye miatt. A B 33-nak nem tudom kivenni a lófej alakját, inkább csak egy aszimmetrikus "beharapás" látszik. Az IC 434-et egyenletesen fényesnek látom. A keleti fele élesen határolt, a nyugati oldalán nehéz követni, hogy meddig tart a ködösség.

68x: elsőre nem tűnik fel a gömbhalmaz, mert egy közeli, fényes, narancsos színű csillag elvonja a figyelmet. Alaposabb szemlélés után tűnik csak fel, hogy ott van mellette a gömbhalmaz. Halvány és pici GH. Másodjára pilantva a távcsőbe, és tudván, hol van a látómezőben a fényes csillaghoz közel, könnyen és azonnal feltűnik. 594x: szétesik két sötét sávval elválasztott, három különálló részre. MIndhárom háromszög alakú, és csúcsaik mintha egy irányba mutatnának, egy közös középpont felé. Érdekes, sosem láttam gömbhalmazban ennyire elkülönülni csillagfelhőket. Az egyes csillagfelhő-háromszögekben háromszögenként 5-10 csillagot is feltűnni vélek, a háromszögek ködössége előtt. A ködösségek elmosódottan, csipkésen olvadnak bele az égi háttérbe.

23:25 NYISZ, 18 mm-es okulár, nagyítás: 106x. Gazdag csillagmezőben látszik. Elfordított látással egy kiterjedt, homogén, alig feltűnő gömbhalmaz. Kör alakja van, aminek szabálytalan a széle.

A Betelgeuzétól 3°-ra északkeletre a mü Orionis közvetlen közelében rejtőzik ez a nem is olyan halvány, jelentős méretű planetáris köd. OIII szűrőt kell használni, hogy könnyebben ki lehessen hámozni a csillag fényéből. A planetárist homogén fényű korongnak látni.

Photoshopban vágtam, forgattam. A granulációt nem tudtam előhozni a turbulens légkör miatt. A kamera ebben az esetben egy ASI120MM-S volt.

A képek zalaegerszegi házunk kertjéből, fényszennyezett, de jó átlátszóságú éjszakán készültek. A 18. -i éjszaka kissé párás volt a légkör. Feldolgozás: - korrekciós képek (flat-dark-bias), stack, RGB kép összeállítása, színegyensúly állítása: Astro Pixel Processor - utómunka: fényesség-kontraszt állítás: ImagesPlus 6.5, zajszűrés: Topas Labs DenoiseAI. A képen "sima" RGB, a Ha csatorna a vörös rétegbe került. Itt a színek valóságosabbak, részletekben viszont szegényebb a kép. Az ojjektumról: a köd egy nem is olyan nagyon régen (30-300e éve) felrobbant szupernóva maradványa. Őseink akár láthatták is, szép lehetett. A mérete kb 50 ívperc, több, mint 1,5x-ese a telihold átmérőjének. A fényes csillag, ami a képen majdnem elvitte a bulit, az Eta Geminorum (Propus). A főtükör bevonata igen ramaty állapotban volt, ennek eredménye a csillag körüli "csodálatos" halo. A medúzára emlékeztető alakja nem annak köszönhető, hogy a szülő csillag krumpli alakú volt, hanem a táguló gáz a környezetében lévő változatos sűrűségű és eloszlású csillagközi anyaggal való kölcsönhatásnak.

Az interneten egy csillagászati előadáson hallottam az amúgy ritka jelenségről, hogy két holdárnyék is verseng az anyabolygó felületén.A poén az volt, hogy elfeledkeztem róla, de amúgy egy sima Jupiter fotót tűztem ki célul az éjjeli felhőkkel tarkított mélyég fotózás után. A szerencse a feledékenységem mellett, hogy elvonultak a felhők és próba után kiderült nagyon jó átlátszóság volt. Segítette a felvétel készítését, hogy mindegyik felvételnél tudtam használni a csillagkövető rendszert, így sokat kompenzált a bolygó egy helyben tartásában - ez főleg a 6x nyújtáskor volt hatalmas előny. A harmadik képen egy kis magyarázat hogy mi hol látható. AS!3, Registax, Winjupos, PS Kómakorrektor: SkyWatcher kómakorrektor F4/5

VCSE, hajnali életkép

A barlang köd részlete a nemrég elkészült, saját gyártású távcsövemmel. A főtükör saját készítésű, az optikák foglalata Tóth János (Sabi) munkája. A vezetés Off-axis toldat segítségével, ASI120mm mini kamerával, PHD2 szoftverrel történt. Képrögzítéshez az Astro Photography Tools szoftvert használtam. FELDOLGOZÁS: ASTRO PIXEL PROCESSOR (FLAT-DATK-BIAS KORREKCIÓK-RGB KÉP ÖSSZEÁLLÍTÁSA) UTÓMUNKA: IMAGES PLUS 6.5, FITSWORK. A kép hamis-színes, a színcsatornák keverési arányát sajnos nem jegyeztem fel. Lépték: 1,32”/pixel. Megpróbáltam az alapanyagból kihozni a legtöbb részletet, ennek a kissé "durva" megjelenés lett az ára.

