Hold észlelések

Véleményem szerint jobbkor nem is észlelhettem volna a régiót! A nyolcnapos Hold terminátorvonala már nincs messze a krátertől, a környező dómokkal, hegyes területekkel olyan a hatás, mintha egy apokalipszist hozó meteor lépett volna ki egy hollywoodi akciófilmből! A árnyékok már nagyon hosszúak, még a kisebb káterszomszéd, a Bancroft esetén is. Az Archimedes belseje lávával teli, kifejezetten sima, homogén, viszonylag sötét. A keleti kráterfal lankás, változatos, a nyugati valamivel magasabb és világosabb nála. Északon van egy teljesen lerombolódott rész, ami már nem magaslik ki a környezetéből. Hasonló eróziós folyamat figyelhető meg dél felé is, egy cápafog-formájú hegy árnyékában. Ezeken túl délre három dómot sikerült most megörökíteni, mindegyik igen egyedi, más-más vonásokat mutat. Az Archimedes és ezen dómok közti terület törmelékes. A Bancrofttól délnyugatra is megfigyelhető egy kifejezetten sötét, romos terület.

A kráter a Mare Nubium szélén helyezkedik el, a Purbach és az Arzachel között. A környék romos, változatos, a Thebit maga azonban ezekhez képest egészen fiatalos megjelenésű. Alakja alapvetően kör, a keleti-délkeleti oldalon két nagyobb kiszögelléssel, illetve az északnyugati oldalon egy parazitakráterrel (Thebit A). A Thebit A mögött az árnyékból kibúvó részletek egy még kisebb parazitakráter keleti falát takarják, ez a Thebit L. A fő kráter északkeleti környéke hegyes-völgyes, a kráterből dél felé nyúló hegyhát kifejezetten romos. Sötétebb a környezeténél , ahogy a krátertől északra húzódó holdfelszín is sötétebb a déli részeknél.

Háromnapos Holdsarló alacsonyan a háztetők felett. Belvárosi égről, egy expóból.

Sekély, 25 km átmérőjű kráter a Copernicus közelében. Alja sima, de több kis kráter is megfigyelhető rajta, amik a Copernicussal együtt keletkeztek. A falai romosak, keskenyek. A nyugati oldalon is nagyobb törmelékdarabok láthatók, de igazán az északi Montes Carpathus a megnyerő objektum. Rengeteg dóm, törmelék és hegy tarkítja a környéket. Feltűnő egy mély, sötétebb völgy is a hegyek között. A fő krátertől délkeletre található a Gay-Lussac A, amely sokkal fiatalabb, mélyebb, még szinte tökéletesen kör alakú kráter. Falainak vetett árnyéka majdnem eléri a központi csúcsát, de még megkülönbözetethető. A fő kráterben már nem látszik központi csúcs.

A Mare Humorum északnyugati peremén fekvő 111.39 km-es átmérőjű, sekély, idős kráteróriás java része árnyékba burkolózott. A sötétségből csak a központi csúcs és a délnyugati fal néhány szakasza látszott ki, ezek viszont igen fényesek voltak. A keleti-északkeleti falak keskenyek, világosak, előttük szinte hullámzik a dombos, lankás terület. Az északi részen szépen kirajzolódik a Gassendi A parazitakráter, az alja ugyan árnyékos, de a falai fényesek és jól kivehetők. A Gassendi B ettől is északnyugatra fekszik, sötétebb, falai szélesebbek, romosabbnak tűnnek az előző két kráterénél. Tőle is északnyugatra a holdfelszín sötét, tagolt. Keletre is látható egy elnyúlt domb, érdekes, hogy mellette az árnyék nem éles vonalú, inkább átmenetet mutat a fényesebb holdtalajból a terminátor sötétségébe.

Fiatal kráterpáros a Copernicustól északra. Mindkét kráter fiatal, mély, kör alakú, a Delisle a nagyobb, 24.83 km átmérőjű, de ő a sekélyebb. A két krátert a Rima Diphantus köti össze, ami a mai fényviszonyokban egyértelműen kirajzolódik. A rianás nyugati oldalán emelkedik a Mons Delisle, mely háromszögletű, keleti oldalán egy jelentősen fényesebb rész figyelhető meg, több kisebb részlettel, fény-árny játékkal egyetemben. A rianás keleti oldalán egy világosabb területet találtam, a Luna Cognita alapján itt a Louise nevű krátert lehetne megpillantani, a világos rész annak törmeléke, nekem nem sikerült most meglátni.

Tesztelgetés közben, jusztírozás előtt kiszakadt a távcső egyik szorítócsavarja, így elkezdett kókadni a rendszer. Megigazítva és újra bejusztírozva kicsit csámpás szerkezettel, de pontos jusztírral sikerült felvételeket készíteni. Ezt a mozaikot tesztelés céljából készítettem, melynél talán kezdem elérni azt a felbontást, amire számítottam. Nagyobb mozaikot próbáltam 19.-én de a légkör egyik pillanatról a másikra szinte nyugtalanná vált, így inkább abbahagytam a videózást és vizualizáltam tovább. ( pld Copernicus-t). A felvételen az Archimedes kráter látszódik legfelül az Aristillussal és picivel jobbra lent az Autolycus helyezkedik el.

A felvétel nehézsége, hogy nem értek még a távcső kezeléshez. Nagyjából össze angoltam a kereső távcsővel és egy alap 10x okárhoz hozzá raktam a telefont. Ez lett belőle. Egy tapasztalt csillagász biztos röhögött volna, hogyan bénáztam a Eq 5 döntött tengelyű mechanikával. Semmi nem áll kézre, minden ki van tekerve fordítva áll, a kihuzat pozíció lehetetlen szögben állt, úgy kínoztam ki ezt a képet, miközben a szúnyogok hada próbálta akadályozni. Lehet homályos, színtelen, túl világos, de az enyém.

Egy tagtársam rendkívüli részletességű Hold fotója inspirált, hogy ezen a területen is kipróbáljam magam. Eddig csak vezetésre használtam a kis ASI120 MINI monokórom kamerám, de úgy érzem teljesen megállja a helyét akkor is, ha a Holdunk fotózásáról van szó. A 80/600-as ED APO távcsővembe helyeztem egy 2x barlow lencsét, így már olyan nagyítást kaptam, ami elegendő a felszín részletes rögzítésére. SharpCap programmal rögzítettem tömörítetlen avi formátumban felvételeket, melyek képkockáit Autostakkert-el összegeztem, több-kevesebb sikerrel. Sok tanulni való van még ezen a téren, de az első eredményekkel elégedett vagyok.

A JURA további tesztje volt egy hatalmas mozaik elkészítése. Igaz már 1-1 panel látványa is hanyattesős volt, de egészben lenyűgöző látvány az egész panorámakép, mely a kis felbontás után azért bőven elérte a 14 ezer pixel szélességet.

Photoshopban vágtam, forgattam. A granulációt nem tudtam előhozni a turbulens légkör miatt. A kamera ebben az esetben egy ASI120MM-S volt.