Lángol az égbolt!

Teller Ede 1942-ben, míg az atombombán dolgozott, felvetette annak lehetőségét hogy egy nukleáris robbanás meggyújthatja az egész légkört. Pontosabban magfúziók láncreakcióját hozná létre. Később azonban részletes számítások szerint ez nem történhet meg (még jó!). A légkörben a nyomás messze nem elég nagy a láncreakció fenntartásához. De vannak helyek, ahol a rendkívüli fizikai körülmények ezt lehetővé teszik: a csillagok mélyén!

Égj, égj, kis csillag

A 19. században a csillagok energiaforrása nem volt ismert. Ha a Nap energiája a szén elégetéséből származik (akkoriban ez volt a legelterjedtebb energiaforrás), akkor a tüzelőanyag ~ 6000 évnél tovább nem lenne elég. Miközben tudjuk, hogy a Föld sokkal idősebb. A modern fizika nyújtotta a megoldást: atommagok fúziója szolgáltatja az energiát! Hans Bethe, aki később Teller mellett dolgozott a Manhattan projekten, vezette le hogy a csillagok miként tudják egyesíteni a hidrogénatomokat héliummá a magjukban.

A hidrogén bőségesen megtalálható az Univerzumban, Tejútrendszerünkben is rengeteg van belőle csillagközi gáz formájában. Ezekben a gázfelhőkben a hidrogén gyakran keveredik porral és más molekulákkal, ami ideális születési hely a csillagok számára (lásd például a Rozetta-ködöt korábbi felvételünkön). A születő csillagok hidrogént kezdenek égetni, felforrósodnak, és ragyogásra késztetik ezeket a felhőket: így születik egy emissziós köd. Érdekes módon nem minden emissziós köd ilyen.

A Lángolócsillag-köd

Az itt látható Lángolócsillag-köd egy kicsit más történet. Ebben az esetben a központi csillag, az AE Aurigae nem a ködben született, amely ma körülveszi. Ehelyett egy úgynevezett szökevénycsillagról van szó, amely nagy sebességgel száguld az űrben. Útja során éppen egy nagy gázfelhővel találkozott a Tejútrendszerben. Hogy mi történt ekkor? ... Nem, nem gyújtotta meg a ködöt, pedig a képen úgy tűnhet, hogy az egész ég! A csillag sugárzása miatt a hidrogénatomokban lévő elektronok gerjesztődnek. Amint visszatérnek alacsonyabb energiaállapotba, egy jól meghatározott frekvencián fényt bocsátanak ki. A csillagászok ezt az emissziós vonalat hidrogén-alfa (Hα) néven ismerik. A spektrum vörös részén jelenik meg, így az egész köd nagyrészt vörös.

A fotózás

Ez volt az első esélyünk hosszú hetekig tartó felhős éjszakák után. Mivel az előrejelzés több órán át tiszta eget jósolt, úgy döntöttünk hogy új célpontot keresünk, amelyet hosszabb ideig lehet fotózni. A Rozetta-köddel korábban nagyon könnyű dolgunk volt, hiszen nagyon fényes. Itt volt az ideje hogy kiválasszunk egy kicsit nagyobb kihívást jelentő objektumot. A Lángolócsillag-köd története érdekelt bennünket, ezért választottuk ezt. Az éjszaka során először csalódottak voltunk, mert a köd részleteit alig lehetett látni az egyes felvételeken. De amikor összevontuk az adatokat és feldolgoztuk a képet, a Lángolócsillag-köd valódi szépsége megmutatkozott. Mintha ezek valóban lángok és vörös füst lennének a csillagból! Ez nagyon egyedi élmény volt számunkra - reméljük, hogy tetszik a kép nektek is!


És csak egy utolsó megjegyzés: ez a kép a januári "Kérdezd meg a csillagászt!" esemény alatt készült. Amíg élőben válaszoltunk a kérdésekre, az ASIair egység által vezérelt távcsövet mobiltelefonon keresztül tartottuk figyelemmel, ami így békésen végezte munkáját.

A következő célpontunk a Lángolócsillag születése helye lesz!

Fotó:
Budai Beáta és Paragi Zsolt
Cities and Skies
https://cities-and-skies.com/the-sky-is-on-fire/

Egyéb adatok:
AE Aurigae + köd (IC405), 60x300s
(5 óra, de 4-5 kép törölve átvonuló felhők miatt)
Hoogeveen, Hollandia
2021 január 12-13
William Optics GT81, f/5.9
Flattener 6AIII 0.8x
ZWO ASI533MC-P, gain 240, -20 fok.
WO Uniguide 50/200 + ASI120MMmini
iOptron CEM40
Optolong L-extreme
ASIair
Bortle~5 (a régiónk; a városban rosszabb lehet)
Újhold
ASTAP, StarNet++, Photoshop