Misi Róbert


Misi Róbert
2 hozzászólás

M1 Rák köd

M1 Rák köd A Rák-köd (Messier 1) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát, aminek a maradványa a Rák-köd. 6500 fényév távolságra található a Földtől, átmérője 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy neutroncsillag (pulzár) található, melyet 1968-ban fedeztek fel. Ez másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából. A 30 órás összexpozíciós felvétel elkészülte 3 hónapig tartott, mivel nagyon kevés Hold mentes derült éjszaka volt az év elején.

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

M104 Sombrero galaxis

M104 Sombrero galaxis A lenyűgöző és igazán "fotogén" Sombrero-galaxis (M104) egy sajátos, elliptikus galaxis 30 millió fényévnyire tőlünk a Szűz csillagképben alacsonyan a déli égbolton. Fényes magja és szokatlanul nagy központi dudora van. A külső korongján kiemelkedő sötét porsávot szinte éléről láthatjuk. A sötét porsáv és a kidudorodás egy "sombrero kalap" megjelenését kelti. A galaxis 8 magnitudós fényessége a szabad szemmel való láthatóság határán van, de már kisebb amatőr távcsövekkel is jól látható április-májusban! Az M104 fényes magjában egy 1 milliárd naptömegű szupermasszív fekete lyuk található.

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

M27 Súlyzó köd

M27 Súlyzó-köd A Súlyzó köd egy közeli planetáris köd, amely kb. 1200 fényévnyire található, egy haldokló csillag, amely ragyogó színvilággal vetette le külső rétegeit. Viszonylag nagy átmérőjének és fényességének köszönhetően kis távcsövekkel is jól megfigyelhető. A Messier 27 néven is ismert köd volt az első felfedezett planetáris köd. Charles Messier francia csillagász 1764-ben észlelte. Az M27 képein sok csomó látható, de alakjuk eltérő. Néhányan úgy néznek ki, mint az ujjak, amelyek a középső csillagra mutatnak, mások elszigetelt felhők, farokkal vagy anélkül. Méretük jellemzően 17-56 milliárd kilométer, ami többszöröse a Nap és a Plútó közötti távolságnak. Mindegyik annyi tömeget tartalmaz, mint három Föld. A csomók a köd forró ionizált és hideg része közötti határfelületen képződnek. A sűrű gáz- és porcsomók a bolygóköd evolúciójának természetes velejárói. Korai stádiumban alakulnak ki, és alakjuk a köd tágulásával változik.

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

M33 Triangulum galaxis

A gyönyörű M33 egy közel 3 millió fényévre levő spirálgalaxis a Triangulum csillagképben. 50 ezer fényév átmérője fele akkora mint szomszédja a Tejútrendszer mérete. A galaxis a Lokális Csoport nevű galaxishalmaz tagja és gravitációs kapcsolatban áll az Androméda-galaxissal. A galaxis tömege 10-40 milliárd naptömeg közé tehető, melynek felét csillagközi anyag, por és gáz alkotja. Ennek köszönhetően csillagkeletkezés aktivitása jelentős a Lokális Csoport két másik spirálgalaxisáéhoz, az Androméda galaxiséhoz és a Tejútéhoz képest. A galaxis karjaiban számos fényes (vöröses) hidrogén emissziós ködösség azonosítható, amelyek erős csillag keletkezési régiók. A Triangulum jelenleg az Androméda galaxis felé közeledik és 2,5 milliárd év múlva egy erőszakosabb találkozás következik be. Már kisebb nagyítású távcsővel is látható az Androméda és a Kos csillagkép között félúton, de jó szemmel és kivételes megfigyelési körülmények esetén akár szabad szemmel is észrevehető, ha valaki tudja, hogy hol és mit keressen. Magyarországról egész évben látható, csak áprilisban nem, mert akkor a nappali égbolton van.

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

NGC7023 Írisz köd

Az NGC7023 Írisz-köd amely nevét a kék Nőszirom virágra emlékeztető alakja és szine miatt kapta, egy reflexiós köd amely 1300 fényév távolságból tárul elénk a Cepheus csillagképben, közepén egy több fényévnyi térséget kékes színben megvilágító fényes csillaggal amelyet az okoz hogy a központi a nagytömegű , forró csillag fénye visszaverődik a keletkezésekor visszamaradt rengeteg porrészecskéről. A fotón látható sötét porfelhő amely jóval nagyobb mint a csillag által megvilágított kék rész, nagyon apró szilárd részecskékből és gázokból áll. A sötét köd sűrűsége nagyon kicsi, hatalmas kiterjedése miatt mégis átlátszatlan a látható fény tartományában, ezért eltakarja mögötte található csillagok és egyéb objektumok fényét. A fotó összesen 30 óra expozíciós idővel készült több napon (hónapon) keresztül!

