Az Orion-köd (Messier 42) az egyik legismertebb és leglátványosabb mélyég-objektum az égbolton. Ez a diffúz emissziós köd az Orion csillagképben, pontosabban az Orion övétől délre található. Szabad szemmel is látszik, még mérsékelten fényszennyezett égbolton is. Az Orion köd (M42, NGC 1976) két fényes csillagközi gázfelhő, nagyon közel egymáshoz, részben egybefolyva. Valójában egy objektum, amelynek egy részét sötét felhő takarja el. Sőt, mindkét felhőrész egy hatalmas kiterjedésű halvány ködtenger legfényesebb része csak. A felhő mélyén új csillagok születnek az összesűrűsödő gázból, látható egy fiatal csillagokból álló halmaz is: a Trapézium A híres Trapézium-halmaz, egy rendkívül fiatal nyílthalmaz, amely lényegében a köd központi része. Első pillantásra négy fényes csillagot látunk, trapéz alakban elrendeződve – innen ered az elnevezése. Jobb látási körülmények között hat csillag is megfigyelhető. Ezek közül kettő valójában szoros kettőscsillag, amelyeket közvetlenül ugyan nem tudtunk két csillagra bontani, a csillagászati mérésekkel mégis megállapítható volt, hogy a csillag két tagból áll. Trapéz csillagai rendkívül fiatalok, alig félmillió évesek. S mégis, ezek a csillagok számítanak a legidősebb csillagoknak az Orion-ködben, és maga a nyílthalmaz is éppen még csak kialakulóban van. Az Orion-köd rengeteg érdekességgel szolgál, ami a csillagok és bolygórendszerek kialakulását illeti. Félezernél több változócsillag van a ködben és környezetében. Távcsővel megfigyelve az Orion-köd az egyik leglátványosabb égi látnivaló. Bár vizuális észlelés során a legtöbb köd színtelennek látszik – mivel szemünk gyenge fényben nem érzékeli a színeket –, az Orion-köd annyira fényes, hogy nagyobb távcsövekben különböző színei is, főleg a zöld és a vörös is megpillanthatók. És természetesen ez a köd az egyik legnépszerűbb asztrofotós célpont is egyben. Az Orion-köd a Földhöz egyik legközelebbi, nagyjából 1300 fényév távolságra levő jelentős csillagkeletkezési régió, ezért a csillagászok számára kiemelten fontos a kutatása. A csillagok és az azokat körülvevő bolygórendszerek kialakulásának számos fázisa megfigyelhető itt. Az Orion-köd egy óriási molekulafelhő-rendszer része, amely magában foglalja többek között a Lófej-ködöt, az M43-at és az M78-at is. Ezekben a régiókban a csillagkeletkezés helyenként eltérő intenzitással zajlik. Amit télen majd igyekszek én is megörökíteni, persze függ az időjárástól is. Ezért az Orion-köd nemcsak látványos célpont a megfigyelők számára, hanem kulcsfontosságú objektum annak megértéséhez is, hogy hogyan születnek a csillagok és a bolygórendszerek. Végre elkészűl! Nagyon sok fotót megnéztem erröl a csodálatos objektumról és úgy döntöttem, hogy én keskenysávban fogom meglőni. Szerintem jól döntöttem! Ebben a fotóban rengeteg érzelem belekerűlt mire így, ebben a formájában elkészűlt! Sok-sok várakozás, mérgelődés, félelem, sírás és bosszankodás, na de persze öröm és boldogság is. Számtalan, megmondhatatlan próbálkozás. Többszöri nekifutás, mert valami mindig közbeszólt. A hideg, persze nem én fáztam, hanem a 'vezetékek'. A kristálytiszta eget látva, munkából a suliba beköszönés, onnan haza ezerrel. Mert hát ezt az estét nem fogom kihagyni. Minden összepattintva, ahogyan a NAGYKÖNYVBEN meg van írva. Erre nem működik a vezetés! NEM! Miért nem? Mi történik? Miért dobja el egymás után a vezetést? Mit csinálok rosszúl? Mindjárt felborítom az egészet érzéssel, csalódottan bepakoltam. Következő alkalom: az előrejelzések szerint minden okés a fotózáshoz. Kipakolás ismét, minden rendben, a vezetés patent, minden beállítás hibátlan. Indulhat a fotózás..., erre a mechanika tápja gondolt egyet és tüzijáték szerű szikrákat szórva "örült" velem. Na hirtelen a vezetéket kirántva a sírás is kitőrt belőlem. Itt már minden reményem elszállt. Most az egyszer örültem, hogy napokig tartó felhős idő közeledik, mert nem volt másik tápom. Közben teltek a napok, s így az Orion egyre kevesebb időt adott. 1-2 órákat tudtam fotózni, mielőtt eltűnt a fák mögött. De most úgy érzem, hogy az Univerzum elég expóidővel ajándékozott meg. Beleláttam még egy ördögfejet és egy grillcsirkét is a szerkesztés előre haladása közben. Ilyenkor már félretettem. Egyszer-kétszer el is aludtam közben. Ez lett belőle.
Tovább az észleléshez »