Derotációhoz: Winjupos Élesítés: Registax A fotók mérete túlnyúlik a teleszkóp maximális nagyításán, így az elején csak viccnek szántam, mégis többet megmutatott mint a hagyományos méretben készült képek. Az utolsó fotón piros karika egy múló természetű képződmény - valószínű porvihar, vagy annak árnyéka - látszik a képen.A képek méret azonosak, így látszódik melyikhez volt a legközelebb az oppozíció.

Tavaly még csillagkövetés nélkül az egy perces expókkal is készítettem két órányi felvételt, de akkor még valami fura oldalsó befénylés elrontotta a háttér egyenletességét, de idén ez a hiba már nem jelentkezett. A követőnek hála hosszabb exponálás volt lehetséges így alacsonyabb lett a jel/zaj viszony is. Szerettem volna még folytatni, de az idő nem volt kegyes hozzá. Az objektum a déli égbolton halad át a Szobrász csillagkép tagjaként és az NGC 253 sorszámot kapta. A Szobrász galaxis halmaz egyik legfényesebb tagja a maga 7,3 Magnitudós fényességével, sokszor emlegetik Ezüstdollár galaxis néven is. Tőlünk kb 11,5 millió fényévre van és kicsivel nagyobb mint a Tejút rendszerünk harmada. Kómakorrektor: SkyWatcher kómakorrektor F5/6

A Rozetta-köd lett az elsö olyan célpontunk amit keskenysávú szürövel kaptunk lencsevégre. És nem bántuk meg! Az Optolong L-extreme szürö már megérkezett egy ideje, a jó idö viszont csak 2020 December 18-19-én jött el, amikor sokakat (beleértve minket is) a közelgö Jupiter-Szaturnusz együttállás tartott izgalomban. De aznap fényképeztük az itt korábban bemutatott Fiastyúk képünket is. Egy emissziós köd azonban új kihívások elé állított minket. Miután végeztünk minden beállítással, a William Optics GT81 távcsövünket a Rozetta-köd felé fordítottuk, ami egy rendkívül izgalmas célpontnak bizonyult. Az ASIAir vezérlöegységröl a mobiltelefonunkra érkezö elsö képtöl (csupán néhány perc fotózás után) elállt a lélegzetünk! Ekkor már tudtuk, ezt nagyon elrontani nem lehet. A képfeldolgozással viszont jó sok idöt eltöltöttünk. A mintegy két-órányi kép ugyan eredeti színvilágában is lenyügözö volt, mi azonban szerettük volna a (hamis) Hubble-paletta rejtelmeibe beleásni magunkat. Hamis-színes színkeveréssel izgalmas képeket lehet készíteni. De ez sokkal kevésbé volt triviális, mint elöször gondoltuk! A színkeverési lehetöségek és egyéb beállítások száma szinte végtelen. Mi végül egy olyan variációt találtunk, ami rendkívül dinamikussá teszi a képet. Egyszerre sikerült kiemelni a belsö, töbmillió fokra hevített gázok által dominált részt, a sötét porcsomókat, és a kifelé áramló gázfelhöt is. Ez szerintünk tökéletesen illik ennek a kavargó csillagbölcsönek az életre keltéséhez. Technikai adatok: NGC2244 Star cluster + nebula, 25x300s (eredetileg 30, de az utolsó öt nem volt használható) Hoogeveen, Hollandia 2020 december 20 William Optics GT81, f/5.9 Flattener 6AIII 0.8x ZWO ASI533MC-P, gain 240, -20 deg. WO Uniguide 50/200 with ASI120MMmini iOptron CEM40 Optolong L-extreme ASIair Bortle~5 Moon 27% ASTAP, StarNet++, Photoshop