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

NGC7635 Buborék köd

Buborék köd Az NGC7635 Buborék köd egy emissziós köd, amely 6 fényév átmérőjű és 7000 fényévre található a Cassiopeia csillagképben. A "buborékot" egy hatalmas, forró, fiatal csillag csillagszele hozza létre egy óriási molekulafelhő közelében. Tágulási sebessége 7 millió km/h! A központi csillag körülbelül 4 millió éves, és 10-20 millió év múlva valószínűleg szupernóvaként fog felrobbanni. A fotó keskenysávú szűrők segítségével készült a Hubble űrtávcső által is alkalmazott színvilágban!

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

NGC6960 Boszorkányseprű-köd

Ez a gyönyörűszép ködösség (NGC6960) a Fátyol-köd komplexum nyugati részén helyezkedik el a Hattyú csillagképben, amely megközelítőleg 3 ezer fényévre található. A köd maga egy körülbelül 10 ezer évvel ezelőtti szupernóva kitörés maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A ködösség színét a kétszeresen ionizált hidrogén (vörös) és oxigén (kék) gázok adják!

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

M102 Orsó galaxis

M102 Orsó galaxis Az M102, más néven Orsó-galaxis, egy élen elhelyezkedő lencse alakú galaxis, amely a Draco csillagkép északi részén található . A galaxis 50 millió fényévnyire fekszik a Földtől. Átmérője nagyjából 60 000 fényév, csak a Tejút átmérőjének kétharmada, bár tömege hasonló a mi galaxisunkhoz. Az Orsó-galaxis becslések szerint 100 milliárd csillagot tartalmaz. Feltűnő, meghosszabbított központi porkoronggal rendelkezik, amely a Földről nézve szinte pontosan a szélén látszik. A porkorong nagyon szokatlan egy ilyen típusú galaxisban. A lencsés galaxisokban jellemzően csak a központi régió közelében van por, és a por a galaktikus kidudorodások fényprofilját követi. Legszembetűnőbb jellemzője egy keskeny, sötét sáv a közepén, amely enyhe szöget zár be a főtengellyel. Érdekessége a fotónak, hogy a bal felső sarokban lévő "PGC2507875" jelzésű galaxis (a feliratozott fotón) lett az eddigi "csúcstartóm" a közel 3 milliárd fényéves távolságával! Sok fotót nem találtam a galériákban erről a galaxisról, talán kicsit jellegtelen objektum, de azért a nagyban kivágott képen a galaxis szépsége a porsávval mégiscsak megjelenik!

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

Szupernóva az M101 Szélkerékben

Az M101 Szélkerék egy nagy spirálgalaxis, amely kb. 25 millió fényévnyire található az Ursa Major csillagképben. A csillagokból, porból és gázokból álló óriás spirálkorong átmérője 170 000 fényév, amely közel kétszer akkora, mint galaxisunk, a Tejútrendszer átmérője. Az M101 a becslések szerint legalább egy billió csillagot tartalmaz. A galaxis spirális karjait csillagképző ködök nagy területei szórják meg. Ezek a ködök intenzív csillagkeletkezési területek az óriási molekuláris hidrogénfelhőkön belül. Forró, kék, újszülött csillagok ragyogó, fiatal halmazai nyomon követik a spirálkarokat. A fotó aktualitását az adja, hogy a galaxisban 2023. május 19-én (ami igazából kb. 25 millió évvel ezelőtt történt csak a nagy távolság miatt most ért ide a robbanás fénye) felragyogott egy szupernóva (SN2023ixf). Az ilyen tipusú robbanásban a csillag magja egymás után nehezebb elemeket állít elő, hogy egyensúlyba hozza a gravitáció szüntelen zúzódását. De amint a mag elkezd vasat termelni, a csillag napjai meg vannak számlálva a vasnál nehezebb elemek képződése inkább fogyaszt, mintsem energiát termelne. Végül, mivel a mag már nem tudja elviselni a csillag hatalmas súlyát, összeomlik, és kataklizmikus szupernóva robbanást indít el. Az így létrejövő fény- és energiakitörés nagy valószínűséggel 10 milliárd normál csillagnak felel meg! Ezt a különleges eseményt sikerült lefotóznom "két nappal" a robbanás felfedezése után nekem is!

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

M63 Napraforgó galaxis

Az idei galaxis szezonban valószínűleg utolsó fotóm mivel sajnos nagyon kevés jó ég volt ezidő alatt! Az M63 Napraforgó egy spirális galaxis, amely viszonylag közel helyezkedik el, és a Vadászebek csillagképben található mintegy 37 millió fényévnyire, átmérője pedig 90 ezer fényév. A felszíne egy hatalmas csillagközi napraforgóhoz hasonlít amelynek központi része finoman örvénylő spirálkarokkal és a sötét porsávokkal csodálatos látvány!

