Teljes képernyő
22:12-22:31 UT
Premium Flat Field 19 mm 65° okulár -> 63x nagyítás, 62' LM
Az M 78 a reflexiós ködök között igen fényes, beállítani mégsem jön olyan gyorsan össze, mint sok másikat. A csillagmező itt igen gyér. Először csak a benne található kettős szeparációjával összemérhető kiterjedés észlelhető félkör alakban. Minél tovább nézem, annál tovább nyúlik D felé, folyamatosan halványul a háttérbe. Az É felén nem változik, itt egy sötét ív egy éles határt képez, amely túloldalán egy leheletfinom, a rajzon ábrázoltnál halványabb folt tűnik fel néha EL-sal (NGC 2067). Az M 78 felszínén apró szabálytalanságok. A kettős két komponense hasonló fényességű.
Az NGC 2071 az LM É részén ennél jóval könnyebb, EL-sal szinte folyamatosan látható. Ennek megvilágító csillaga fényesebb, mint az egyébként könnyebben észrevehető M 78-ban lévő kettős csillagai. Az NGC 2064-et szerintem most nem láttam. Később visszanéztem a területre, akkor valamivel több csillag volt az LM-ben, lehet, hogy még megérte volna folytatni a rajzot.