Erre a szerdára vártam már, amikor a Hold végre nincs útban és az üstökös is jó helyen jár, de még nincs túl késő se hozzá. Mostanában az ioncsóva szinte teljesen elhalványult, de szerdán még nagyon szépen megmutatta magát.

Az égi vándor nagyon szép helyen járt, de ez egyben a nehézség is, főleg ha telével fotózza az ember. Milliárdnyi csillag, mindenféle gradiens a légkörfényből. Szerintem a csütörtöki ég jobb volt, mert szerdán a felhőzet még oszlott fel, mikor indítottam a szettet.

A feldolgozással meggyűlt a bajom, hogy hogyan jöjjenek elő a mélyég objektumok is, de a csillagmező maradjon, a halmazok csillagai ne ragadjanak egybe a négyfokozatú csilagkicsinyítéstől. Sajnos áldozatot kellett hoznom, de szerintem sikerült egy egyedi képet alkotnom nagyjából ennyi expóból.

Eddigi legsűrűbben fotózott üstökös általam eddig, ahogy engedte az időjárás.