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

Szupernóva az M101 Szélkerékben

Az M101 Szélkerék egy nagy spirálgalaxis, amely kb. 25 millió fényévnyire található az Ursa Major csillagképben. A csillagokból, porból és gázokból álló óriás spirálkorong átmérője 170 000 fényév, amely közel kétszer akkora, mint galaxisunk, a Tejútrendszer átmérője. Az M101 a becslések szerint legalább egy billió csillagot tartalmaz. A galaxis spirális karjait csillagképző ködök nagy területei szórják meg. Ezek a ködök intenzív csillagkeletkezési területek az óriási molekuláris hidrogénfelhőkön belül. Forró, kék, újszülött csillagok ragyogó, fiatal halmazai nyomon követik a spirálkarokat. A fotó aktualitását az adja, hogy a galaxisban 2023. május 19-én (ami igazából kb. 25 millió évvel ezelőtt történt csak a nagy távolság miatt most ért ide a robbanás fénye) felragyogott egy szupernóva (SN2023ixf). Az ilyen tipusú robbanásban a csillag magja egymás után nehezebb elemeket állít elő, hogy egyensúlyba hozza a gravitáció szüntelen zúzódását. De amint a mag elkezd vasat termelni, a csillag napjai meg vannak számlálva a vasnál nehezebb elemek képződése inkább fogyaszt, mintsem energiát termelne. Végül, mivel a mag már nem tudja elviselni a csillag hatalmas súlyát, összeomlik, és kataklizmikus szupernóva robbanást indít el. Az így létrejövő fény- és energiakitörés nagy valószínűséggel 10 milliárd normál csillagnak felel meg! Ezt a különleges eseményt sikerült lefotóznom "két nappal" a robbanás felfedezése után nekem is! A kékes fényű szupernóva a galaxis magjától balra fentebb látható!

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

Tű galaxis (NGC4565)

Tavaszi galaxis sorozatom második képén a Tű galaxist mutatom be Nektek! Gondolom a fotót nézve egyértelmű miért "Tű" a neve! A galaxis nagyon hasonló a Tejútrendszerünkhöz, mérete is közel azonos 100 ezer fényév átmérőjű és 40 millió fényév távolságban helyezkedik el. Az éléről látható spirálgalaxis fényének egy részét eltakarják a porsávjai. A fotón megint kutakodtam kicsit a távoli galaxisok után és találtam egy új "csúcstartót" a feliratozott kép bal szélén a PGC1742871 számú galaxis nagyjából 2.5 milliárd fényévre van!

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

Markarjan lánc galaxisok (feliratozva)

Megérkezett a galaxis szezon és én egy nagyon ismert galaxis csoportal kezdem a tavaszi sorozatomat! Megpróbáltam jó mélyre fotózni 25 óra összexpo idővel, mert kiváncsi voltam meddig "látok" el a távcsövemmel! Nem csalódtam hiszen a rengeteg távoli galaxis között néhány 2 milliárd fényévnél is távolabbi objektum azonosítható....köztük a legtávolabbi PGC169380 számú a feliratozott kép alján középtől balra található galaxis amelynek a fénye nagyjából 2.4 milliárd évvel ezelőtt indult el felénk, hogy fotonjai mostanra érjenek a kamerám szenzorába! Sajnos a 750mm-es fókusz és az ASI294MC szenzora ilyen szűk látómezőt engedett ami miatt alig vágtam a képből. de a teljes lánc még igy sem fért bele.

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

Markarjan lánc

A tavaszi égbolt egyik legszebb látványossága a 13 galaxisból álló "Markarjan lánc" (Benjamin Markarjan örmény asztrofizikusról elnevezve). A csoportban láncolatba rendeződő galaxisoknak egyirányú a sajátmozgásuk, a távolságuk a Földtől pedig 52 millió fényév. A fotón a hosszú összexpozíciós időnek (25 óra) köszönhetően több mint 100 nagyon távoli galaxis is láthatóvá vált! Néhányuk 2 milliárd !!! fényévnél is távolabbi.....közüttük a fotón a "csúcstartó" a PGC169380 számú, amely megközelitőleg 2.4 milliárd fényév távolságban van!

