A legnagyobb tömegű csillagok felületi hőmérséklete nagyon magas, olyannyira, hogy a csillagközi gázt ragyogásra késztetheti. A csillagok fényességük és színük (egy csillagász azt mondaná: spektrális típus) szerint osztályozhatók. A fényerő és a szín egyéb fizikai paraméterekhez is kapcsolódik. Ezek a tömeg, a méret és a felületi hőmérséklet. Ezekkel a paraméterekkel leírhatjuk a csillagok fejlődését. A fényerő-szín diagramokon evolúciós állapotuk alapján a csillagok különféle csoportokba sorolhatók, mint a fősorozat, óriások, szuperóriások stb. A fősorozat legforróbb csillagai az O spektrális típusú csillagok. Rendkívül fényesek, de egyben a legritkábbak is!

Az O-típusú csillagok több-tízezerszer is fényesebbek lehetnek látható fényben a Napnál. Ha figyelembe vesszük az ultraibolya sugárzást és a spektrum egyéb részeit is, akkor akár több-százezerszeres lehet a különbség! Ennek ellenére a legforróbb csillagok közül csak kevés látható szabad szemmel. Részben azért, mert főleg a spektrum ultraibolya részén bocsátanak ki sugárzást (ettől ragyognak az emissziós ködök fiatal, nagy tömegű csillagok hatására). És azért is, mert a Tejútban nagyon kevés O-típusú csillag van (más típusokhoz képest). A mintegy 100 legfényesebb szabad szemmel látható csillag között csak négy O-típusú csillag van. Ezek a gamma Velorum (Regor), kettő az Orion csillagkép övén (Alnitak és Mintaka), és a zeta Puppis (Naos). Soha nem hallottál róluk? Nem csoda. Mindannyian több mint 800 fényévnyire van tőlünk.

Aki korábbi munkásságunkat követte, egy másik példát is ismerhet: az AE Aurigae, vagyis a Lángoló Csillag. Asztrofotós körökben még híresebb a Kaliforniai-köd, amelyet a szabad szemmel látható egyik legforróbb csillag ionizál, a kszi Persei avagy Menkib (a kép jobb felső sarkában). A Menkib egy kozmikus mérlegen körülbelül 30 Naptömeget nyomna, és több mint hatszor melegebb is fő csillagunknál. Mindez azt is jelenti, hogy a Menkib nagyon gyorsan használja el az üzemanyagát, és nem fog sokáig fennmaradni (csakúgy, mint ennek az osztálynak a többi tagja). Ha várnánk néhány millió évet, láthatnánk ahogy szupernóva lesz, és csak egy néhány naptömegű fekete lyukat vagy neutroncsillagot hagy maga után. Szerencsénkre Menkib még velünk van, hogy ezt a csodát az égboltra varázsolja.

Fényképünkről kicsit többet az angol nyelvű blogunkon találhattok:
https://cities-and-skies.com/orion-nebula-the-winter-marvel/