A déli féltekén (is) számtalan érdekesség van és szerintem valahogy "ők kapták a fényesebbik részt". Ott van a Szeneszsák, az Éta Carinae ködösség, a Magellán felhők stb. Persze erről lehetne bszélgetni naphosszat.

2018 óta a visszatérésemnél cél volt, hogy a Vela szupernóvamaradványt lefotózzam, egész pontosan a h-alfa hurkot. A rendelkezésre álló eszközökkel egész jó felbontást sikerült elérni, illetve ez volt az első olyan déli féltekés kép, ahol h-alfa szűrővel fotóztam ezt a területet. A H-alfa szűrőzött kép részletei: egy sávban 5x60sec, ISO6400, f1.8, 35mm. Mivel a panorámafejen beosztások vannak, és a horizontális forgató is visszataszigálható a az adott panelre, így a képek elkészülte után a fűzés és az illesztés is könnyen ment. Többi már a jó ízlés szerint megy, hogy mennyire emelem ki a h-alfa réteget.

A helyszín overkill. Zéró fényszennyezés, 1800méteres tengerszint feletti magasság, fényes tejút, stb. Ami nem tetszett annyira, az az hogy a kép készültekor az összes ruha rajtam volt és még a sálat is úgy húztam fel, hogy éppen kilássak = 5°C, élénk szél ( látszik a fűszálakon ) és 10%-os páratartalom. Eléggé maró tud lenni, de jobban sikerült tolerálni mint itthon ugyanez csak 80%-os párával.