Vannak olyan napok, amikor úgy érzem, hogy bármi történjék is, én akkoris kimegyek fotózni egyedül, félelmet nem ismerve. Zselicbe nincs ami megegyen, de azért hangok vannak rendesen.

A képet úgy fotóztam, hogy igazából bele se néztem a keresőbe, hanem érzésből fordítottam a fényképezőgépet. Mivel tartva attól, hogy a panorámából kimarad egy rész, ezért sokkal sűrűbb közökkel fotóztam.

Fotózás előtt próbáltam úgy elhelyezkedni, hogy a befagyott tó gátja azt az irányt vegye fel, amerre a Tejút is áll, de nem gondoltam volna, hogy ennyire látványosra sikerül az előtér ezzel a fajta vetülettel. Azért is mentem ki ( kb. 2 órára összesen ), mert nem biztos, hogy a szezonban már összejön a havas táj a csillagos éggel. Minden évben vagy egyszer van ilyen lehetőség itt.