Nagy reményekkel vártam az estét, akár a naplemente előtti időszakot is, bár tervem naplemente utánra szólt, á mondom beállítom a távcsövet, ránézek azért, hogy milyen a képe a Holdnak, van-e értelme egyáltalán exponálni rá. Már eleve gyanús volt az a klasszikus hőingásos nap, gyenge szellővel és nagyon fényes Holddal, sőt még a Jupitert is látni lehetett naplemente előtt, annyira tiszta volt az ég.

Aktiváltam a kamerát, Firecapture-ben beállítottam a képet 73%-os nagyításban a FullHD-ben és megijedtem, hogy valami baj van. Nem mozog a kép. Ajjaj, biztos lefagyott megint. Gondoltam megkopogtatom a távcsövet és nem hittem a szememnek. ASI290MM kamerával 3251 mm-en ... állt a kép. Egyszerűen annyira jó volt a nyugodtság, hogy nem szcintilláltak a csillagok... teljesen maximálisra lehetett csavarni a nagyítást akár. Valószínűleg egy calm band lehetett, amikor a front előtt megnyugszik a levegő, plusz megy le a nap és egyszerűen teljesen nyugi volt. Szerintem ez lehetett a 9/10-es seeing.

Némi kis manuál vezetés után a kapott fájlot a szokásos eljárásnak vetettem alá és elkészült egy olyan kép, melyet balra döntve olyan érzésem volt, hogy az űrhajó most áll Hold körüli pályára és mindjárt kiszalad a képből a két alsó kráter.

Lehetne az a cím is a képnek hogy: Hold körüli pályán

Persze nyilván még lehetne módosítani rajta, a jobban hozzáértőbbek, rutinosabbak ennél még jobb felvételt is kitudnak belőle csikarni, de nagyon örülök, hogy idén végre a nagytávcsövet is beindíthattam ilyen célra. :) A továbbiakban egy vezetőkamerát próbálok összerakni majd, valamint a távcső ventilátorját szeretném beindítani... csakhogy legyen mit csinálni a borongós időkben majd. :D