Teljes képernyő
2:01-2:25 UT.
LM = 6,8° (hivatalosan, a valóságban ennél kisebb valamivel, ez fotóállvánnyal látszik igazán)
Gyönyörű látvány még így is, teljesen más dimenzió. Szinte körbeér a "szakálla" az M 42-nek (a rövidebb, de jellegzetes alakja szabad szemmel is látszik, nemcsak egy folt). Az NGC 1977 is sejthető, de az egész Sh2-279 még nem. Az LM szélén a Szigma Orionis és az IC 434 rendkívül halvány hosszúkás foltja látható. Az NGC 1981 nyugati peremvidékén fekvő IC 420-ban nem vagyok biztos, talán mintha lenne egy kis \"párásság\" a csillagok között.
Ezeken kívül az Orionból megfigyeltem még az LM-be már nem férő Sh2-278-at, a Barnard-ívet, valamint a Lambda Orionis buborékját is, mind a binokulárban.
Megjegyzés: Most talán még tovább javult az ég, de már nem volt időm és energiám foglalkozni az M 42-vel a Dobsonban, így is elégedett voltam az ottani végeredménnyel.