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
1 hozzászólás

NGC2237 Rozetta-köd

A Rozetta-köd (NGC2237) egy óriási molekulafelhő amely az Egyszarvú csillagképben látható és nagyjából a telehold méretének kétszeresét fedi le az égbolton. Az közepén lévő nyílthalmaz (NGC2244) szorosan összefügg a ködösséggel, a kékesen fénylő csillagai a porból és gázokból álló köd anyagából jöttek létre. A köd és a nyílthalmaz kb. 5000 fényévnyire fekszik a Földtől, átmérője pedig nagyjából 130 fényév. A fiatal csillagok sugárzása gerjeszti a ködben lévő atomokat, amitől maguk is sugárzást bocsátanak ki, létrehozva az általunk látott emissziós ködöt. Ezek a csillagok "nagyon fiatalok" kb. 4 millió évvel ezelőtt formálódtak a köd anyagából, és a csillagkeletkezés még ma is folytatódik. A nagytömegű és forró csillagok együttesen különösen heves csillagszelet produkálnak. Ez a központi részből folyamatosan fújja kifelé a köd anyagát, s így egy óriási buborékhoz hasonló forma jön létre, ami a képen is jól látszik.

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
0 hozzászólás

Leo Triplet

Az "Oroszlánhármas" a Földtől körülbelül 35 millió fényévre található az Oroszlán csillagképben , amely ennek az ikonikus spirál galaxiscsoportnak a becenevét adja. A hármast alkotó galaxisok, az M66, az M65 és az NGC 3628 gravitációs kötélhúzásban vesznek részt, így ez egy lenyűgöző mélyégi látvány. Galaktikus korongjaik a Földről nézve különböző szögekbe dőlnek. Az NGC 3628 az éléről látszik, míg az M65 és M66 elég ferde ahhoz, hogy felfedje spirálkarjait. Az NGC 3628 éles nézete elrejti előlünk a galaxis spirális szerkezetét, viszont láthatóak a vastag, sötét porsávjai amelyek átvágják a galaktikus síkot, szélein pedig a forró fiatal csillagok amelyek kéken ragyognak....megjelenése a „Hamburger Galaxis” becenevet érdemelte ki a csillagászok körében. Mivel a galaxisok gravitációs kölcsönhatásban vannak egymással nagyon valószínű, hogy a távoli jövőben egy gigantikus hármas összeütközésben születnek ujjá egy óriási szupergalaxis formájában! Nem igazán ideális körülmények között készültek az expók, mivel az utóbbi időben leszoktam a sötét Kékestetői égről és maradtam a fényszennyezettebb kertben (tablettel a kanapéról túl kényelmes vezérelni az ASIair-t)... szóval küzdelmes volt igy a kidolgozás! 25 órányi expóból kb. 5 óra ment is a kukába! Na majd ugyis jön a galaxis szezon és mivel az nem keskenysáv szűrős fel kell mennem újra a Mátrába! Amugy 2022 tavaszán kezdtem el, csak nem tudtam befejezni akkor mert hosszú időre elromlott az idő! Ha van észrevételetek szivesen fogadom! Köszönöm ha ránéztek!

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
1 hozzászólás

C/2022 E3 (ZTF)

Sajnos látómező "problémával" küszködtem! Nem toltam el az LM-et a fotózás közben és mivel az üstökös nagyon gyorsan mozgott ezért hiába csináltam 150 db 1 perces expot csak 30 db-ot tudtam felhasználni (máskülönben a rengeteget kellett volna vágni belőle)! A 250/750-es F/3 Newton + ASI294MC párosítás LM-je sajnos már kevés! Megpróbáltam a háttérben lévő pici galaxisokat megtartani.....elég küzdelmes volt! Bosszankodom hogy ez az LM eltolás nem volt eszembe! Na majd legközelebb...ja most jut eszembe hogy az 50 ezer év mulva lesz! 😃

Tovább az észleléshez »
Misi Róbert
1 hozzászólás

C/2022 E3 (ZTF)

Egy gyönyörű üstökös amit hazánkból is tökéletes pozicióban lehet majd látni és amihez elég lesz január végén egy kézi binokulár! A köves, jeges égitest, mely fényét a Naptól nyeri, február elseje és másodika között lesz a legközelebb (42 millió kilométerre) a Földhöz, és a Sarkcsillaghoz közel lehet majd felfedezni az éjszakai égen. Onnan lehet beazonosítani, hogy porszemcsékből és elektromos töltéssel rendelkező részecskékből álló farka van, illetve zölden ragyogó fény veszi körül, melyet az okoz, hogy a Naphoz közeledve a benne található jég szublimálni kezd és rögtön gázzá válik. A Nap körül elliptikus pályán keringő égitest legutoljára ötvenezer évvel ezelőtt közelítette meg csillagunkat. Annak idején a Neander völgyi ősemberek "gyönyörködhettek" benne (na persze ha lett volna távcsövük), ugyhogy mi se hagyjuk ki mert nem lesz több alkalmunk rá! Reméljük hogy jó ég lesz és sok fantasztikus kép születik róla! A fotó még karácsony este készült, de már akkor is látszott, hogy nagyon látványos lesz majd január végén február elején amikor teljes pompájában kifényesedik! Akkor majd ujra tervezem megfotózni, de már Kékestetőről!

Tovább az észleléshez »