Idén jól sikerült némi kis havazást kifogni, mert a hó meg az Újhold nem igazán ismerik egymást. Noha pár centis hótakarót nagyon nem lehet hótakarónak se nevezni, de ki a kicsit nem becsüli... Annyi szerencsém volt, hogy míg a tervezett szántóföldes dolog nem jött össze mert ott elolvadt a hó, addig a tavakon megmaradt az a kevéske lepel mert már eleve be voltak fagyva a vizeink.

Noha nem siettem de azért nem is értem rá nagyon. Indítottam a távcsöveket, majd elindultam ki... szabályosan kiugrottam a Zselicbe. Gépet összeraktam majd a szokásos rutin, viszont most nem a tüköraknába néztem, hanem érzésből fordítottam a gépet és emiatt kicsit több kép keletkezett nagyobb átfedéssel de jóval pontosabban illesztett a program.

A 90képes panorámafotón a Tejút íve alatt az Állatövi ellenfény dereng már jelezvén, hogy közeledik a tavasz. Eme jelenség igazi sötétégboltos csemege mely mostanában látszódik de még lehet majd februárban meg márciusban is látni.

A havas táj felett a csillagos ég valami egészen bámulatos. Különleges hangulata van és nincs is sötét tulajdonképpen mert a hófelszín visszaveri a csillagok fényét.