Teljes képernyő
Rebecca Jones amerikai csillagász fedezte fel 1941-ben a Harvard Obszervatórium fotólemezein. A PK 104-29.1 elnevezés Luboš Perektől és Luboš Kohoutektől származik, akik 1967-ben katalógust állítottak össze a Tejútrendszer akkoriban ismert összes planetáris ködéről.
Ezt a 15 magnitúdós, 5,2' kiterjedésű planetáris ködöt a Pegasus csillagképben, nagyjából félúton az alfa Andromedae és a beta Pegasi között lehet megtalálni. Tőlünk körülbelül 2300 fényév távolságra van, radiális sebessége -67km/s, vagyis közeledik felénk és 15 km/s sebességgel tágul. Szülőcsillaga a ködösség közepén látható kék forró égitest.