Lángol az égbolt! Teller Ede 1942-ben, míg az atombombán dolgozott, felvetette annak lehetőségét hogy egy nukleáris robbanás meggyújthatja az egész légkört. Pontosabban magfúziók láncreakcióját hozná létre. Később azonban részletes számítások szerint ez nem történhet meg (még jó!). A légkörben a nyomás messze nem elég nagy a láncreakció fenntartásához. De vannak helyek, ahol a rendkívüli fizikai körülmények ezt lehetővé teszik: a csillagok mélyén! Égj, égj, kis csillag A 19. században a csillagok energiaforrása nem volt ismert. Ha a Nap energiája a szén elégetéséből származik (akkoriban ez volt a legelterjedtebb energiaforrás), akkor a tüzelőanyag ~ 6000 évnél tovább nem lenne elég. Miközben tudjuk, hogy a Föld sokkal idősebb. A modern fizika nyújtotta a megoldást: atommagok fúziója szolgáltatja az energiát! Hans Bethe, aki később Teller mellett dolgozott a Manhattan projekten, vezette le hogy a csillagok miként tudják egyesíteni a hidrogénatomokat héliummá a magjukban. A hidrogén bőségesen megtalálható az Univerzumban, Tejútrendszerünkben is rengeteg van belőle csillagközi gáz formájában. Ezekben a gázfelhőkben a hidrogén gyakran keveredik porral és más molekulákkal, ami ideális születési hely a csillagok számára (lásd például a Rozetta-ködöt korábbi felvételünkön). A születő csillagok hidrogént kezdenek égetni, felforrósodnak, és ragyogásra késztetik ezeket a felhőket: így születik egy emissziós köd. Érdekes módon nem minden emissziós köd ilyen. A Lángolócsillag-köd Az itt látható Lángolócsillag-köd egy kicsit más történet. Ebben az esetben a központi csillag, az AE Aurigae nem a ködben született, amely ma körülveszi. Ehelyett egy úgynevezett szökevénycsillagról van szó, amely nagy sebességgel száguld az űrben. Útja során éppen egy nagy gázfelhővel találkozott a Tejútrendszerben. Hogy mi történt ekkor? ... Nem, nem gyújtotta meg a ködöt, pedig a képen úgy tűnhet, hogy az egész ég! A csillag sugárzása miatt a hidrogénatomokban lévő elektronok gerjesztődnek. Amint visszatérnek alacsonyabb energiaállapotba, egy jól meghatározott frekvencián fényt bocsátanak ki. A csillagászok ezt az emissziós vonalat hidrogén-alfa (Hα) néven ismerik. A spektrum vörös részén jelenik meg, így az egész köd nagyrészt vörös. A fotózás Ez volt az első esélyünk hosszú hetekig tartó felhős éjszakák után. Mivel az előrejelzés több órán át tiszta eget jósolt, úgy döntöttünk hogy új célpontot keresünk, amelyet hosszabb ideig lehet fotózni. A Rozetta-köddel korábban nagyon könnyű dolgunk volt, hiszen nagyon fényes. Itt volt az ideje hogy kiválasszunk egy kicsit nagyobb kihívást jelentő objektumot. A Lángolócsillag-köd története érdekelt bennünket, ezért választottuk ezt. Az éjszaka során először csalódottak voltunk, mert a köd részleteit alig lehetett látni az egyes felvételeken. De amikor összevontuk az adatokat és feldolgoztuk a képet, a Lángolócsillag-köd valódi szépsége megmutatkozott. Mintha ezek valóban lángok és vörös füst lennének a csillagból! Ez nagyon egyedi élmény volt számunkra - reméljük, hogy tetszik a kép nektek is! És csak egy utolsó megjegyzés: ez a kép a januári "Kérdezd meg a csillagászt!" esemény alatt készült. Amíg élőben válaszoltunk a kérdésekre, az ASIair egység által vezérelt távcsövet mobiltelefonon keresztül tartottuk figyelemmel, ami így békésen végezte munkáját. A következő célpontunk a Lángolócsillag születése helye lesz! Fotó: Budai Beáta és Paragi Zsolt Cities and Skies https://cities-and-skies.com/the-sky-is-on-fire/ Egyéb adatok: AE Aurigae + köd (IC405), 60x300s (5 óra, de 4-5 kép törölve átvonuló felhők miatt) Hoogeveen, Hollandia 2021 január 12-13 William Optics GT81, f/5.9 Flattener 6AIII 0.8x ZWO ASI533MC-P, gain 240, -20 fok. WO Uniguide 50/200 + ASI120MMmini iOptron CEM40 Optolong L-extreme ASIair Bortle~5 (a régiónk; a városban rosszabb lehet) Újhold ASTAP, StarNet++, Photoshop